Fővárosi Lapok 1868. február (26-50. szám)

1868-02-01 / 26. szám

Egy nyitott körű táncvigalom Budán az új­ telepen. (Farsangi életkép.) Vidéki farsangi élményeim kedves emlékeit fel­elevenítendő, pontban esteli 8 órakor a „k­é­k szőlő­tőke“ termébe nyitottam. Mindenekelőtt arrom figyelmeztetett, hogy e teremben a vidéki elvek és örömök szerény határain vágyaimmal túl ne ter­jeszkedjem, s nyugodjam bele az új-telepi haladás­nak már igy is erőltetett­e ne továbbijába. A petroleum és szappanszag elválhatlan kisé­röld az ó­budai és u­j-telepi estélyeken és láncvigal­makban. Az elsővel világítanak, a másodikkal pedig a mulatóterem padozatját szokták beereszteni. A tánc rohamos folyamában, midőn a fölvert por a padozatról felsúrolt szappanrészecskékkel összevegyül, s midőn e fátyolozott és ködszerü ke­verékben a táncos párok tarka alakjai föl- és eltün­nek, orrodat és lelkedet oly csiklandásszerű érzés lepi meg, mely rögtön vagy az utcára a szabadba, vagy a táncos párok közé k­nyszerít, hogy vagy egészen elvesszél, vagy egészen bele­olvadj a mu­latságba. Én táncolni kezdtem. Miért ne táncoltam volna, midőn az egész világ táncolt! Párom, egy ravaszkorú, erősen szőke mosó­lány, a benső megelégedés derűjével arcán, nehéz­­kedett vállaimra, s a tökéletesen kielégített hiúság büszke tekintetével mérte végig lánytársait, kiknek egyelőre egy társadalmi rangban talán alantabb álló, és ruházatban kopottabb táncos jutott. Táncosnőmnek épen olyan illatja volt, mint a mosásból kikerült fehérruhának. Tiszta, de nedves. A szappantól tánc közben egypárszor prüsz­költem. Mindig kedves egésségemre kívánta. Ebből is látható, hogy nevelése is volt. Három­szori körülkóválygás után helyére visszatelepí­­tettem. Melegen szok­ta meg kezemet, s én arcon si­mogattam. Ez igy szokás az új telepi táncvigal­makban. Landler következett. Menyi kedves emléket vett föl telkemben Würtemberg és Strassburg csa­lád hagyományos zenéje ! Mellé még harmonikán és citerán. Egy kurta ny­akú cseh és egy hosszú nyakú német játszottak. Az egyik császárkék, a másik drapszin kapuiban. Körülnéztem a teremben. Azonnal észrevettem a helybeli virslisné epedő pillantásait. Előttem állott a régmúlt, minden csábjaival. Szabályszerűen táplált és jól megőrzött gömbö­­lyű­ségével csak nehezen emelkedek karjaim közé, de miután azok közt kellően elhelyezkedett, angi gráciával táncolt, hogy mindkettőnket megtapsolták. Az új­ telepen ez is szokásban van. Gonddal kisértem s vigyázva eresztem helyére. Féltettem őt is, a divánt is. A műemlékeket tisztelni, zsebemet pedig kímélni tanultam. Tehát táncoltam. Ezzel eleget tettem a báli tár­saság erkölcsi reputátiójának. Hátra volt még elis­merésemet bizonyítanom be a zene és konyha iránt. A hosszú nyakú citerásnak egy forintot nyom­tam a markába. Még hosszabbra nyújta ki nyakát, midőn megköszönte. Nyaka, mint a látcső, rövidebb­­re és hosszabbra volt csavarható. A táncteremből az étterembe nyitottam. Az asztalok körül vidám , sőt lármás társalgás­ban ültek az új­ telep kitűnőbbjei. Polgárok és ipa­rosok, meglehetősen szűk világ­, de annál bővebb borismerettel. A nők versenyt­ettek és ittak férjeikkel. A­ki öt itce bort és tizenkét fánkot fizetett, meg se bá­multatok. És e fánkok hasonlítottak a legtermékenyebb évek császárzsemlyéihez. Míg túrós­ haluskámat elkészítették, kimentem a