Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)
1921-04-08 / 14. szám
árával stb. Azt megmondhatom például, hogy ezelőtt egy hónappal mibe került a gyártás, de hogy mibe fog kerülni egy hónap múlva, erre ma válaszolni nem lehet. A gépek, amint már említettem, megrendeltettek a közgyűlés utólagos jóváhagyás reményében és a felállítás, azt hiszem, két hét múlva meg fog történni. Meg kell jegyeznem, hogy ezek a gépek nemcsak a Cséry-kokszot és a gázgyári darakokszot fogják feldolgozni, hanem mindenféle törmelék tüzelőanyagot, amelyek az iskolákban és egyebütt rendelkezésre állanak. Tisztelettel kérem, méltóztassék az indítványt elfogadni. (Helyeslés): Elnök: Tisztelt Közgyűlés! Következik a határozathozatal. Gáspár Fülöp bizottsági tag úr halasztó indítványt nyújtott be és az ügyrend értelmében ezt kell feltennem. Akik Gáspár Fülöp bizottsági tag úrnak azt az indítványát, hogy az ügy vetessék le a napirendről, elfogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kétségtelen, hogy a többség nem fogadja el ezt a halasztó indítványt, ennélfogva a tanács javaslata elfogadtatik és ezt határozatképen kimondom. Következik a napirend 13. pontja alatt felvett tárgy. Orczy Gyula tanácsnok: Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a Ferenc József koronázási jubileumi díj tervpályázat bírálóbizottságának kiküldése ügyében. (Elfogadtatik). Elnok: Következik a napirend 14. pontja alatt felvett tárgy, a gabona szabad forgalmának életbeléptetése ügyében tett előterjesztés, melyet Vajna tanácsnok úr fog előadni. Vajna Ede tanácsnok: Ismerteti a bizottsági és tanácsi előterjesztést a gabona szabad forgalmának életbeléptetése ügyében. Dr. Fábián Béla: Tisztelt Közgyűlés! A tanácsnak előterjesztését a gabonaforgalom tárgyában azért is örömmel kell hogy üdvözöljük, mert végre egy eset, amikor a tanács idejében fordul a székesfőváros ellátása tárgyában a székesfőváros közgyűléséhez. Örömmel kell üdvözölni ekívül azon szociális és közgazdasági szempontokat, amelyek ebben a javaslatban foglaltatnak és amelyek a székesfőváros lakosságának az utolsó hét esztendőben volt szenvedéseit oly alapossággal tárgyalják. Mielőtt magával a javaslattal foglalkoznám, szükségesnek tartom, hogy magában a javaslatban egyes számokra hívjam fel a 1. közgyűlés figyelmét, amelyek különösen hivatva vannak arra, hogy a főváros lakosságának nyomorúságát illusztrálják. 1913-ban "a székesfőváros lakossága 954.000 métermázsa húst fogyasztott, ezzel szemben az 1920. esztendőben a hústermelés csak 261.000 métermázsa volt és az előterjesztés nagyon helyesen jegyzi meg, hogy a gazdagok húsfogyasztása valószínűleg az 1920. esztendőben sem csökkent, így tehát a 73%-os csökkenés a húsfogyasztás terén nem a gazdagoknak, hanem kizárólag a szegény néposztályoknak a terhére esik. A javaslat bevezetésében van még egy másik különös figyelemre méltó eset, amely szintén alkalmas és hivatot arra, hogy a főváros lakosságának a nyomorát illusztrálja. Ez az adat pedig az, hogy akkor, amikor a húsfogyasztás ilyen méreteket öltött, akkor a főváros területén a három korona 80 fillértől két korona 10 fillérig volt a napi munkabér s ezzel szemben egy korona 40 fillértől két korona 40 fillérig volt egy kilogramm húsnak az ára és egy korona 80 fillér volt egy kilogram zsírnak az ára. Ezzel szemben a mai napon 