Fővárosi Közlöny, 1892 (3. évfolyam, 1-104. szám)

1892-01-01 / 1. szám

f Hl. évfolyam, 1. szám. JltfOb­Budapest, 1892. január 1-én. FŐVÁROSI KÖZLÖNY -alBUDAPEST FOVAROS HIVATALOS LAPJA., W ~~" 1 & MEGJELENIK MINDEN KEIJDKN É8 PÉNTEKEN, Előfizetési ár: Egéai évro 6 frt. félévre 8 írt. •MkaaltAaég: TV. ker., régi vároah ál I. am. 82. Kiad&biTatal: V. kar., hold-nto.za 7. u. KIADJA: BUDAPEST FŐVÁROS KÖZÖNSÉGE tlA FELELÓS SZEBKESZTÓ: HAJNAL ISTVA A lap diétkflMétén *onntkoe<s mi&dan fal­aaálaláa a kiadóhivatalhoz inWsandA. HinUwk kizárólagosan Eok a t ai n Barn á t Uatéai irodájában, V., FürdA-otesa «. «a. Vitatnak fal. HIVATALOS RÉSZ. A m. kir. bélügy minister úr a fővárosi alkal­mazottak drágasági pótlékára vonatkozólag a következő leiratot intézte a főváros közön­ségéhez! : Budapest főváros közönségének! A főváros összes alkalmazottjai részére a folyó 1891. évre megszavazott drágasági pót­lék Ügyében a főváros közönségét mult hó 14-ről 76.491. sz. a. kelt rendeletemmel érte­sítettem. hogy az ügyet csak a költségvetéssel együttesen találom tárgyaihatónak s ennélfogva érdemleges határozatomat csak a költségvetés átvizsgálása után fogom meghozni. A jövő évi költségvetés átvizsgálása alkal­mával meggyőződést szerezvén arról, hogy a folyó évi hét hónapra megszavazott drágasági pótlék elégséges fedezettel bir; másrészről megfontolva a fővárosi alkalmazottak érdekében felhozott érveket is: a f. évi junius 10-én tartott törvényhatósági közgyűlésben 607. sz. a hozott határozatot azon részében, mely szerint a fővárosi összes alkalmazottak részére a folyó 1891. évi junius 1-től deczember 31-ig terjedő 7 hóra drágasági pótlék szavaztatott meg, ezennel jóváhagyom s megengedem, hogy az e czélra szükséges mintegy száznegyvenegyezer (141.000) forintnyi ősszeg a folyó évi bevételi többletek rendelkezésre álló részéből fedez­tessék. Az 1892. évi költségelőirányzat, valamint az 1892-ik év január 1-én túl fizetendő drága­sági pótlék iránti határozatomat a főváros közönsége külön veendi. Miről a főváros közönségét a folyó október 7-én tartott közgyűlésből 939. sz. a. tettjelen­téssel felterjeszt-tt ügyiratok visszaküldése mellett további eljárás végett értesítem. Budapesten, 1891. évi deczember hó 28-án. Gr. Szapáry, s. k. Budapest főváros törvényhatósági bizottságának 1891. deczember 30-án tartott rendes közgyűlése. Ráth Károly főpolgármester a közgyűlést d. u. 4 órakor megnyitván, sajnálattal emliti meg, hogy ugy a polgármester, mint az I. al­polgármester betegségük miatt a mai közgyűlé­sen meg nem jelenhettek. Ezután bejelenti, hogy Ő csász. és apos­toli kir. Felsége, legkegyelmesebb urunk és királyunk legújabban az ünnepek előtt magán­pénztárából a fővárosi szegények részére leg­kegyelmesebben 4000 frtot adományozott. A közgyűlés ezt hódolatteljes köszönettel tudo­másul vette; az adomány hivatása iránt a szokásos intézkedések az elnökség utján meg­tétettek. Elnök, jelenti továbbá, hogy na belügy­ministertől érkezett leirat szerint Ö csász. és apostoli kir. Felsége a főváros kö/.