Fővárosi Közlöny, 1893 (4. évfolyam, 1-104. szám)
1893-01-03 / 1. szám
1. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY 8 és szüretien vízben a legnagyobb fogyasztás mintegy 96,000 köbméter — 120,000 köbméterre téve, az eddigi tapasztalatok alapján, szükséges tartalékgépeket nem számítva, kerek számban mintegy 2000 lőerővel vélem kielégít betűnek. Úgy, hogy a két mű külön létesítése esetén, a kétrendbeli tartalékgépeket nem is számítva, összesen 5000 lőerőt igényelne. Feltéve, hogy az elektromos világítás szolgáltatására rendelt gépezetnél acumulátor alkalmazása nem contempláltatik, ott a 3000 lőerő teljes mértékben mintegy 3, de legfeljebb 8 óráig van igénybe véve és 16 óráig, vagyis a napnak a/s részében nyugszik. Ámde a napnak 8/a részében nyugvó, tehát rendeltetési czélján kívül bármely más munka teljesítésére igénybe vehető 3600 lóerő munkabírása és akkora, mint 2000 lóerőnek egész naphosszat folytonos működés mellett kifejtett munkája. Világosan kitűnik ebből, hogy jelzett szükség kielégítésére rendelt 3000 lóerő mig a nap l/t részében — akkor, midőn arra szükség van — az elektromos világítást látja el, ugyanezen 3000 lóerő a nap másik a/s részében a vízszükségletet szolgálhatja, úgy, hogy a kettő egyesíthetésének elvi nehézség útját nem állja. De másrészt gyakorlati nehézséget sem látok, amennyiben a technika segédeszközeivel lehet gőzgépeket úgy szerkeszteni, hogy azok ép úgy elektromos gépek, mint szivattyúk hajtására is egyaránt alkalmasak, de üzem tekintetében sem jár nehézséggel a telepnek oly berendezést adni, hogy a napközben vizet szivattyúzó gépek a szükség beállta mérvének megfelelőleg, a szivattyúktól kikapcsoltatván az elektromos gépekkel köttessenek össze. Mindezek alapján, de különösen motorikus berendezésben való nagy megtakarítás lehetősége szempontjából, a magam részéről az »elektromos világítás« legjobb, legczélirányosabb »Acumulátorjának« a »vízvezetéket« kell hogy tekintsem, miért is elmulaszthatatlan kötelességemnek tartom a tekintetes közgyűlés figyelmét a jelzett körülményre felhívni, indítványozva : méltóztatnék a tanácsot megbízni avval, hogy leghivatottabb szakközege a mérnöki hivatal által, tétessen a jelzett irányban oly beható tanulmányokat, amelyekből a közgyűlés egyik vagy másik irányban való elhatározhatására alapos informatiót nyerjen. Kiváló tisztelettel Budapest, 1892. deczemberben. Nagy Dezsi, műegyetemi tanár, bizottsági tag. NEM HIVATALOS RÉSZ. A pénzügyi és gazdasági bizottmány 1892. évi december hó 27-én Alker Gusztáv alpolgármester elnöklete alatt ülést tartott. A tárgyakat Máltray József tanácsjegyző adta elő. A Duna jobbparti szemétkotrási jog bérlete iránt megtartott nyilvános árverésen Heller Benedek két ajánlatot nyújtott be, az egyikben évi 860 frtot, a másikban 1080 frtot ígért. Bruck Manó hasonlóképen két ajánlatot adván be, az egyikben évi 360 frt bért ígért, a másikban a főváros által fizetendő évi 700 frtot kért. Braun Lipót évi 200 frt bért ajánlott meg, Feiger Sándor ellenben a fővárostól 500 frtnyi összeg fizetését kívánta. A Duna-jobbparti szemétkotrási jog bérlete a fő- és székvárosnak eddig évi 2,310 fkot jövedelmezett, a szemétlerakó helyen azonban úgy a házi, mint a piaczi szemetet a főváros házilag fedezte be, ami évenként tetemes kiadással volt egybekapcsolva. A házi szemét kotrásának jogát a főváros ezen alkalommal oly feltétel alatt adja bérbe, hogy az említett födési munkálatokat a vállalkozó köteles teljesíteni. A jövedelemapadás tehát e körülményben leli indokát, amely másrészt bőséggel kárpótoltatik a számszerűleg alacsonyabbnak mutatkozó jövedelem és a födési munkálatoknak a vállalkozóra történt hárítása által. Herczog Péter ugyan a jövőben is a város által kívánta a fedési munkálatokat eszközöltetni, miután nézete szerint közegészségi szempontból nagyobb garantia rejlik abban, ha az említett munkálatokat maga a hatóság teljesíti, a Márkus