Fővárosi Közlöny, 1927 (38. évfolyam, 29-45. szám)

1927-06-24 / 29. szám

Baracs Marcel: Ellenzéki hangok Kozmáék részéről. Kozma Jenő : . . . összehívását indítványozni, azonban a helyzet, a közlekedés helyzete, a közleke­dési kérdések elhanyagolása Budapesten odaérlelte a dolgot, hogy lehetetlenség még a kellő időben szót nem emelni bizonyos várható intézkedések ellen és lehetetlenség kellő időben nem indítványozni olyan cselekményeket, nem provokálni olyan döntéseket, amelyek hivatva vannak a főváros elhanyagolt közle­kedését végre sürgősen megjavítani. Tudjuk azt, hogy egy nagy város életének ütő­ere a közlekedés. A rossz közlekedés tönkreteszi a fővárosnak, a nagyvárosnak kereskedelmét, iparát, tönkreteszi egy nagyváros lakáspolitikáját, tönkreteszi a telekértékeknek megfelelő emelkedési lehetőségét, tönkreteszi az intézmények kihasználását. Ezzel szem­ben egy jó közlekedés minden bajon segít és olyan kérdéseknek megoldását is elintézi, amelyek nem is a közlekedési térre tartoznak. Éppen példaképp hozom itt fel a lakásprobléma kérdését. Hogyha megköze­líthetők olyan területek, ahol ma kisemberek még olcsón építkezhetnek, mert nincsenek olyan szabályok, amelyek a pompás és nagyszerű építkezést teszik kötelezővé, abban az esetben, ha a közlekedés jó, ezek az építési lehetőségek megvannak és a lakás­kérdés szintén enyhül. Magyar Miklós : Két éve forszírozzuk. Kozma Jenő: A mai rendkívüli közgyűlés össze­hívását az tette sürgőssé, hogy a legutóbbi időben jelenségeket láttunk olyan irányban, hogy egy régi, 1922-es közgyűlési határozatra támaszkodva, a fő­városnak egyik fejlődésképes és ma még önálló közlekedési üzemét, az autóbuszüzemet igyekeznek a BSzKRT üzemébe beolvasztani. Magyar Miklós: Megfojtani. Zala Zsigmond: Hogy olyan jó legyen, mint a BSzKRT. Kozma Jenő: Ez a közgyűlési határozat, amelyre ez a szándék támaszkodhatnék, 1922-ben kelt, akkor ami­kor a közgyűlés a villamosvasutak megváltását mondotta ki. Annak a kilencedik pontja hatalmazta fel és utasí­totta a tanácsot, hogy tegyen javaslatot olyan irány­ban, hogy a főváros tulajdonába kerülő vagy már tulajdonában levő összes közlekedési üzemek a BSzKRT-ban, vagyis Budapest Székesfőváros Közle­kedési Részvénytársaságában egyesíttessenek. Amikor a közgyűlés ezt a határozatot meg­hozta, akkor a BSzKRT nem volt még tulajdonunkban, akkor az volt az elgondolás, hogy lesz egy közleke­dési részvénytársaság, amely nemcsak a villamos­ügyekkel fog foglalkozni, (Zaj a baloldalon.) hanem az volt az elgondolás,... (Közbeszólás balról: Hogy rendes kezekbe kerül.)... hogy a BSzKRT magában fogja egyesíteni azokat a közlekedési erőket, azt a közlekedési tudást és azokat a közlekedési célokat, amelyeket a neve is képvisel. Hiszen a neve helyes. Ez kell. Mi is azt mondjuk, szükség van egy köz­ponti közlekedési intézményre, amely sem villanyos, sem autóbusz, sem sikló, sem hajó, ahol egyik sem kerül előtérbe a másikkal szemben. Ma azonban, négy esztendő múlva és a tapasztalatok után azt kell mondanom, hogy káros lenne a főváros közlekedésére, káros lenne az autóbuszüzemre, hogy mindaddig, amíg az az egységes koncepció, amely a BSzKRT nevében máris kifejezésre jut, nincs keresztülvíve, amíg nincs meg az a pártatlan, sem jobbra, sem balra nem néző szerv, hogy mindaddig az