Fővárosi Közlöny, 1926 (37. évfolyam, 18-28. szám)

1926-04-30 / 18. szám

ságának ez a válságos helyzete, kell, hogy aggoda­lommal töltse el a főváros törvényhatósági bizottságát és így megdöbbenéssel kell olvasnunk az illetékes helyről elhangzott olyan nyilatkozatokat, hogy a kormány, a népjóléti miniszter úr a lakásbérek további emelését tervezi. A lapokban megjelent nyilatkozat szerint a népjóléti miniszter úr a lakásbéreket 1927. május 1-ig fokozatosan, további 25°/o-kal kívánja emelni. Joanovich Pál: Csak legyen, aki megfizeti. Kis Jenő: Ez ellen a szándék ellen, ez ellen a terv ellen a főváros törvényhatósági bizottságának a leghatározottabban, a legerélyesebben kell tiltakoznia (Úgy van! Úgy van! — a szélső­baloldalon.) és a főváros polgármesterének és a főváros tanácsának kötelessége a minisztériummal nyomban érintkezésbe lépni, hogy a főváros törvényhatósági bizottságának ezt az erélyes tiltakozását a kormány tudomására hozza és megértetni a kormánnyal azt, hogy a főváros lakossága nem képes több lakbért fizetni (Úgy van! Úgy van!) és hogy a főváros törvényhatósági bizott­sága nem tűri azt, hogy egynéhány háziúr kedvéért a főváros közönségét további terhekkel rakják meg. Teljesen lehetetlen állapot az, hogy a mai anyagi viszonyok között azért, hogy néhány ezer háziúr munkanélküli jövedelme szaporodjék (Úgy van! Úgy van! — a szélső­baloldalon), a főváros dolgozó lakos­ságára újabb terheket rakjanak. (Úgy van!) Ez a kérdés annak idején már részletesen lett itt tárgyalva, ezért nem akarok most a részletekre kitérni, teljesen felesleges is volna ezt a kérelmet itt részletesebben megindokolni, mert azt hiszem, a törvényhatósági bizottság minden egyes tagja egyetért velem abban, hogy további lakbéremelésnek helye nem lehet.. . Ziegler Géza: Soha! Soha! Kis Jenő: ... és minden lakbéremelés ellen a főváros törvényhatósági bizottsága a legerélyesebben állást foglal. (Taps a baloldalon.) Elnök: Következik a napirend. A tárgyalás alatt levő ügy rendkívüli fontosságára való tekintettel javas­lom, hogy most folytassuk a beruházóprogramm tár­gyalását és csak fél 7 órakor, illetőleg ennek a két tárgynak a letárgyalása után térjünk át az interpellációk, interpellációs válaszok és indítványok előterjesztésére. Méltóztatik ehhez hozzájárulni ? (Általános helyeslés.) Ezt határozatilag kimondom. Következik a feliratkozott szónokok sorában Deutsch Jenő biz. tag úr. Deutsch Jenő: Igen tisztelt Közgyűlés! A pénz­ügyi bizottságban Éber Antal biz. tag úr kívánságára, természetesen a bizottság hozzájárulásával, a köz­vágóhídi díjak felemelése tárgyában elfekvő javaslatot, valamint a vágóhidak, vásárcsarnok építésére, illetve átalakítására, kibővítésére vonatkozó előterjesztéseket levették a napirendről, mondván, hogy nincsenek kellően előkészítve. Éber Antal biz.­tag úr álláspontját értem. Ha a közgyűlés igen tisztelt tagjai között vannak olyanok, akik ezt az álláspontot nem értik, a magyarázatot a legutóbbi közgyűlésen mondott beszédében megtalál­hatják. Az igen tisztelt biz. tag úr minden alkalmat meg­ragad, hogy a községi üzemek ellen támadást intéz­hessen. Természetesen, amikor arról van szó, hogy a kapitalisztikus kizsákmányolás ellen sorakozzunk fel, akkor itt Éber igen tisztelt biz. tag úr ennél a fel­sorakozásnál nincs ott. A községi üzemeknél a szál­kát is gerendának látja, ellenben a kapitalisztikus vállalatoknál, mondjuk a bankoknak­ is, a geren­dát is szálkának mondja. Ezt értem Éber biz.