Fővárosi Közlöny, 1936 (47. évfolyam, 46-75. szám)

1936-09-01 / 46. szám

1936. szeptember 1. , XLVII. évfolyam, 46. szám. JOWIJOSIK­OZ LO­Y V W" BUDAPEST SZÉKESFŐVÁROS HIVATALOS LAPJA MEGJELENIK KEDDEN VAGY PÉNTEKEN SZERKESZTŐSÉG: IV. ker., Központi városház, 11/2 emelet 232. szám. KIADÓHIVATAL: Központi városház, Városház­ utcai rész, I. em. 110. szám. — Hirdetéseket a Fővárosi Közlöny részére felvesz a kiadóhivatal, ahová a lap szétküldésére vonatkozó minden felszólalás, valamint a lakások pontos bejelentése is intézendő. ELŐFIZETÉSI ÁR: egész évre 28 P, félévre 14 P, negyedévre 8 P. Egyes szám ára ívenként 16 fillér. TARTALOM Oldal Oldal Budavára felszabadításának ünnepe 1439 Közmunka és közszállítás 1440 Polgármesteri rendeletek : Személyi ügyek : Budavár visszafoglalásának 250 éves évfordulója Új szakorvosok 1440 alkalmából hivatali szünet engedélyezése 1440 Hivatalos hirdetések 1441 Budavára felszabadításának ünnepe* Kétszázötven év távlatából tekint visz­sza a megcsonkított ország fővárosának népe 1686. szeptember 2.-ára, s mikor a visszaemlékezés ünnepét üli és a negyed­évezredes évforduló alkalmával Budavára visszafoglalására vonatkozó emlékeket ele­veníti fel, egyben a mai Budapest megszüle­tésének idejére pillant vissza. Mérhetetlen szenvedések közepette, öl­döklő harcok és pusztító tüzek lázában tengernyi vérveszteség árán született meg a mai Budapest, amely ma minden ízében magyar, míg negyed évezreddel ezelőtt tornyaiból a mítezzim szólt Allah itt tábo­rozó fegyvereseihez, Budavár visszafog­lalása után pedig csak válogatott német telepesek nyerhettek polgárjogot azok között a romok között, amelyeket közel másfélszáz éves megszállás, egy hónapokig tartó ostrom és egy világraszóló diadal hagyott a világtájak minden irányába hazavonuló győztes seregek nyomában. A romokba azonban mégis csak új élet költözött és a nemzet friss erőre kapott attól a vérátömlesztéstől, amelyet idegen nemzetbeliek letelepedése jelentett az ország, Buda és Pest számára. A romok eltakarítása után megindult a fejlődés, a fejlődést haladás követte és noha az elmúlt két és félszáz év alatt is számos megpróbál­tatás, újabb harcok és csaták pusztító vérzivatarai vonultak el Buda tornyai felett, a mai világvárossá terebélyesedett Budapest gyökerei oly mélyre ereszkedtek a nemzeti élet talajába, hogy az újabb vérveszteségek és az újabb pusztulások ellenére is mindannyiszor a saját erejéből biztosította megújhodását és továbbfejlő­dését. XI. Ince pápa áldozatos bőkezűsége és céltudatos szervező munkája nyomán indul­tak el a segítő seregek Európa majdnem min­den országából, hogy Buda alatt találkozza­nak. Németek, svájciak, olaszok, hollandok, franciák, svédek, angolok és spanyolok jöttek segíteni megvívni Budát, miután a magyarság a nyugati kultúra és a keresz­ténység védelmében az izlámmal immár több, mint 200 éve tartó ádáz harcok és háborúk során olyan mérhetetlen vérvesz­teséget szenvedett, hogy a maga erejéből a Duna medencéjében a nyugalmat vissza­állítani és ezzel a nyugati országok további békés fejlődésének lehetőségét egymaga már nem tudta volna biztosítani. Lotharingiai Károly herceg, Miksa Emá­nuel, a bajor választófejedelem, a bran­denburgi választó­fejedelem, Starhemberg Rüdiger, Bécs hős védője, a pfalzi herceg, Croy Jenő herceg, Kaprara Aeneas álltak a külföldi seregek élén, míg a tizenötezer főnyi magyar hajdút és huszárt gróf Koháry János, gróf Csáky László, gróf Erdődy György, báró Barkóczy Ferenc, Bercsényi

Next