Fővárosi Lapok 1868. november (252-276. szám)

1868-11-01 / 252. szám

pengével elfödje az ő tetteit. Csak har a leány férj­hez megy, — csak úgy lehet kedvese, Ő házasságra is lép — kedvesével, ki csakhamar erélyesen föllép és a tolakodó úrnak ajtót mutat. Ez alapon építek föl Meilhac és Halevy a szöveget, csakhogy a cse­­lekvényt Peruba tették, és a szerelmes pár Peri­­chole és Piquillo, félig művészek, félig cigányok, míg a nagy urat a perui al­király — olyan titkos Ha­run al Rash­id-féle alak — helyettesité. Több igen kedves offenbachias dallamnak és karéneknek köszönhető a szép siker. Schneider k. a. néhány részletben kitűnő, különösen abban a jele­netben, midőn félig mámoros állapotban búcsúleve­let ír kedvesének. Más jelenetekben azonban nagyon is közel áll a hirhedett Theréza modorához. A „jeunesse dorée,“ a délceg jockey-klubbisták ez első előadásnál természetesen en masse jelentek meg, noha most sok más dolguk is van. Trónmeg­­üresedésről van szó saját házukban: egy nagy párt Izabella leléptét sürgeti. Nem a spanyol, hanem a francia Izabelláét, ki évek óta a jockey klubb hi­vatalos „virágleánya,“ és e minőségben a sok kí­nálkozó alkalmat ügyesen használta föl arra, hogy egész Párisban ismert nevet és szép vagyont sze­rezzen. Az utóbbi hetekben az aranyozott ifjak va­lamelyike figyelmes jen egy gyönyörű barna leány­ra, ki a klubbhelyiségek közelében egy kioszkban hírlapokat árul: Mile de la Périne-re, és most egy nagy párt a régi virágoslányt, kiről már lehullott az ifjúság zománca, elmozdítani és helyette a fiatal új­­ság­árusnő törekedik a trónra emelni. A klubb körében pedig e végett majdnem na­gyobb tusák folynak, mint az „Írói egyletében („so­­ciété des gens de lettres“), hol Jules Simon lekö­szönt az elnökségről, mert ez egylet bizottmánya egy tombola rendezése végett segélyért a császárné­hoz folyamodott. Jules Simon azt mondja, hogy a „férfi tekintélyével nem fér össze, egy nő szőnye­géről szedni föl a morzsaszemeket.“ Ez egyenetlenség a szellem harcosai közt sem a műveit emberre, sem a nagy közönségre nem tesz kedvező benyomást. Ép ott, hol sok gyúanyag van fölhalmozva, — és a 300 tagról lesz elmondhatni: quot capita, tot sententiae — ép ott kellene a súrlódás­tól tartózkodni. Az ember elkomorul ily kellemetlen látványon. Szerencsére Páris csak Páris, és mindig akad itt valami, a­min az ember kárpótlásképen jószót ne­vethet, így a „házasítók,“ vagy tulajdonképen a há­zassági közvetítőknek, közelebb eldöntött pőre is megérdemli a mosolyt. Vannak t. i. itten, — és úgy hisszük, minden nagyvárosban — bizonyos egyének, kiknek tisztes­séges foglalkozása abból áll, hogy egymás létét sem ismerő két szív érzelmeit egymás felé fordítják, és a költői szerelmet csak a gyáros szempontjából te­kintik , ki inkább az általa készített árucikkek mennyiségére, mint minőségére néz, s így ők is mi­nél több párt házasítanak össze, annál jobban foly dolguk, lévén ők „agents de mariage“-ok, kik a „szerzett“ nő hozományából a férfi részéről ennyi meg ennyi százalékra tartanak igényt. E napokban egy ifjú férj megtagadta a pénz­beli ígéret beváltását. Váljon takarékosságból-e, vagy csak azért, mert nem akart csalódni is, fizetni, is, nem tudjuk. Elég az hozzá, a tisztességes ügynök bíróhoz ment, törvény elé vitte a dolgot, s az ügynökök nagy rémültére, a nők nagy boszanko­­dására és a férfiak mulatságára, a törvényszék azt ítélte, hogy a férjnek mit sem kell fizetnie, mert az ilyen adósságot alig tekinthetni egyébnek a játék­adósságnál, minthogy a játék és házasság egyaránt a hazárd szerencsétől függő dolog. lengyel szerző is eljönni ígérkezett. — Rotter Irma k. a. tegnap érkezett fővárosunkba, s egy párszor táncolni fog, legelébb valószínüleg az „Ördög Róbert“ baletjében. — Murszka Ilma k. a. tegnap utazott el külföldre. — Színházi tagok a jövő farsangon nem a segélypénztár, hanem a nyug­díjintézet javára fognak egy díszes bált ren­dezni. — Festetich miniszter és gr. Györy azt a jótékony ajánlatot tették, hogy páho­lyaikat, valahányszor nincsenek Pesten, a segély­pénztár javára adják el.