Fővárosi Közlöny, 1921 (32. évfolyam, 1-27. szám)

1921-04-08 / 14. szám

mire van predesztinálva Magyarország, akkor azt látják, hogy meg kell adni az állattenyésztésnek, földmívelésnek azt, ami szükséges, hogy a normális gazdasági élet ott is helyreálljon, akkor azt fogják mondani, igazuk van a kisgazdáknak, ott is szabad­forgalmat kell létesíteni. Horváth Károly (IV. ker.): Titokban azt mondjuk mi is. Fodor Jenő: De a Futura nem engedi. Dr. Zeöke Antal: A gabonának az ára csak 30-szorosára emelkedett, a disznó ára 140-szeresére, de a ló, a marha ára csak 60-szorosára ment fel a békebelinek, ezzel szemben az iparcikkek ára mennyire ment fel? Egy hang: A tisztviselők fizetése ? (Zaj.) Dr. Zeöke Antal: Azért adjuk a természetbeni ellátást. (Derültség.) Igen tisztelt Közgyűlés, én is tisztviselő vagyok, de azt mondom, vigyázzanak a köztisztviselők, hogy szomorúbb helyzetbe ne kerül­jenek, mert Magyarország szomorú helyzete ezt sem bírja, ezt kijelenthetem önöknek. (Zaj.) Nagyon irigyli a bizottsági tagtársam a képviselői fizetésemet... Elnök: Mivel az idő nagyon előrehaladt, kérem, ne tessék kiterjeszkedni olyan dolgokra, melyek nem szorosan ide tartoznak. (Zaj.) Tessék csendben maradni ! Dr. Zeöke Antal: Mélyen tisztelt Elnök úr! Kénytelen vagyok kitérni, ha provokálnak, én vála­szolok, én tudok mindenkinek válaszolni. Különben már beszédem elején kijelentettem, hogy az­­egész vitát nagyon problematikusnak tartom, mert a kép­viselőház úgy is másként fog dönteni. (Zaj.) De azért kénytelen voltam a figyelmet felhívni, hogy Önök ne csodálkozzanak rajta, ha emelni akarja a kisgazda az árakat, én is azt mondom, hogy emelnie kell, a főváros is emel, mindenki emelni akar, senki sem enged. Ha Önök adnak majd a békebeli árak­hoz viszonyított 30-szoros, 50-szoros, 140-szeres áron cipőt a kisgazdáknak, akkor azt mondom, hogy lehet. (Zaj.) Az az ember, ha kimegy, esetleg egy nap tönkre tesz egy csizmát. (Nagy zaj a jobbolda­lon.) A papiros­ bakancsok sem tartottak sokáig. Épen azért újból csak azt mondom, mélyen tisztelt Közgyűlés, hogy vegyük ezt a kérdést le a napi­rendről, mert nem akarhatjuk, hogy sokáig és vég­telenül tartson a szocializálás és kommunizálás. Elnök: A bizottsági tag úr úgy állította be a felszólalását és a konklúzióit, mintha ez a tanácsi javaslat a gazdatársadalom ellen lenne. Engedelmet kérek, itt a főváros törvényhatósági­ bizottsága egész joggal tanácskozik a lakosság ellátásáról. (Taps.) Nem gazdatársadalom ellenes, egész jogos előrelá­tás, semmi nincs a javaslatban, mely bármely pár­tot sértene. Nem szabad úgy beállítani, mintha ez szocializálás volna. Kérem ezt tudomásul venni. (Élénk helyeslés és taps.) Dr. Szőke Gyula: Tisztelt Közgyűlés! 1920. december 22-én a Közgyűlésen én voltam bátor egy indítványt benyújtani, hogy utasíttassák a tanács arra, hogy gondoskodjék a főváros lakosainak ke­nyérrel való ellátásáról és ha szükséges, keresse meg a törvényt aziránt, hogy a legszigorúbb rekvirálással is a szükséges lisztről gondoskodjék. Ezzel, tisztelt Közgyűlés, ha igaza van az előttem szóló bizottsági tag úrnak, elsősorban vettem magamra a szocializá­lás és kommunizálás vádját. Ezt a vádat, tisz­telt Közgyűlés, én, akiről tudják, hogy mit csinál­tam, egész nyugodtan elfogadhatom annál is inkább, mert én akkor, mikor ezt az indítványt benyújtottam, hangsúlyoztam, hogy