Fővárosi Lapok 1869. november (251-274. szám)

1869-11-03 / 251. szám

— mint szent Fiacre — a párisiaknak speciális szentje. E napot a cipészek rendkívüli ünnepélyes­séggel szokták megülni. Ugyanis nagy misét mon­datnak a szent Péter templomában, hol a cipészek egy kis körmenetet tartanak, melynél szent Crispin szobrát egy mester viszi elől. Most azonban nagyon könnyen megesketik, hogy az ünnepély sorozata egy kis változást fog szenvedni a cipészek ama fur­csa kívánsága miatt, mely már tavaly is viszályt idézett elő. Tudniillik a szent Crispin szobrát ők egy óriás csizmával helyettesíték, melyet négy mester vitt nagy komolyan a templom közepéig. Az egy­házi hatóság azonban megtiltotta e visszaélést, de a cipészek e tilalomnak nem akarnak engedni, és híven ragaszkodnak a csizmájukhoz. Mikép fog tehát az ünnep e része lefolyni ? ez oly kérdés, melyre csak jövő levelemben felelhetek. Az első honvédzászló fölszentelése. (n.) Vasárnap délelőtt Budavárban fényes és lelkesítő ünnep volt: az első honvédzászlót szentelték föl. Két név varázsa vonta oda a főváros lakossá­gát : a honvéd név és a királynéé. Fél tizenegykor alig lehetett már a templom­kapuhoz jutni. A pesti honvédzászlóalj, a lovas-osztályok és a József­­ezred eleintén a dísztéren voltak fölállítva, de majd a templomhoz vonultak. Az ünnepély a programoi sze­rint ment végbe, kedvező idő mellett. Királyné , Fel­sége és József főherceg együtt ültek az első kocsiban. A királyné galambszürke selyem­ruhába volt öltözve, gazdag fodrokkal, bársony köpenybe, fején magyar kalap s rövid fátyol. József főherceg honvéd-főpa­­rancsnoki egyenruhába. Utána udvarhölgyek: b. Eötvös Józsefné, gr. Andrássy G­yuláné, hg. Schwar­­czenbergné, a főudvarmester, sat. Horváth ezredes leeresztett karddal tisztelgett a királyné előtt, kit a templomajtónál a prímás és fényes segédlete üd­vözölt. Az ódon templom föl volt ékítve. Középhajója oszlopain Magyar- és a társországok zászlói lobog­tak , az oltártól vörös posztó terült lefelé; a főoltárnál ültek a miniszterek: b. Eötvös, gr.Festetich, Rajner, Lónyai és Grorove, országgyűlési tagok Somssich és Majláth Gy. elnöklete alatt, udvarhölgyek, mágnás­nők, a fővárosi küldöttségek, alól tábornokok, szám­talan honvédtiszt, a régi honvédek központi bizott­ságának tagjai, sat. Az egész templom tömve volt. Az oltár jobboldalán trónszerű imaszék volt két vánkossal, a királyné számára. A főoltár rekeszté­­kén alól egy szakasz honvéd állt, s a vörös tokba bur­kolt zászló a zászlótartó kezében. A primás tarta a misét, miközben künn üdvlö­vések hangoztak, benn Haydn miséje. Midőn a nem­zeti szin szegélyzetű fehér selyem zászlót az oltárhoz vivék , a primás lelkes beszédet tartott, buzdítva az új honvédeket, hogy a régi dicsőséghez hívek marad­janak , s e zászló alatt mindig győzelmet aras­sanak. Majd e zászlót egy állványra fektetők. Az első három szöget a primás verte be, a szent háromság nevében ; a negyediket gr. Festetich a király nevében; az ötödiket a királyné maga, mint zászlóanya; aztán b. Eötvös, József főherceg, b. Nopcsa, Rosenzweig turnok, gr. Andrássyné, Ferenczy Ida k. a., hat hon­véd, mint a hat század képviselője, Ivánka Imre a régi honvédek nevében, sat. Ezalatt a zenekedvelők kara éneklé Them Ká­roly honvéd-dalát, melynek szövegét dr. Barsi József (régi honvéd) szerző. Harmadik versszaka után a dob imára pörgött, s künn ismét diszlövés hangzott. E harmadik versszak igy hangzék: „ Árpád vezér s nagy királyok Hosszú sora néz, reánk, S mind a hősök, kik javadért Onták vérök, szent hazánk ! Ezer évnek vitézsége, Fáradalma s dicsősége Drága kincsül szállá ránk, S minden hős egy-egy apánk !" Két szép nyoszolyóleány , egyik rószaszinbe, másik kékbe öltözve (egyik a dr. Kovács S. Endre leánya) felkötik a királyné ajándékát, a drága him­­zetü zászlószalagot, melynek kék alapjára a magyar címer e szavakkal van vésve : „Király és hazáért!