­­ Az írói tantie­me­k­r­e nézve az újabb színművek pénztári könyvéből meg­említjük, hogy Jókai a „Szigetvári vértanúk“ eddigi 30 előadása után 1294 ft, Tóth Kálmán a 26-szor adott „Dobó Katica“ után 914 ft, Rákosi pedig a színre eddig elé­­l-szer került „Aesopus“ után 561 ft írói díjt kaptak.­­ * A Kis­fa­ludy­ Tár­saság újabb „Évlapjai­­ból“ az első kötetet az alapítóknak és tagoknak már szétküldték. A­ki netalán nem kapta volna meg: az Eggenberger-féle könyvkereskedésben jelentkezzék. A fennmaradó példányokból mindenki vehet 1 ft 50 kijával. Ritka becsű könyv ez, kivált azon körül­ménynél fogva, hogy nálunk ily mélyebb széptani munkák ritkán jelennek meg. Fáy András, Madách, Erdélyi János, Greguss, Fábián Gábor, Jókai, Lévay József, Szász Károly, Tóth Kálmán művei, b. Eötvös beszédei — s a társulat működéséről szóló s iroda­­lomtörténeti adatokat tartalmazó közlemények: — e könyvnek maradandó értéket kölcsönöznek. Ajánl­juk mindazok figyelmébe, kik a magasb irányú szépirodalom termékeiben gyönyört találnak. *A nemzeti színházban tegnap lépett föl hónapok óta először Pauliné­ Markovics Ilka asszony — operánk méltó kedvence — Auber kedves „Fekete dominó“ jában Fölléptével a dalmát játékrend sok változatosságot nyer, s hiánya eddig is nagyon érezhető volt, miután vagy zsenge kísérletekkel kelle beérnünk, vagy pedig jó drágán fizetett vendég­művésznőnk (Murszka k. a.) sokszor hallott régi olasz dalműveivel. Murszka k. a. vendég­­szereplése különben nem volt a színháznak anyagi hátrányára sem, de mindenesetre nagyobb előny lesz, ha most már a színház rendes dalműi prima­donnája fog vonzani tele házakat. * A Beniczky-c­salád több tagját kellemet­lenül érinti a hír, hogy egy német férfiró „Beniczky Lajos“ című regény kiadását hirdeté. Ki is jelenték, hogy az elhúnyt életiratából senkinek sem adtak adatokat, melyek össze vannak ugyan gyűjtve, de ez anyag földolgozását egy magyar íróra bízzák. — A köztiszteletben álló család iránti tekintet minden­esetre megkívánná, hogy Chorini úr álljon el föltett szándékától, mely sehol sem talál helyeslésre. * A budai ének-akadémia évnegyedes hangversenye alkalmával: Schuman „A rózsa za­rándok­járása“ művének előadásában Korbai opera­énekes és Dunkl zenemű kereskedő is közreműköd­nek. A magánrészek éneklésére Ebner Ottilia és Knahl Adél asszonyok, Nagy Ottil és Kis Paula kisasszonyok, Schmidt Ferenc, Szobovics Lajos és Baader Henrik urak vállalkoztak. * Tegnapelőtt nagy szerencsétlenség érte a Medetz-féle bolt egyik tulajdonosának, Mayer nagytrafikánsnak nejét, ki a tűzhelyen szobafény­­mázt melegite. Az üveg szétpattanván, a fénymáz lángra lobbant s meggyujtá a szegény nő ruháit. Szaladni kezdvén, a léghuzam még jobban lobogtatá a lángot Egész testén — kivéve lábait — oly nagy égési sebeket kapott, hogy azok folytán még az­nap délután meghalt. A szobalány is, ki mentésére sietett, sok sebet kapott . A város tegnapi közgyűlését, melyben Szentkirályi lemondását bejelenték, a városi képvi­selők egy nagy értekezlete előzte