Fővárosi Közlöny, 1929 (40. évfolyam, 74-99. szám)

1929-10-08 / 74. szám

A harmadik dolog a nyugdíjügy kérdése. Ezt a kérdést a bizottság igen huzamosan és behatóan tárgyalta, mondhatni, esztendőkön keresztül. Nem kell magyarázni, milyen nagy megnyugvást keltene ennek a kérdésnek a rendezése. Abban az esetben, ha ezekre a kérdésekre még az általános tárgyalás meg­kezdése előtt megnyugtató választ kap a bizottság, ez az egész tárgyalás menetét lényegesen meg fogja rövidíteni. Elnök : Véleménye szerint a felvetett kérdések szoros összefüggésben vannak a tárgyalásra kerülő anyaggal és a tárgyalás során előreláthatóan egyéb hasonló kérdésekkel együtt fel fognak majd vetődni. Ezért a leghelyesebbnek tartja, ha a bizottság nyomban áttér a napirend tárgyalására. Buday Dezső : Az ő véleménye szerint is a fel­hozott kérdések szorosan kapcsolatosak a napirend anyagával. Ő is azt hiszi, hogy ezekre a kérdésekre valamennyire választ kaphatnak a napirend tárgya­lása során. Mielőtt azonban a napirend tárgyalásába belemennek, ismertetést kérnek. Azután majd rátér­hetnek az említett és egyéb hasonló dolgokra is. Ha azonban ezeket és hasonló kérdéseket a napirend előtt kívánnak tárgyalni, akkor itt fognak ülni még este hét órakor is, de még mindig nem lesz napirend. Indítványozza tehát, hogy ezekkel a kérdésekkel a napirend során foglalkozzanak. (Általános helyeslés.) Elnök : Buday Dezső biz. tag álláspontját a maga részéről is helyesli. Sümegi biz. tag kérdéseinek első része tényleg a költségvetésekkel és zárószám­adásokkal függ össze. Valószínű, hogy ilyen irányban másoknak is lesznek kérdései, majd ezekre a kérdésekre adandó feleletek során fognak a most előterjesztett kérdésekre is válaszolni. A másik két kérdés kikapcsol­ható a napirendből. (Ellenmondások.) Buday Dezső : Mindent összefoghatunk a tár­gyalás során. (Ügy van!) Lévai Sándor: Ezekről beszélni kell. (Helyeslés.) Elnök : Helyes. Akkor előbb kívánja a bizottság a napirendi tárgyak ismertetését. (Helyeslés.) Akkor a zárószámadásokat és költségelőirányzatokat Sztan­kovits Mihály tanácsjegyző előadó fogja ismertetni. A napirenden : (Az Elektromos Művek és a Gáz­művek zárószámadásai és költségelőirányzatai.) Sztankovits Mihály tanácsjegyző ismerteti az Elektromos Művek, továbbá a Gázművek 1928. évi zárószámadásait, valamint az El­ektromos Művek, a Gázművek és a Vízművek 1930. évi költségelőirány­zatait. Magyar Miklós: Engedelmet kér, hogy először általánosságban néhány kérdést tegyen fel az elnöklő tanácsnokhoz. Két évvel ezelőtt indítványt tett a világítási üzemi bizottságban. Ezt az indítványát később más formákban is pertraktálták úgy a sajtóban, mint egyes bizottságokban. Tudniillik két évvel ezelőtt azt az indítványt tette, hogy ha lehetséges volna, hozzák be azt az adminisztrációt, amely hallatlanul sok megtakarítást jelentene az üzemeknek. Neve­zetesen, ha például az Elektromos Művek, Gázművek, és a Vízművek adminisztrációjának azt a részét, amelyet egységesíteni lehet, egységesítenék. Érti ezalatt azt, hogy külön jár az­ Elektromos Művek óraleolvasója, külön jár a Gázműveké és külön jár a Vízműveké. Ugyanezek részéről külön jár ki az ellenőrzés, külön jár ki az inkasszálás. Azt az indít­ványt tette akkor, konszideráljanak efelett, tehát nem úgy gondolta, hogy egyik napról a