Fővárosi Közlöny, 1928 (39. évfolyam, 39-62. szám)

1928-06-26 / 39. szám

ellenben a nagy tömegek üdülésére nem gondol senki. A Margitszigeti Részvénytársaság éppen a nagy láto­gatottság mellett gondot fordíthatna arra, hogy a publikum, a nagy tömegek is részesüljenek abban az áldásban, amelyet a Margitsziget nyújt a főváros népének. A Margitsziget nem a kormányé, nem a Közmunkák Tanácsáé, hanem a főváros egész népéé. Tegyék hozzáférhetővé a Margitszigetet, nyissák meg a kapuit a szegény emberek, a dolgozó emberek számára, akik egész héten a munka mellett görnyednek s akik este nem tudnak több levegőhöz jutni, mert a környékükön nincs szabad levegő s ha eljön a vasárnap és a családjukkal ki akarnának menni a szigetre, képtelenek ezt megtenni az óriási belépő­díjak mellett. Nagyon jellemző, hogy olyan időben ugyan, amikor még nem a mostani elnök állott a Köz­munkák Tanácsa élén, éppen vasárnapra emelték fel a margitszigeti belépődíjakat s nem hétköznapra, ami­kor a gazdagok járhatnak, akik fizetni tudnak, holott vasárnap éppen a szegény emberek vehetnék igénybe vagy szeretnék igénybe venni a Margitszigetet. Is­métli, egy exkluzív társaság szórakozóhelyévé lett a sziget s ott­ végigmenve nem találnak egyebet, mint drága éttermeket, szanatóriumot, de semmiféle pihe­nésre alkalmas helyet a publikum számára. A főváros autonómiájából emel óvást az ilyen tendencia ellen, kéri az elnöklő alpolgármestert, has­son oda a főváros egész súlyával, hogy a Közmunkák Tanácsa, illetve az égisze alá tartozó Margitszigeti Részvénytársaság tegye lehetővé, hogy a szigeten elsősorban is gyermekjátszóterek létesüljenek a lovas­póló- és golfpályák helyett, másodszor pedig a belépő­díjakat úgy csökkentsék, hogy a szigetet a főváros egész népe igénybe vehesse. A közigazgatási bizottság előző napi ülésén már egyik biz. tagtársa szóvátette ezt az ügyet. Örömmel látta, hogy Csilléry András biz. tag is nagyon helyeselte, amit erről Györki biz. tag mondott. Rakovszky Iván : Azok az exkluzív dolgok a jövedelmet vannak hivatva emelni. Büchler József: Általában azt tapasztalja, hogy a főváros törvényhatóságának többsége az ő állás­pontján van, mert Csilléry biz.­tag helyeslése bizo­nyára a Keresztény Községi Párt helyeslését is jelenti. Kéri az elnököt a kért közbelépésre. Rakovszky Iván: Mindjárt megadja a szük­séges felvilágosításokat, mert Büchler biz­­tag igen erős tévedésben van. A tévedés bizonyos hírlapi köz­lemények következménye, amelyeknek hátteréről nyilatkozni nem kíván. Meggyőződése, hogy jó­hiszeműen történt ezeknek a híreszteléseknek a fel­említése. Maga is ideális­­állapotnak és elérendő vég­célnak azt tartja, hogy a Margitszigeten ne legyen belépődíj, hanem nyilvános közkert legyen. Ismeretes azonban, hogy a Közmunkák Tanácsa hosszú évekkel ezelőtt drága pénzen vásárolta meg a Margitszigetet. Most az ő közmunkatanácsi elnöksége előtt szintén nagy tőkebefektetésekkel vásárolták meg azokat a részvényeket, amelyeket a Margitsziget adminisz­trációjának birtokába­ helyeztek. A befektetett tőkék amortizálására valahonnan fedezetet kell találni. Fenn is kell tartani a szigetet valóban szép közkert­nek, mert ennek megszűnését a bizottság tagjai sem kívánhatják. Azonkívül az előző bérlő-részvénytár­saság elmulasztotta a feltöltött területek parkírozását és most ez hosszú éveken át új nagy költségeket okoz. Sterbinszky Lipót: Még­sem élt retorzióval a Közmunkák Tanácsa a bérlő­társasággal szemben. Rakovszky Iván : Nem élhetett, mert