Fővárosi Közlöny, 1894 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1894-01-02 / 1. szám

NEMHIVATALOS RÉSZ. A „FŐVÁROSI KÖZLÖNY" V-ik év­folyama küszöbén felkéri a szerkesztőség a lap­­ előfizetőit, hogy előfizetéseiket megújítani szíveskedjenek. Felkérjük egyszersmind a lap t. barátait, hogy a fővárosi ügyek helyes is­meretének érdekében is a közlöny terjesztését előmozdítani kegyeskedjenek. A központi vásárcsarnok ügyében kiküldött vegyes bizottság ülését 1893. de­czember 30-án Kamermayer Károly polgármester elnök megnyitván, mindenekelőtt arra kéri a bizottságot, hogy szíveskedjék megengedni, hogy először a vásárcsarnok építése tárgyában kelt közgyűlési határozatot fölolvastathassa, miután pedig a határozat úgy szól, hogy abba a pénz­ügyi, közgazdasági és közélelmezési, nemkülön­ben a középítési bizottság hét-hét tagja küldes­sék ki, ezen bizottságok jelentései is fölolvas­tassanak. Miután pedig ezen bizottságok kikül­dött tagjai jelen vannak, a vegyes bizottságot megalakultnak mondja ki. Ezután Marich Géza kiz. jegyző az egyes határozatokat és jelenté­seket felolvassa. Heltai Ferencz kénytelen a felolvasott köz­élelmezési bizottsági jelentésre felszólalni és pedig oly értelemben, hogy a bizottság határo­zatának indokolása nem megfelelő, mert a bi­zottság nem azért kérte, hogy Schiller és Por­szász urak állandóan hivassanak a bizottságba mint szakértők, hogy a tagok száma 7-ről 9-re emeltessék, hanem a bizottság kívánatosnak tartotta, hogy ezen első­sorban érdekelt ipar­testületek elnökei, a­mennyiben ezen bizottság szükségesnek tartja, mint szakértők oda meg­hivassanak.­­Elnök azt hiszi, ezen óhaj nem teljesíthető, mert a közgyűlési határozat megköti ezen bi­zottság kezét; a­kit a bizottság jónak lát, azt annak idején meg fogja hivni szakértőnek, valószínű azonban, hogy ezen urak okvetlenül meghivatnak. Elnök ezután a mai ülésről távol maradottak felől jelenti, hogy Matuska tanács­nok influenzában szenved s azért volt orvosa tanácsára kénytelen otthon maradni. Kauser János neje betegsége miatt nem jöhetett el. Neményi Ambrus orvosa rendeletére volt kény­telen ágyban maradni. Felkéri a bizottsági tagokat, hogy a modus procedendire nézve­­ szíveskedjenek nyilatkozni, hogy erre nézve­­ megállapodás jöhessen létre. Megemlítendőnek véli, hogy Escande és Gourmez-val érintkezésbe tette magát s meghagyta nekik, hogy a szük­séges kautiót tegyék le, megbízottjukat nevez­zék meg s lássanak terveik elkészítéséhez. Erre az illető czég dr. JDarvay ügyvédet nevezte meg megbizottja gyanánt, ki a szükséges kautiónak birtokában van, úgy, hogy azt bármikor lete­heti. Miután pedig a közgyűlési határozat nem­csak a francziákra szól, hanem még, a­kik idő­közben jelentkeznek is, szintén bevonhatók a tárgyalásba. Pecz Samu tanárt, mint első­sorban érdekeltet, ő szintén felhívta, hogy a közgyűlés intencziójának megfelelőleg eszközölje tervein a szükséges reductiókat. Ezt azért tartotta szük­ségesnek kijelenteni, mert habár nem is volt képes az igen tisztelt bizottmányt rögtön a a közgyűlés után összehívni, ez ügyben, a­mint ebből látszik, időveszteség még sincsen ; dolgozik még ez ügyben Krátky mérnök úr is, külö­nösen a detail vásárcsarnokok terveit illetőleg. Azt hiszi, hogy a bizottság tagjai mindnyájan át vannak hatva azon érzelemtől, hogy ezen fontos ügy, mely már oly hosszú évek óta húzódik s nemcsak a közgyűlés intenziójának, hanem az üzlet érdekeinek megfelelőleg is végre megoldas­sák. A közgyűlés intentiója az volt, hogy egyesítse a három bizottmányt, a­mely ez ügyben eljárni hivatva volt, hogy ez által ezen ügyet a maga medrébe terelje Kéri a tagokat, hogy szóljanak az ügyhöz a modus procedendsre nézve. Máttyus Arisztid nagy köszönettel tartozik az elnök úrnak, hogy méltóztatott közölni­ a bizottsággal a vállalkozókkal szemben tett ed­digi lépéseit. Nagyon fontos az eljárási módo­zatok felől tisztába jönni, mert nem hiszi szóló, hogy azon egyetlen jelszó után, hogy drága a beterjesztett terv, engedjük a változtatásokat eszközölni. Nem azért lettünk kiküldve, hogy megvárjuk ezen emberek redukc­ionális­­ mun­kálatainak