Fővárosi Közlöny, 1893 (4. évfolyam, 1-104. szám)

1893-01-03 / 1. szám

1. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY 8 és szüretien vízben a legnagyobb fogyasztás mintegy 96,000 köbméter — 120,000 köbmé­terre téve, az eddigi tapasztalatok alapján, szükséges tartalékgépeket nem számítva, kerek számban mintegy 2000 lőerővel vélem kielégít betűnek. Úgy, hogy a két mű külön létesítése ese­tén, a kétrendbeli tartalékgépeket nem is szá­mítva, összesen 5000 lőerőt igényelne. Feltéve, hogy az elektromos világítás szol­gáltatására rendelt gépezetnél acumulátor alkal­mazása nem contempláltatik, ott a 3000 lőerő teljes mértékben mintegy 3, de legfeljebb 8 óráig van igénybe véve és 16 óráig, vagyis a napnak a/s részében nyugszik. Ámde a napnak 8/a részében nyugvó, tehát rendeltetési czélján kívül bármely más munka teljesítésére igénybe vehető 3600 lóerő munka­bírása és akkora, mint 2000 lóerőnek egész naphosszat folytonos működés mellett kifejtett munkája. Világosan kitűnik ebből, hogy jelzett szükség kielégítés­ére rendelt 3000 lóerő mig a nap l/t részében — akkor, midőn arra szükség van — az elektromos világítást látja el, ugyanezen 3000 lóerő a nap másik a/s részé­ben a vízszükségletet szolgálhatja, úgy, hogy a kettő egyesíthetésének elvi nehézség útját nem állja. De m­ásrészt gyakorlati nehézséget sem látok, a­mennyiben a technika segédeszközei­vel lehet gőzgépeket úgy szerkeszteni, hogy azok ép úgy elektromos gépek, mint szivattyúk hajtására is egyaránt alkalmasak, de üzem tekintetében sem jár nehézséggel a telepnek oly berendezést adni, hogy a napközben vizet szivattyúzó gépek a szükség beállta mérvének megfelelőleg, a szivattyúktól kikapcsoltatván az elektromos gépekkel köttessenek össze. Mindezek alapján, de különösen motorikus berendezésben való nagy megtakarítás lehető­sége szempontjából, a magam részéről az »elek­tromos világítás« legjobb, legczélirányosabb »Acumulátorjának« a »vízvezetéket« kell hogy tekintsem, miért is elmulaszthatatlan köteles­ségemnek tartom a tekintetes közgyűlés figyel­mét a jelzett körül­ményre felhívni, indítvá­nyozva : méltóztatnék a tanácsot megbízni avval, hogy leghivatottabb szakközege a mér­nöki hivatal által, tétessen a jelzett irányban oly beható tanulmányokat, a­melyekből a köz­gyűlés egyik vagy másik irányban való elha­tározhatására alapos informatiót nyerjen. Kiváló tiszte­lettel Budapest, 1892. deczemberben. Nagy Dezsi, műegyetemi tanár, bizottsági tag. NEM HIVATAL­OS RÉSZ. A pénzügyi és gazdasági bizottmány 1892. évi dec­­em­ber hó 27-én Alker Gusztáv alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. A tárgyakat Máltray József tanácsjegyző adta elő. A Duna jobbparti szemétkotrási jog bér­lete iránt megtartott nyilvános árverésen Hel­ler Benedek két ajánlatot nyújtott be, az egyikben évi 860 frtot, a másikban 1080 frtot ígért. Bruck Manó hasonlóképen két ajánlatot adván be, az egyikben évi 360 frt bért ígért, a másikban a főváros által fizetendő évi 700 frtot kért. Braun Lipót évi 200 frt bért ajánlott meg, Feiger Sándor ellenben a fővárostól 500 frtnyi összeg fizetését kívánta. A Duna-jobbparti szemétkotrási jog bér­lete a fő- és székvárosnak eddig évi 2,310 fk­ot jövedelmezett, a szemétlerakó helyen azonban úgy a házi, mint a piaczi szemetet a főváros házilag fedezte be, a­mi évenként tetemes ki­adással volt egybekapcsolva. A házi szemét kotrásának jogát a főváros ezen alkalommal oly feltétel alatt adja bérbe, hogy az említett födési munkálatokat a vállalkozó köteles telje­síteni. A jövedelem­apadás tehát e körülmény­ben leli indokát, a­mely másrészt bőséggel kárpótoltatik a számszerűleg alacsonyabbnak mutatkozó jövedelem és a födési munkálatok­nak a vállalkozóra történt hárítása által. Herczog Péter ugyan a jövőben is a város által kívánta a fedési munkálatokat eszközöl­tetni, miután nézete szerint közegészségi szem­pontból nagyobb garantia rejlik abban, ha az említett munkálatokat maga a hatóság telje­síti, a