Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

őrlési forgalmának mennél előbb való életbeléptetését kívánjuk azért, mert ez a főváros kenyérellátásának előmozdítására és az ország intenzív állatgazdaságá­nak fejlesztése érdekében szükséges. Igen tisztelt Közgyűlés ! Vagyok bátor rámutatni elsősorban is arra, hogy az állattenyésztéshez nem korpa kell, az állattenyésztéshez a zöld gazdaság, legelő, kaszáló stb. kell. Ez a javaslat tulajdonképen, mely végeredményben oda tendál, hogy a szem­termelés helyett mi a hústermelés növelésére fordít­suk a fősúlyt, nálunk keresztülvihetetlen, arra nem alkalmas Magyarország száraz éghajlata. Itt lehet angol példákra hivatkozni, de a gyakorlati gazdával ezt megértetni és elhitetni nem lehet. Mert Angliában, ahol ez tényleg megtörtént és nagy viták folytak ezzel kapcsolatban, egy nedves éghajlat van, nálunk egy száraz éghajlat, ahol május-júniusban a gazdáknak mindenkor gondot okoz az állatok takarmánya. De másodszor, igen tisztelt Közgyűlés, különö­sen kifogásolom ezt a pontot abból a szempontból, hogy érdekében áll-e ez a fogyasztó közönségnek. Ugy­e­bár, igen tisztelt Közgyűlés, Önök ismerik a malmokat? A malmoknak tulajdonképeni hivatásuk az volna, hogy gabonát vásároljanak és lisztet adjanak el. Ezzel szemben mit láttunk a múltban ? Azt, hogy a malmok akárhányszor, mint nagy gabonaeladók is szerepeltek. Én félek, hogy ez a helyzet a jövőben is be fog következni és hogy a kikészítésre behozott búzából nem liszt lesz, hanem fedezetül fog szolgálni a malmok spekulatív eladására. Ez kizárólag a mal­moknak az érdeke lenne, hogy kedvező árpolitikát folytathassanak, hogy olcsó gabonaárakat érjenek el, mikor a bevásárlásról van szó, és magasat, mikor lisztjük értékesítéséről lesz szó. De másodszor, igen tisztelt Közgyűlés, még egy pontra kívánok itten rámutatni és ez az, hogy a malmok az importált gabonát lisztté kötelesek fel­dolgozni és ezt kötelesek exportálni. Én nem tudom elképzelni, hogyan volna ellenőrizhető, vájjon ugyan az a liszt lesz-e exportálva, mely a behozott gabo­nából készül. Nemcsak, hogy nem tudom elképzelni, hanem határozottan tudom állítani, hogy nem az a liszt kerülne kivitelre. Egész véletlenül egy-két nap­pal ezelőtt könyveket rakosgattam és a kezembe került a molnárok egyesületének talán egy évtized­del ezelőtt a képviselőházhoz intézett beadványa, melyben azt mondja, hogy a román gabona meg­felelő világforgalmi liszt előállítására egyáltalán nem, de legfeljebb csak 10% előállítására alkalmas. Ugyanis a behozott gabona mennyiségének 70%-a exportálható liszt alakjában. Miből fedeznék ők tehát a további 60%-ot? Kétségtelenül a belföldi gabo­nából. Mi volna ebből következőleg a helyzet? Az, hogy a malmok behozhatnak gabonát, azt itt lisztté felőrölhetik, azt a rossz lisztet nálunk közfogyasz­tásra bocsájthatják és a jó acélos búzából készült magyar lisztet exportálhatják. Ez az elláttatlan lakos­ságnak egyáltalában nem lehet érdeke, mert annak a veszélynek van kitéve, hogy ő a jó magyar gabo­nából készült liszt helyett, a rossz szerb vagy román gabonából készült lisztet fogja megkapni. Én vagyok bátor tehát két módosítást ajánlani a javaslathoz. Az első az, hogy a 4. pont egészít­tessék ki azzal a hozzáadással. (Olvassa): „Az ekként kivetendő gabona legkésőbb 1921. évi december 31-éig mindenki által beszolgálta­tandó." Erre a kiegészítésre súlyt helyeznék