Fővárosi Lapok 1871. augusztus (174-199. szám)

1871-08-01 / 174. szám

Kiadó-hivatal­­ Pest, barátok­ tere 7. szám. 174-dik sz. Kedd, augusztus 1. Nyolcadik évfolyam 1871. Előfizetési dij: Félévre . . . 7 ft­­­kr. Negyedévre . 3 ft 50 kr. Megjelen az ünnep utáni napokat kivéve minden­nap . FŐVÁROSI LAPOK. IRODALMI NAPIKÖZLÖNY. Szerkesztői iroda: Zöldfa­ utca 39. sz. 1. em. Hirdetési díj: Hatodhasábos petit­sor ....................9 kr. Bélyegdíj minden i­k­tatáskor .... 30 kr. Előfizetési fölhívásunkat ajánljuk az ol­vasók figyelmébe. Napilapunk ára féléve is mint csak egy forinttal több, mint a heti divatlapoké. Évnegyed­re 3 frt 50 kr., félévre 7 frt. A nők a magyar jogban. (Novella helyett egy kis szükséges tudnivaló). Akr. J Bátraszéki hajóstól. (Folytatás). Beszéljünk másodszor „valamit“ a női hozomány - és jegyajándékról, s ha ebből a „valami“-ből több lenne, mint a­mennyit türelmes olvasónőim várnak: az unalomért kárpótolja önöket e gyakorlat „életkez­dés“ körülményes tudása. Nőhozomány minden oly vagyont jelent, melyet a feleség visz férjhezmenetelekor férjéhez. Ide tar­tozik tehát az úgynevezett nász- vagy jegyajándék is, mely alatt azon ingó javak — egy helyről a másikra szállítható, ellentétben az ingatlan vagy fekvő jószág­gal, földbirtokkal — értendők, melyeket a menyasz­­szony, mint ilyen, akár vőlegényétől, akár szüleitől, ro­konaitól vagy idegenektől is kedveskedésül, ajándék­ba kap. Mi a nőhozományt illeti, a nő ugyan férjhez­­menetele után is tulajdonosa marad az ő hozományi összes javainak, ingó- és ingatlanainak és jegyaján­dékának, s azokat a nő még saj­át hibáj­a miatti elvá­lás esetében sem veszti el, és férje halála után annak örököseitől szintén visszakivánhatja; de addig, mig a házasság tart, a férjnek joga van a hozomány hasz­nait élvezni. Ha a férj elhal és a nőt jegy ajándéka fölvételére az örökösök biró útján fölszólítják, de ő nem veszi át, vagy ha jegyajándékával megkínáltat­­ván, a férj javait, melyeknek talán birtokában van, vissza nem bocsátja és a vissza nem bocsátás alapos, törvényes okát adni nem tudja, akkor jegyajándé­kát elveszti. Ha a feleség gyermekek nélkül, férje előtt elhal, a jegyajándék és kiházasítási szerek a férjé lesznek, s ha ez nem volna életben, a nő törvé­nyes örököseié. Ha a hozomány a férj csődbe­ jutása­­kor vagy végrehajtáskor lefoglaltatnék, a nőt terheli annak tanúk vagy oklevelek általi bizonyítása, hogy valóban volt hozománya; a férj kezére mi módom­ jutását, sőt az egyes tárgyaknak a hozomány­­ákka­l való ugyanazonosságát is ő köteles sokszor bizonyí­tani. Ha tehát férjhez megy, szép olvasónőm, min­dent, a­mit férjedhez hozasz, ird föl egyenkint és körülményesen; az erről szerkesztett oklevelet ismer­tesd el férjednek két jelenlevő tanú előtt tett saját­kezű aláírásával, s akkor mentve vagy minden ké­sőbbi, a szerencse változásai által beállható kelle­metlenségtől. S ezt még akkor is tedd meg, ha férje­det igazán, forrón és önérdek nélkül szereted, mert ha ő tönkre jut, legalább neked marad valami, a­mi­vel a boldogtalant is tápolhatod; sőt minél jobban sze­reted férjedet, annál inkább fogod ezt cseledni, mert ha nem tennéd, sem te, sem férjed nem fogják hasz­nát venni, hanem idegenek, kik a tiedet is elveszik, mert nem tudod bebizonyítani, hogy az csakugyan a tied. Ha pedig már férjnél vagy, szép olvasónőm, és ezt eddig tenni elmulasztottad, még nem késő, lesznek emberek, kik emlékeznek még arra, a­mit férjedhez hoztál: állíttass ki egy okmányt, írasd alá férjeddel és azokkal az emberekkel, mint tanúkkal, s a hiba hely­re van hozva. Jobb késő, mint soha, de mindenesetre egyszer történjék meg, mert hát sokszor teljesedik ez életben ama közmondás : „reggeltánc, este tánc!