Fővárosi Lapok 1869. október (224-250. szám)

1869-10-01 / 224. szám

224-ki sz. Péntek, október 1. Kiadó-hivatal: Fest, barátok-tere fí. sz. Hatodik évfolyam 1869. Előfizetési díj: félévre ...................8 frt. n egyedévre . . < . 4 írt 5f »gjelen az ünnep utáni napokat kivéve mindeD- mf >koronkint képekkel. FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLŐNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa-utca 39. sz. 2. em. Hirdetési díj: Negyed hasábos petit sor......................7 kr. Bélyegdíj minden ig- tatáskor .... 36 kr. 5fS9T Előfizetéseket mindig csak a rendes évnegyedek elejétől fogadhat el a kiadó-hivatal. Előfizetési fölhívásónkat ajánljuk a szépiroda­lom és művészetek pártolóinak figyelmébe. Lapunk ára félévre 8 ft, évnegyedre 4 ft, s az összegek az „Athenaeum“-hoz küldendők. A rózsa feünyje. A büszke rózsát üdvözölni Seregben mennek a virágok ; Utjokat illat s fény özönli, Kedvvel néz a tavasz reájok. „Hozzád jövénk, bájos királynő ! Önkénytelen, mély hódolattal; Hol egy fűszál vagy egy virág nő, Mindenik csak téged magasztal. Az aranyfürtü, ifjú hajnal Csókjában téged áldva fürdet, Sötét bokrán, méz-édes ajkkal A fülmile csattogva hirdet. Színpompa, illat és alaknak Bubája egyesül tebenned . . . Töviseid hűn óvogatnak, S oly édes igy bizton pihenned. Trónod mindig erősen áll még, S meg nem rendült fejdelmi házad ... Üdvöz légy, boldog, szép királynénk, S kisérjen dús, örök virágzat!'* A hódoló virágok mellett Örömre gyűlt a büszke rózsa, Hogy bimbajának nyilni kellett Az üdvözlő, szép, sima szóra. De a mint tőle visszatértek, Sohajta csöndesen magában : „Királynő, ah f s mégis testvértek Virulat és gyors her vadás ban.'1 S hirdetni a titkolt keservet Egy halvány lombja földre perdült, S szemében, mit tán észre sem vett, Egy harmatcsöpp, vagy tiszta könny ült. Lévai/ József. A szabadító. (Történeti elbeszélés.) Vértesi Ar nőidtől. I. Isten őrizzen, hogy én okosabb akarjak lenni, mint annyi bölcs államférfi, a kik mind úgy tudják, hogy az exercir- reglement minőségétől függ a státu­sok jóléte! Valóban nagyszerű és lélekemelő, ha el­gondolja az ember, mennyire emelkedett már az európai államokban a katonai exercirozás, a modern világ e legfontosabb tudománya! Hajdan ez a sok tudomány mind ismeretlen volt. Barbár korszak volt az. Háború idején kezébe kapta a kardot, buzogányt minden ember, s ütött vágott vele, a hogy tudott; békében letette. Bátorság, erő mérkő­zött bátorsággal, erővel. Sok becsületes mesterember markában diadalmas fegyver volt a buzogány. A hol most Belgium füstölgő gyáraiban ezren­ként fárad és kínlódik a satnya, vézna napszámos nép : izmos, erős polgárság lakott a dús városokban. A munka gazdagságot adott, a bátorság becsületet. Flandern büszke városai gazdagok és szabadok vol­tak mindig. Franciaország hatalmas lába nem bírta eltaposni, a francia király keze nem birta meg- hóditni. Volt idő, mikor Flandern fejedelme csüggedten meghajtotta fejét a francia király előtt, s hódolt az idegennek. Gyapjuszövők és tímárok, mesteremberek céhei dacosan védték a szabadságot, s meg is tartot­ták. Gent, Brügge, Andenarde országokkal mérkőz­tek. Nemes lovagok seregei futottak előttük, s királyi zászlók hulltak lábaikhoz a porba. Volt olyan idő, mikor Gent városa egymaga megmérkőzött a flanderni gróffal és Franciaország királyával, mert Lajos, a szabad Flandern grófja, annyira sülyedett, hogy Franciaország vazaljává alázta magát. Gent bezárta kapuit s nem bocsátotta be Lajos grófot. Nagy és elkeseredett háború támadt köztük. A fejedelem erősen ostromolta a várost. Irigy váro­sok polgárai csatlakoztak hozzá; a kevély Gentet meg akarták alázni. Nagy nyomor volt már a falakon belülj a nép éhezett és panaszkodott. Kedvét, bátorságát vesztette. A falakon kívül pedig ott állt folyvást az ostromló, a kérlelhetlen és elbizakodott ellenség. A genti nép fohászkodott és Artevelde nevét emlegette szün­telen. — Oh, ha Artevelde élne, máskép volnánk most! Melleiket verték és siratták vakságukat, hogy megölték azt, a ki jóltevöjök, atyjok volt. Örömuj- jongatásokkal kisérték egykor évek hosszáig, aztán szidták, megátkozták, mostan megsiratták. Fölemel­ték és imádták, mint valami bálványt, aztán dara­bokra szaggatták testét az utcán. Sóhajtással, ké­nyekkel föl nem támaszthatták már a holtat. Fia ott lakott a város szélén. Ablaka alatt folyt el a Schelde. Ott ült egész napokon át az ablaknál, horoggal fogdosva a halakat a folyóbúi. Ez volt min­den foglalatossága; egyebet