Fővárosi Közlöny, 1894 (5. évfolyam, 1-104. szám)

1894-01-02 / 1. szám

1. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY hogy terveket és kiviteli ajánlatot nyújtsanak be, még­pedig már csak azért is, hogy aztán később ne mondhassák, hogy mi a vállalkozókat kizártuk. Szólíttassék fel Pett is, hogy a re­dukált terveit nyújtsa be. Nyilvános pályázat kiírását azonban támogatni nem hajlandó, mert ez hosszú időt vesz igénybe. Steiger Gyula csak röviden akar a tárgy­hoz szólani, Máttyás indítványát nem tartja a mai tárgyalás keretébe valónak. A pénzügyi bizottságból lévén ő maga kikü­ldve, a pénz­ügyi szempontot tartja a legfontosabbnak. Mi­után a miniszer leírt, hogy a vásárcsarnokokat 6 millió forintból meg kell építeni, ő azon álláspontra helyezkedik, hogy nyújtózkod­junk addig, meddig a takaró ér. Egy 6 milliós keretben praelimináltatott a költség általunk, ez most nem sikerült, ha ő lenne a gazda, a fővárosnak pedig kell, hogy ilyen közege legyen, azt mondaná, hogy no te mérnöki közegem, meg kell építenem ezt meg azt, itt meg itt, ennyi s ennyi összegből, hát most mondd meg nekem, a melyeket elhagyni s a melyekre olcsóbb tételeket készíteni lehet. Ha felhívjuk Gregersen, Neuschloss vagy mit tudja, mely c­égeket, ezek nem ismerik az ügyet, ezeknek a tervei nem fogják előbbre vinni a kérdést, csak azon egyéniségekkel lehet ered­ményre jutni, a­kik az ügyet már régtől ismerik s a­kiknek egyedüli feladata a szüksé­ges reductiókat megtenni. Azt pedig nem e bizottság kebelében kell úgy elhatározni, hogy ezt meg ezt elhagyjuk, hanem szakközegeket kell kihallgatni. Ezeket kell felhívni, hogy tegyenek propositiot, mit kell elhagyni, itt azután majd megvitathatják, hogy ez és ez miért lett felvéve, s miért lett elhagyva, szóval concret előterjesztést kell elébünk terjeszteni. Ezekből lehet aztán választani. Te­gyék meg a francziák, Petz is, meg a mi mér­nöki hivatalunk is a maguk javaslatait; ezeket azután összehasonlítjuk a pénzügyi szükségletek­kel, a­melyek szintén figyelembe veendők. Leg­czélszerűbb volna tehát, ha a mérnöki hivatal utasíttatnék a tervek megvizsgálására. Fenyvessy Adolf egyetért Steigerrel de a konkrét indítványra vonatkozólag azt a mó­dozatot, hogy a mérnöki hivatal is készítsen előzetesen költségvetést, praktikusnak nem tartja; ha már meg voltak azon urak bízva, azt hiszi, hogy azok előzetesen tanulmányokat csináltak és bizonyos megállapodásra jutottak. Nekünk ezeknek elaborátuma elégséges lesz, egy har­madiknak elkészítése elpazarolt munka lenne. Nem kell a dolgot komplikálni; azok az urak, kik a dologgal tüzetesen foglalkoztak, oly po­zitív dolgokat terjesztettek elő, a­melyekre nézve kár volna újabb elemeket bevonni. A francziák és az itthoni szakértők úgy is min­dent előterjesztettek, a­mi a hazai viszonyok mellett megköveteltetik. Szóló is konkrét javas­latok előterjesztését kéri, de senki mással, csakis Petzczel s a francziákkal hajlandó alkudo­zásba bocsátkozni. Ezek oly substratummal fognak majd előállani, melynek alapján nyu­godtan dönthetünk a dolgok felett. Ő méltó­sága a polgármester úrnak megsürgetni kel­lene a vállalkozóknál a redukc­iók megtételét, mert ha a tavaszra meg nem kezdhetjük az építkezéseket, akkor ezen csarnokok nem lesz­nek megnyithatók, a­mikor szükség lenne reájuk. Márkus József tanácsnok szerint a bizott­ság két irányban kapott megbízatást. Első­sor­ban azért, hogy Escande és Gourmez franczia vállalkozókkal tárgyaljon s hogy a mennyiben mások által is tétetnék ajánlat, arra nézve is előterjesztés tétessék. Máttyás elvi redukcziókat kíván, különösen, hogy akarunk-e vékony vagy vastag falakat, betonréteget stb., ezek már a ter­vezetben benn vannak s a mennyiben Petz terve eltért az építési programmtól, ez csak onnan van, mert a közélelmezési bizottság kö­vetelt bizonyos módosításokat. A bizottmány eljárását a közgyűlés határozatára kell alapí­tani s azon túl menni nem képezheti feladatát. Ennek megbízása pedig szól akkép, hogy a franczia építészek biztosíték letételére szól­tas­sanak fel. A kérdés legelső­sorban az, vájjon