Fővárosi Lapok 1871. április (75-99. szám)

1871-04-01 / 75. szám

75-dik sz. Szombat, ápril 1 Kiadó-hivatal: Pest, barátok­ tere 7. szám. Nyolcadik évfolyam 1871. Előfizetési dij: Eflévre ... 7 ft — kr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni ■apókat kivéve minden­háit, koronkint képekkel.FŐVÁROSI LAPOK IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa­ utca 39. sz. 1. cm. Hirdetési díj: Hatodhasábos petit­sor ................ 9kr. Bélyegdíj minden ig­­tatáskor . . . . 30 kr. Előfizetési fölhívást az év második negyedére külön nem küldtünk szét, s miután postautalvány által legcélszerűbb, legolcsóbb előfizetni, csak e helyen hívjuk föl olvasóinkat la­punk további pártfogására. Hogy mily kitűnő írói erők támogatják napi közlönyünket, abból is látszik, hogy például a lefolyt évnegyedben Gyulai Pál, Fálk Miksa, Brassai Sámuel, Keleti Gusztáv, Kriza János, Jakab Elek stb., sőt Jókai Mór is (saját lapjait kivéve) csupán a mi lapunkban közöltek műveket. Adtunk számos érdekes beszélyt, rajzot, költeményt, eredeti leírásokat még Oroszországból is, tárcaleve­leket Páráról (hol megint lesz nem sokára rendes levelezőnk), New-Yorkból, Rómából, Nápolyból, Svájc különféle pontjairól, Bécsből, stb. Az idény társaséleti, irodalmi és művészeti eseményeit igyekez­tünk minél részletesebben képviselni. Egy jeles kép­viselő rendes heti tárcákat ír lapunkba a képviselő­házról. A londoni kiállításon állandó tudósítónk lesz. Eötvösnek több régi becses levelét szintén megismer­tetj­ük olvasóinkkal. Szóval: változatos és érdekes napilapot törekszünk szerkeszteni jövőre is. Lapunk előfizetési ára: évnegyedre 3 frt 50 kr., félévre 7 frt, s az összegek az „Athenaeum“-hoz küldendők. — Vadnai Károly, szerkesztő: Tóth Kálmán, laptulajdonos. Szép Szab­óné. (Költői beszély). I. Gerő vitéz. „Le azzal a dobogóval,/ Elhagyom a várat! „Ráró“ lovam, táncolj végig, Hadd csodáljon Várad! Szép asszonyok, szép leányok Többé úgy sem látnak . Géczi uram küld Gyulára Engem porkoládnak. „A kapuból, az ablakból Lobogjon a kendő. Sok szerető sír utánam. . . . Sir vagy tizenkettő. Hadd sírjanak, mit én bánom! Mért hittek huszárnak ? Hisz Gyulán is szép leányok, Szép asszonyok várnak! „Hó! ki les a város végén ? Tudtam, hogy igy járok! Ez Szabóné!.. . Az út szélén Csak ne volna árok! . . . Hej galambom, ne álld utam, Bocsásd el a zablát: „Rárói lovam kárt tesz benned, S az urad is meglát!“ ,Gerő vitéz, csak egy szóra!. . . Mindent tud a férjem. Mindegy az már, ha vesznem kell, A halál itt érjen ! Vesztőhelyre hurcolnának. .. . Fejemet ő venné. . . . Ez a törvény­­ nagyon szeret, Ő azt meg is tenné/ „Képzelődés! sötét éjjel Nem láthatott senki; Sarkantyúmat leoldottam, Nem hallották pengni.“ ,Jaj, ne hidd! .. . a szomszéd asszony Jártodat kileste; Tegnap át is kiabálta A palánkon este. ,Vigy magaddal, vagy taposs el, Hagyj útfélen halva: Igaz, forró szerelmemnek Az legyen jutalma!‘ „Ha úgy szeretsz násza ülj föl, Ne maradj csúfságul! Lassan, „Ráró,“ hadd a táncot, Szép asszony ül hátul!“ II. „Ráró“ okos állat. „Ráró“ okos állat: tudja, Hogy rohanva ki nem futja. Nem is táncol két lábon már: Kinek négy van, kettőn nem jár. Ő huszárló: bölcsen tudja, Merre van az ország útja; Tudja, ismer minden csárdát, Hol itassa meg huszárját. Az ő háta puha párna, S mintha gyalult padlón járna, Lábát oly szép rendben rakja: Gyermek is elülhet rajta. Kettős terhe nincs terhére: Többször vitt a csatatérre Gyaloghajdut egy ház mellett, Mikor harcot döntni kellett. Lengve, mint a bölcső renget, Anna asszony elmerenghet. . .. Gerő vitéz szundikálhat: „Ráró“ nagyon okos állat! a III. A ló hátán párbeszéd. ,Végünk van !H felriad Anna, S szeme, mintha rémet látna, Oda mered, hol csillámol, Hol fehérükt . . . ott, ott, távol. Szemét Gerő föl sem nyitja: „Csók kell — dünnyög — behábitja!