Fővárosi Lapok, 1866. augusztus (3. évfolyam, 174-198. szám)

1866-08-01 / 174. szám

gSgT Teljes számú példányokkal folyvást szolgálhatunk. Szeretem, ha... Szeretem, ha homlokodnak Búredői szétoszolnak, Oh de azért szeretnélek Búban, bánatban is téged ! Szeretem, ha tiszta az ég, S mulatok a napsugáron; De mikor zúg, dörög, csattan, Úgy elnézem, úgy csodálom ! Hajnalka. DIVATOS ÜZLETEK. (Elbeszélés a nagyvilági életből.) Deák Farkastól. (Folytatás.) Az anya és fia. Kertészné eltávozván a nagyságos asszonytól, felvonóit magas lakásába, és ott rendezgetett, tiszto­gatott, míg a tizenkét órát elütötte. Ekkor haza jött fia, s a hogy egymást megölelték és csókolták, az öreg asszony könyezve nézett fiára. — Be szép vagy, be nagy vagy édes kedves Gyulám! — De hiszen ezért nem kellene sirnia. Na, ne sírjon anyám ! Hát miért hullnak könyei? — Miért nem vagy vidám, miért nem vagy jó kedvű ? Hiszen elég szép hivatalod lesz néhány év múlva, 8 a menyit most keresni tudsz, nekünk bőven elég, miért vagy mégis örökké komor? — Oh édes anyám, nem gondoltam, bogy észre­veszi. Többé nem leszek szomorú, vigyázni fogok hogy aggodalomra ne legyen oka. — Nem azt kérem én édes gyermekem, mert az neked nem is sikerülne. Azt hiszed, az édes anya őr­ködő szemeit kikerülné e a tettetés. De hát mi bánt, mi búd, mi titkod lehet ? — Semmi anyám, semmi. — Látom jól, hogy titkolózol ; úgy látszik, má­sok inkább számolhatnak bizalmadra, mint öreg anyád; úgy van úgy, te már engem nem szeretsz — talán mást .. . ? Az öreges nő fekete fejkötöje ide oda mozgott, most hirtelen megállt, mert az asszony félig gyönyörrel, s félig kétségbeeséssel nézett fiára. — Édes anyám ! — Mást, mást szeretsz és nem vagy boldog ugy-é? Mobí már a fiún volt a sor könyezni, s édes anyja keblére borúivá, sokáig könyezett ; mindket­ten hallgattak, végre Gyula megtörülvén szemeit, ko­molyan szólt: — Úgy van édes jó anyám, te kitaláltad, én sze­retek. Szeretek egy gyönyörű lánykát és szeretem a nélkül, hogy tudnám ki az. A Bartl-féle virágház­ban láttam először, épen most egy éve, aztán egy-két hangversenyen, s már sokáig nem láttam volt, de tegnap ismét megpillantám egy fényes hintóbán. — Tehát nem is beszéltél vele ? — Mondhatni nem. Egyik hangversenyen azon­ban ép előttem ejté le keztyüjét, s én átnyujtám neki, s ö oly szépen köszönte meg, hogy e pillanat óta még inkább szeretem,.. valami előkelő rangú hölgy lehet — tévé utána sóhajtva. — Hát szép-e ? — Oh anyám, soha se láttál te olyat. Magas gyönyörű termete, arany szin fürtéi, sötétkék szemei, es oly nemes szép arca van, milyen nincs több a vilá­gon. Egyetlen egyszer láttam hozzá hasonlót. Emlék­szel e, hogy a télen az ifjú Wimmer, a bankár fia, álarcos bálba vitt ; bámúlva néztem á tarka csopor­tot, s egy asztal mellett csinos nőket látva, közelről is meg akartam nézni cifra álruháikat.iValami közön­séges hölgyek lehettek, sok férfi volt körültök, s na­gyon ledér társalgást folytattak ; de egyik hölgy reám nagy benyomást te!t — ép azon termete s azon szép hajfürtéi voltak, mint neki. Sokáig álltam közelében» s végre észrevett, s aztán szándékos mellette álláso­mat félreértve, egész éjen át üldözött, fiikor eljöttünk, úgy éreztem, mintha nehéz álomtól szabadúltam vdl- na meg. . . Látod anyám, ez az egész történet... még nevét se tudom a hölgynek, de hogy