József tanácsnok által nyújtott felvilágosításban, hogy a házilagos kezelés mellett is vállalkozó teljesítette a fedést és az a városnak sok kiadást okozott, a bizottmány az ügynek mostani alakjában leendő kezelését helyeselte s mint legkedvezőbb ajánlatot. Heller Benedeknek azon ajánlatát javasolja elfogadásra, amelyben nevezett a házi szemét kotrásának jogáért, úgy a házi, mint a piaczi szemét befedésének kötelezettsége mellett évi 1,080 frtot ígért. A fő- és székváros tulajdonát képező, vagy kezelése alatt álló épületeken előforduló üveges javítási munkákra nézve megtartott nyilvános árverésen egyetlen egy ajánlat érkezett be: a Claiz András épület üvegesé, aki e munkák teljesítését a megállapított egységárakon hajlandó elvállalni. A bizottmány az ajánlat elfogadását javasolja. Ezután a Rókus-kórház helyett a külső kerepesi úton s a Stáhly-utczában építendő új közkórházak építési programmja tárgyaltatott. A külső kerepesi úton építendő új kórház s a Stáhly-utczában lévő mostani halottas kamarának gyűjtő kórházzá való átalakítása a mérnöki hivatal tervvázlatai és hozzávetőleges költségvetése szerint 3.200.000 frtba fog kerülni. Decsényi József abban a meggyőződésben van,hogy a tervezett új építkezés a fővárosnak a hozzávetőleges költségvetés szerint nem 3.200.000 frtjába, hanem sokkal többe fog kerülni, s tekintve, hogy az új építkezések városi tulajdont képező telkeken fognak foganatosíttatni s hogy a kitett összegben a telkek vételára és illetve értéke beleszámítva nincsen, azt hiszi nem esik túlzásba akkor, ha az új kórházak költségét nagyjában öt, egész hat millióra teszi. A főváros pénzügyi helyzete absolut véve sem bír el ily nagy kiadást, de arra kötelezve sem lehet, amikor a jelenlegi kórházak a fővárosi illetőséggel bíró egyének befogadására teljesen elegendőit. Nézete szerint ily körülmények között nem szabad a fővárosnak ilyen tetemes költséget képviselő befektetésbe, amely pénzügyileg véve gyümölcsöt nem hajt, belemennie, minélfogva a tervezett kórházak építését elejteni javasolja s indítványozza, hogy miután az építendő kórházakra csupán annyiban van szükség, hogy a fővárosban összegyülemlő idegen illetőségű betegek legyenek azokban elhelyezhetők, tétessenek lépések arra nézve, hogy az államkormány Budapesten egy országos közkórházat állítson fel. Herczog Péter elvi kérdések fölvetésével nem szeretné a szükséges kórházépítést elhalasztani, miért is a maga részéről a tervezethez szívesen hozzájárulna azon esetre, hogyha a főváros kieszközölné, hogy a régi kórházi ápolási költségek a kormány által megfizettetnek s a jövőben ilyen címen hátralékok nem keletkeznek. Weisz Berthold Dezsényi álláspontján van s a Herzogféle javaslathoz csak akkor csatlakozhatnék, hogyha a kormány egy országos kórház építését megtagadná. Steiger Gyula utal a közegészségi törvény intézkedéseire, amelyek szerint minden község csupán a maga betegeinek ápolásáról tartozik gondoskodni. A rendelkezésére állott statisztikai adatokból tudja azt, hogy a kórházi ápoltak közül csak 16°/o budapesti illetőségű s 84°/o az idegen, tehát a jelenleg fennálló kórházak is nemcsak teljesen elegendők arra nézve, hogy a községi követelményeknek megfeleljenek, hanem még az idegeneknek is egy jelentékeny contingensét felvenni képesek. A fő- és székváros, amár téljes tudatában van ennélfogva az ő különleges helyzetének és annak a körülménynek, hogy a főváros képezi az ország központját s hogy ide természetszerűleg seregjenek össze az ország minden részéből, nemkülönben a külföldről is, a vidékiek és idegenek, rendes kötelezettségén túlmenőleg már is nagyobb, terhesebb és jelentékenyebb szolgálatokat végez, nem azért, mintha az ő központi országos, főésszék városi jellegétől elzárkózni akarna, avagy a humanizmus követelményeinek eleget tenni nem kívánna s a jelzett irányokban érzékkel és belátással nem bírna, hanem azért, mert meggyőződése szerint a múltban