eredményét s azután kezdjünk a tárgyaláshoz. Azt hiszi szóló, hogy e bizottság feladata az, hogy ismerve a közgyűlés határo­zatát és azon tervet, a­mely elvetve a közgyű­lés által még nincs, csak a végrehajtási hatá­rozat van függőben tartva, hogy ismerve ezen anyagot, annak minden szükséges részletét meg­fontolva, olyan elvi megállapodásokra jusson, a­melyek irányadóul szolgáljanak a megállapí­tott közszükségleti és építési programm meg­valósításánál. El nem tudja­ képzelni, hogy akár a fran­cziák, akár Petz úr, ha direktívákat nem kap­nak, hogy fognak a tervek megváltoztatásához és a redukc­ióhoz. Szóval, nélkülözhetlen szük­ségletnek tartja egyrészt a lehető legolcsóbb építkezést s itt messze határokig elmenne, mert ha a szépség és külcsín rovására is, de inkább a belső berendezést tartja okvetlenül kielégí­tendő szükségletnek. Azt hiszi, össze kellene foglalni mindazokat a nézpontokat, melyekre nézve okvetlenül e bizottságban megállapodásra kell jutni, hogy tájékozást nyújthasson a vál­toztatások elkészítésénél. A maga részéről meri mondani, hogy az egész ügygyel tisztában van és miután a közgyűlés azt határozta, hogy a bizottság és tanács által előterjesztett javasla­tot el nem fogadja, annak daczára, hogy a terv kivitelét a legilletékesebb szakemberek vizsgálták felül és azok által az lett kimondva, hogy egy bizonyos összegen alul nem lehet a kiviteli költségeket leszállítani, sokat foglalkoz­ván ez ügygyel, megpróbálta a szükségleti pro­grammot úgy összeállítani, hogy az minden lehető redukc­ionális követelményeknek meg­feleljen. Számot adott magának szóló azon fel­tételekről, a­melyek a redukc­iónál okvetlen figyelembe veendők; szerinte a fő kérdés min­denekelőtt a terület nagysága és ez mindjárt oly pont, hol e bizottság utasítása nélkül sem egyik, sem másik vállalkozó helyesen eljárni nem képes. Első ízben 9034 méter, később 10.400 méter lett a tervekben az alapnagyságra fel­véve, ezen második nagyságot a közgyűlés, elengedhetetlen szükségszerűségnek engedve, nem is jószántából, hanem a vasúti összeköt­tetés létesítése végett mondotta ki. Azon vasúti bevezetés, a­mely mellett a 9034 négyszögméter elegendő lett volna, meg lett változtatva a szelídebb görbe létesítése szempontjából, nagyobb terület kisajátítása lett elhatározva és ezen ok­szerűen változtatni nem is lehet, azaz hogy lehet,de nem oly módon, hogy ezen nagy csarnok, a­mely minden oldalán derékszöget képez, kiseb­bíttessék, hanem oly módon, hogy azon melléktoldalék, nevezetesen azon rész, a­mely a baromfivásárnak van fentartva, elhagyatnék, hogy ez elhagyható-e vagy sem, arra nézve a bizottság külön fog határozni, maga a csarnok, mint olyan, nem lesz megkisebbíthető. Szük­ségesnek tartja, hogy a bizottság eleve is jelezze, hogy a közgyűlésileg megállapított alapterülettől eltérnie nem lehet s sajnálattal konstatálja, hogy a belügyminiszer úr leiratában ezen köz­gyűlési határozatot, mely a nagyobb terület igénybevételét mondja ki s melyet julius 26-án kelt 55.824. számú magas rendeletével jóvá­hagyni méltóztatott, teljesen ignorálta s ezzel szemben leiratában kimondotta, hogy az első alkalommal kimondott kisebb terület is elég­séges. Másik kérdés az építkezés szoliditása, hogy megengedhetőnek tartja-e a bizottság, hogy például van egy tervünk, mely téglavázas épületet akar létesíteni, hogy ezt az építkezési modort elfogadjuk ? Legnagyobb hibának tar­taná utánozni azt, a­mit ma már a párisiak sem tudnak jóvá tenni, hogy egy ilyen monu­mentális épület egy téglavastagságára építtes­sék. Feltétlenül fontos dolognak tartja, hogy ezen értekezletből csak normál fal építését mondják ki kívánatosnak. Egy más ilyen kér­dés lenne a pincze és alapozás munkálatai, e részben is lényeges különbség van a két terv közt. A franczia terv, nem számítva a Duna közellétére, az alapozásnál egyáltalában semmi betonmunkálatot nem vesz föl, míg Pecz az egész vásárcsarnok alatt egy nagy betonalapot tervez. A francziák tervei után 6 méter víz­állásnál egy fél méter víz szivárogna a pincze­helyiségekbe, míg ez Pecz terve szerint, hol az oldalfalak is vastag