meg a lövöldében, hol Beliczay Imre elnökölt. Ez alkalommal több kép­viselő, név szerint Sereghi Józsa, Tavaszi Endre, és Tanhoffer Pál azon voltak, hogy e kérdés tüzét még nagyobb lángokra fújják. Indítványozák, hogy a városi képviselet is mondjon le, s a polgárság vá­lasszon egyszerre új polgármestert és új képviseletet. A többség azonban a mellett volt, hogy a közgyűlés helyettesítsen főpolgármestert. Voltak tüzes beszé­dek. Tavaszi vádolta a sajtót, mely Szentkirályi ellen piszkolódott, mely vádat Ballagi Mór és Mátyus Arisztid, mint alaptalanokat utasítottak vissza. Dr. Patrubány helyesen jegyezte meg, hogy a szikrákat nem kell nagy lángra lobbantani. Tavaszi ellenében kötelességünk e helyen is megjegyezni, hogy a sajtó csak kötelességét teljesítette, midőn egyhangúlag megrótta a városházi viszály okozóit, s erre nézve a sajtó eljárását a bekövetkezett tények és törvény­­széki ítéletek egyiránt igazolták. * A plebánia-templom tornyában egy bádog szelencébe zárt latin szövegű okmányra talál­tak, mely szerint a torony építését 1795-ben fejezték be. Föl van abban jegyezve a kúria és a város akkori hivatalnokainak névsora is. Továbbá az élelmi­szerek ára. E szerint egy font hús 9 kr, bor­júhús 8 kr, sertéshús 6 kr, s egy mérő búza 4 frt I volt váltóban. * A karok n­é­­­k­ü­l született hegedű virtuóz , Ant­an Herman tegnap lépett föl a reboutban Ügyesen játszik s mindenesetre meglepő tünemény. A műtörté­nelem emlékezik egy karok nélkül született festész­­ről is, a francia Ducornet Caesarról, ki lábaival igen szépen festett. * Egy budai bájos leány hirtelen nagy át­­alakuláson ment át. Egy este még a legundorabban táncolt, s reggelre arra ébredt, hogy apáca lesz. Sem szülei sem rokonai nem tudják lebeszélni. Szándéka valódi rögeszme. A házi­orvos azt hiszi, hogy vala­mit álmodhatott, s az hatott rá oly mélyen. * Egy r­ej­t­ély­es embert kisértek be Pestre, ki a gödöllői palotánál rendesen akkor ácsorgott, midőn a Királyné kilovagolt. Többször meg is pró­bálta, hogy a Királynét megszólítsa. Most azt vallja, hogy ő a Királyné elleni merényletről álmodott, s azt akarta meghiúsítani. Tébolyodottnak látszik. Egy a királynéhoz intézett folyamodást is találtak nála, melyben az irmodor szintén tébolyra mutat. Hartmannak hívják, s pozsonyi születésűnek és pin­cérnek vallja magát. * Egy árjegyzéket kaptunk Peterlongo János insbrucki fegyvergyárostól, kinek készítmé­nyeit hazánkban igen jól ismerik, a­mennyiben va­dászati és célgyakorlati fegyvereiből évenként igen sok gyártmány kerül Pestre. Igen jó új szerkezetű puskákat s különféle revolvereket jutányos áron ajánl. * A pesti jótékony nőegylet, az okt. 25-től november 21-dikéig terjedő 4 hétre, szegényei között leendő felosztásra összesen 471 ft 50 krt utal­ványozott. Ez alkalommal a választmányi nők 35 új vizsgálatról tettek jelentést. Az egylet kötőintéze­­tében 18 egyén talál állandó foglalkozást és kerese­tet. A kötött áruk raktára Liedemann F. B. úr bolt­jában van, a (váci utca és a városháztér sarkán). * Rövid hírek.