Fővárosi Közlöny, 1937 (48. évfolyam, 1-22. szám)

1937-01-08 / 1. szám

szolgálatában. Emberi élete munkás részét, a férfikor évtizedeit, a tehetség és a jellem nagy értékeit a székesfővárosnak szentelte, mely lelké­nek mélységes hite, alkotó szellemének legfőbb becsvágya, szívének legdrágább vonzalma volt. Sipőcz Jenőt, aki még a háború előtt, a békeévekben a törvényhatósági bizottság egyhangú bizalmából tiszti ügyész lett, nehéz időkben hívták meg a főváros élére; először mint kormány­biztos és helyettes főpolgármester vezette az ügyeket, azután rövid idő múlva a polgármesteri székbe emelte az autonómia bizalma. Soha el nem múló érdeme marad, hogy a székesfőváros közigazgatását a romokból újjáépítette és azt a korszerű követelmények magas színvonalára emelte. Annak idején egy pénzügyileg össze­omlott fővárost vett át és lelkes odaadásával, gondos, bölcs irányításával a főváros ház­tartását úgy rendezte és úgy alapozta meg, hogy az elbírta a súlyos gazdasági válságokat, szilárd maradt akkor is, mikor a gazdasági krízis megrendítette az államok és közületek életét is. Polgármestersége idején alakultak ki és bontakoztak nagy arányúvá a községi üzemek, melyek közérdekű céljaik szolgálatában jelen­tékenyen erősítették a háztartást és növelték a főváros vagyonát is. Joggal mondhatta Sipőcz Jenő polgármesteri munkásságának eredményéről, hogy a város felvirágzott és gazdag lett, de a polgármester szegény maradt. Szebb és igazabb jellemzést és méltatást nem adhat senki Sipőcz Jenő közel másfél évtizedes polgármesteri működéséről! Valóban az elhunyt erő megtestesülése, példaképe volt a közéleti erényeknek, a legtisztább keresztény nemzeti eszményektől hevített léleknek. Alkotások egész sorát létesítette, kulturális és szociális intézményekkel emelte Budapest világvárosi színvonalát, hogy az méltó reprezen­tánsa legyen a magyar haladásnak és fejlődésnek a világ színe előtt. Mikor a legmagasabb bizalom a főpolgár­mesteri székbe szólította, egész népszerűségét és tekintélyét arra áldozta, hogy az ellentéteket elsimítsa és a főváros életérdekeit csorbítatlanul megvédje. A méltóság változhatott, de a székes­főváros első polgára, az autonómia hű fia változatlanul a régi maradt. Nem egy közéleti ember életében, hanem a közélet egész történeté­ben ritka az a tünemény, amit Sipőcz Jenő töretlen pályája mutat. Bármilyen nehéz fel­adatra vállalkozott, azt közmegnyugvásra, teljes sikerrel oldotta meg, még­pedig úgy, hogy a köz­bizalom és köztisztelet soha meg­­nem rendült személyével szemben. A törvényhatósági bizottság bizalma háromszor juttatta neki a polgármesteri méltóságot és a változó kormányok is változatlan bizalmukról biztosították a főpolgármesteri­­ székben. Ezek a tények mutatják és bizonyítják, hogy Sipőcz Jenő kivételes egyéniségű, fényes jellemű, nagyképességű ember volt. Közéleti pályáján voltak ellenfelei, de erős meggyőződésem, hogy ellensége nem volt. Lelke csupa önzetlenség, szíve csupa szeretet, gondolkodása maga a pártatlan igazság volt. Mikor a székesfőváros és a magam nevében elbúcsúzom a nagy halottól, úgy érzem, hogy az egész magyar főváros, a lakosság nagyjainak és kicsinyeinek egyaránt soha el nem múló háláját és kegyeletét fejezhetem ki. Az elborult homlokok, a könnyes tekintetek mutatják, hogy Sipőcz Jenő a székesfőváros nagy családjának szerető atyja volt. Búcsúzunk Tőled, nagy halottunk, aki már az örökkévalóság fényességén át nézed az életet és látod a fájdalmat, amely itt lobog a szívekben ravatalod körül. Szeretetünk és emlékezésünk Veled megy és a Tied marad, amíg csak élünk. Isten Veled! A gyászbeszéd végeztével felsorakozott a hatalmas gyászmenet, amely utolsó földi útjára a Kerepesi­ úti temetőbe kísérte a halott főpolgármestert. A temető díszsír­helyén Uzdóczy-Zadravetz István püspök újabb beszentelése után helyezték örök nyuga­lomra Budapest nagy polgárát. Dr. Sipőcz Jenő életrajza. Sipőcz Jenő 1878 szeptember hó 19.-én született Budapesten. A székesfőváros szolgá­latába 1906 november hó 1.-én lépett és az ügyészséghez került. Tiszti ügyészi állásából 1920 áprilisában nevezte ki a kormányzó a székesfőváros kormánybiztosává és helyettes főpolgármesterévé. Az öt hónappal később újjáalakult törvényhatósági bizottság óriási többséggel a polgármesteri székbe ültette. 1926 október 1.-én választották meg másodízben a székesfőváros polgármesterévé. A kormányzó 1930 áprilisában 10 esztendős jubileumán a II. oszt. Magyar Érdemkeresztet a csillaggal adományozta érdemei elismeréséül. 1931 február 18.-án ellenjelölt nélkül, har­madszor választották meg a székesfőváros polgármesterévé. Ezt a méltóságot Borvendég Ferenc főpolgármester haláláig töltötte be. A kormányzó 1934 november 24.-én Budapest székesfőváros főpolgármesterévé nevezte ki. Magas hivatali állásában számos kitün­tetést is kapott. Tulajdonosa a pápai Szent Gergely-rend középkeresztjének, a csillaggal, a bolgár Polgári Érdemrend tiszti kereszt­jének a csillaggal, a görög Phoenix-Rend nagy tiszti keresztjének, a pápai­­Benemerenth érdemrend 1. osztályú ezüst emlékéremnek és számos más kitüntetésnek.

Next