“ Ha pedig ingatlanaid vannak hozományod között, melyek a telekkönyvben nevedre följegyez­ték: hagyd azokat a neveden, ily esetben azután bizonyítani sem kell többé, hogy a tied, mihelyt mint utósó telek­könyvi tulajdonos a te neved szerepel, megjegyez­vén itt mellékesen, hogy ingatlanokra, mint házakra, szőlőkre, kertekre, földekre, tulajdonjogot nem lehet pusztán adás-vevés által szerezni, hanem ha a ház árát ki is fizetted, még sem a tiéd, míg az az előbbi tulajdonos beleegyezésével, az ő nevéről a te neved­re a telekkönyvbe átírva nincs. A hozományra nézve még következő fontos tu­­dandók vannak: parasztnőknél a hozomány, a­meny­nyiben még megvan, mindig természetben adandó ki; ha már nincs meg pénzbeli értéke, téríttessék meg, de csak akkor, ha férjhezmenetelekor a nő vagyona a község elöljárói által pontosan följegyezve, erről két példányban oklevél adatott, melyek egyikét a község házában teszik le, másikát pedig az asszonynak adják át. Ha ez nem történik, akkor férje halála után a földmives felesége a természetben még meglevő ho­zományi tárgyakon kívü­l egyebet nem követelhet. Kereskedőknél és gyárosoknál, hogy a hozomány csőd és végrehajtás esetében biztosíttassék, a fenteb­­beken kívül még szükséges, miszerint a kereskedel­mi cég vagy cím bejegyzésével a hozományról szóló oklevél is bejegyeztessék, vagy ha a címbejegyzés még házasság előtt történt, legalább fél évvel az utá­na következő házasság után; mi pedig időközileg, a házasság tartama alatt hozatik a nő által, például szüleitől vagy örökség útján, férjéhez, azt esetről­­esetre azonnal írásban kell a címjegyző hatóságnál följegyzés végett bejelenteni. Ez folyamodás alakjá­ban történik, mely két példányban adatik be; mind­kettőre a hatóság a bejegyeztetést hitelesen, azaz pe­csétjével ellátva, rávezeti, s az egyiket a folyamodó nőnek visszaadják, a másikat pedig a hatóságnál őrizik. Ha a kereskedő neje elmulasztja hozományát ilyképpen bejegyeztetni: férje elleni csőd esetében nem bír elsőségi joggal, és csak annyiban adatik neki vissza, mennyiben igénykereset útján az egyes tár­gyakhoz való tulajdonjogát kétségtelenül igazolni bírja. S ez volna majdnem mindaz, mi a magyar jog­ban a női hozományra vonatkozik. Látszik ebből, hogy a magyar törvényhozás bőven gondoskodott a nő eb­beli jogainak fentartásáról, s csak saját gondatlansá­gának és nem-bánomságának tulajdoníthatja a hitves, ki mindannak dacára hozományát elvesztené. Hogy a nőnek kétség esetében hozományát bizonyítani kell: ez nem megszorítás, ez csak igazságkövette in­tézkedés, mer­t ellenkező esetben a férj jóhiszemű hitelezői könnyen kijátszathatnának. A törvény pedig csak azt akarhatja, hogy a nőnek, ha csakugyan ho­zott vagyont férjéhez, e vagyona megóvassék, de arra nem nyújthat segédkezet, hogy a férj megszorulás esetében egyszerűen neje nevére íratná át saját va­gyonát, mások kárával. A lelkiismeretlenek és gazok cseleinek úgyis — a törvény intézkedései dacára — elégszer sikerül az ily csalás, különösen nálunk Ma­gyarországon, hol a férjek törvényeinknek a nők iránti kedvezményeivel sokszor csalárdul visszaélnek. Nem csekélyebb kedvezménye a magyar jog­nak a feleség közszerzeményi joga. Ez ama jog, mely­­nélfogva a feleséget fele illeti mindannak, mivel a házasfelek vagyona a házasság kezdetétől annak megszűntéig kereset útján (nem öröklés útján) szapo­rodott. Erre nézve következő szabályok szolgálnak irányadóul: városi polgárok, kereskedők és a volt­jobbágyok (földmű­vesek) nejei, magánál a törvénynél fogva közszerzők minden, a házasság alatti szerze­ményre, ha tényleg semmit sem szerzettek volna is. E jog hatálya, eredménye abban áll, hogy a feleség, ha férje halála után özvegységre jut, a közszerze­mény fele részét nyeri, s ezt a férj még végrendele­­tileg sem rövidítheti meg. Nemesek­ és oly egyének­nél, kik tudomány, szépművészet vagy hivatal útján szerzik vagyonukat, a feleséget közszerzemény címén nem illeti semmi, kivéve, ha a