Márkus József tanácsnok által nyújtott felvilágosításban, hogy a házilagos kezelés mellett is vállalkozó teljesítette a fedést és az a városnak sok kiadást okozott, a bizottmány az ügynek mostani alakjában leendő kezelését helyeselte s mint legkedvezőbb ajánlatot. Hel­ler Benedeknek azon ajánlatát javasolja elfoga­dásra, a­melyben nevezett a h­ázi szemét kot­rásának jogáért, úgy a házi, mint a piaczi szemét befedésének kötelezettsége mellett évi 1,080 frtot ígért. A fő- és székváros tulajdonát képező, vagy kezelése alatt álló épületeken előforduló üveges javítási munkákra nézve megtartott nyilvános árverésen egyetlen egy ajánlat ér­kezett be: a Claiz András épület­ üvegesé, a­ki e munkák teljesítését a megállapított egység­árakon hajlandó elvállalni. A bizottmány az ajánlat elfogadását javasolja. Ezután a Rókus-kórház helyett a külső kerepesi­ úton s a Stáhly-utczában építendő új közkórházak építési programmja tárgyaltatott. A külső kerepesi­ úton építendő új kórház s a Stáhly-utczában lévő mostani halottas kama­rának gyűjtő kórházzá való átalakítása a mér­nöki hivatal tervvázlatai és hozzávetőleges költségvetése szerint 3.200.000 frtba fog kerülni. Decsényi J­ózsef abban a meggyőződésben van,hogy a tervezett új építkezés a fővárosnak a hozzávető­leges költségvetés szerint nem 3.200.000 frtjába, hanem sokkal többe fog kerülni, s tekintve, hogy az új építkezések városi tulajdont képező telke­ken­­ fognak foganatosíttatni s hogy a kitett összegben a telkek vételára és illetve értéke beleszámítva nincsen, azt hiszi nem esik túlzásba akkor, ha az új kórházak költségét nagyjában öt, egész hat millióra teszi. A fő­város pénzügyi helyzete absolut véve sem bír el ily nagy kiadást, de arra kötelezve sem lehet, a­mikor a jelenlegi kórházak a fővárosi illetőséggel bíró egyének befogadására teljesen elegendőit. Nézete szerint ily körülmények kö­zött nem szabad a fővárosnak ilyen tetemes költséget képviselő befektetésbe, a­mely pénz­ügyileg véve gyümölcsöt nem hajt, belemennie, minélfogva a tervezett kórházak építését el­ejteni javasolja s indítványozza, hogy miután az építendő kórházakra csupán annyiban van szükség, hogy a fővárosban összegyülemlő idegen illetőségű betegek legyenek azokban elhelyezhetők, tétessenek lépések arra nézve, hogy az államkormány Budapesten egy orszá­gos közkórházat állítson fel. Herczog Péter elvi kérdések fölvetésével nem szeretné a szükséges kórházépítést elhalasztani, miért is a maga részéről a tervezethez szívesen hozzájárulna azon esetre, hogyha a főváros kieszközölné, hogy a régi kórházi ápolási költségek a kor­mány által megfizettetnek s a jövőben ilyen c­ímen hátralékok nem keletkeznek. Weisz Berthold Dezsényi álláspontján van s a Herzog­féle javaslathoz csak akkor csatlakozhatnék, hogyha a kormány egy országos kórház építé­sét megtagadná. Steiger Gyula utal a köz­egészségi törvény intézkedéseire, a­melyek sze­rint minden község csupán a maga betegeinek ápolásáról tartozik gondoskodni. A rendelke­zésére állott statisztikai adatokból tudja azt, hogy a kórházi ápoltak közül csak 16°/o bud­a­pesti illetőségű s 84°/o az idegen, tehát a jelenleg fennálló kórházak is nemcsak teljesen elegendők arra nézve, hogy a községi követel­ményeknek megfeleljenek, hanem még az ide­geneknek is egy jelentékeny contingensét fel­venni képesek. A fő- és székváros, a­­már téljes tudatában van ennélfogva az ő külön­leges helyzetének és annak a körülménynek, hogy a főváros képezi az ország központját s hogy ide természetszerűleg seregjenek össze az ország minden részéből, nemkülönben a kül­földről is, a vidékiek és idegenek, rendes köte­lezettségén túlmenőleg már is nagyobb, terhe­sebb és jelentékenyebb szolgálatokat végez, nem azért, mintha az ő központi országos, fő­és­szék városi jel­legétől elzárkózni akarna, avagy a humanizmus követelményeinek eleget tenni nem kívánna s a jelzett irányokban érzékkel és belátással nem bírna, hanem azért­, mert meggyőződése