szabadba szellőzni. Szerencsémre épen akkor tértem meg, midőn a pincér befelé hozta, s egy fél marokkal a tányérról szájába h­angírozott. Az új­ telepen ez is szokásban van. A pincér által megkérdeztetem : táncosnőim puncsot vagy limonádot parancsolnak-e ? Elég őszinték voltak mind a kettőt kérni. Hiába­ az új­ telepen még nem halt ki a régi őszinteség és természetesség. Az időszaki haladás nemzője csak az árjegy­zékben mutatkozott. Egy adag haluskáért, melynek felét a pincér ette meg, két pohár puncs és limo­­nádért 1 ft 70 krt fizettem. A vendéglős azzal vigasztalt, hogy a vigazdá­­ban még drágább! Táncosnőimtől melegen búcsúztam el. A szőke mosólány ajkaihoz akarta emelni kezemet, s anyira megzavart, hogy majd én nyúltam az övé után. A virslisnét a portól alig tudtam fölismerni: em­beré vagy hordó ? 103 — Attilámon egy zsír-, egy olaj- és egy faggyú­­folt még sokáig megőrzik emlékemben e mulatságot. Lanka Gusztáv: Fővárosi hírek * Egy’ pompás album fog megjelenni, mi­nő csak kevés van irodalmunkban. Címe „Honvéd­album“ lesz, szerkeszti Szokoly Viktor, kiadja Emich Gusztáv. Célja leend : egy részt irodalmi és művészeti emléket állítani egy nevezetes korszak fényes küz­delmeinek , más részről pénzalapot kezdeményezni egy Pesten állítandó honvédemlékre. Színezett képe­ket készítnek bele kitűnő művészeink, többi közt a Münchenben lakó jeles tehetségek. E képeken óva­tosan kerülve lesz minden olyan tárgy, mely keser­ült­­séget idézhetne elő. Minden cikket és költeményt vignette fog ékesíteni, t. i. a kezdőbetű tárgyszerű illustrátiója, s végül egy szintén a tárgyhoz alkal­mazott záradékrajz. A munkákra kitűnő irodalmi erők vállalkoznak. A kiadó minden tizedik előfizető összegét a város letéti pénztárába adja be az emlí­tett célra. Ellenőrzésre Perczel Mór és Vetter tábor­nokok kéretnek föl. * A Kisfalud­y-T­á­r­s­a­s­á­g újabb tagválasz­tásaira eddigelé két lap tett megrovó észrevételt. A „Független Lapok“ méltánytalanságnak nevezi, hogy Éjszaki Károlyt, e szép tehetségű vígjátékb­ól, nem választották meg. Ebben mi is egyetértünk vele. A „M. Újság“ Szász Béla megválasztását iro­dalmi szempontból időelőttinek nyilvánítja. Ebben igaza lehet , de abban már nincs, hogy e tehetséges és sok műveltséggel bíró fiatal író az atyafiság és sógorság révén jutott be, mert midőn egy tag Szász Bélát is ajánlotta, testvére Szász Károly maga jegyzé meg, hogy még várhat. * A szélsők közlönyében valaki átalánoság­­ban is vádolja a Kisfaludy-Társaságot, hogy újabb ta­gokat mind j­obboldaliakat választ. Biztosíthat­juk az illetőt, hogy a társaság választásainál pártnézet sohsem jö szóba és tekintetbe. Sőt azt sem igen tudják a tagok, hogy váljon az újabban választott két fiatal tag voltaképen melyik párthoz tartozik. Minden lapnak jogában áll komoly bírálat alá venni a vá­lasztottak irodalmi érdemeit, s helyeselni vagy kár­hoztatni valamely választást — irodalmi szempont­ból ; de nem volna szabad oly irányzatot tulajdoní­tani valamely társulat működésének, a­minőt az ke­belében sohasem űz. Nem hogy politikai, de — a­mi pedig jó volna — aesthetikai pártok sincsennek e társulatban. A­mint valaki e körbe lép , egyedül bel­­letrista, és sem alkalma nincs, sem kedve nem lehet politikai nyilatkozatokat tenni. Kemény Zs. és Jó­kai, Szász Károly és Szilády Áron, K. Eötvös és Sze­mere Miklós