férj a házasság kötése­kor vagy alatt oly szerződést kötött feleségével, melyben neki a közszerzeményi jogot nyiltan áten­gedi; de ez esetben is a férj a maga fele részéről szabadon intézkedhetik, míg polgárok, kereskedők, földmíveseknél, ha gyermek nincs, a férj halálával az egész szerzemény az asszonyt, és nem a férj­­föl­menő vagy oldalrokonait illeti. Az eddig előadott hitbéri, hozományi és közszer­zeményi jogon kívül a feleség még az özvegyi jog és özvegyi öröklés kedvezményében is részesül. Az öz­­vegyi jog abban áll, hogy a feleségnek, férje halála után, a magyar törvények értelmében addig, míg el­halt férje nevét viseli, vagyis míg újra férjhez nem megy, férje vagyonaiból, hitbérén, hozományán és közszerzeményén kívül, lakás, volt­ férje állásához mért tartás, sőt ha újra férjhez akarna menni, egy­szer mindenkorra illő kiházasítás vagy az erre szük­séges költség biztosíttatik. Lakás férje házában illeti őt, ha saját háza volt; ha azonban gyermekek ma­radtak, nem a legfényesebb, de tisztességes, ha pe­dig elhalt férjének háza nem volt, illő lakbért igé­nyelhet. Tartása férje vagyoni állapotától, gyerme­kei számától és polgári állásától függ , szintúgy is­­métt kiházasítása is. Ha a férj örökösei az özvegy­gyel egy házban élni nem akarnának, akkor tartoz­nak őt minden követelésére nézve teljesen kielégíte­­ni; s addig, míg ez meg nem történik, férje minden javait megtarthatja és jövedelmeit élvezheti. A va­gyonból netaláni kiűzése nem csak tökéletes vissza­helyezéssel orvosolható, hanem a kiűző örökösök az elkövetett önkényért hatalmaskodási pénzbírságban is elmarasztal­tatnak. Addig, míg a feleség férje ja­vaiban van, — mint éppen mondom, — azoknak ha­szonélvezete is őt illeti, de ha romlani, pusztulni hagyná, az ez által származó kárt megtéríteni tarto­zik. A javakat adóssággal terhelni vagy eladni, azok állagából valamit elidegenítnie nem szabad, mit ha mégis tenne, az örökösök viszont minden pillanatban elvehetik tőle, s e e miatt özvegyi jogát is elvesztheti. Az előbb részletesen fölhozott jogok, valamint a most előadott özvegyi jog is — mint már említettem — csak a férj halálával nyilnak meg; de van egy eset, midőn a nő mindezeket még a férj életében is köve­telheti, tudniillik mikor a férj hibája miatt vál el tő­le ; ha azonban az elválásra okot a feleség szolgálta­tott, elvesznek özvegyi jogai, de csak akkor, midőn a bíróság jogérvényes (azaz : minden felebbezési fó­rumon keresztül ment vagy nem is fölebbezett) íté­lettel vétkesnek mondotta; mindaddig jogaitól meg­fosztani nem lehet. Az itt előadottakon kívül a feleséget illeti meg: a hitvestársi öröklés, mely abból áll, hogy: a feleség a férje szerzeményi javainak másik felében (az egyik fele, mint közszerzőt, rendesen úgyis illeti), ha gyer­mekek nincsenek, föltétlenül örököl, a férj fölmenő és oldalrokonai kizárásával; férje örökölt javaiban pe­dig csak akkor, ha ennek sem leszármazó, sem föl­menő, sem oldalrokonai nincsenek. Végre az özvegyi öröklés az özvegy ama joga, mely szerint rendes és törvényes illetményein kívül, habár férjének volná­nak is örökösei, annak összes ingó és ingatlan javai­ból egy gyermekrészt kap, vagyis annyit, mennyi törvényes örökösödés útján minden gyermekre jut. Tökéletes megérthetés végett kiemelem, hogy törvé­nyes öröklés, azaz a leszármazó (gyermekek), ezek nem-létében a fölmenő (szülök), ezek nem-létében az oldalrokonok örökösödése akkor foglal helyet, midőn végrendelet nincsen. Vannak egyes tárgyak, melyeket a feleség férje hagyatékából az ő gyermekrészén kivül elvihet, te­hát a nélkül, hogy osztályrészébe betudatnának. Ilye­nek : férje kocsiját és lovait, melyekkel közönsége­sen járt, legjobb öltözékét, díszruháját, férje jegygyű­rűjét, s ha férjének ménese volt, egész ötvenig a mé­nes lovainak felét, de ötvenen fölül egyet sem. (Folyt. köv.)

Next