Fővárosi Közlöny, 1913 (24. évfolyam, 70-93. szám)

1913-10-10 / 70. szám

I XXIV. ÉVFOLYAM MEGJELENIK MINDEN KEDDEN ÉS PÉNTEKEN XXIV. ÉVFOLYAM Előfizetési ár: egész évre 18 korona, félévre 0 korona, egyes szám ára 40 fillér. • A törvényhatósági bizottság rendes és pót­tagjai és a kerületi választmányi tagok díjtalanul kapják a lapot. * Szerkesztőség: IV. kerület, Központi Városház, 1-ső emelet 301. szám. • Kiadóhivatal: IV. kerület, Központi Városház 1-ső emelet 102. szám. • Hirdetések a Fővárosi Közlöny részére felvétet­nek a kiadóhivatalban, ahová a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, valamint a lakások pontos bejelentése is intézendő 1913 október 10 70. szám. FŐVÁROSI KÖZLÖNY BUDAPEST • SZÉKESFŐVÁROS • HIVATALOS A­LAPJA Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságának 1913. évi október 8-án (szerdán) d. u. 4 órakor tartott rendes közgyűlése. Elnök: Rózsavölgyi Gyula alpolgármester, később dr. Bódy Tivadar alpolgármester. Jegyző: Márker Aladár tanácsnok-főjegyző. Elnök a rendes közgyűlést megnyitván, a jegyző­könyv hitelesítésére a törvényhatósági bizottság több tagját, a tanács részéről dr. Bódy Tivadar alpolgár­mestert kéri fel. Azután így folytatja: T. Közgyűlés! A törvényhatósági bizottságot ért fájdalmas veszteségről kell a mélyen tisztelt közgyű­lés előtt beszámolnom, amidőn Klein Berthold udvari tanácsos, bizottsági tagnak a folyó év szeptember 28-án bekövetkezett elhalálozásáról megemlékezem. Megboldogult tagtársunk kitűnően képzett, szé­les látókörű kereskedő volt. Tekintélyes nevét a fő­város kereskedelmi köreiben — ahol mindvégig tevé­keny munkásságot fejtett ki — általános tisztelet övezte. Jeles közgazdasági­­tevékenységét Ő Felsége is elismerte, amidőn az udvari tanácsosi címmel tün­tette őt ki. Körünkben is évek óta tevékenykedett. Mint fizetéstelen árvaszéki ülnök, a köztisztasági bi­zottság tagja és mint az V. kerületi közjótékonysági egyesületnek igazgatósági tagja, szorgalmával, köz­ügyeink iránt való meleg érdeklődésével becsült és tisztelt nevet szerzett magának, amelyet jó szivével is öregbített. Halála tehát méltán kelti fel mély rész­vétünket s ezért indítványozom, hogy elhunyta felett érzett fájdalmunknak a mai ülésünk jegyzőkönyvében kifejezést adva, gyászoló családjához mély részvétün­ket tolmácsoló irat intéztessék. (Helyeslés.) Javasolja, hogy a Klein Berthold elhunytával a legtöbb adót fizetők közül 1912. évben megválasz­tott bizottsági tagok sorában megüresedett tagsági helyre a soron levő Palkovics Ede póttag hívassék be. (Helyeslés.) Retter Gyula bizottsági tag múlt év február 14-ike óta nem vesz részt a közgyűléseken. Már­pedig az ügyrend 4. §-a kifejezetten kimondja, hogy „azok, kik egymásután két hó lefolyása alatt tartott ülések­ben mentségi ok nélkül meg nem jelentek, lemondot­taknak tekintetvén, helyeik a következő legtöbb szava­zatot nyert póttagok sorából töltetnek be." Javasolja ennélfogva, hogy a közgyűlés az ügyrend e §-ának rendelkezéseit jelen esetben alkalmazza, Retter Gyula bizottsági tagot lemondottnak mondja ki és helyére az összes választók közül 1909. évben megválasztott Damjanovich László soron lévő póttagot hívja be. Sümegi Vilmos az elnöklő alpolgármester indít­ványát nem fogadja el. Egészen szokatlan körülmény az, hogy az alpolgármester ilyen indítvánnyal áll elő, amikor hasonló esetről az utolsó esztendőkben egyáltalában nem tudnak. Arról tudnak, hogy bizo­nyos nagy urak megválasztatják magukat a főváros törvényhatósági bizottságába, de éveken keresztül nem látják őket, csak olyan alkalommal, amikor bi­zonyos politikai szolgálatot akarnak teljesíteni és azokra nézve még sohasem létetett ilyen indítvány. (Igaz!) Azt meg tudná érteni, hogy minden törvény­hatósági bizottsági tag, ha polgártársai bizodalmából vállalja ezt a tisztet, annak tegyen is eleget; ügyel­jenek szigorúan a jövőben arra, hogy ki teljesíti ezt a kötelességét és ki nem teljesíti, akik nem teljesí­tik a kötelességüket, azokat esetleg szólítsák fel, hogy igazolják a távolmaradásukat. Számtalan példa van arra, hogy igen nagy urak 2—3 esztendőn keresztül nem járnak el a közgyűlésre és még­sem hallottak eddig ilyen indítványt, nagyon méltánytalannak tar­taná tehát, hogy most egy polgártársukat kizárják. Nem fogadja tehát el az indítványt, hanem kéri — hiszen amint tudják, évtizedes gyakorlat az, hogy a belépőnél a fővárosnak egyik nagyrabecsült tisztviselője számontartja a megjelenteket — gyako­rolják a legszigorúbb ellenőrzést és mindenkire nézve egyforma mértékkel mérjenek, akkor meghajlik az ilyen indítvány előtt, mert tartja olyan fontosnak polgártársai bizodalmát, hogy annak eleget kell tenniök akár Retter Gyulának, akár Marx Jánosnak, akár­kinek hívják az illetőt. Bocsánatot kér, hogy nevet említett, nagyrabecsü­li a személyét, de az kétségtelen, hogy számos tagja van a törvényhatósági bizottság­nak, akiket itt esztendőkön keresztül nem látnak. Kéri tehát a közgyűlést, hogy az elnöklő alpolgár­mester indítványát vesse el, ellenben adjon utasítást arra, hogy mindenkire nézve egyforma mértékkel mérjenek. (Helyeslés.)

Next