itt nem képeznek — mint a politikában — külön pártot. Itt — ha találkoznak — egy lobogó alatt állnak, melyre a szépművészet érdeke van jelszóul fölirva. * Farsangi k­i­r­e­k. Az o­r­v­o­s­t­a­n­h­a­ll­gatók küldöttséggel járóinak ő Felségéhez, hogy őt báljukra meghívják, mely a farsang egyik leg­szebb vigalma lesz. E küldöttség következő tagok­ból áll: Horváth József elnöklete alatt Székely La­jos, Antal Géza, Verzár Gyula és Reiter Ödön. — A j­o­g­á­s­z b­á­l, mint halljuk, 1500 frtot jövedelmezett a segélyegylet javára. — A budai dalárda köze­lebbi bálja a „Fácán“-ban oly jól sikerült, hogy ugyanott egy második táncestélyt is fog rendezni febr. 20-dikán.­­ A budapesti hajósegy­let bárrendező bizottmánya sajnosan tapasztalta, hogy az általa posta útján szétküldött meghívások tetemes része rendeltetésük helyére nem érkezett meg, minélfogva felszólítja mindazokat, kik polgári állásuknál fogva meghívásra igényt tarthatnak, ne terheltessenek e tárgyban a bál­bizottmányhoz for­­dulni. Ennek irodája nyitva van február hó 1-jőtől fogva reggel 10—12, délután 3—5 óráig az „Angol királynő“ fogadóban, első emeleten 9. szám alatt. * F­ű­tik a budai palota termeit, s a bécsi ud­vari szállítónak is meghagyák, hogy a budai királyi lakot rövid időn lássa el mindazon cikkekkel, melyek a királyi pár kényelmére szükségesek. Ennélfogva ő Felségek közelebbi lejövetele várható. * Szigligeti levelet intézett a szinház inten­dánsához, örömét fejezvén ki dramaturgi kinevezetése fölött, miután ez állásban alkalma lehet a dráma irodalomnak használni, s a tehetségek fejlődését elő­segíteni. Levelet intézett a drámai színészekhez is, elbúcsúzva, mint volt rendező. * Szerencsénk lesz egy nevezetes porosz férfihez , Schulze Delitsch-hez, a népsegélyintéze­­tek alapítójához. Ő Berlinből Bécsbe megy, hogy a munkásegyleteket személyesen támogassa, onnan pe­dig Pestre lő, s nálunk mindenesetre szívélyes fogad­tatásban részesülend. * Kiderül, hogy a lipótvárosi kupola leom­lása nem oly nagy baj, mint gondoltuk. Sokkal jobb így, mintha le kellett volna hordatni nagy költség­gel. Mert csak e kettő maradt fenn számára, és sem­mi erősítési munkálat nem használt volna. E tem­plom befejezésére Ő Felsége háromszázezer forin­tot utalványozott, de ennek kifizetéséről — mint ki­jelenték — most már szó sem lehet. A 40,000 frtnyi évi járulékot azonban továbbra is kifizetik, sőt a kormány az omladvány elhordása költségeihez is já­rulni fog. * A La grand brüsszeli bankház is úgy jár, mint a mi szerencsétlen kupolánk. Összeomlik, mert nem állt szilárd any­agból. Csakhogy ez még nagyobb szerencsétlenség lesz, mert számtalan tőzsért tesz tönkre. A ház részvényei már se kellenek senkinek. S a belga banküzletek idejében mily nagy zajt csi­nált e név nálunk is ! Az Optimismus egyszer már Pestet is újra építteté vele. S íme, most a saját háza is összedől. * Rövid Ik­re­k. — A „Vadász és Ver­senylap“ szerkesztését gr. Lázár Kálmán vette át. —■ Azirói segélyegylet elnöke, b. Eöt­vös levélben köszönte meg a bécsi Concordia-egy­­let nemes részvétét Vas Gereben elhúnyt irótársunk iránt. — A műegyetemeknél a rendes tantár­gyak közé veszik föl a fényképészetet, mint hasznos segédtudományt. — Az izraelita magyar egy­letben ma este Deutsch Henrik tart felolvasást, a hellenség befolyásáról a régi kor zsidóira. — A kultuszminiszter