“ a másik részen „Erzsébet,“ arany és gyöngy­­himzetü bajor címerrel. Drága arany rojtok és boj­tok ékítik. Ekkor a megáldott zászlót József főherceg és Horváth J. ezredes kíséretében kivitték a templom­ból. A nép és honvédek ujjongva éljenzék, mialatt ka­tonai zene hangzott. S következett a honvédek es­küje, mialatt mindenki levette kalapját. Horváth ezredes pedig lóhátról lelkesítő szavakat mondott, éltetve a hazát, királyt és a királynét, e zászló ke­resztanyját. Ezalatt benn a primás „Te Deum“-ot tar­tott. Zármise után a várpalotába térő királynét har­sány éljenek kisérték. Ő ez ünnepély után csak­hamar visszatért Gödöllőre. József főherceg pedig megszemlélte a zászlóaljat és csapatokat. F­ő­v­á­r­o­s­i hírek. * A halottak látogatása képezte az elmúlt napok történetét. A kerepes-úti temető el volt lepve koszorúkkal s tegnapelőtt este lámpák és mécsfé­nyek özönével. Esetlen, enyhe idő lévén, egész nap tömérdeken jártak a fölékesített sírok között, s kö­szönet a helyes intézkedésekért, semmi feltűnőbb rendetlenség nem történt. Az elhúnyt nevezetességek és a hazájukért elhúnytak sírjait tömegesen, néme­lyiket egész ünnepies menetben keresték föl. Böször­ményi László és az együtt nyugvó kivégzettek sírjai (egymás szomszédságában) két bokor-gúlát képez­tek, ciprusokból, virágokból, lámpákból és föliratos szalagokból. Lelkes hölgyek és szabadelvű polgárok állíták e szép gyászjeleket, a­hová nem­sokára köz­adakozásból emlékköveket is fognak emelni. A Wo­­ronieczky herceg és a párbajban elesett Reviczky Szevér sírjai is igen nagy díszszel voltak fölékesítve. Hanem a Vörösmarty sírboltján még délután öt óra­kor sem­­ láttunk koszorút. A Szalay Lászlóén volt három. És volt majd minden síron, melyeknek né­melyikét, a családi kegyelet oly gyönyörűen diszité föl, hogy e csöndes mező most valóban a koszorúk és égő lámpák mezeje lett. A közös sírnál, melyet tömegekben látogattak, Hegedűs Sándor (a „Hon“ és lapunk munkatársa), lelkesítő szavakat intézet az ifjúsághoz. Még tegnap is számosan voltak künn. A templomokban gyászmisék voltak, s tegnap a plé­bánia-templomban — Breuer J. vezetése mellett — Cherubini requiemjét adták elő. Legyenek újra meg újra megáldva a hamvadók, kikhez egykor mindnyájan hasonlóak leszünk. * Királyné Ő Felsége újabban öt palota­hölgyet nevezett ki, köztük két magyar mágnás­nőt : gr. Andrássyné szül. Szapáry Adelhaide gróf­nőt és b. Révay Simonné szül. Tajnay Ilona úr­hölgyet. * A jogászságnak vasárnap zajos napja volt. A segély-egyletnek, (mely, mellesleg mondva, az egész birodalomnak leggazdagabb egyetemi egylete) elnököt választott. A jelöltek Ugrón Ákos és Beöthy Zsolt voltak. Amannak pártja fehér, emeze vörös tollat hordott, s a korteskedések már napok óta éjjel-nappal kitartó buzgalommal folytak mind­két párt részéről. Végre vasárnap délután megtörtént a választás, mely iránt hogy milyen érdekeltséggel viseltetett az egész jogegyetem fiatalsága, kitetszik abból, hogy alig hiányzott mindössze tíz-tizenöt a jogászok közül. A meg nem jelenteket kocsikon hordták össze, s az egyetem­ téren járó-kelőknek a felülről hangzó éljenzés egész délután jelentette az izgatottságot. Az eredmény, melyet Cherny, a tanári testület jelen volt