azért, mert nagyon jól tudjuk, hogy az ellátási évben mindig március—április azok a kritikus hónapok, mikor a közellátás legnagyobb veszélyben forog. Ha tehát ez az úgynevezett adógabona, mely kizárólag az elláttatlan lakosság ellátására szol­gálna, legkésőbb újévig a malmokhoz beszállítva nincs, akkor ugyanazoknak a veszélyeknek lehetnénk kitéve, amelyeknek súlyát most is érezzük, hogy nincs a fővárosban liszt. Dr. Elek Mór: Miért volt azelőtt liszt, mikor szabadforgalom volt? Horváth Károly (IV. ker.): Tessék megkérdezni. (Derültség.) A 7. pont kiegészítéseképen pedig a következő módosítást ajánlom : (Olvassa): „A hatóságilag elosztandó gabona és liszt ára megállapítandó. Az ezen ár és a forgalmi ár közötti differenciát fedezze az állam." Ezt mint 8. pontot, végül, tisztelt Közgyűlés, a 7. pontnak pedig teljes mellőzését és teljes kiha­gyását javasolom. Fayer Sándor: Tisztelt Közgyűlés! Az előttem felszólaló bizottsági tagtársaim eléggé méltatták ezen előterjesztés fontosságát és megállapították azt, hogy időszerűen került a közgyűlés színe elé, úgy, hogy nem szükséges, hogy nem én erről a kérdésről tovább is szóljak, egyszerűen hozzájárulok mind­ahhoz, amit itten az előttem szóló bizottsági tag­társaim elmondottak. Mégis néhány szót kívánok szólni arra nézve, hogy ezt az előterjesztést olyankor hozták a közgyűlés színe elé, hogy bizonyos ered­ménye is várható a hozzászólásnak. Nem elegendő az, ha mi ezt az előterjesztést eljuttatjuk a nemzet­gyűléshez és a kormányhoz, hanem — mint ahogy Csupor tanácsnok úr a múltkori előterjesztés kapcsán mondotta, — nem kérésekkel kell nekünk a kormány­hoz fordulni, hanem követelhetünk, vannak olyan terek, ahol követelésekkel léphetünk fel. És azt hiszem, hogy ez kétségtelenül az a tér, ahol követelésekkel léphetünk fel, amikor a székesfőváros lakosságának ellátásáról van szó. E tekintetben állást foglalhatunk és ezen állásfoglalás nem tisztán a kérdésre szorít­kozik, hanem azt az állásfoglalást, amelyet is le fogunk szögezni, kell, hogy követelés formájában a kormány elé jutassuk. (Helyeslés.) Ezen követelésünknek arra is ki kell terjednie, hogy amiként azt a lakásrendeletnél is láttuk, lehet­séges legyen, hogy a rendeletek vagy törvények meg­jelenése előtt hozzászólhassunk. Reméljük, hogy ebben az esetben eredményesebben és idejekorán szólhatunk majd hozzá, nem úgy, mint a lakásrendeletnél. Ki akarom egészíteni tehát a tanács előterjesztését abban az irányban, hogy az erre vonatkozó intézkedési tervezetek, mielőtt az intézkedések napvilágot látnak, nekünk adassanak át állásfoglalás céljából. Erre vonatkozólag precízebb javaslatot fogok felszólalásom végén előterjeszteni. Én általánosságban a szabadforgalom és a szabadkereskedelem híve vagyok. Azonban akkor, amikor erre vonatkozó nézeteimet a tisztelt közgyűlés előtt kifejtettem, amidőn itt a kereskedelemről foly­tattunk vitát, akkor is megmondottam, hogy kizáróan három irányban korlátozhatjuk a szabadforgalmat. Ezen három irány között az egyik volt az ellátatlanok ellá­tása. Tehát már akkor, amikor nagy általánosságban szabadkereskedelem­ről beszéltem, precizíroztam erre vonatkozó álláspontomat, úgy, hogy semmiféle állás­pont feladásával nem jár az, amikor ma azt mondom, hogy igenis e tekintetben szükséges a szabadforgalmat korlátoznom, mert hiszen nem bízhatjuk szabadjára és a véletlenül jó termésre, vagy rossz termésre .

Next