Fővárosi Közlöny, 1928 (39. évfolyam, 39-62. szám)
1928-06-26 / 39. szám
ellenben a nagy tömegek üdülésére nem gondol senki. A Margitszigeti Részvénytársaság éppen a nagy látogatottság mellett gondot fordíthatna arra, hogy a publikum, a nagy tömegek is részesüljenek abban az áldásban, amelyet a Margitsziget nyújt a főváros népének. A Margitsziget nem a kormányé, nem a Közmunkák Tanácsáé, hanem a főváros egész népéé. Tegyék hozzáférhetővé a Margitszigetet, nyissák meg a kapuit a szegény emberek, a dolgozó emberek számára, akik egész héten a munka mellett görnyednek s akik este nem tudnak több levegőhöz jutni, mert a környékükön nincs szabad levegő s ha eljön a vasárnap és a családjukkal ki akarnának menni a szigetre, képtelenek ezt megtenni az óriási belépődíjak mellett. Nagyon jellemző, hogy olyan időben ugyan, amikor még nem a mostani elnök állott a Közmunkák Tanácsa élén, éppen vasárnapra emelték fel a margitszigeti belépődíjakat s nem hétköznapra, amikor a gazdagok járhatnak, akik fizetni tudnak, holott vasárnap éppen a szegény emberek vehetnék igénybe vagy szeretnék igénybe venni a Margitszigetet. Ismétli, egy exkluzív társaság szórakozóhelyévé lett a sziget s ott végigmenve nem találnak egyebet, mint drága éttermeket, szanatóriumot, de semmiféle pihenésre alkalmas helyet a publikum számára. A főváros autonómiájából emel óvást az ilyen tendencia ellen, kéri az elnöklő alpolgármestert, hasson oda a főváros egész súlyával, hogy a Közmunkák Tanácsa, illetve az égisze alá tartozó Margitszigeti Részvénytársaság tegye lehetővé, hogy a szigeten elsősorban is gyermekjátszóterek létesüljenek a lovaspóló- és golfpályák helyett, másodszor pedig a belépődíjakat úgy csökkentsék, hogy a szigetet a főváros egész népe igénybe vehesse. A közigazgatási bizottság előző napi ülésén már egyik biz. tagtársa szóvátette ezt az ügyet. Örömmel látta, hogy Csilléry András biz. tag is nagyon helyeselte, amit erről Györki biz. tag mondott. Rakovszky Iván : Azok az exkluzív dolgok a jövedelmet vannak hivatva emelni. Büchler József: Általában azt tapasztalja, hogy a főváros törvényhatóságának többsége az ő álláspontján van, mert Csilléry biz.tag helyeslése bizonyára a Keresztény Községi Párt helyeslését is jelenti. Kéri az elnököt a kért közbelépésre. Rakovszky Iván: Mindjárt megadja a szükséges felvilágosításokat, mert Büchler biztag igen erős tévedésben van. A tévedés bizonyos hírlapi közlemények következménye, amelyeknek hátteréről nyilatkozni nem kíván. Meggyőződése, hogy jóhiszeműen történt ezeknek a híreszteléseknek a felemlítése. Maga is ideálisállapotnak és elérendő végcélnak azt tartja, hogy a Margitszigeten ne legyen belépődíj, hanem nyilvános közkert legyen. Ismeretes azonban, hogy a Közmunkák Tanácsa hosszú évekkel ezelőtt drága pénzen vásárolta meg a Margitszigetet. Most az ő közmunkatanácsi elnöksége előtt szintén nagy tőkebefektetésekkel vásárolták meg azokat a részvényeket, amelyeket a Margitsziget adminisztrációjának birtokába helyeztek. A befektetett tőkék amortizálására valahonnan fedezetet kell találni. Fenn is kell tartani a szigetet valóban szép közkertnek, mert ennek megszűnését a bizottság tagjai sem kívánhatják. Azonkívül az előző bérlő-részvénytársaság elmulasztotta a feltöltött területek parkírozását és most ez hosszú éveken át új nagy költségeket okoz. Sterbinszky Lipót: Mégsem élt retorzióval a Közmunkák Tanácsa a bérlőtársasággal szemben. Rakovszky Iván : Nem élhetett, mert a