a terv, a melyet pályázatra bocsájtottak s a mely az egyik első díjat nyerte, alkalmas-e a kivitelre a­mint van, vagy sem s ha nem, kon­krét előterjesztést tegyen a mérnöki hivatal arra nézve, hogy milyen változtatásokat kell eszkö­zölni rajta. Ha az meg van állapítva, akkor szükséges, hogy kinyilatkoztassák, hogy hajlan­dók-e ezen feltételeket elfogadni a franc­iák? A detail vásárcsarnokok ügyében szintén a mér­nöki hivatalt véli utasítandónak. Tegyen az konkrét előterjesztést, annál tovább menni nem lehet. Nyiry Lajos teljesen egyetért Steiger esz­méivel, a­melyek azonosak Márkus úréival is, egyben azonban eltér attól s ez az, hogy ne­csak a francziák hallgattassanak meg; hát­ha ezekkel nem sikerülne megállapodásra jutni. Ugyanazon idő alatt, míg a mérnöki hivatal a tervek felülvizsgálatával vesződik, a dolog pénz­ügyi részével is tisztába kellene jönni. Ha ki­vihető, akkor azt óhajtaná, hogy a mérnöki hivatal tegye magát érintkezésbe az illetőkkel és úgy készítse el a terveket. Rácz Károly szerint tény, hogy eltértünk az előzetesen megállapított összegtől, de mikor kalkuláltunk, az összeget megközelítőleg mon­dottuk, hogy ennyi és ennyi szükséges erre, ez azonban csak feltevés volt, a tervek azt mutat­ták, hogy 6 milliónál többet kell felvenni. Azt kell megfontolni, hogy mit vegyünk fel a programmba s mit lehet abból elhagyni. Máttyusnak igaza van és a mi feladatunk az, hogy miután a közgyűlés megmondotta, hogy az összeg sok, a csarnokokra nézve állapítsuk meg, hogy mi hagyható el, s mi nem ? A mér­nöki hivatal szerinte hiába mond véleményt, úgy is túl van halmozva sok egyébbel. A kau­czió nem tudja miről jó, eddig a kaucziók semmi gyakorlati czélra nem szolgáltak. Aztán azt sem tudja, hogy mire jó, hogy Petz is, meg a fran­cziák is felszólíttatnának külön tervek készítésére. Puszta kíváncsiságból ? Hiszen az új tervekért a honoráriumot meg kell a városnak fizetni és ez több ezer forintra rúg. Különben is a redukcziókat nem az olcsóság, de czélszerűség szempontjából kívánná eszközöltetni. Herczog Péter első­sorban azért látja ki­küldöttnek a bizottságot, hogy a kitűzött czélt a megszabott összeggel elérjük. Nagyon saj­nálja, hogy vannak vélemények, melyek szerint ezen összeg keretén belül lehetetlen az építést eszközölni. Lehetetlen Máttyás indítványát el­fogadni, mert technikai dolgokba mennek bele, a­melyekhez nem értünk. Szakembereknek kell a dolgot kiadni, a főelv pedig az, hogy a ki­tűzött összegből építsünk. A mérnöki hivatalnak a felekkel való érintkezésbe lépését nem tartja helyesnek, a kauczió letételét azonban helyesnek tartja. Badócza János indítványa az, hogy leg­helyesebb lenne, ha a bizottság hozzájárulna Márkus tanácsnok indítványához, mert akkor mindazon elvek, miket Máttyus felhozott, meg­vitathatók lesznek és pedig helyesebben lesz­nek megvitathatók, ha a részletes tervek már itt fekszenek. Örley Lajos nézete szerint a bizottság azért van kiküldve, hogy egy meghatározott terüle­ten, azon költségvetés határai között, a­mely meg van állapítva, kísértse meg megvalósítani a vásárcsarnok ügyét, ez pedig csak a Máttyás által indítványozott módon érhető el és pedig úgy, hogy egy 7—9 tagú albizottmány fogná a redukc­iókat megállapítani, ennek elkészítése után kellene Petz urat újabb tervek készítésére felszólítani. Vagy Pecz, vagy a francziák tervét fogadja el a közgyűlés, ha egyikét sem, akkor még mindig van idő nyílt pályázattal eldönteni az ügyet. Weitzenfeld Jakab jelen látja a mérnöki hivatal egy közegét, a­ki tudtával ezen ügyben tanulmányútra volt kiküldve, az majd bővebb felvilágosításokkal fog szolgálni. A modus pro­cedendsre vonatkozólag mindenekelőtt azokkal kell tisztába jönnünk, a­miket Máttyus hang­súlyozott. Polónyi Géza: Egy dolgot nem hoztunk tisztába, hogy különböző faktorokkal állunk szemközt ugyanazon vállalkozások tekintetében. A francziák terveket csinálnak és vállalkoznak is, a Pecz-féle terv pedig nem vállalkozási terv. A Pecz-félének nincsen meg az a garanc­iája, hogy azt az előirányzati költségen végre is hajtja majd, a kérdés