nem tett, egyébbel nem törődött. Csöndesen üldögélt házában; soha sem ment a piacra, hol atyját széttépte a feldühödt nép. Mi köze neki Gent város ügyeihez ? Neki mindegy, háború vagy béke. A flanderni gróf ostromolhatta miatta a várost: Artevelde Fülöp csak csöndesen halászgatott a Schelde vizében. Egyszer este felé kopogtattak a magános ház ajtaján. Ritka dolog volt ez, vendég nem szokta láto­gatni e helyet. Mit keresett most itt a Witten Kap- ruinen céh feje, a szilaj népvezér a béke e tanyá­ján ? Artevelde fiát még soha nem jött meglátogatni Pieter van de Bossche. Pirúlva jött be most is, — volt oka pirúlni rég elmúlt dolgok miatt; de mégis bejött. Komor, hallgatag, zajtalan volt az egész ház, mint egy nagy sírbolt, melybe élők temetkeztek. Artevelde Fülöp anyja gyászruhában, némán ült székén ; férjét gyászolta még mindig. Artevelde Fü­löp az ablaknál állt, s a vizbe mártva tartotta most is a horgot. Szép fiatal neje békességért imádkozott. Csak távolról hallatszott a nép zúgása és a fegyve­rek csörgése; itt a ház előtt lassan susogtak a Schelde habjai. Az asszonyok kimentek, és a Witten Kapruinen céh feje hevesen kiáltott föl: — Artevelde Jakab fia nem halászhat akkor csöndesen, mikor ellenség ostromolja Gentet. Nem itt a te helyed! — Mit tehetek és mivel tartozom Gentnek én ? — szólt Artevelde Fülöp csöndesen. S nem tette le kezéből a horgot. — Gent tartozik neked és megadja tartozását, — viszonzá a Witten Kapruinen céh feje. Ha atyád vére foly benned, jöjj holnap reggel a piacra, s hó­dolok neked én és mind, a kik velem vannak. A horog kiesett Artevelde kezéből. Oldalához nyúlt, de nem volt ctt kard. Atyjának kardja a falon függött, sok dicsőség és hatalom volt ahhoz tapadva; kezébe vette most. A vér fejébe szállt. Hatalommal és dicsőséggel kínálják őt, a ki csak elvonúlt életet és csöndes ha­lált keresett eddig. Tőle függ csak, és uralkodik Gent fölött. Másnap a piac közepén hódoltak neki a céhek és hűséget esküdött az egész nép. Kezébe adtak minden hatalmat; leüttethette fe­jét annak, a kinek akarta. Kezei közt, hatalmában voltak atyja gyilkosai. Nem állt boszút egyen sem. Hanem leüttette fejét mindjárt ott tizenkét polgár­nak, kik egyenetlenséget támasztottak a nép között, — mert e perctől kezdve nincs többé párt és gazdag vagy szegény, Gent minden polgárának testvérnek kell lenni. Mind azt mondták rá: atyja bölcseségét örö­költe, örökölnie kellett vitézségét is. És az egész nép örömrivalgással kisérte Arteveldet házáig. A kapu­ban anyja jött eléje pompás díszruhában. Artevelde Jakab özvegye letette a gyászruhát; többé nem volt oka viselni azt. II. Kemény törvényeket hozott Artevelde, és min­denki szigorúan megtartotta azouat. Vakon engedel­meskedett neki mindenki Gent városában. Ezentúl minden gyülekezetben Gent minden polgárának egyenlő joga van; a szegényeknek ép úgy szabad szólni, mint a gazdagoknak. A gazdagok fölösleges gabnájokát tartoznak hetenkint a piacra szállitni eladásra. Senki se meré­szelje az élelmi szereket elrejteni. Minden genti polgár fehér ujjat hordjon, melyre vörös betűvel legyen kivarrva: „Isten segíts.“ A ki kockát játszik és istent káromolja, fejét veszti. A ki az ütközetből megfut, a nélkül hogy sú­lyos sebet kapott volna, hatvan napig lesz bezárva kenyéren és vizen. Gent bátorságot kapott és vitézül küzdött; de az ellenség roppant volt, és hiábavaló volt minden küzdés. A városban nem volt mit' enni, s az éhség megtörte a szivet, elcsüggesztette a kart. Artevelde békét kért a gróftól. Tizenketted magával kijött a táborba, s meg­hajtotta fejét a haragos fejedelem előtt. Gent békét kér, aláveti magát Lajos grófnak, csak azon egy föl­tételt köti ki, hogy halállal ne lakoljon senki a város polgárai közül. — Béke nem lesz köztem és Genf között, — viszonzá a kérlelhetlen fejedelem, -— mig Gent összes lakossága, a tizenöt évestől kezdve a hat­van évesig , ingben, mezítláb s nyakába kötelet akasztva nem jön elém, s meg nem adja magát életre-halálra. (Vége köv.) A fiatal fölír. •— Társadalmi rajz. — Boz Dickenstöl. I. Telhetetlen. Scamp Narciss lord a közvélemény szerint fia volt az ő tiszteletreméltó főnemes atyjának; s miután a reményteljes lordot ki sem reklamálta mint magzatát, a tény elvitázhatlannak tekintetett, habár az öreg lord az atyaság tisztességével nem igen di­csekedett. Narciss az arisztokrata nevelés szokott ke­rékvágásában haladt előre. Már mint kis gyermek megtanulta az ebeket egymásra uszítani, patkányo-

Next

/
Thumbnails
Contents