Fővárosi Közlöny, 1928 (39. évfolyam, 20-38. szám)
1928-04-13 / 20. szám
c) a személyzeti kiadások a munka megfelelő beosztásával, vagy egyszerűsítésével nem csökkenthetők-e, illetőleg a többletmunkák költségei a meglévő személyzet munkaerejének jobb kihasználásával nem takaríthatók-e meg, d) a fentartási munkáknak az elvégeztetése feltétlenül szükséges és gazdaságos-e és végül, e) a fogyasztási anyagoknál az évi szükséglet a meglévő készletekből nem fedezhető-e. Minden téren és minden tételnél a legnagyobbfokú gazdaságosság irányítsa az előirányzatot. Azoknál az intézményeknél, amelyek bevételi forrásokkal is rendelkeznek és amelyeknél a kiadások emelkedése semmi körülmények között sem kerülhető el, az intézmények maguk tartoznak a bevételek megfelelő fokozásáról gondoskodni. Már most megjegyzi a tanács, hogy csakis azokat az új tételeket lehet a költségvetési előirányzatba beállítani, amelyeknek a felvételét tanácsülési, vagy közgyűlési határozat rendelte el. Ezt a körülményt a jegyzet rovatban az illető tanácsi, vagy közgyűlési határozat számával fel kell tüntetni. Ilyennek hiányában az új tétel az előirányzatból törlendő. A költségvetés alaki összeállítása és rendszere. A kölségvetés alakiságaira vonatkozólag a tanács az alábbiakban rendelkezik : A költségvetés összeállítására vonatkozólag az 1927. évi V. t.-c.-nek az önkormányzati testületek hatályosabb ellenőrzéséről szóló része végrehajtása tárgyában kiadott 42.200/1927—IV. B. M. számú körrendelet tartalmaz rendelkezéseket. E rendelkezések szükségessé teszik a költségvetés eddigi rendszerének gyökeres megváltoztatását. Ezért a tanács a tanácsi pénzügyi ügyosztály előterjesztésére elhatározza, hogy az 1929. évi költségvetést az idézett körrendelet rendelkezéseinek megfelelően szerkeszti, azonban arra való tekintettel, hogy egyrészt a székesfőváros központi igazgatása ügyosztályok útján történik, másrészt mert a hitelkezelés célszerűsége ezt megkívánja, a költségvetés részletezését ügyosztályok szerint adja. A tanács a költségvetés eddigi összeállítására vonatkozólag kiadott 116.316/1920—VI. számú tanácsi utasításnak egyidejű hatályon kívül helyezésével elfogadja tehát a pénzügyi ügyosztály által szerkesztett és az 1928. év adataival kiegészített költségvetési mintát és elrendeli, hogy a költségvetést az ezen határozat mellékleteként kiadott és a 42.200/1927—IV. B. M. számú körrendelet rendelkezéseinek megfelelően szerkesztett minta szerint, az 1928. évi költségvetés adatait tartalmazó nyomtatványok felhasználásával kell összeállítani. Ugyancsak az ügyosztályi tagozódásnak megfelelően szerkesztett és a 22.662/1903—VI. szám alatt kelt tanácsi utasítással megállapított minta pótlására kiadott nyomtatványokon kötelesek a kerületi elüljáróságok költségvetéseiket előterjeszteni. A költségvetés általában három fő részre oszlik : I. a községi háztartás, II. a különálló alapok és III. az önálló vagyonkezelésű intézmények költségvetésére. A községi háztartás költségvetése az ügyosztályok számozásának megfelelő költségvetési fejezetekre oszlik, e fejezeti beosztáson belül az ügyosztály költségvetése az igazgatási ágaknak, illetve intézményeknek megfelelően címekre tagozódik. Úgy a kiadások, mint a bevételek rovatokra oszlanak, ezek részletezése pedig alrovatonként, illetve tételenként történik. Az egyöntetűség érdekében a kiadásoknál az első rovat mindig a személyi kiadások, a második rovat pedig mindig a dologi kiadások előirányzatának a megjelölésére szolgál. Hasonló alapelveken épül fel a különálló alapok és a külön részben adott önálló vagyonkezelésű intézmények költségvetése is. Az egyöntetűséget biztosító intézkedések. A tanács az előirányzat egyöntetűsége érdekében a 42.200/1927—IV. B. M. számú körrendeletnek alábbi rendelkezéseire hívja fel az adatszolgáltatásra kötelezett hivatalok figyelmét: 1. A székesfőváros évi költségvetését a bruttó rendszer szerint kell készíteni. Ennélfogva mind a községi háztartás, mind pedig a különálló alapok és önálló vagyonkezelésű intézmények költségvetésébe valamennyi várható kiadást és bevételt teljes összegében fel kell venni és sem a kiadások, sem a bevételek előirányzásánál betudásnak (kompenzációnak) nincsen helye, vagyis semmiféle bevételt nem lehet közvetlenül — a költségvetésben való előirányzás nélkül — kiadásokra fordítani. 2. Úgy a kiadásban, mint a bevételben rendes és rendkívüli kezelést kell megkülönböztetni és ezeket egymástól el kell különíteni. A rendes kezeléshez a székesfőváros háztartásában évenként állandóan előforduló kiadások és bevételek tartoznak, viszont mindazt a kiadást, vagy bevételt, ami a rendes kezelés keretében nem irányozható elő, rendkívüli kezelés alá kell vonni. A rendkívüli kiadások között a beruházásokat, vagyis az ingatlanvagyonba fektetendő és az első felszerelés céljára szükséges kiadásokat, továbbá azokat az állandó jellegű beruházásoknak nem minősíthető átmeneti kiadásokat kell előirányozni, amelyek csak egyszer és mindenkorra merülnek fel, vagy ha több éven át ismétlődnek is, nem folyamányai a háztartás rendes menetének. Azokat a kiadásokat, amelyek a rendszeres karbantartás és természetes elhasználódás következményei, a rendes kiadások között kell előirányozni. A vagyonszerzés jellegével bíró beruházások költségeit több évre kell felosztani és csak a megfelelő részösszeget kell előirányozni. 3. A személyi kiadásokat a dologi kiadásoktól szigorúan el kell különíteni. A jutalmakat, jutalékokat, segélyeket és bármely címen adott díjazásokat is a személyi kiadások között kell előirányozni. Nem tekinthetők azonban személyi kiadásoknak az olyan nem rendszeres illetmény jellegű kiadások, amelyek közmunkák ellátásából származólag személyeknek fizettetnek ki, (például napszámbérek az utak fentartásánál stb.) vagy amelyek egyes intézményeknek olyan dologi szükségleteinek folyamányai, amely szükségletek vállalatba adás útján is biztosíthatók, illetve elláthatók volnának (például szegényügyi intézményeknél, vagy internátussal egybekötött iskoláknál a szakácsnők, mosónők stb. munkabére.) A személyi kiadások előirányzásánál irányelvül szolgáljon az, hogy általában véve személyi kiadásnak csak a rendszeres állásban, vagy állandó alkalmazásban