képviselője, hét órakor hirdetett ki, az lett, hogy 105 szótöbbséggel Beöthy Zsolt választatott az egylet elnökévé, kinek javára, hogy választható legyen, Darányi Ignác mondott le a bi­­zottmányi tagságról. Az új elnök megköszönte a bi­zalmat s a győzelmes párt ellepve az egész egyetem­iért s utóbb a hatvani­ utcát, éljenezve kisérte őt a „Pannoniá“-ig, melynek üvegtermében szónoklato­kat tartottak. Azután tovább vonultak s az ország­út egy tágas vendéglőjében víg lakomával végezték be a küzdelmes napot. * Bulyovszky Lilla asszony szombaton nagy sikerrel játsza „Lecouvreur Adrienne“-t a német színpadon. A nézőtér egészen megtelt, s midőn a füg­göny egy ízben felgördült s a művésznőt zajosan ki­tapsolák, a színfalak közül három árva lány (az Elisabethinumból, melynek javára játszott,) lépett elő s koszorút nyújtott neki. A művésznő magához ölelte s megcsókolá az árvákat, mire a taps még nagyobb lett. Ötször-hatszor tapsolták ki, s a három árva min­dig megjelent vele, jelezve a köszönetét e jótékony előadásért. Előadás végén Bené köszönő szavakat is mondott a közönséghez, kijelentve, hogy nem utószor játszott most itt az árvák javára. * A keszthelyi gazdászati tanintézet 1868/9 diki „Értesitvényé“-ből, melyet egy 74 lapra terjedő s az „Athenaem­a“ nyomdájában csinosan kiállított füzetben Balás Árpád tanár állita össze, a közönség megismerkedhetik e tanintézet szerveze­tével, szabályaival, tantárgyaival, kiterjedésével s hallgatóinak névsorával, mely a múlt tanévben 66-ra ment. Ugyancsak,Balás Árpád tanár egy fíjával elő­fizetést nyitott „Útmutatás a kezelő gazda gya­korlati kiképzésére“ című munkára, melynek a fia­tal gazdászok (de tán az öregebbek is) sok hasznát vehetik. * A pesti takarékpénztár a ferenciek terét egy szobrászati kúttal fogja diszíteni, mely körülbelül 30,000 ftba kerülend. A tervet Schönfeld József szobrász készité, ki pesti származású, de Bécsben la­kik. Mondják, hogy e minta igen szép s a takarék­­pénztári választmány el is fogadta, azonban meg­fogja biráltatni szakértőkkel is. Schönfeld tehetség­­gének e munka mindenesetre becsületére válik. Ő készíté most a magyar biztositó társaság palotájára a kariatydeket s a feledhetlen Balassa tanár síremlé­két karrarai márványból. Megjegyezzük még, hogy a takarékpénztár udvarát is egy monumentális kút fogja disziteni , melyre körülbelül tizezer frtot szánnak. * A Károly-kaszárnyai katonatiszti kaszinóban gázrobbanás történt. Szombaton egy ablakfüggöny végett szöget vertek a falba s észrevétlen kilyu­­kaszták a gázcsövet. Nappal e terem zárva volt, s midőn este a pincér (Eggenreich) gyufát gyújtott a légben levő gázanyag erősebben föl­robbant. Egy ajtó és több ablak kitört, egy olvasgató nyugalma­zott tiszt a földre esett székéről (egyéb baja nem történt,) a pincér pedig nehezen fog felgyógyulni se­beiből. A robbanást a kaszinónak mind a 13 szobá­jában élénken érezték. * Törtesi Arnold írótársunk — gyöngélkedő egéssége helyreállítása végett — Olaszországba utazott, s a telet Pizában fogja tölteni. Nagy elterje­désnek örvendő képeslapját, a „Magyarország“-ot az ő visszatértéig lapunk szerkesztője fogja vezetni, Csukássy József társszerkesztővel együtt. * Tausig neje: Vrabély Szerafina — ki maga is zongoraművésznő — rövid idő múlva Pestre érke­zik, s ezentúl állandóan itt szándékozik lakni. Ma­­gas­ kiképzési zene­akadémiát akar nyitni hölgyek számára. * Ballagi Mór és Benedicti György, mint az országos prot. árvaház elnökei, fölhívást intéztek a közönséghez, takarékpénztárakhoz s más pénzinté­zetekhez, hogy adakozzanak