Fővárosi Lapok 1871. szeptember (200-224. szám)
1871-09-12 / 208. szám
az oláh kocsik kényelmetlenségeivel. A váraljai erdőségen áthaladva s egy magas hegylejtőre érve, kitárult előttünk a hires Hátszeg-völgy, s e látvány a legfeledhetlenebb benyomást szülé. Ez is egy roppant széles medence, körítve kéklő, fehérlő bércekkel, köztük a Retyezáttal. Alant szétszórva a faluk. Egyik oldalon Boldogasszonyfalván egy épülő nagy kastély fehérült (Kendeffy Árpádé), alattunk Hátszeg városa. Mutatják a távolban Traján egykori városát, Sarmisegethusát, a római útvonalat, mely még máig is jól járható, a templomáról híres Demsust s a római régiségekben, emlékekben, kivált régi vakművekben oly gazdag völgy nevezetes pontjait. Hátszegen túl is Szilvás felé mindig hegyeken vezetvén az út, alkalmunk van a legszebb tájakban gyönyörködni s a legfrissebb hegyiséget szivni. De az este megirigyli élvezetünket, igen korán jó s eltakarja előlünk az egész vidéket, melyből csak a nagyobb hegyek körvonalai s mély völgyek fenekén vagy magas bércek oldalán a pásztortüzek válnak ki. A csillagos és mély csöndjében zörög tova szekerünk, s mivel nem láthatunk, elkezdünk édesdeden emlékezni, s addigaddig emlékezünk, míg egy mozsárdörej nem sejteti, hogy megérkeztünk a kegyelet helyére, hová minden magyar vágyik: a Hunyadiak egykori várához. Noha már sötét est volt, a félváros talpon állt vendégszeretetével és üdvözléseivel. A vendéglőn nemzeti zászló lengett, s a Cserna partján sűrűn mozsaraztak. A vendéglőben olcsó és jó étkekkel szolgáltak s szives házigazdáink ott vártak ránk, hogy szállásainkra vezessenek. A mi szállásunk egy vendégszerető örmény kereskedőnél volt, ki egy darab puszta földből gyönyörű gyümölcsöst alkotott, s csinosan épült házának folyosóiveit is sűrű szőlőlugasok élénkítik. Benn a szobák képei (a Hunyadiakra és Petőfire vonatkozók) szintén mutatók, hogy itt jó helyre jutottunk. Átalában az egész városban a patriarchális magyar szívélyesség levegőjét szívtuk. Reggel a mozsarazásra fölébredve, kisiettünk az utcára, hogy meglássuk a hires várat, melynek kúptetőit ma még csak ideiglenes faművek képezik. Aztán be sem vártuk a nagy társaságot, melyet Arányi tanár kalauzolt, hanem siettünk előre föl a sziklázaton épült várra, melynek falait egykor a dicső Hunyadi építteté, fedélzetét pedig 1853-ban a Bach- Beamterek alávaló keze hamvaszta el. És az akkori kormányban nem volt annyi emberség, hogy a középkor e góth remekét legalább egy új födéllel igyekezett volna megóvni a romlástól. Ellenkezőleg, azt akarta, hogy porba hulljanak a büszke falak, melyekhez magyar hősök emléke fűződik. Tornyait átengedte a denevéreknek, udvarát a bozótnak. De isten megőrzé a falakat, a jó szivek pedig a kegyeletet. Támadt egy derék ember, ki nem kimélve pénzt és fáradságot, elment e szent helyre, lerajzolt benne mindent, könyvet irt és adott ki róla, s föllármázta a szendergő közvéleményt. Valóban legelső sorban Arányi érdeme az, hogy e vár újra fölépül hamvaiból, s hogy olyannak fogjuk látni megint, a minő volt a Hunyadiak idejében. Hegyi viz fut a sziklák alatt, melyeken e vár épült. A hozzá vezető magas hid alatt malom zakatol, mely ott állt — mint mondják — a hős család idejében is, habár nem e mai alakjában. Odább fák, kertek szegélyezik a rohanó viz medrét. Elénk zöld itt alant minden. A hid elejéről nézve, különösen szép e vár. Elősarkán a kerek buzogánytorony áll, s fala színes kockákra festve. A kapu fölött négyszörrgy torony emelkedik. Azon túl négy egyforma pilasz- tér magaslik föl, kerek erkélyszobákban végződve. Ezek oly épek ma is, mintha