tehát akként kell, hogy megoldassék, hogy a franczia adja be ugyan­azon időben, mint Pecz terveit és költségveté­sét, Pecz pedig egy garancziával ellátott vállal­kozót is nevezzen meg, vagy pedig azt kell kimondani, hogy mindkettő adja be részletes terveit és a kivitelre nézve külön pályázat lesz hirdetve. A francziáktól kauc­iót kérni és azután a másikkal paktálni nem lehet, mert equális alapon kell a dolognak nyugodni. Nagyon ke­vésből áll akkor azt mondani, ha mind a két vállalkozó terve előttünk fekszik, hívjuk fel a mérnöki hivatalt, mi hagyandó el és tartható meg. Ő maga se vállalkoznék oly bizottsági tagságra, mely bizottságot oly ügy­ben küld ki a közgyűlés, a­melynek végrehaj­tására magának sincs reménye. Az is lehetsé­ges, hogy a franczia beadja vállalkozási tervét, Pecz is a redukált terveit és akkor a pályázat a Pecz-félére kihratik, lehetséges, hogy a rész­letes vállalkozási terv olcsóbb lesz, mint a Pecz eredeti terve. Dr. Fodor József úgy veszi észre, hogy egyet indítványoztak a bizottsági tagok közül többen, a Polónyié extrátuma a felhozott dol­goknak, azt tehát elfogadja. A Máttyus által indítványozott dolgokat szintén igen fontosnak tartja. Keltai Ferencz a következő határozati ja­vaslatot olvassa fel s azt elfogadásra ajánlja: olvassék föl a közélelmezési és közgazda­sági bizottság, valamint a mérnöki hivatal arra, hogy a közgyűlésileg megállapiottt költségvetési programm alapján készítsen részletes épít programmot s annak megállapítása után Pt valamint Escande és Gourmez hivassanak a kész építési tervek és részletes költség­irányzat bemutatására. Kráthy mérnök: A részletes páry tervek elkészültek és pontos tervezési pro­gramm készíttetett, a­melyek magukban foglalják azon részletes feltételeket, a­melyeknek minden pályázó köteles magát alávetni. Ezen ter­vezetprogramm alapján Petz Samu pályázati terve lett kivitelre elfogadva, s most ennek költségei tekintetében tetemes redukc­iók váltak szükségessé. E redukc­ió két irányban válik lehe­­tővé, vagy az épületanyag lesz silányabb, vagy a terület kisebb. Fia ezen redukc­iók már most a bizottság által állapíttatnak meg, ezt helye­sebbnek tartja, mert a pályázat feltételeit a vállalkozókra bízni nem lehet. De könnyen es­hetünk abba a helyzetbe, a melybe Drezda jutott, hol szintén sokalták a költséget s reductiokat eszközöltek, leszállítván a pincze mélységét 3 mé­terről 2x­ 2 méterre s minőségileg silányabb betont vettek, tetőzetet nem pala, hanem cse­répből létesítettek s most vásárcsarnokuk ezer hibában szenved. Területileg mindenesetre re­dukálni kell a csarnokot. Inkább legyen kisebb helyen, de jól, szolidul s használhatóan építve. Indítványa, hogy a bizottság részéről állapít­tassanak meg mindazon változások, a­melyek alapján a redukcziók eszközlendők. Egyetért Máttyással, hogy első­sorban a baromfi­udvar hagyandó el. Alagútnál s a hűtő­berendezéseknél szintén lehet megtakarításokat eszközölni. A külcsín már oly egyszerű, hogy annál egyszerűbb már nem lehetséges. A francziák terve úgy, a­mint van, építkezés alapjául el nem fogadható. Az abban levő sok hiányt a helyi viszonyok nem ismerése okozta. Talajvíz, vilá­gítás, beton, tető, szóval a­mit Máttyás felho­zott, mind kívánni valót hagynak hátra s ez a felekkel közöltetett is, a kik a legközelebbi idő­ben konkrét javaslatokat tesznek, nem ugyan részletes tervet, de kötelező nyilatkozatot. Most ugyanazon terv alapján dolgoznak, mint Petz. Máttyus azt látja, hogy a hosszas vitából kitűnik, hogy mindnyájan szükségesnek tartják, hogy a redukc­iókra nézve a bizottmány hozzon határozatot, de a redukc­iók keresztülvitelével nem a mérnöki hivatalt, hanem Krátky urat és a középítési igazgatót, mint e bizottság szak­közegeit kéri megbízni. Kamermayer Károly azt hiszi, a bizottság­nak utasítása van a közgyűléstől, hogy a két­millió százezer­ért költségtöbbletet leszállítsuk a­nélkül, hogy a dolog csorbát szenvedjen, ha a közgyűlés nem szavazott meg többet, mint egymillió hétszázezer forintot, akkor ennek ke­retén belül kell mozogni. Feladatunk, hogy le-

Next