Fővárosi Közlöny, 1907 (18. évfolyam, 1-50. szám)

1907-02-19 / 15. szám

népszínház felépítésének lehetővé tétele czéljából a város a szükséges telket ingyen átengedi. Ugyanezen közgyűlés egyúttal egy bizottságot is küldött ki, alkalmas és a színház czéljainak megfelelő telek kiszemelésére. Ez a nagylelkű határozat rögtön élénk visz­hangra talált s néhány napra rá, október 21-én Pest város számos polgára az akkori „Nemzeti Kör"-ben értekezletet tartván, a város által megindított ügy fel­karolására egy 9 tagból álló bizottságot küldött ki avégből, hogy egy népszínházi társaság megalapítá­sának előmunkálatait indítsa meg. Evégből a bizott­ság a sajtó útján október hó 29-ére mindenkit meg­hívott, aki a Népszínház ügye iránt érdeklődik a vigadó „tanácskozó termébe". Ezen az értekezleten a népszínházi társaság nem alakult ugyan meg, azonban egy 52 tagú nagy bizottságot választott a színház megvalósítása czéljára, a­mely el is készítette a „Pesti Magyar Népszínházat alapító társulat" alapszabályait, melyek miniszterileg láttamoztattak is, de ezen társaság kellő számú alapító hiányában tettleg sohasem alakult meg. Egyúttal a saját kebeléből báró Lipthay Béla elnöklete alatt egy szűkebb végrehajtó („létesítő") bizottságot küldött ki, mely a Pest városa közgyűlése által kiküldött bizott­sággal érintkezésbe lépve elsősorban is a színház felépítésére alkalmas városi területet keresett. Ezt az akkori 6. ker. Hermina-téren, a mostani Dalszínház helyén vélte feltalálni, s a város az építendő Nép­színház czéljára ezt a területet egyhangú lelkesedés­sel fel is ajánlotta. Ezen határozathoz a közmunka­tanács is hozzájárulván, 1872. évi január hó 8-án mindkét hatóság felhívta az említett nagybizottságot, hogy a színház terveit és költségvetését mutassa be. Ámbár ekkor a létesítéshez szükséges 1.600.000­­ előirányzott költségek még teljességgel hiányoztak, a bizottság mégis előzetes tárgyalásokba bocsátkozott az építészekkel, egyúttal a szükséges költségeknek közadakozás útján való biztosítására a honpolgárokat 1872. április 8-án adakozásra hivta fel, kijelentvén a felhívásban, hogy azok, a kik legalább 400 Knyi ado­mánnyal járulnak a gyűjtéshez, alapítóknak fognak tekintetni, s nekik a színházi jigyek kezelésére befo­lyás biztosíttatik. A felhívásnak azonban elszomorítóan csekély eredménye mutatkozott. A bizottságnak más meg­oldási módozatokhoz kellett fordulnia s e tekintetben kedvezőnek mutatkozott a kormány által tervezett Dalszínház létesítése, mihez első lépésként szin­tén alkalmas területet kerestek. A bizottság az építész által időközben bemutatott tervek alapján úgyis arra a meggyőződésre jutott, hogy a kiszemelt Hermina-téri telek a népszínház czéljaira túlságos nagy, míg az opera czéljainak éppen megfelel. A megoldás a belügyminiszter és Budapest fővárosa hoz­zájárulásával létre is jött olyan formában, hogy a népszínház czéljára felajánlott telket a kormány a dalszínház czéljára 1.000.000 koronáért megvette, a város pedig a mértékhitelesítő hivatal telkét, azt, a­melyen a népszínház tényleg felépült, 124.000 koro­nányi vételáron a bizottságnak átengedte. Így a kor­mány által kifizetett összeg majdnem teljes egészében az építkezésre maradt meg, annál is inkább, mert a főváros a másodízben eladott ingatlan részletárát sem sürgette, s abból mai nap is még 102.035 , 44 fillér hátralékként fennáll. A város ezen ismételt nagylelkű adomány fejében, mely egyedül tette lehetővé a népszínház létesítését, csak azt kötötte ki, hogy a telek csak színház építésére, de nem más czélra le­gyen használható, el nem idegeníthető és a hatóság engedélye nélkül meg nem terhelhető. Továbbá, hogy a hatóság a szinház minden ügyében felügyeleti és intézkedési jogot gyakorolhasson, hogy ennélfogva a szinház ügyeit intéző bizottságba a tagok kétharmad részét tetszése szerint küldhesse ki s végül, hogy a kezelési szabályok az ő jóváhagyása alá terjesz­tendők. A szükséges anyagiak túlnyomó része most már biztosítva lévén, a bizottság a gyűjtés eredményét be sem várva, egy teljhatalommal felruházott 5 tagú bizottságot küldött ki, a­mely az építési szerződést Buzzi és Kéler építési vállalkozókkal, mint fővállal­kozókkal meg is kötötte, oly feltétellel, hogy vállal­kozók a színház építését még azon esetre is befejezni tartoznak, ha ezen időpontig a teljes építési költség megszerezhető nem volna is. A netán fenmaradó hiány biztosításául lekötötték a színház minden vár­ható jövedelmét, szükség esetére jelzálogos kölcsön kieszközlését helyezték kilátásba. A szinház fel is épült és Ő felsége jelenlétében „ugy a főváros közönségének, mint minden magyar­nak benső örömére" 1875. évi október hó 15-én rendeltetésének átadatott. . Magának a szinház létesítésének a költségei 1.371.846 K 86 f-t tettek ki; a gépészeti berendezés 64.000 K-ba, az első díszletek 20.000 K-ba kerültek. Erre az építkezés befejezéséig befolyt és kifizettetett 1,211.846 K 96 f, mely összeg a Herminatéri telek vételárából és időközi kamataiból, valamint az ala­pítványokból, adományokból befolyt 74.793 K-ból alakult, ugy hogy az építkezés befejezésekor 161.720 korona hiány jelentkezett. Ennek fedezetéül a bér­jövedelem feleslege, valamint az 1878/9-ben e czélra rendezett sorsjáték 45.984 K-nyi jövedelme szolgáltak, a mivel sikerült 1879. év végéig a fennálló teherből 89.320 K-t törleszteni, ugy hogy ekkor a szinház egész terhe 72.400 K-ra rúgott, a mi később szintén kifizettetett. A felépült szinház ügyeit Kamermayer Károly polgármester elnöklete alatt a „9-es bizotság" intézte teljes hatalommal, kik között ott találjuk Királyi Pál, Várady Károly, Steiger Gyula, Kléh István és Nádassy György neveit; a bizottmány jegyzője Márkus József volt. A bizottság a színházat bérbeadás utján érté­kesítette s annak első bérlője 3 év tartamára Rákosi Jenő volt, ki évi bér fejében 20.000 koronát fizetett s kivel a szerződést a bizottság ujabb 3 évre, vagyis 1881. évi október hó 15-éig meghosz­szabbitotta. A szinház ügyei ily módon kedvezősen alakul­tak s kulturális hivatásának is szépen megfelelhetett, mert fennállásának első 4 esztendejében tartott 1390 előadását 1.439.000 ember látogatta s módjában volt már 1879-ben 100 arannyal díjazott népszínmű pályá­zatot hirdetni s tehetséges, de szegénysorsu szini­növendékeket anyagilag támogatni.

Next