betonréteggel vannak bevonva teljesen lehetetlen. Arra nézve a bizottság minden tagja egyet fog érteni, hogy a pinczékbe víznek szivárogni nem szabad. Az alapozásra nézve tehát ezen cardinális kérdés­ben okvetlen a bizottságnak kell határozni. A tető­­szerkezetről nem is beszél, csak utal arra, hogy minden szakember oda nyilatkozott, hogy a francziák csekély terhelési erővel tervezett vasfedeleit itt nem lehet kivinni. A pinczére vonatkozólag nekünk az a feladatunk, hogy azok kellőleg világosak és szellősek legyenek, s területök minél kihasználhatóbb legyen, ezt pedig nem kőpillérekkel, csak vasoszlopok fel­állításával lehet elérni. Ezek azon elvi nézpon­tok, melyeket szóló a berendezés tekintetében nélkülözhetetlennek tart s azt hiszi, nem hely­telenül cselekszik, midőn figyelmezteti a tisztelt bizottságot, hogy méltóztatnék ezeket elfogadva, mint egy czinazura gyanánt a tervek elkészíté­séhez kijelölni. Az építési programaiból kihagy­ható a baromfi­udvar, melynek eltörlésével mint­egy 200.000 forint lesz megtakarítva. Az alagút is elhagyható egyelőre, mi­ szintén lényeges megtakarítás volna. A második vágány is elhagy­ható egyelőre, ez is nagy költséggel jár. A falak majolika burkolatát is elhagyhatjuk és olajfes­tékkel helyettesíthetjük, az is mosható. Az első emeleti galléria, miután ott virág és házi czik­kek lesznek elárusítva, szintén elhagyható. A hűtő kamaráknál is a minimumra kész vissza­menni és elfogadná még a kezdetben ajánlott 450 métert is, a külső homlokzatot is egysze­rűbben véli kivihetőnek Mindent összefoglalva, szükségesnek találja, hogy a bizottság mindenek­előtt maga állapítsa meg a szükségletet és reductiókat; ezek alapján a versenyző tervezők gyorsan készíthetik terveiket, mik fölött a bizott­ság mielőbb határozhat s akkor hiszi, hogy január végéig a közgyűlés a miniszernek fel­terjesztését megteheti. Polónyi Géza azon szerény nézetben van, hogy a miniszeri rendeletben említett határidő nem olyan, hogy azt szentírásnak kellene tar­tani s az ügy mai stádiumában, azt, hogy az ügy január végére letárgyaltathassék, lehetet­lennek tartja. Tőlünk telhetőleg e bizottság­mindent meg fog tenni, hogy az ügy kellő időre megoldásra jusson. Azt hiszi, hogy igen becses anyag az, a­mit Máttyás­ bizottsági tag úr össze­hozott, de ezt csak a részletes tárgyalásnál le­het figyelembe venni. Most a modus proceden­dsről van szó. Nem hízeleg magának azzal, hogy eltalálja a helyes utat, a­mely a kívánt megoldáshoz vezet, de az építési programmra nézve úgy tudja, hogy az a közgyűlés által jóváhagyva már meg van adva. Ennek alap­ján bírálta meg a vegyes bizottság a terveze­tet, mikor azok át lettek vizsgálva. E bizott­ságnak azon marsrata van kiadva, hogy a be­nyújtott tervek alapján a már 1891-ben meg­állapított 1,400.000—1,600.000 frtnyi költség­vetéshez mérten iparkodjék a dolgot megol­dáshoz vezetni. Miután ez által sem Petzhez, sem a francziákhoz kötve nincs, itt az a kér­dés merül fel, hogy nyílt pályázatot tűzzön-e ki a bizottság, vagy pedig hívjon fel vállalkozókat, a­kiket jónak lát felszólítani arra, hogy terveiket nyújtsák be. A következő kérdés az lehet, hogy az ajánlat zárt vagy nyílt legyen. A benyújtott költségvetésekre nézve fentartjuk magunknak, hogy mennyit engedhetünk s mennyit nem. Tudjuk, hogy Petz maga is reducálta saját terveit. Hogyha abban állapodunk meg, hogy előbb bekivánjuk a terveket és aztán kiválo­gatjuk, úgy a francziák mind Petz tervéből a reductiókat s azok alapján egy érett javaslatot fogunk kidolgozni, azon helyzetben leszünk, hogy e javaslatot hamarosan a közgyűlés elé is fogjuk terjeszthetni. Egyik legnagyobb sze­rencsétlensége az ügynek épen az, hogy a ter­vezés az építéstől külön választatott; a gya­korlati megoldás az volna, hogy Petz is tegye le a kauczióját s csatoljon kiviteli ajánlatot, bár ez nem szokás, de ez a bizottság semmi tekin­tetben megkötve nincs, tehát ezt tenni mód­jában áll, azután nyújtsa be a franczia is con­cret javaslatát. Ez volna az első legszükségesebb lépés. Tegyük tanácskozás tárgyává azt, hogy ackreditált firmákhoz kérdés intéztessék az iránt.

Next