­tag úr szempontjából. Hiszen a múlt ülésen arról is beszélt, hogy mi a fogyasztási adókat helyeseljük. Meg kell ezt mondanom rögtön, amikor szóhoz jelentkeztem, hogy a szociáldemokrata párt a fogyasztási adók, min­dennemű fogyasztási adó ellen már akkor a legélesebb és legerőteljesebb harcot folytatta, amikor Éber és hasonló gondolkozású párthívei csinálták a fogyasz­tási és forgalmi adókat. Én mondom azt, a szocialista, hogy ezt Éber úrnál természetesnek tartom és többre is becsülöm az őszinte szót attól, aki megmondja nyíl­tan, hogy én a kapitalista álláspontot képviselem, többre becsülöm az ilyent, mint azokat, akik hízeleg­nek, sok szépet, jót mondanak a munkásoknak, de ha alkalom kínálkozik, akkor végtelenül, amennyire csak lehet, végtelenül kihasználják a konjunktúrát. Ha a kapitalista megvédi a maga érdekét, rendben van, ezzel szemben azt követelem, hogy a munkás­nak is megadassák a jog arra, hogy a maga jogát a saját érdekében védje. De nem ezzel a felszólalással, hanem a pénz­ügyi bizottság és a pénzügyi ügyosztály álláspontjával akarok foglalkozni, mert azt azután nem tudom meg­érteni, hogy az ügyosztály, ne tudja, hogy azok a javaslatok, amelyek ebben a félévben a pénzügyi bizottság elé kerültek, a közvágóhídi bizottságban és a közélelmezési bizottságban is letárgyaltattak, tehát elő voltak készítve. Hogy elő voltak készítve, ezt az ülésen az ügyosztálynak meg kellett volna mondania és fel kellett volna sorakoztatnia mind­azokat a szempontokat, amelyek ennek a kérdésnek a napirendrehozatalát szükségessé tették. Ha az ügy­osztály ezt elmulasztotta, akkor röviden, amennyire csak lehetőleg tömöríteni tudom, el fogom mondani azokat a szempontokat, amelyek ennél a kérdésnél bennünket a közélelmezési bizottságban vezettek. A régi vágóhídi díjak már régen mindenütt megszűntek, Magyarországon a különböző városok­ban, de Bécsben is. Ezt egyébként az indokolásban a tisztelt közgyűlés tagjai is megtalálhatják. Mi volt az a horribilis nagy összeg, amelyet itt a közélelmezési bizottság javaslatba hozott? Minden kiló marhahús után 60 papírkorona, vagyis nem egészen fél pengőfillér az az összeg, amelyet minden kiló húsra akart a közélelmezési bizottság, hogy úgy­mondjam rásózni. Ott az ülésen megállapítást nyert szakemberek részéről, a munkások részéről ott volt Reisz biz. tag­társam, a munkaadók részéről ott volt Bittner János tagtársam és mind a ketten egységesen arra az állás­pontra helyezkedtek, hogy ezt az összeget nem lehet drágításra felhasználni. A szakma olyan, hogy ezt az összeget nem lehet drágításra felhasználni, ellenben azok a fillérek fedezetet nyújtanak azokra a szüksé­ges átalakításokra, amelyek a vágóhídon nem nél­külözhetők. A vágóhídi építési munkálatokat azért kell elvégezni elsősorban, mert végre talán oda fogunk mégis jutni, hogy ez az ország kereskedelmi szerző­désekhez jut s ha kereskedelmi szerződések lesznek, akkor ott a munkát a fővárosi közgazdasági és munkás­érdekek szempontjából úgy kell elvégezni, ahogy arra szükség van, s ha ezt el akarják jól végezni, akkor erre az átalakításra és beruházásra feltétlenül szükség van. Most kell ezekről a munkálatokról gondoskodni és nem lehet ölbetett kézzel várni azt az időt, amikor majd a vágóhídon megint a régi sok munka össze­jön és akkor ott állunk, későn töprengve és gondol­kozva, és akkor majd Éber biz.­tag úr joggal fogja támadni megint ezt az üzemet, hogy nem képes a hivatását teljesíteni.

Next