szeretem, azt ér­zem szivemnek minden ütésében. Az édes anya türelemmel hallgatta fiát , aztán hosszasan beszélt a hiú ábrándokról, s hogy Gyula Bzegény fiú, és hogy nőt mindig a hasonló rangúak közül kell választani, s hogy nösülésnek még nincs ideje, majd két-három év múlva, mikor fizetése is nö> s kis töke pénzök is szaporodik, akkor majd utána járnak a házasságnak, mert az aféle szerelmes áb­rándozás elveszi az időt, megrontja a munka és élet kedvet, és és . . . még a nagyságos asszony is meg­ígérte, hogy akkor gondoskodik egy szép feleségről­— Jaj kedves anyám, csak ezt ne! Nagyon fur­csa dolgokat hallottam erről a nagyságos asszonyról, különösen házassági tervelései borzasztók. Kérlek, csak ezt ne. Egyátalában jól teszed, ha nem társa­logsz e növel ; én hoztam s hozok könyveket, olvass, vagy tégy akármit, csak Perecesné ö nagyságától őrizkedjél. — Elfogult vagy gyermekem ! Ezalatt egyetlen cselédjük, egy nagy sváb leány elhozta az ebédet, s anya és fiú csöndesen ültek az asztalnál. Ugyancsak a Perecesné ö nagysága házában, de földszint, lakott a cipész, egy szomorú képű, de szép ifjú ember, kissé beteges nejével s egy szép kis fiúcs­kával, ki alig volt fél éves; a férj végtelen szorga­lommal dolgozott, hogy kis családját fentarthassa, és ha betegség nem jön közbe, elég is volna, a mit keres; de igy nehány forint adósság is terhelte vál- laikat. Ezek is ebédnél ültek, mikor a házmester be­lépett, hozva egy levelet, melyben Rotterheim ur ko­mornyikja magához rendeli a cipészt. A házmester egy kis mérges, vagyis inkább örökké duzzogó né­met volt; állát borotválta, de azért kerek szakállt’ s bajuszt viselt, fején egy soha nem mozduló lapos sapka volt keskeny szemernyövel; örökké haragu­dott, és senkinek se felelt jó kedvvel semmiféle kér­désre, kivévén, ha azt kérdezték : „Hogy van ház­mester ur ?“ Erre aztán arca örömre gyúlt, s kivétel nélkül mindig ezt felelte : „Beteg vagyok nsgyon, beteg a családom, nekem fáj a májam, a leányom sánta, a feleségem siket, a kis kutya zsigarás.“ Ha ezt az ember végig hallgatta, s kissé részvétteljes ar­cot mutatott, akkor lehetett vele beszélni, más­kép nem. MoBt is a cipészné szólt: milyen az idő házmes­ter ur? — Azért van szeme, hogy nézze meg. — De kis fiammal elmennék sétálni, ha az idő— — Jó, jó! menjen akár Soroksárig. A férj azonban bele vágott. — Hogy van názm ester ur ? — Beteg vagyok nagyon, beteg a családom, ne­kem fáj a májam, a leányom sánta, a feleségem siket, a kis kutya zsigarás.— S aztán szép udvariasan meg­mondta, hogy az idő nagyon kellemes és hogy bátran ki lehet sétálni. Elfogadási nap­Rotterheim Arthur népszerű ember volt Pesten. Ha a Lloyd-kávéházban egy komoly embertől kér­dezték volna meg, hogy „ki ö“, azt felelte volna: f a- kereskedö, kinek igen jól megy, és a bejövő hasznot ügyesen tudja újabb vállalatokban érvénye­síteni. Lett volna olyan is, ki kérdezkedésünkre fejét lógatva, irigységből, vagy a természet adta nemes ösztönből, melynél fogva másokat a fenyegető vésztől megmenteni szeretnénk, azt felelte volna : Tudja az isten, Rotterheim urat nem lehet érteni ; én tisztelem ugyan, de üzletbe nem állok vele. A harmadik em­ber igy beszél róla: „Mindig rágalmaznak bennünket, hogy szennyes, hitvány hajhászok vagyunk, s gaz- gagságunkkal csak parasztságunk és gorombaságunk növekszik ; ott van, tessék megnézni Rotterheim urat, olyan ur, mint akárki; finom ember, miveit ember, gazdagabb mint száz tekintetes ur, vagy ezer nagy­ságos ur.