legfölebb egy század előtt építették volna. Midőn a társaság belépett a kapun. Bourdeaux Nándor, a várfelügyelő (francia származású magyar férfi) meleg hangon üdvözlé Arányit, mint ki e vár megújításának úttörő bajnokka volt. Az egész társaság éljenzé az ősz tanárt, ki aztán egész előszeretettel magyarázgatott meg min-dent. Megnéztük a lovagtermet, melynek góth íveit öt nagy vörös márvány oszlop (három a Hunyadi idejéből) tartja. Az oszlopfejek faragványai mind a régiek, s egyiken latin fölirat hirdeti, hogy e várat a nagy gubernátor 1452-ben készítteté. A góth ívek felső zárkövei szintén mind régi szép faragványok, címerek, rózsák, stb. Oly hely ez, hol az ember rösjtel kalapföltéve járni. Leveszi fejéről, ha csak azon ürügy alatt is, hogy melege van! Valami mélyen el- foglaló hangulat lepi meg a kedélyt, midőn vissza- emlékezünk, hogy egykor ez ablakokon Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet nézegettek ki; ott ama szobában született Hunyadi László, ez udvaron játszott Mátyás, később pedig Bethlen Gábor lakozott a falai közt, kinek idejéből többi közt egy kálvinista vaskakas is megmaradt. A kilátás akkor is épp ilyen volt, de az élet mily egészen más! Megnéztük a kápolnát, melyben sok a hollócímer, a khorus elején pedig egy pompás Szilágyi-címer máig sem veszté el színeit. E kápolnát két öllel törötték meg, mivel Bethlenné hálószobát építtetett fölötte. De fölemelik ismét. Megnéztük a felső nagytermet, hol Kátay Gábor, Karcag jeles főorvosa, kegyeletes szavakban emlékezett meg a Hunyadiakról, végül megköszönve Arányi érdemeit a renovatió körül. Valóban övé és az elhúnyt Schulczé az érdem főrésze. Mennyi munkába került kitalálni itt a régi arányokat és idomokat! Most már el van hordva a sok éktelen fal-toldozgatás s megtisztítva a réginek egész váza. A nagy termek, melyekből öt-hat bureaut is csináltak, megint oly tágasak, mint hajdan. A felső teremben s az aranyházban látni az ódon freskók alakjait és színeit. De az újítási munka lassan megy, mivel egy évben csak ötvenezeret adnak rá. Itt-ott helyreállított ablakokat, gyönyörű famennyezetet lehet látni; a szobákban néhol összegyűjtve áll a sok talált becses faragvány, mind olasz művészek munkái, melyeket föl fognak használni; a tágas udvar egy része pedig tele van a régi minták szerint faragott új kövekkel, s ha isten megérnünk engedi, öt-hat év múlva ragyogni fog e megújított vár. De bár előbb készülhetne el! Ha a miniszterek és képviselők eljenének megnézni ez épületet, bizonyára jobban buzognának ügyében. Szlávy itt volt pár hét előtt, megvizsgálta a terveket, nagy érdekeltséget mutatott, s talán szószólója lesz a vár gyorsabb építésének. Különben is a halasztás kárral jár, mert a beszerzett fa romlik, s meglehet, nem sokára új költséget fog okozni. Steindl, ki most az építést vezeti, a részletes terveket fölterjesztő s pénzt kér. Némelyek szerint: a teljes renovatió még vagy hat-hétszázezerbe fog kerülni! De e pénz nem lesz kidobva, mert azon oly nemzeti oltár épül, melynek tüze folyvást a honszeretetet fogja táplálni. Íme, most is ki járhat mély megindulás és áhitat nélkül e falak közt, a folyosón, hol Kapisztrán sétált, a szélén fekvő, sajátságos alakú „Ne bojsza“ toronyban, mely vitézek tanyája volt, az erkélyek ablakainál, honnan a lenn elterülő csinos városra s a messze hegyekre oly szép a kilátás ? Szent nekünk e hely, s midőn apró fényképeit eladás végett fölhozák, mindenki sietett venni belőlük, s még nevünket is jól esett beírni a látogatók könyvébe, melynek névsora napról-napra szaporodik. Dél felé, midőn a postakocsin