szerint a múltban is kötelessé­geinél már sokkal többet végzett, végez jelen­leg és fog végezni a jövőben is, a reá mind­inkább fokozottabb mértékben háruló terheket elviselni nem képes s mert pénzügyi helyzete mindinkább kedvezőtlenebbé és esetleg még válságossá is válik, ilyen borzasztó nagy terhet kötelességén túlmenőleg, ez idő szerint magára nem vállalhat. Számtalan az igény, a­mely a fővárossal szemben mindinkább jelentkezik és rendkívül cse­sély, kevés az e czélra rendel­kezésre álló fedezet. Magukra a helybeli ille­tőségűekre kórházi ápolás és gondozás tekin­te­tben roppant költség igényeltetik. De még egy körülmény játszik fontos szerepet. Ha a kórház csakis annyiba fog kerülni, a­mit a mérnöki hivatal ez alkalommal kimutatott, még akkor is egyedül kölcsönből lehet a szük­ségletet fedezni, már­pediglen köztudomású dolog az, hogy az ápolási költségek úgy van­nak megszabva, hogy azokkal a rendes kór­házi kiadásokat is alig lehet fedezni, a nagy tőkebefektetésre tehát a bevételekből mi sem juthat; mindezeknél fogva csatlakozik Dezsényi József indítványához s meglévén győződve ar­ról, hogy a­mennyiben egy terjedelmes rész­letesen kifejtett és csak az imént előadott in­dokokat magába ölelő felterjesztés fog a kor­mányhoz intéztetni, az egy Budapesten felállí­tandó országos kórház elől annál kevésbbé fog elzárkózni,­­ minthogy annak idején itt a fő­városban szintén az egész ország részére egy országos tébolyda lett felállítva. Fenyvessy Adolf az egész kérdést főleg pénzügyi szempontból világítja meg. S különösen arra hívja fel a bizottmány figyelmét, hogy a fővárosnak a közel­jövőben óriási kiadási lesznek, a­melyek a befektetett tőkének semmi et­emölesével sem fognak járni. Itt van a csatornázás s ezekhez hasonló számos nagy beruházás, a­melyek mind a közegészségi követelmények miatt fog­nak történni, a­melyekre mindre elkerülhetlen szükség van s a melyeket a főváros kizárólag a maga erejéből lesz kénytelen elviselni, nem bízhatja meg tehát a folyton szaporodó terhe­ket. Az állam segítsen és ne maradjon el a segélylyel ott, a hol lehet s a hol annak két­séget kizárólag helye van. Maga részéről a Dezsényi féle indítványt Steiger kibővítésével és indokolásával fogadja el. A bizottmány a kormányt egy állami kórház építésére felkérni javasolj­a. A közegészségügyi bizottmánynak előter­jesztése végleges járványbarakkok létesítése iránt, Dezsényi József és dr. Darányi Ignácz felszólalás­ai után a napirendről levétetni hatá­roztatott azzal, hogy az ügy újból akkor fog tárgyaltatni, ha abban a középítési bizottmány nyilatkozott. A budapesti (budai) torna­egylet kérvé­nyére, hogy a részére 32 évre használatul át­engedett terület tulajd­njogi birtokába bocsit­tassék, határoz­tatott, hogy az egyesü­ltnek a terület tulajdonjogi átíratása engedtessen meg azzal, hogy a főváro­mk jogiban álland­ó terü­letet közczélokból bármikor visszavenni s ez esetre csupán a felépítőlén­yek becsértéke fog megtéríttetni, a telek pedig ingyen lesz átad­andó. Megelőzőleg a főváros részéről három évi felmondás leend eszközlend­ő. Az V-ik kerületi váczi­ úti csatornának 25 méterrel leendő meghosszabbítására meg­kívántató 214 frt 55 kr. fedezete tárgyában a főszámvevő javaslata elfogadtatott. A számadásokat felülvizsgáló bizottság többrendbeli jelentése különféle számadások és niplik megvizsg­álása tárgyában, észrevétel nélkül elfogadtatott. A fővárosi közmunkák tanácsából 1892. deczember 15. Báró Polmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Kármán Lajos és Luczenbacher Pál tanácstagok bízattak meg. A napirend előtt z­áró Podmaniczky al­elnök az évforduló alkalmából a tanács tag­jainak a lefolyt évben is kifejtett buzgó tevékenységükért meleg köszönetet mondva, n­tkik egyszersmind boldog új évet kiván és kéri, hogy az intézményi nagybecsű közre­működésükkel jövőre is támogatni szívesked­jenek. A tanács nevében viszont dr. Fascho Moys Sándor üdvözölte az elnököt, szívélyes szavak-

Next