ez árvaházra, mely tíz év előtt alakult, ma már ötven árvát ápol, s lakhi­ány miatt kénytelen volt saját házat venni, melyre most körülbelől 15.000 forinttal adós. E teher pedig nagyon gátolja az intézetet nemes feladata teljesíté­sében, minélfogva elnökei felebaráti segélyt kérnek. * Az egyetemi könyvtár épülete régi per tár­gya, miután a ferenci­ szerzetesek és az egyetem egyiránt tulajdonjogot formáltak rá. A barátok most már a második bíróság előtt nyerték meg perüket, s ha megnyerik a harmadikon is , akkor pompás új épületet szándékoznak állíttatni a rozzant könyvtár helyére. * A budai „Csillag“ fogadóban egy Malo­­vinszky nevű jó madarat fogtak el. Ő a Szluha Be­nedek képviselő inasa volt, ki Puszta-Szent-Ivánon nagyobb fajta lopást követett el s aztán megszökött. Szalmazsákjában 4460 ftot, több értékpapírt, három rajtpipát, ezüst fokost sat. találtak. Bűnét bevallá. * Rövid hirek. — Táncsics Mihály, az ősz népbarát s képviselő, aggasztólag megbetegült. — Jankó János igen szép rajzot készité a királyné gödöllői avatásáról, mely rajz a „Magyarország“ címü képes­lapban fog megjelenni. — Szathmáry Károly vasárnap eredetileg és sikerülten játszá Fodták­ Mihályt a Szigeti „Kisértetében.“ — Ki­rály Ő Felsége a közelebb hozzá folyamodók­nak 200 frt segélyt rendelt el. — A „Szabadkai kör“ című, önképző pesti ifjúsági kör Karvázy Do­monkost választó elnökévé. — Bertha Sándor, zongoravirtuóz több évi tanulmány után Párisból visszatérvén, még e hóban hangversenyt rendez, s saját művei közül néhányat be fog mutatni. — A­d­e­m­­burg „Zrinyi“-jét a bécsi udv. dalszínház játék­rendjébe is fölveszik. — Károly Lajos főherceg tizezer ftót adott az Albrecht főherceg által alakított katonai segélypénztárra. — Kodolányi Anta­l a gazdasági egylet eddigi derék tisztviselője, e na­pokban utazott el a kolos-monostori gazda tanintézetbe. — József főherceg holnap erdélyi szemleútjára indul. —• A magyar gőzhaj­ó-társulat az idén okt. elsejéig 198,692 utast szállított; a „Honvéd“ gőzös ebből egy maga 69,529-et. — A nemzeti kaszinó, úgy halljuk, első tervénél marad, s a barátok­ tere és úri­ utca sarkán fekvő Jankovics-féle ház telkén épít­tet nagy palotát. — A „M. U.“ írja, hogy a nem­zeti színházi karnagyok fizetéseit föl kellene emelni, mert Hubernek 1400, Erkel Gyulának pedig csak 800 fit évi díja lévén, a legjobb akarat mellett sem szentelhetik egész erejöket a nemzeti színháznak, ha meg akarnak élni. — A pesti kath. káplánok 300 ftra kérték emelni fizetésüket, mivel e drága időben is csak 126 ftot kapnak. —• Bécsi távirat szerint: a dalmáciai főparancsnokságot gr. Auer­sperg Gottlieb tábornok veszi át, ki ma utazik oda. — Az „Ellenőr“ szerint: hire jár, hogy Irányi visszalépne a „Magyar Újság“ szerkesztésétől. — A * 1003 Délután három órakor a Széchenyi-té­r helyisé­gében honvéd­tiszti lakoma volt, 160 terítékre. Hor­váth ezredes éltette először is a királyi párt, Schwendtner apát a régi és új honvédeket, Hollán Ernő államtitkár s ezredes a hadsereg tisztjeit, kik elismerve a változott viszonyokat, a honvédeket fegy­­vertársokul tekintik, mirel. Jakobs, a parancsnokoló tanok adlátusza, azt felelé, hogy nincs különbség az ő zászlóik és a honvédekéi között, mert mindkettő egyesült, hogy vész idején a hazát és birodalmat megvédje. E lakoma emelkedett hangulatban folyt, s a régi és új honvédek a hadsereg tisztjeivel (b. Pí­rét és Rosenzweig tárnokok is jelen voltak) egyetértve ürítők poharaikat, így végződött az új honvédek díszünnepe. Másnap a régi honvédek sírjára vittünk koszorúkat.

Next