is kötelességeinél már sokkal többet végzett, végez jelenleg és fog végezni a jövőben is, a reá mindinkább fokozottabb mértékben háruló terheket elviselni nem képes s mert pénzügyi helyzete mindinkább kedvezőtlenebbé és esetleg még válságossá is válik, ilyen borzasztó nagy terhet kötelességén túlmenőleg, ez idő szerint magára nem vállalhat. Számtalan az igény, amely a fővárossal szemben mindinkább jelentkezik és rendkívül csesély, kevés az e czélra rendelkezésre álló fedezet. Magukra a helybeli illetőségűekre kórházi ápolás és gondozás tekintetben roppant költség igényeltetik. De még egy körülmény játszik fontos szerepet. Ha a kórház csakis annyiba fog kerülni, amit a mérnöki hivatal ez alkalommal kimutatott, még akkor is egyedül kölcsönből lehet a szükségletet fedezni, márpediglen köztudomású dolog az, hogy az ápolási költségek úgy vannak megszabva, hogy azokkal a rendes kórházi kiadásokat is alig lehet fedezni, a nagy tőkebefektetésre tehát a bevételekből mi sem juthat; mindezeknél fogva csatlakozik Dezsényi József indítványához s meglévén győződve arról, hogy amennyiben egy terjedelmes részletesen kifejtett és csak az imént előadott indokokat magába ölelő felterjesztés fog a kormányhoz intéztetni, az egy Budapesten felállítandó országos kórház elől annál kevésbbé fog elzárkózni, minthogy annak idején itt a fővárosban szintén az egész ország részére egy országos tébolyda lett felállítva. Fenyvessy Adolf az egész kérdést főleg pénzügyi szempontból világítja meg. S különösen arra hívja fel a bizottmány figyelmét, hogy a fővárosnak a közeljövőben óriási kiadási lesznek, amelyek a befektetett tőkének semmi etemölesével sem fognak járni. Itt van a csatornázás s ezekhez hasonló számos nagy beruházás, amelyek mind a közegészségi követelmények miatt fognak történni, amelyekre mindre elkerülhetlen szükség van s a melyeket a főváros kizárólag a maga erejéből lesz kénytelen elviselni, nem bízhatja meg tehát a folyton szaporodó terheket. Az állam segítsen és ne maradjon el a segélylyel ott, a hol lehet s a hol annak kétséget kizárólag helye van. Maga részéről a Dezsényi féle indítványt Steiger kibővítésével és indokolásával fogadja el. A bizottmány a kormányt egy állami kórház építésére felkérni javasolja. A közegészségügyi bizottmánynak előterjesztése végleges járványbarakkok létesítése iránt, Dezsényi József és dr. Darányi Ignácz felszólalásai után a napirendről levétetni határoztatott azzal, hogy az ügy újból akkor fog tárgyaltatni, ha abban a középítési bizottmány nyilatkozott. A budapesti (budai) tornaegylet kérvényére, hogy a részére 32 évre használatul átengedett terület tulajdnjogi birtokába bocsittassék, határoztatott, hogy az egyesültnek a terület tulajdonjogi átíratása engedtessen meg azzal, hogy a főváromk jogiban állandó területet közczélokból bármikor visszavenni s ez esetre csupán a felépítőlények becsértéke fog megtéríttetni, a telek pedig ingyen lesz átadandó. Megelőzőleg a főváros részéről három évi felmondás leend eszközlendő. Az V-ik kerületi váczi úti csatornának 25 méterrel leendő meghosszabbítására megkívántató 214 frt 55 kr. fedezete tárgyában a főszámvevő javaslata elfogadtatott. A számadásokat felülvizsgáló bizottság többrendbeli jelentése különféle számadások és niplik megvizsgálása tárgyában, észrevétel nélkül elfogadtatott. A fővárosi közmunkák tanácsából 1892. deczember 15. Báró Polmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván, a jegyzőkönyv hitelesítésével Kármán Lajos és Luczenbacher Pál tanácstagok bízattak meg. A napirend előtt záró Podmaniczky alelnök az évforduló alkalmából a tanács tagjainak a lefolyt évben is kifejtett buzgó tevékenységükért meleg köszönetet mondva, ntkik egyszersmind boldog új évet kiván és kéri, hogy az intézményi nagybecsű közreműködésükkel jövőre is támogatni szíveskedjenek. A tanács nevében viszont dr. Fascho Moys Sándor üdvözölte az elnököt, szívélyes szavak-