Fővárosi Közlöny, 1922 (33. évfolyam, 39-57. szám)
1922-08-11 / 39. szám
Fájdalmas megdöbbenést keltett fővárosszerte a lesújtó gyászhír: dr. Sallay Árpád székesfővárosi tanácsnok súlyos szenvedés után 1922. augusztus 7-éről 8-ra virradó éjjel meghalt. Élete delén, alkotó munkaereje teljességében ragadta el a halál kartársainak szerető köréből, a székesfőváros tisztviselőinek táborából. Gyenge a toll, hogy kifejezhesse a részvétet, amely eltölti mindazokat, akik a megboldogultnak munkatársai, vagy alárendeltjei voltak, hogy felbecsülhesse a veszteséget, melyet az önzetlen, odaadó, fáradhatatlan munkában töltött dolgos pálya végén üresen hagyott tanácsnoki szék jelent, hogy hangot adhasson a fájdalomnak, amelyben a gyászban maradt özveggyel, árvákkal és rokonsággal mindenki osztozik, aki az elhunyt tanácsnok szeretetreméltó egyéni tulajdonságait ismerte. Dr. Sallay Árpád Budapesten született 1874. január 22-én. 1896. július elsején lépett a székesfőváros szolgálatába, mint fogalmazógyakornok s először a II. ker. elüljáróságnál, majd az elnöki ügyosztályban teljesített szolgálatot. 1903-ban segédfogalmazó, 1905-ben fogalmazó lett, 1910-ben választották meg tanácsjegyzővé, 1918. márciusában tanácsnokfőjegyzővé, ugyanez év május 16-án pedig tanácsnokká. Székesfővárosi működésének javarészét, — 1901-től 1918-ig — a városépítési ügyosztályban töltötte, amelynek 1917. júniusától helyettes vezetője, majd 1918. májusától 1920. októberig vezetője volt és különösen a szabályozási és városépítési ügyekben szerzett, elévülhetlen érdemeket. 1920. október 8-ától 1921. januárig a közoktatási ügyosztály élén állott, ez időtől pedig haláláig a vízvezetéki és világítási ügyosztályban a székesfőváros három legfontosabb üzemének, a víz-, gáz- és elektromosművek vezetésének intézésében vett részt és a legnehezebb időkben ez igen fontos ügyosztály élén is mindenki megelégedésére végezte nehéz és felelősségteljes feladatát. Mindenkihez volt nyájas, jóságos szava, minden cselekedete a székesfőváros polgárságának javát szolgálta, még halálos ágyán Dr. Sallay Árpád tanácsnok temetése 1922. augusztus 8-án délután 5 órakor ment végbe a farkasréti temető hallottasházából. Az a határtalan szeretet és mély tisztelet, amellyel az elhúnyt iránt a székesfővárosban mindenki viseltetett, a hozzátartozók, kartársak, barátok és tisztelők megszámlálhatatlan seregét gyűjtötte össze, hogy is állandóan érdeklődött ügyosztályának ügyei iránt. Az elhúnyt tanácsnok halálakor mindnyájunk tisztelete és szeretete övezi a koporsót és erdő imánk kíséri nemes lelkét a Mindenható elé. Dr. Sallay Árpád tanácsnok elhúnyta alkalmából a székesfőváros tanácsa folyó évi augusztus 8-án, kedden délelőtt fél 11 órakor rendkívüli ülést tartott, amelyet dr. Sipőcz Jenő polgármester meg nyitván, az alábbi szavakban fejezte ki azt a ragaszkodást, szeretetet és barátságot, amely a tanács minden egyes tagját elhúnyt kollegájukhoz fűzte: „Tekintetes Tanács! Szomorú alkalom késztetett arra, hogy a tekintetes tanácsot rendkívüli ülésre összehívjam. Éppen most vettem a hírt, hogy tanácsunknak közszeretetben és becsülésben álló, kiváló tagja, dr. Sallay Árpád ma hajnalban hosszú szenvedés után, amelyet férfias türelemmel viselt, kilehelte lelkét. Elhúnyt tagtársunk közhivatali pályája alatt mindenkor a legnagyobb pontossággal és lelkiismeretességgel végezte a hatáskörébe utalt teendőket, egyéni tulajdonságaival pedig, lekötelező modorával és szeretetreméltóságával tiszteletet és ragaszkodást szerzett magának. Indítványozom, hogy a tekintetes tanács mélyen érzett részvétének a mai ülés jegyzőkönyvében adjon kifejezést, az elhúnytat tekintse a székesfőváros halottjának, temetéséről gondoskodjék, ravatalára a törvényhatóság és külön a tanács nevében koszorút helyezzen, részére díszsírhelyet adományozzon és a törvényhatósági bizottság legközelebbi közgyűlésén a haláleset bejelentése után javasolja, hogy az elhúnyt tanácsnok emléke a közgyűlés jegyzőkönyvében is megörökíttessék. Kedves tagtársunk emlékét híven megfogjuk őrizni szíveinkben." A tanács a polgármester javaslatához egyhangúlag hozzájárult, utolsó földi útjára elkísérjék a székesfőváros érdemes tanácsnokát. A nyári napnak búcsúzó sugarai beragyogták a halottasház előtti téren négy kandeláber között elhelyezett, délszaki növényekkel körülvett ravatalt és az elhúnyt rokonságának, kartársainak és tisztelőinek számtalan koszorúját. A temetés.