szerződésben erre nem volt megfelelő alap. Mindezek ma lezárt dolgok; a Közmunkák Tanácsa kezébe vette a Margitszigetet s elsősorban is a feltöltött területek parkírozását hajtotta végre, a kertészetet is kitelepítette a sziget kellő közepéről, ahol továbbfejleszthető úgy sem lett volna. Hogy ezt a nehéz anyagi helyzetet megszüntethesse, arra törekszik, hogy a belépődíjakon felül a kiadásokat egyéb jövedelmekből is fedezzék. Mert a legkényelmesebb eszköz volna hivatkozni arra, hogy a belépődíjak jövedelme kevés, abból a kiadás nem fedezhető. Ő azonban nem panaszkodik, nem panasszal akarja elintézni, hanem a sziget jövedelmeinek olyan fokozásával, hogy a belépődíjakhoz felfelé irányban kellene hozzányúlni abban a reményben, hogy ha később nem is törli el a belépődíjakat, legalább is átmeneti időre leszállíthassák. Most, amikor ezt a céltudatos politikát csinálják, egyszerre szemben találják magukat azzal a közvéleménnyel, amely nem érti meg, mit akarnak csinálni s ahol ahány állítás, annyi a tévedés. Először is nem áll, hogy a Margitszigeten golfot csinálnak. Ez ugyan mellékes kérdés, de kénytelen a részletekre kitérni. Amikor ezt a játékot megkezdték, maga tiltotta el, hogy a járókelők nyugalmát zavarják. Másrészről úgy tüntetik fel, hogy a lovaspóló exkluzívvá teszi a Margitsziget közönségét. Először is a lovaspólót nem a mostani vezetőség hozta be. Még a régi részvénytársaság, Schiffer Miksa vezetése alatt csinálta meg a megállapodásokat és kezdett hozzá a pálya megépítéséhez, a földmunkákhoz abból az egyszerű okból, mert jövedelmező befektetésnek látszott és ma már meg lehet állapítani, hogy ez a számítás nagyon helyénvaló volt. Ha valaki azt mondja, hogy egy pólópályán 20 lovas pólózik, erre azt lehet válaszolni, hogy akkor futballpályát sem szabad felállítani, mert ott csak 11 ember futballozik. Ez világszerte a nagyközönségnek egyik szórakozása, bár Magyarországon hosszú éveken át valóban exkluzív körök szokása volt, amit azonban éppen most, mint szemet-lelket gyönyörködtető játékot népszerűvé akarják tenni és az ott szedett díjak révén éppen a Margitsziget anyagi helyzetén akarnak segíteni s ez épenséggel nem ellenkezik a Közmunkák Tanácsának is azzal a programjával, amelyet Büchler biz. tag is, mint elérendő célt állapított meg, hogy a belépődíjak előbb-utóbb, ha nem is törölhetők, de legalább csökkenthetők legyenek. Felhozta Büchler biztas, hogy a Margitszigetnek sporthelynek kellene lennie, holott most csak lovaspóló van ott. Ezzel szemben mindenki tudja, hogy a My Margitszigeten futballoznak, atletizálnak eveznek, úsznak, galambot lőnek, egyszóval az összes sportok otthont találnak a székesfőváros közönségének az Isten által adott ezen a helyén, úgy hogy nem látja át, miért volna szükséges onnan kizárni egyes sportágakat, amikor a főváros közönsége csak örömmel üdvözölheti, hogy a gyönyörű szép szigeten sportolva vagy sportot nézve teleszívhatja a tüdejét friss levegővel és élvezheti a természet és a sport szépségeit. Mindannak ellenére, hogy a lovaspóló elhelyezése a Margitszigeten nem az ő ötlete volt, hanem Schiffer Miksáé, vállalja ezért a teljes felelősséget, de megállapítja, hogy nem hagyta a területet átengedni egy lovaspóló társaságnak, nem is engedte, hogy a lovaspóló pálya végkép kiépüljön, mert éppen azt a részt, ünnepi mezőnek, úgynevezett Festwiesének kívánja fentartani, ahol mindenféle egyéb alkalmi dolog is rendezhető, aminthogy tartottak is már ott hazafias