nem politikai kérdésnek tekintem, hanem a főváros lakossága ellá­tása kérdésének, olyan fontosnak, olyan sürgősnek, hogy minden politikától mentesen azonnal kell tár­gyalni és tiltakozom az ellen, hogy ez a nemzet­gyűlés politikai pártjainak játéklabdája legyen. (Helyeslés.) Hogy a tanács mit csinált,­ azt nem tudom. (Zaj.) Hallottunk azonban, tisztelt Közgyűlés, arról és olvasunk a tanács mostani előterjesztésében, hogy külföldről kell gabonát vásárolnunk, mert hiszen nálunk nincsen. (Felkiáltások: Elég sajnos!) Én tisz­telt Közgyűlés, megint nem akarván a politika mezejére tévedni, csak felvetem azt a kérdést és fel kell vetnem azt a kérdést, várjon a tanács az indítványom alapján megtette-e azokat az intézke­déseket, melyek szükségesek voltak, nehogy a főváros vezetőségére a hanyagságnak a vádja essék, mert hiszen én azt tartom, ha a nemzetgyűlés, a minisz­térium politikából tudott arról nem gondoskodni, hogy a főváros lakói elláttassanak, a főváros vezető­sége, mely minden politikán kívül áll, ezen indít­ványom után köteles lett volna a Közgyűlés utasí­tása értelmében eljárni. Tudomásom szerint a meg­felelő gabona rendelkezésre ma nem áll, még összegyűjtve nincs. A Közgyűlés heteken keresztül tárgyalta itt a szabadforgalom kérdését, mindenki azért nyilatkozott meg, hogy a szabadforgalom mennél nagyobb legyen és ha jól emlékszem vissza, egyedül voltam, aki annak idején a gabona­beszer­zésben a szabadforgalom kérdésében ellene voltam a szabadforgalom beállításának. Tudom, tisztelt Közgyűlés, hogy a hangzatos jelszóval szembehelyezkedni nem politikus, nem hasznos, talán nem is jövedelmező, de, tisztelt Közgyűlés, én kijelentem, magamra veszem a nép­szerűtlenség vádját, a nem okosság vádját is, de nem vagyok hajlandó sem a politikában, sem a közéletben sem, a közellátás kérdésében, de még a közerkölcs kérdésében is jelszavak után szaladni és a népet jelszavakkal bolondítani, annál is inkább, mert minden jelszó vége az lesz, hogy nincs tartalma. Tisztelt Közgyűlés! Nem fogok arra a térre menni, amelyre az előttem szólott igen tisztelt bizott­sági tag urak mentek, hogy védjem akár a kisgaz­dákat, akár a nagy gazdákat, hogy arról beszéljek, milyen hatása van akár a világforgalomnak, vagy zürichi áremelkedésnek, vagy áresésnek, mert a tanács indítványának tárgya nem az, mi legyen a gabona ára, hanem, hogy a tanács „jobb később, mint soha" jelszóval gondoskodni kíván, hogy ha már most nincs meg a szükséges gabona, a főváros legalább a jövőben ellátva legyen. Én kizárólag ebből a szempontból bírálom a tanács előterjesztését és ha azt egyes részeiben elfogadom is, mégis kény­telen vagyok azt egyes részeiben módosítani. A tanács azt mondja, miután a szabadforgalom visszaállítását igen sokan kívánják, szükséges, hogy a főváros is foglalkozzék a gabonaforgalom kérdé­sével. Nagyon sajnálom, hogy a tanács javaslata ezzel kezdődik, mert szerettem volna, ha a tanács nem azért foglalkozott volna az ellátás kédésével, mert mások is foglalkoznak a szabadforgalom vissza­állításával, hanem mert szükséges, hogy a lakosság elláttassék és ezért kellő időben megkeresi a kormányt a tanács. Egész nyíltan megmondom, hogy ellene vagyok a gabona szabadforgalmának, nemcsak mint ellátatlan, mert hiszen én el vagyok látva, ellene vagyok, tisztelt Közgyűlés, akkor, mikor én magam

Next