—A hivatalos lap teg­napi száma közli ő Felsége kéziratát gróf Andrássy­­hoz, a delegatiók összehívása végett, Pestre, nov. 12-dikére. — A viz­vezető házban tartott próba alkalmával egy könyök-cső elpattant, s egy munkást megsértett; Lindley és Szumrák mérnökök csak ke­véssel azelőtt távoztak el a csőtől. — A halottak látogatása napjaiban külön lóvasúti kocsik járnak a Károly-kaszárnyától a kerepesi temetőig, fél negyed­óránkén, ismertető jelül vörös lobogóval. — József nádor szobrát már a talapra helyezék. — A k­é­p­­viselőház pénzügyi bizottsága a műegyetemi ta­nárok fizetésének méltányos fölemelését hozza javas­latba. A Szentkirályi Mórt, mint mondják,az is elkedvetlenítő a főpolgármesteri hivataltól, hogy az általa nagy buzgósággal fölkarolt Reitter-csatorna tervnek annyi és oly ellenzői támadtak, hogy ki­vitele nem igen valószínű. — Schwarcz Gyula, mint az orsz. köznevelési egylet tagja, 52 db aranyat ajándékozott az egyletnek, hat pályadíjra, melyeket különböző tanintézetekben, különböző tudományos kérdésekre fognak kitűzni. — A kisfőherceg­­n­ő számára alkalmasnak talált dajkát Schmidt Dé­nes gödöllői uradalmi orvos fedezte föl. — V­i­d­a­c­s régi párthíveiből gyülekezet jött össze, miután kö­zülök sokan abban a véleményben vannak, hogy most már a polgármesteri szék Vidacs Jánost illeti, mint a­ki Szentkirályi után ez állásra legtöbb sza­vazatot nyert. — A csütörtöki séta,zeneestély­nek a redout-ban oly kis közönsége volt, hogy a ter­vezett „virágkisorsolást“ is jövő alkalomra kellett halasztani. — A budai iskolákat annyira lá­togatják, hogy kettős tanfolyamokat kell nyitni.— A magyar gőzhajó-társulat felhívást bocsátott ki az el­­sülyesztett „Slavonia“ gőzös kiemelésére, a vállalkoz­ni akarókhoz.) — A p­e­s­t­i szabadkőmives páholy tagjai, mint mondják, szaporodnak, s e páholy jel­szava: „egység a hazában.“ — Böhm Gusztáv operarendező Münchenbe utazott, hogy Auber „Bol­dogság első napjának“ rendezését tanulmányozza. — Mentionról, ki a Reitter-csatorna kivitelére ajánlkozott, Ludvigh János azt írja, hogy Brüssel­­ben is vállalkozott egy csatornára, de kiderült, hogy szédelgő, a­ki csak károkat tett. —* Egy varró­­n­ő három éves fia, magára maradván a szobában, annyi spiritust ivott, hogy meghalt tőle. * Népszinház.Vasárnap, nov. 1-jén: „Samil, vagy­ a cserkesz nép szabadságharca.“ — Hétfőn a szinház zárva. Fővárosi hírek. * A philharmóniai társulat első hangver­senyében Wágner Richárd új dalművének , a „Nü­­r­nbergi dalmesterek“-nek nyitányát is elő fogják adni. Átalában igyekeznek minél vonzóbb műsort állí­tani össze. * Nemzeti színházi hírek. — Az e heti játékrend következőleg van megállapítva: holnap Szigligeti „Bajusza,“ kedden Erkel „Hunya­­dy László-ja,“ 4-dikén : „A fény árnyai“ Szigligetitől; 5-dikén Meyerbeer „Ördög Róbert“-je; 6-dikán „Ál jó emberek,“ francia vígjáték; 7-dikén; „Tra­­viáta“ (a címszerepben Pauliné asszony;) 8-dikán „Jó falusiak“ Sardoutól; 9-dikén: „Aesopus“ Rákosi Jenőtől. — A másik hétre Mozart „Don Juanja “ és Erkel „Bánk-bánja“ is ki vannak tűzve. — Szig­ligeti nagy pályadíjat nyert „Trónkövetelő­jét“ először 13-dikán, másodszor 15-dikén szándé­koznak előadni. — Bérezik Árpád „Népszerűsé­gét“ pedig 29 dikén. — Decemberben az első drá­mai újdonság Gotschall „Howard Katalin“ ja lesz, melyben a címszerepet Felekiné asszony játsza. — Radnótfáy intendáns úr jelenleg gr. Fredro­­t­h­r fordít egy elmés lengyel vígjátékot: „Egyetlen leány“ címmel, melynek első előadására maga a­­ 1005 — V­idék. ** Kolozsvárról Írják: Fehérvári szintár­­sulata október elején kezdte meg a kolozsvári idényt. A közönség nagyobb része abban a nézetben van, hogy Fehérvári igazgatósága alatt még ilyen társu­lat nem igen volt. Mind az opera, mind a dráma kielégítő. Csak némely hírlaptudósítót nem bír kielé­gíteni. De ennek is nyitja van. Például az egyik szerkesztő neje színésznő, ki a közönség kegyében kissé alászállván, háttérbe szorul a jobbak előtt. A drámánál E. Kovács Gyula, Takács Ádám, Albisi, Prielle, Szépné-Mátray Laura, Fehérváriné és Albisi

Next