Fővárosi Közlöny, 1937 (48. évfolyam, 1-22. szám)

1937-01-08 / 1. szám

­ DR. SIPŐCZ JENŐ 1878—1937. Az új esztendő első napja óriási vesztesé­get hozott a székesfőváros számára. Meghalt dr. Sipőcz Jenő főpolgármester, akivel az új Budapestnek egyik legkiemelkedőbb, leg­nagyobb alakja szállott a sírba. Tizenhét esztendőt meghaladó időn keresztül állott a székesfőváros élén. E hosszú időnek nem volt egyetlen napja és egyetlen órája sem, amidőn Sipőcz Jenő ne dolgozott, ne fáradozott volna az autonómiáért, amely­nek egyik legnagyobb tisztelője és értékelője volt. Az igazi polgár legszebb erényei teste­sültek meg benne. A főváros szeretete családi tradíciószámba ment nála, mert hiszen megboldogult édesatyja is egy életen keresz­tül szolgálta buzgón, hűségesen és érdemekben gazdagon Budapestet. Sipőcz Jenőnek éle­tében háromszor jutott osztályrészül a leg­szebb kitüntetés és legnagyobb elismerés, amit a város egy polgárának adhat: három­szor egymásután ültette őt a polgármesteri méltóságba az autonómia, amely hálásan értékelte azokat a kiemelkedő szolgálatokat, amelyeket Sipőcz Jenő a székesfőváros közön­sége érdekében soha el nem fáradóan, soha meg nem csüggedően végzett. A legnehezebb időkben, a forradalmi napok pusztítását követően került a kormány­biztosi székből a polgármesteri méltóságba és létrehozta rövid idő leforgásán belül azt, ami akkoriban szinte lehetetlennek látszott, az ismét konszolidált, fejlődőképes, hatalmas Budapestet. Ismerte őt mindenki és aki ismerte, szerette és becsülte is. Ez a szeretet kísérte közhivatali pályáján és ez volt az ő legszebb kitüntetése. Ez a szeretet hullatott könnyet korán megnyílt sírja felett. Ez a szeretet öltöztette gyászba a székesfőváros millió lakosát, de nemcsak külsőleg, hanem lélek­ben is. Férfikorának legszebb idejében ragadta el őt a kérlelhetetlen halál. Távozása belát­hatatlan űrt hagyott maga után, amelynek szélén megdöbbenve áll az ember és rezig­náltan elmélkedik a mulandóság felett. Sipőcz Jenőt nem kell szavakkal méltatni. Méltatják őt munkás életének nagyvonalú cselekedetei. Méltatják a megújhodott székes­fővárosnak hatalmas alkotásai, méltatják a felszabadult emberi lelkek, méltatja ennek a városnak minden köve és minden fűszála. # Dr. Sipőcz Jenő főpolgármestert a székes­főváros saját halottjának tekintette. Temetése január 4.-én,­hétfőn délelőtt 10 órakor folyt le a székesfőváros kegyurasága alá tartozó Szent István Bazilikából. A végtisztesség­adáson az ország és a székesfőváros óriási arányú részvéte nyilvánult meg és a templom hatalmas méretű hajóit zsúfolásig megtöl­tötték a gyászolók. Az egyházi szertartást nagy papi segéd­lettel Uzdóczy-Zadravetz István püspök, az elhúnyt főpolgármester barátja végezte, aki az ünnepélyes Libera után emelkedett sza­vakkal emlékezett meg az elhúnyt kimagasló érdemeiről. A székesfőváros közönsége nevében a Bazilika főbejárata mellett lévő jobboldali ter­raszon felállított katafarkra helyezett koporsó lábánál Szendy Károly polgármester a követ­kező beszédben vett búcsút az elköltözöttől: Mélyen megrendülve, a gyász és a fájdalom érzésével állunk annak a férfiúnak a ravatalá­nál, ki a székesfőváros büszkesége és az egész magyar közélet kimagasló nagy értéke volt. Sipőcz Jenőt a magyar főváros népe igaz rész­véttel, osztatlan fájdalommal gyászolja, mert nemes életével és közéleti munkásságával nemcsak Budapest történetébe írta bele a nevét hervadhatatlan érdemekkel, hanem azt mélyen belevéste a szívekbe is. Mikor annak idején az autonómia bizalmából a főváros első polgára lett, úgy dolgozott, úgy intézte a közügyeket, hogy a város élén elfoglalt méltóságát, az első polgár díszét egyetemes bizalmával és tiszteletével szentesítette a közvélemény is. Sipőcz Jenő 58 éves korában távozott el az élők sorából és ebből az időből több mint 30 évet töltött a székesfőváros

Next