autóbusz ebbe a ma — azt mondják — beteg testbe vagy beteg ágyba befektettessék. Azt is meg fogom indokolni, hogy miért beteg ma a BSzKRT. Beteg azért, mert két esztendő óta nincs vezetője. (Úgy van!) Egy életerős üzem, a fővárosnak legfontosabb üzeme nem bír el egy két­esztendős interregnumot. (Úgy van! Közbeszólás balról: Miért veszik csak észre két év múlva?) Meg­felelek rá. Több, mint egy esztendeje tárgyalunk, nem a mi hibánk, hogy nem tudunk megállapodásra jutni. Kétségtelen azonban, hogy ebbe a ma fej és vezető nélkül álló üzembe nem lehet, nem szabad a fejlődés­képes autóbuszüzemet belevinni, nem szabad bele­fektetni. Tehát hogy ez meg ne történjék, hogy ez ellen óvást emeljünk és hogy még előkészületek se történjenek addig, amíg az egységes vezetés, a kon­cepció nincs meg, ezt van hivatva megakadályozni a mai közgyűlés. A mai közgyűlés, amennyiben el méltóztatik fogadni indítványomat és sürgősnek kimondani, hi­vatva lesz továbbá arra, hogy előmozdítsa az autó­buszüzemnek egyelőre önálló módon való sürgős fejlődését, mert itt van az utolsó időpont, itt vagyunk az 1928. évi költségvetés előkészítésénél, amikor az üzemek, az ügyosztályok kötelesek a maguk pro­pozícióival előtérbe lépni, amikor tehát szükséges elsősorban az autóbusz útirányait véglegesen meg­állapítani, mert anélkül nem lehet az utak meg­építésére előterjesztést tenni. Már­pedig szükséges, hogy ha egyáltalán rendelünk autóbuszokat, meg­adjuk a lehetőségét is annak, hogy a megfelelő utakon járjanak, tehát az 1928. évi, most előkészítés alatt álló költségvetésben az útirányok megállapítása után az utak kiépítésére szükséges fedezet kimutatandó. (Helyeslés.) A mai felszólalás, a mai közgyűlés azt is hivatva van eldönteni, hogy az útirányok sürgősen állapít­tassanak meg, hogy az utak építtessenek ki és ennek megfelelően tegyünk előterjesztést kocsik beszerzésére. A kocsibeszerzés, amire nézve a közlekedési bizottságot már összehívták, nézetem szerint nem az elsődleges dolog, mert nem garázsírozni akarunk kocsikat, hiszen ha az utak megépítve nincsenek, az útirányok megállapítva nincsenek, akkor a megrendelt kocsik legfeljebb garázsba kerülhetnek, ez pedig legfeljebb kamatveszteséget jelentene a fővárosra nézve. Magyar Miklós: Ezeken az utakon nyugodtan járhatnak a pneumatikus kocsik. Sokkal rosszabb utakon járnak Párisban. Elnök: Csendet kérek, Magyar biz. tag úr! Kozma Jenő: Az egységes közlekedési programm, az egységes közlekedési vezetés — mint mo­ndottam — egy nagyvárosban elkerülhetetlen. Én nem tehetek ma itt konkrét propozíciót, nem is akarok bizonyos részletkérdésekbe belemenni, azonban mél­tóztassanak megállapítani, hogy a különböző közle­kedési eszközökre vonatkozó egységes vezetés a villamostársaság igazgatósága által képviselve nincs. Zala Zsigmond: Pláne részvénytársasági for­mában. Kozma Jenő: A részvénytársasági forma annak­idején szükséges volt. Akkor, amikor 1922-ben átvettük a villamosvasúti üzemet, akkor szó volt arról, hogy a főváros külföldi kölcsön kérdése még elintézve nincs s voltak olyan elgondolások, amelyek egy önállóan működő részvénytársaságnak a meg­alapozását szükségessé tették. Nem is a forma ellen beszélek. A lényegről beszélek. Mert ha a részvénytársaságnál megfelelő vezetés volna, ha az összes pártok gondoskodtak

Next