önsége részé­ről néhai Henrik főherczeg és neje elhalálo­zása alkalmából kifejezett részvét és fájdalom­nyilatkozatot királyi köszönetének nyilvání­tása mellett legmagasabb tudomásul venni méltóztatott. Ugyancsak köszönettel legkegyel­mesebben tudomásúl vette Rainer főherczeg csász. és kir. fensége is a főváros részéről ez alkalomból hozzá intézett részvétnyilatkozatot. Elnök azután a mult közgyűlésen meg­választott igazoló választmány elnökévé tör­vényes jogánál fogva Mérő Jánost nevezi ki, a ki eddig is az igazoló választmány elnöke volt. Bejelenti ezután, hogy az igazoló választ­mány átirata szerint gróf Szapáry Gyula mi­nisterelnök, a ki legutóbb az I. és a IV. ke­rületben választatott meg a törvényhatósági bizottság tagjává, a IV. kerületben nyert man­dátumot tartja meg. A közgyűlés ezt tudomásúl vévén, az I. ke­rületben megüresedett rendes bizottsági tag­sági helyre a legtöbb szavazatot nyert pót­tagot, Kercser Istvánt hivja be. Elnök bejelenti végre, hogy Máttyus Arisz­tid és Medrey Zsigmond a törvényes határidő­ben egy-egy indítványt nyújtottak be, melyek a közgyűlés folyamán elő fognak terjesztetni. Ezután Kallmann Lajos főjegyző felolvassa az igazoló választmány jelentését, mely szerint az igazoló választmány az 1872. évi XXXVI. t.-cz, 50., illetőleg 28. szakasza értelmében felül­vizsgálta az 1888-ban a legtöbb adót fizetők sorából megválasztott 100 rendes és 14 póttag ebbeli minősitvényét s azt találta, hogy Fölsinger Rezső és Midarassy Pál rendes és Havas Sán­dor, Netzasek Károly és Pechata Endre pót­tagok nevei jelenleg nincsenek fölvéve az 1200 legtöbb adót fizetők lajstromába és ennélfogva nevezetteket a törvényhatósági bizottság tagjai közül törlendőnek mondotta. E határozat ellen a törvényes időben Madarassy Pál és Havas Sándor fölebbezést nyújtottak be, azonban a biráló választmány e fölebbezések elvetésével az igazoló választmány határozatát megerő­sítette, mely ennélfogva az összes föntneve­zettekre nézve jogerőre emelkedett. Ezen átirat folytán a közgyűlés a pót­tagok közül Madarassy Pál helyébe Krámer Samut, Fölsinger Rezső helyébe Kriegner Györgyöt és a Pfeifer János lemondása folytán legutóbb a rendes tagok közé behivott Havas Sándor helyébe Ott Lajost hivja be. A napirend előtt dr. Havass Rezső a követ­kező interpellátiót terjeszté elő : »Engedje meg a t. közgyűlés, hogy mai felszólalásomban egy igen szomorú kérdéssel, a fertőző betegségek állandó fellépésének s ezzel kapcsolatosan a gyermekhalandóságnak kérdé­sével foglalkozzam. Járványos betegségek dü­höngenek és pusztítanak a continensen, hazánk­ban és fájdalom, jelentékeny mérvben főváro­sunkban is. Különösen nagy mérveket ölt a gyermekhalandóság, a mely sötét pontja hazánk népesedési viszonyainak. A midőn a jelzett fontos kérdést inter­pellátióm tárgyává tenni akarom, mindenek­előtt constatálni kivánom, hogy legkevésbé sem szándékom reeriminatiókba bocsátkozni, de több polgártársam felszólítása folytán alkal­mat óhajtok nyújtani a t. polgármester urnák, hogy a jelenlegi komoly egészségügyi helyzet­ben megnyugtató kijelentést tegyen. Jól tudom, hogy a fertőző betegségek állandó fellépésének megakadályozása tárgyá­han a tanács véleményes jelentésre szólította fel a tiszti főorvos urat, ki is ezen