“ Az üzleti emberek kávéházában ez a há­rom fő vélemény uralkodott különféle árnyalataival. A kereskedelmi banknál az üzlet főbbjei igy szóltak : „Ordöngös ember ez a Rotterheim, minden üzlet szünetel, de az ö fája kél, s váltóit a lejárt órá­jában fizeti, mindig pontosan, mint a halál.“ A sportsmanek sokat tartottak róla; lovai, kocsijai szépek, csinosak voltak, szivarai páratlan jók. Az úri és zsibárus utcai varróleánykák csak úgy sóhaj- toztak'a szép barna ur egy-egy kegyes pillantásáért. Oly gazdag, s mégis oly nyájas, mondák e kis nyraphák. A császárfürdöi s balatonfüredi közönség csak akkor mulatott jól, ha Rotterheim ur közibök vető­dött. Zene, bál, mulatozás,vidámság követék útjában. A legelőkelőbb körökben is voltak barátai, mert jól tudta, mint kell lekötelezni az embereket; de ő min­dig oly körbe járt, hol elsőségét vakon, hódo­lattal s minden aggály és kétely nélkül elismerték. Szóval azt meg kell vallani, hogy Rotterheim ur pesti élete pompás volt. Nővére vagy rokona : Laszkyné, és ennek leánya.a szép Hortense is, igen sokat kö­szönhettek neki, mert tekintélyük a pesti társaságban sokat javult és épült a bácsi szerencsés föllépése által. Rotterbeim ur kéz alatt bankárüzletet is folyta­tott ; és a közpénztárakhoz mérve szerfölött nagy ka­matokat fizetett, s a kamatokat nála minden három hónapban föl lehetett venni. Hogy kéz alatt folyt e kis üzlet, ez csak azt teszi, hogy sem erre vonatkozó nyilvános irodája nem volt, sem mint bankár, magát az illető helyen be nem jegyezteté. Eleintén csak las­san folyt az üzlet ez ága. Egy két jó ismerősnek né­hány száz,vagy pár ezer forintját miért ne fogadná el Rotterheim ur is szerencsés favásáraihoz ? Azután el­aggott hivatalnokok, kik megtakarítottak egy-egy kis összeget; jó módú félénk özvegy asszonyok, kik a begyült jövedelmeket nem merészük kölcsön adni ily rósz világban : örömest fordultak ily úri emberhez, hogy pénzecskéjök egy kis jövedelmet hozzon. Végre kiszolgált komornyikok, életre való, ügyes cselédek is szoktak összeszedni egy pár forintot és a nagy lel­kű Rotterheim ur mindenki pénzét szívesen fogadta, s ezüst szegélyü,8zép nyomatú cédulákkal nyugtázta. A rokonok, jó barátok, jó akarók elbeszélgették egy­másnak,hogy milyen jól tudják ők elhelyezni a pénzt nem úgy, mint azokba a haszontalan takarékpénztá­rakba, hol az ember alig kap öt száztólit, hanem egy áldott jó uraságnál, kitől évenkint tizenöt, sőt húsz száztólit is kapnak. Ha hírlapból olvasták volna az emberek e hirde­tést, akkor Rotterheim ur egy garast se látott volna soha e jámbor közönség pénzéből ; hisz a hirlap tele van hazugsággal, azt mondják az emberek ; hanem hallgassuk meg a lipótvárosi egyházfit, s a három ko­rona utcában azt az okos szalámi kereskedőt, kik lege­lőször adták át pénzüket, s már felét, mint kamatot, vissza is kapták alig egy év lefolyása alatt. (Folyt köv.) 174-ik sz. Szerda, auff. 1- 7 ** Harmadik évfolyam 1866. R HST T. A PÍRT rr-“­4frt r n v xliuUiJl Jjrtr U rv. Mtgjelen i.z ünnep utáni Negyed hasábos petit aapokat kivéve minden- .. .. Rdlvoiwiu j ' : ® **■ nap ; koronkint képekkel. IRODALMI NAPIKÓZLÖNY • tatáskor . ,^30 ^

Next

/
Thumbnails
Contents