“ ,Ébredj, ébre­d, Gerő vitéz ! Nyomunkon van, gyilkolni kész!‘ „Ne félj, megvéd Gerő vitéz.*4 .Oh ! nézz hátra!... jön, ha mondom „Mi van hátul, semmi gondom.“ I Porfelleget látok ottan. . . / „Szél veri föl, itt is por van. ,Porfellegben fehér lovat. . . / „Tehenet látsz, vagy álmodtad.“ ,Fehér lovon kéklő lovast. . . / „Zöldet is, de ne háborgass.“ ,A lovasnak kivont kardja. . . .* „A tehénnek egyik szarva.“ ,Látom már: a férjem az ott!/ „Eh! hisz férjed elutazott.“ ,Mára vártuk. Nézd, nézd, ez­t! . . Mi mászunk, s ő röpülve jő. Adj sarkantyút! .. . Vágtass! . . . Jobban! Úgy, úgy, „Ráró!“ .. . Még gyorsabban! Ah! . . . elmarad. . . kisebbedik, A szívem is könnyebbedik! Ha lovadnak szárnya volna! Ha uramé összerogyna! Hajh, a szél ha erről fúna, Hogy a portól megvakulna! Vagy ha jobban fölkavarva, Fellegével eltakarna! Hajh! oldalt fú, nem felőlünk, A port is elviszi tőlünk. Jaj! ... hogy vágtat! . .. közeledik: A szívem is nehezedik!‘ „Könnyű neki! könnyen repül, Könnyű szerrel csak egyedül: „Ráró“ kettős teher alatt Majd megszakad, nyögve halad.“ ,Végünk van! . .. Már nem menekszel, Jobb, ha leszállsz s megverekszel/ „Ha egyedül maga lenne, Vissza véres fővel menne!“ ,Egyedül van, küzdj meg bátran!” „Ők levernek engem hárman." ,Egy­edül van!‘ „Oh! nem, ketten követik a porfellegben. Te nem látod, mert nagyon félsz, Kápráztatja szemed a félsz , De én látom : hárman vannak, Megkerítnek, rám rohannak, S hova vessem meg a hátam ? . . .“ ,Nincs, senki sincs, én jól láttam.. . „Eh, hallgass egy okos szóra, így fordulhat minden jóra! Hadd menek én Gyulavárba ; Én leszek a porkolábja; Száz huszár lesz kezem alatt; S bárhogy fordul itt azalatt, Száz vitézzel visszatérek, S akár balok akár élek, Bár ellenáll egész Várad, Megnyitom én börtönzárad ! S ha kivisznek, akkor se félj, Vesztőhelynél vár a segély; Száz vitézzel vágok közbe, Lóra kaplak, velem jösz te! Itt. . . megölnek engem . . . téged.... Válaszsz ! gyorsan! ... itt a férjed!“ ,Menj, szabadulj ! Isten veled! . . . Jöjj ti értem, ha teheted! Ha nem jöhetsz, sirass engem: Szerettelek, megérdemlem !‘ Gerő vitéz megszabadul: Anna asszony esik rabul. IV. Törvény előtt. ,Törvénytevő bírák, igazságot! Egész utca tesz rá tanúságot . . . E hitszegő, ez asszonyi állat Megcsalt! ... Mit tett ? . . . mondani utálat! Vért! vért! Engem oly gyalázat éré: Nem mossa le rólam, csak a vére!‘ Törvénybiró faggatódzva vallat: Anna nem vall, nem is tagad, hallgat. Mit is vallna ? mit tagadna ? .. . látja, követ dobni mindenik kész rája. Arcán csak a szégyent födhetné el! Az sem lehet hátrakötött kézzel, ítélnek a törvénytevő birák, ítéletét egy gyászlapra irák. . . . Hozzák a nőt, szólítják a férjet. „Térdre, bűnös! ... az uradat kérjed. Ha megbocsát, nem halsz meg halállal: Ha nem bocsát, meghalsz keze által! „De te Szabó, bocsáss meg, ha szánod; Ha szereted, idővel megbánod. Fontold meg jól: halál az ítélet; De rajtad áll: bocsánatod élet! Ned lesz megint, ha boszút nem állasz; Házadba megy s ásó, kapa választ.“ Megtört a nő, megtörik a térdje, De öldöklő szemmel nézi férje; Nem fontos ő, égető vérszomja Lelkében az irgalmat elnyomja: ,Házamba­n! ? . . . mélységes pokolba! Meghal, ha százezer élte volna!" V. Siralomház. Fekete asztalnál főtől talpig gyászban Anna kényes szemmel ül siralomházban; Ha igazgyöngy volna, imádkoznék, vezeklenék Bánatos Magdolna. „Csorba, rozsdás pallos!, ki kell köszörülnöm, Egy csapásra kell a nőm fejét elütnöm! Forgasd, jó legényem ! Puha acél, lágy köszörű, Szívem is keményebb!“ Másodnap ül Anna, főtől talpig gyászban. Ki­­s bejár a népség a siralomházban. ,Nincs is miért félnem ! Gerő vitéz, a hit vitéz Megszabadít engem!4

Next