jelentését a t. polgármester úrhoz £ hő 7-én benyúj­totta. E jelentésről, mely a »Fővárosi Közlönye m. évi 99. számában megjelent, csak dicséret­tel szólhatunk. Látszik, hogy a ki megirt.i, teljesen ismeri a helyzetet és teljes odaadással óhajtja azt javítani. Ezen jelentésben közegészségi viszo­nyaink javítására nézve több javaslat foglal­tatik. Ezen javaslatok közül többnek keresztül­vitele, mint az általános csatornázás végre­hajtása, a főváros minden kerületének állandóan szűrt vízzel való ellátása stb. sajnos bár, de egyszeriben meg nem történhetik. Van azon­ban a javaslatban két kérdés és pedig ismé­telten is, mint égető kérdés felemlítve, a me­lyeknek megoldásához haladéktalanul hozzá kellene fognunk. Ezek a fertótlenitő intézet és a gyermekkórházak felállításának kérdése. A gyer­mekkórházat illetőleg felemlíti a főorvosi jelen­tés, hogy a Stefánia-kórház még a pesti oldal­ról sem képes a beteg gyermekeket befogadni és a ragályos betegségben szenvedő gyermekek elhelyezéséről gondoskodni. Van továbbá a jelentésnek egy pontja, a mely rámutat arra, hogy az omnibusok és ló­vasúti kocsik jelentékeny közvetítői a fertőzés­nek, különösen pedig azon lóvonatú kocsik, melyek az Üllői-úton leyő Stefánia-gyermek­kórház felé közlekednek. Jól tudom, t. közgyűlés, hogy azon óriási forgalom mellett, mely a lóvasuton és az omnibusokon végbe megy, kikerülhetetlen az, hogy fertőző betegségben szenvedő emberek a kocsikra fel ne szálljanak. De ha a helyzet teljesen nem is, legalább bizonyos mérvben javítható. Csak nem nézhet­jük összetett kézzel, ha tudjuk, hogy egy bi­zonyos vonalon és még hozzá tehetem, a napnak egy bizonyos szakában, vagyis a ren­delő óra alatt tömegesen szállíttatnak ragályos betegségben szenvedő gyermekek a lóvasuton. Szerény nézetem szerint a bajon jelentékenyen lehetne segíteni az által, ha az elöljáróságok útján szegényebb sorsú polgártársaink szigo­rúan utasíttatnak, hogy ha gyermekük meg­betegszik, azt a kerületiorvosnak jelentsék be. Utóbbi, ha nem ragályos a baj, megengedi, hogy a beteg gyermek szülői által szállittassék a kórházba, de ha ragályos, akkor betegszál­lító kocsin kell ennek megtörténnie. Lehet ennél megfelelőbb módot is kigondolni, de valamit tenni kell. Van még egy közegészségi tekintetben fontos körülmény, a mely nem fordul elő ugyan a főorvos jelentésében, de a melyre én fel akarom hivni a t. közgyűlés figyelmét. Ugyanis a közvágóhidra rendesen csak ki­csiny lóvasúti kocsik járnak, a melyek külö­nösen a heti vásárok napjain oly zsúfoltak, hogy az ember majdnem megfullad bennök. Hozzá járul ehhez, hogy az utazók között számos szennyes ruhában levő egyén van, haj­csárok, mészáros legények stb., a kiknek ruhája tele van állati szőrökkel, vérfoltokkal. Egy ily kocsi azután a betegségeknek valóságos melegágya. Ezen a bajon pedig nagyon egy­szerűen lehetne segíteni az által, ha a köz­vágóhidra is olyan fedélzettel ellátott kocsik járnának, mint Kőbányára és Uj-Pestre és a tisztátalan és bűzös ruhában lévő egyének azután a fedélzeti ülésekre utasíttatnának. Mindezek után tisztelettel kérdem a t. pol­gármester urat: f Cet*.

Next

/
Thumbnails
Contents