a szerződés­ben erre nem volt megfelelő alap. Mindezek ma lezárt dolgok; a Közmunkák Tanácsa kezébe vette a Margit­szigetet s elsősorban is a feltöltött területek parkírozá­sát hajtotta végre, a kertészetet is kitelepítette a sziget kellő közepéről, ahol továbbfejleszthető úgy sem lett volna. Hogy ezt a nehéz anyagi helyzetet meg­szüntethesse, arra törekszik, hogy a belépődíjakon felül a kiadásokat egyéb jövedelmekből is fedezzék. Mert a legkényelmesebb eszköz volna hivatkozni arra, hogy a belépődíjak jövedelme kevés, abból a kiadás nem fedezhető. Ő azonban nem panaszkodik, nem panasszal akarja elintézni, hanem a sziget jövedelmeinek olyan fokozásával, hogy a belépő­díjakhoz felfelé irányban kellene hozzányúlni abban a reményben, hogy ha később nem is törli el a belépő­díjakat, legalább is átmeneti időre leszállíthassák. Most, amikor ezt a céltudatos politikát csinálják, egyszerre szemben találják magukat azzal a köz­véleménnyel, amely nem érti meg, mit akarnak csinálni s ahol ahány állítás, annyi a tévedés. Először is nem áll, hogy a Margitszigeten golfot csinálnak. Ez ugyan mellékes kérdés, de kénytelen a részletekre kitérni. Amikor ezt a játékot megkezdték, maga tiltotta el, hogy a járókelők nyugalmát zavarják. Másrészről úgy tüntetik fel, hogy a lovaspóló exkluzívvá teszi a Margitsziget közönségét. Először is a lovas­pólót nem a mostani vezetőség hozta be. Még a régi részvénytársaság, Schiffer Miksa vezetése alatt csinálta meg a megállapodásokat és kezdett hozzá a pálya megépítéséhez, a földmunkákhoz abból az egyszerű okból, mert jövedelmező befektetésnek látszott és ma már meg lehet állapítani, hogy ez a számítás nagyon helyénvaló volt. Ha valaki azt mondja, hogy egy pólópályán 20 lovas pólózik, erre azt lehet válaszolni, hogy akkor futballpályát sem szabad felállítani, mert ott csak 11 ember futballozik. Ez világszerte a nagyközönségnek egyik szórakozása, bár Magyarországon hosszú éveken át valóban exkluzív körök szokása volt, amit azonban éppen most, mint­­ szemet-lelket gyönyörködtető játékot népszerűvé akarják tenni és az ott szedett díjak révén éppen a Margitsziget anyagi helyzetén akarnak segíteni s ez épenséggel nem ellenkezik a Közmunkák Tanácsának is azzal a program­­jával, amelyet Büchler biz. tag is, mint elérendő célt állapított meg, hogy a belépődíjak előbb-utóbb, ha nem is törölhetők, de legalább csökkenthetők legyenek. Felhozta Büchler biz­­tas, hogy a Margit­szigetnek sporthelynek kellene lennie, holott most csak lovaspóló van ott. Ezzel szemben mindenki tudja, hogy a My Margitszigeten futballoznak, atletizálnak eveznek, úsznak, galambot lőnek, egyszóval az összes sportok otthont találnak a székesfőváros közönségének az Isten által adott ezen a helyén, úgy hogy nem látja át, miért volna szükséges onnan kizárni egyes sport­ágakat, amikor a főváros közönsége csak örömmel üdvözölheti, hogy a gyönyörű szép szigeten sportolva vagy sportot nézve teleszívhatja a tüdejét friss levegővel és élvezheti a természet és a sport szépségeit. Mindannak ellenére, hogy a lovaspóló elhelyezése a Margitszigeten nem az ő ötlete volt, hanem Schiffer Miksáé, vállalja ezért a teljes felelősséget, de meg­állapítja, hogy nem hagyta a területet átengedni egy lovaspóló társaságnak, nem is engedte, hogy a lovas­póló pálya végkép kiépüljön, mert éppen azt a részt, ünnepi mezőnek, úgynevezett Festwiesének kívánja fentartani, ahol mindenféle egyéb alkalmi dolog is rendezhető, aminthogy tartottak is már ott hazafias

Next