e hó 17-dikén izraelita ér­tekezletet tart, melyre az izr. értelmiség kitünőbb­­jeit igyekszik összegyűjteni. — Tisza Kálmán üdülőtérben van, s nem sokára Bécsbe utazik. — Az „Árpád“ gőzmalom udvarán ásott kút leomlása hat munkás embert temetett oda, s csak hármat le­hetett megmenteni. — A „Komlóban“ ma este Bakonyi jutalomjátéka lesz, változatos műsorral, közben mulatságos pezsgő-tombolával és Kecske­métiek zenéjével. * N é |) s /. v­i­ll­a 7. Szombat, febr. 1-jén, először: „A boissyi boszorkány“, új nagy víg operette 3 fel­vonásban Zaysz tói. y i (1 é k. ** K 0 I 0 Z S V á !’ ít íl a szinházalap javára köze­­lebb „Az utósó lengyel követ Budán“ című eredeti víg­játékot fogják előadni, É­j­s­z­a­k­y K­á­r­o­l­y­t­ó­l, ki a Kisfaludy­ Társaság tagválasztó gyűlésén valószínű­leg azért nem nyert szavazattöbbséget, mivel vígjá­­tékírói tehetségét a szavazó tagok közül is sokan nem ismerék. A nemzeti színház ez ideig zárt para­dicsom volt az ő műveire nézve. ** K it J­ ti V f. I' 0 ll (Sopron megyében) gróf Batthyányi Géza népsegélyegyletet akar létesí­teni. Kár — mondja egy klerikális lap — „e veszedelmes problémát“ a csöndes földművelő nép közé becsempészni. Nemde, egyátalán kár a né­pet a fölvilágosulás és jobblét malasztjaiban részesí­teni ? Jobb lett volna — nemde — a középkori vak­ságban hagyni, midőn úgy lehetett bánni vele, mint egy juhnyájjal ? ** Pozsonyból gyászlapot kaptunk, mely Szekcső Tamás lyceumi tanár kora elhúnytát jelenti. Csak 37 éves volt, s tüdővész áldozata lett. Özve­gyet, szül. Eisenmayer Natália asszonyt s három kiskorú fiú-gyermeket hagyott hátra maga után. ** Vidéki rövid hírek. — Aradon kö­­zelebb egy finánc vigyázatlanságból egy 14 éves napszámos gyermeket agyonlőtt, aztán önmaga je­lentette föl magát. — Atzél Péter, mint az aradi vértanúk szobrának emelésével fáradozó bizottmány elnöke, fölkéri mindazokat, kiknél e célra összegek és gyűjtőívek vannak, hogy azokat február végéig beküldeni szíveskedjenek. — Maro­s-V­ásárhelyt az új szavazás Berzenczey és Knöpfler közt január 31-dik­ére volt kitűzve. — Kolozsvárit a „pol­gári társalkodókoz“ egy közelebbi táncestélyében mindössze három nő jelent meg, három asszony fér­jével. — Uzoni Béldi Albert m. hó 20-dikán meg­halt. — A bicskei dalárda e hó 9 dikén hangver­senynyel összekötött táncestélyt rendez, fele részben a honvéd-alap javára. Bécsi hírek. *** Dr. Berger tárca nélküli miniszter igen elmés férfiú. E mellett nem barátja a szertartások­nak , s midőn a „Concordia“ elöljárósága nála volt, kijelenté, hogy miatta bizony sohse gyötörjék magukat gála-frakkokban. Nem szereti a gálát. „Fo­­galmuk sincs róla, — mondá ez alkalommal, — menyi kínnal jár ez a miniszterkedés. Reggelizni nem érünk rá, az ebédhez este jutunk, a vacsorához pedig másnap. Egész kijöttünk sodrunkból.“ A bé­csi miniszterek átalában nem fenyelegnek. Brestel pénzügyér 400 ftot költött miniszteri bútorzatára. Bezzeg nem így tettek az elébbeni bécsi miniszte­rek. Minden új miniszter négyezer főnyi bútorzási költséget kapott. *** Was D­er­ebeit (Radákovics József) a „Währinger“ temetőben nyugszik, s a közkórházból kísérték ki oda. Koporsóját követték : az elhúnyt legidősb fia, (ki­képzett és szorgalmas ifjú,) a „Con­cordia“ íróegylet elöljárói és számos tagja, több ma­gyar delegátus — köztük Pulszky, é­s számos ma-

Next