másikra történjék ez az átalakulás, mert érzi ennek a kérdésnek a másik oldalát is, tudniillik a szociális oldalát, hogy ezzel nagyon sok munkás és alkalmazott maradna munka nélkül. Akkor is azt gondolta tehát, hogy ennek évekre beosztva, de feltétlenül meg kell történnie. Mert elzárkózni a fejlődés elől, elzárkózni az adminisz­tráció egységesítése elől, nem lehet. Bármiképen próbálják ezt elodázni, ennek az egységesítésnek valamikor keresztül kell mennie. Ezért azt a tisztelet­teljes indítványt teszi most újból, gondolkozzék a vezetőség afelett, melyik út volna az, amelyen a leg­kevesebbet ártanának a szociális szempontoknak, a legkevésbbé idéznék elő azt, hogy munkanélkülivé tegyenek munkásokat. A kérdés megoldása elől azonban kitérni nem lehet. A másik indítványa ugyanakkor az volt, illetve a másik kérdése : hogyan van az, hogy az Elektromos Műveknek, a Gázműveknek és a Vízműveknek egy a gazdájuk, a székesfőváros közönsége, hogyan van mégis az, hogy az Elektromos Művek, a Gázművek és a Vízművek az anyagszükségleteiket külön-külön szerzik be. Nem volna-e lehetséges ezt is egységesen csinálni, itt is megcsinálni az egységesítést. Nem volna-e lehetséges itt is azt csinálni, hogy úgy a porosz szenet, mint a magyar szenet, valamint a nagymennyiségű olajszükségletet egységesen, centrá­lisan szerezzék be. A tervek meg­vannak arra, hogy milyen mennyiségű és minőségű szenet kell vennie a Gázgyárnak, milyent és mennyit az Elektromos Műveknek, milyen olajat használ a Vízművek és más ilyen részletkérdéseket tisztába lehet hozni, azonban itt is feltétlenül egységesíteni kell az eljárást az anyagok bevásárlásánál. Itt nem csak arra gondol, hogy ezzel leegyszerűsítik és olcsóbbá teszik az adminisztrációt, hanem nemzetgazdasági szempontból hallatlan nagy előnyét látják annak, hogyha nagy mennyiségben vásárolnak a szénbányáknál, nagy mennyiségben kötik le a bányák termékeit, nagy mennyiségben kötik le az olajat és egyebet. Itt mindjárt rátér arra, amit kifogásolni is fog: azt látja, hogy most is az Elektromos Művek, amely pedig a legmintaszerűbben vezetett vállalat Magyar­országon, — és ő van annyira objektív ember, aki mikor kritizál, objektív kritikát akar gyakorolni és elmondani — ismétli, jobban, nagyszerűbben vezetett üzem nálunk, mint az Elektromos Művek, nincsen, ugyanakkor azonban meg kell állapítania azt is, hogy amíg az Államvasutak, talán azért, mert nagyobb­mennyiségű szenet vásárolnak és épen azért akarja, hogy nálunk is centrálisan legyen a szénbeszerzés megszervezése, az Államvasutak 20—22 pengőért veszik tonnánkint a szenet, ellenben amint elmondani kezdette, az Elektromos Művek a költségvetésbe úgy állították be, hogy 26 pengő 80 fillérrel történik ez a beszerzés. Itt van tehát 250.000 tonna szénszükség­letnél tonnánkint 5 pengő differencia, ami 1.250.000 pengőt tesz ki. Itt is az az érzése, hogyha az egységes bevásárlás terve keresztül megy, hallatlanul nagy összegeket fognak megtakarítani. Ezek után még egy pár kérdést szeretne fel­tenni a bizottság engedelmével az Elektromos Művek vezérigazgatójához. Csak egy pár pontot vett ki a zárószámadásukból és a költségvetésükből, amelyeket nem tud megérteni, vagy pedig nem fektették le azokat egészen világosan sem a zárószámadásban, sem a költségelőirányzatban. Például az 1928. évi

Next