50—100—150 koronáig terjed egy munkás napibére és ez nem elegendő arra, hogy rajta egy kilogram húst vagy zsírt vásároljon. Mondom, a. Közgyűlés, hogy ezek a szociális szempontok, amelyikből a javaslat kiindul, a legteljesebb mértékben tiszteletreméltók, valamint általában tiszteletreméltó az egész javaslat, amely tulajdonképen egész tanulmány, Magyarország és különösen Budapest közgazdasági életének tanulmánya. Megemlíti a javaslat azt is, hogy Budapesten ma az utolsó esztendőben egy lakosnak a napi kenyéradagja húsz deka és ebben a húsz dekában még 25 százalék kukoricaliszt is van, amely méltóztattak tudni, hogy Budapest lakosságát a legnagyobb nyomor idejében sem lehetett rábírni, hogy szívesen fogadja ezt a 25 százalék kukoricalisztet a 20 deka napi kenyéradagjában, amikor a főváros lakossága jól tudja azt, hogy a vidéken a szemes terményeket használták fel az állatok hízlalására, mert a vidéken a parasztság a gabonát nem akarta a fővárosi ellátatlanok rendelkezésére bocsátani és minthogy magas volt a hús ára, inkább az állatokat hizlalta fel a gabonával, semhogy a főváros ellátatlan lakosságának rendelkezésére bocsátotta volna. Mondom, 1. közgyűlés, Vajna tanácsnok úr előterjesztése, amelyben ez a szociális szempont a bevezetésben ilyen módon kifejezésre jut, igen hű illusztrációja egy nagy város nyomorúságos életének. De bár végeredményben a tanácsnok úr előterjesztésének azon konklúzióival, amelyek itt az előterjesztés végén vannak, én teljes mértékben egyetértek, mégis vannak más olyan szempontok, amelyeket különösen bátor leszek megemlíteni, mert az a véleményem, hogy különösen azok az indokok nem állnak meg, melyeket a tanácsnok úr a gabona szabadforgalma ellen, illetve a gabonának szabadforgalmára való rögtöni vagy bizonyos idő alatt való áttéréssel szemben felhoz. Az előterjesztésből kitetszik, hogy a tanácsnok úr maga is a gabona szabadforgalmának az álláspontján áll. A tanácsnok úrnak a felfogása e tekintetben az, hogy az esetben, ha a szabadforgalmat behozzák, akkor a tojás, a hús ára és egyéb élelmicikkekkel emelkednék a gabonának az ára is, 3800 koronára kontemplálja az esetleges szabadforgalom esetén a gabona árának emelkedését. Ennek következtében az ő véleménye a szabadforgalomról az, hogy itt egy általános áremelkedés következnék be, minthogy a munkások drágábban kapnák a gabonát, ennélfogva természetszerűleg a munkabérek is emelkednének, amelyeknek következményeképen az egész vonalon az árak emelkedése állna be. Ezzel szemben én, aki a szabadforgalomnak és a szabadkereskedelemnek az álláspontját fogadom el a magaménak, ha azokat az élelmicikkeket nézzük, amelyekben az egész ország területén szabadforgalom volt, a tojás, a zab, az árpa és különösen a bab, méltóztatnak mindnyájan tudni, ezek nem olyan kérdések, amelyek idegenek volnának a főváros lakossága előtt, hanem minden egyes fővárosi lakos foglalkozott ezen életszükségleti és gazdasági kérdésekkel, tehát méltóztatnak tudni, hogy a szabadforgalom az áraknak olyan alakulását vonta a legutóbbi időben maga után, amely hónapokkal ezelőtt nem képzelt árcsökkenést jelentett. Méltóztatnak tudni, hogy Budapesten a raktárakban óriási tömegekben áll a bab és minden egyes olyan cikk, amelyre vonatkozólag a szabadforgalom megengedtetett, azért, mert mint nálunk minden egyes esetben az ország-