elindulunk Déva felé, a meddig csak láthattuk, vissza-visszanéztünk e szép ódon emlék felé, melynek falai, tornyai, termei és kúptetői mélyen bevésődtek emlékezetünkbe. És aztán a nyájas völgyvonal, melyen áthaladóak, a pázsitok üde színe, a kellemes fekvésű falak, köztük Barcsa, a Barcsayak ősi fészke, Felpestes, hol Makray László lakik, a regényes Dévavár és a kitáruló Maros-völgy sem bírták előlünk elfödni a meszsze elmaradt Hunyadi-várat, melyet bárhol is mindig látni fog, aki egyszer megnézte. A természetvizsgálók nagygyűléseinek egyik igen jó oldala az, hogy alkalmat ad megismerni a haza sok szép vidékét s emlékműveit, s a pesti orvosok egy clique-je bizony hiába is ágaskodik e vándorgyűlésezés ellen : évkönyvek, monographiák, kedves emlékek egész halmaza képezi az erős bástyát, melyen az ily enés feszengések mindig nevetséges kudarcot fognak vallani Az aradi nagygyűlés is csak erősbite e gyűlések iránti rokonszenvet, s az ötszáznál több vendég közt alig volt néhány, ki nem szavakkal vált volna meg egymástól: „A jövő évi viszontlátásig Mehádián!“ 957 Fővárosi hirese. * A gróf Zichy Géza és gróf Karácsonyi Melanie grófkisasszony esküvőjénél rég volt fényesebb Budapesten. Vasárnap d. u. 4 órakor tartották. Az egyházi szertartást Haynad kalocsai érsek végzi az esti vecsernyére kivilágított krisztinavárosi templomban, mely megtelt néppel. Az utca is tele volt egész a Karácsonyi-palotáig. A vőlegény megyszin bársony dolmányba, ugyanily színű nadrágba s fehér selyem atillába, a bájos menyasszony pedig hosszú uszályos fehér selyembe (az uszályt két apród vitte) voltak öltözve. Az örömapa vörös ruhát viselt aranynyal; gróf Karácsonyiné zöld selymet, melynek uszályát szintén két apród vitte. A nyoszolyólányok közt láttuk gróf Karácsonyi Adriennét s báró Gerliczy Irmát. A nagy számmal összegyűlt mágnási násznép mind fényes magyarban jelent meg. Kitűnt egy máltai lovag vörös öltözéke. Azt mondták, hogy ez egy Stahrenberg. A miniszterek közül Szlávyt és Tóth Vilmost láttuk. Az egész menyegző magyar pompája a régi idők nagy nászünnepeire emlékeztettek. Haynald gyönyörű alkalmi beszédet tartott. Esküvő után a fényes fogatokon a fellobogózott Karácsonyi-palotába hajtattak, hol a nászlakoma folyt. Boldogságot kívánunk az ifjú pálmák, s óhajtjuk, hogy a házasélet örömei minél tevékenyebb hazafiúi és irodalmi munkásságra buzdítsák a sokféle tehetséggel megáldott fiatal férjet! * Király Ő Felsége e héten,talán pénteken, Budára érkezik, s innen Gödöllőre megy. Beszélik, hogy a jövő vasárnap alkalmasint meg fogja látogatni a nemzeti színházat. * Színházi játékrend. Holnap, 13-kán „Női harc“ Scribe-től; 14-kén „Az árny,“ Flotow dalműve először; 15-kén, a tűzoltó-gyűlés alkalmával, „A haza,“ Sardou látványos műve; 16-kán „Faust,“ Benzaldak. a második föllépteűl; 17-kén „ A peleskei nótárius.“ A jövő hétre kitűzvék: 18-kán „Egy játszma piquet,“ „A regény vége“ Szépfaludytól, s „Apró félreértések,“ kis vígjátékok; 19-kén Thomas „Hamlet“-je; 20-kán Hugo Viktor „Angelo“-ja, új szereposztással, először; 21-kén „Az árny;“ 22-kén Moliére „Tartuffe“-je, melynek címszerepét Benedek, Orgont pedig Szerdahelyi első ízben fogják játszani; 23-kán „Az afrikai nő.“ Benza Ida k. a. harmadik fölléptel; 24-kén „A csikós.“ Benza Ida k. a. fölléptei, természetesen, változást szenvedhetnek, s az sem bizonyos, hogy végigjátsza-e mind a hat szerepét, miután a jövő hó 8-kán már a szentpétervári operánál kell lennie. Különben a szíves fogadtatás után újra megígérte, hogy más alkalommal is fog vendégszerepelni, sőt van kilátás, hogy a jövő év ősztéli idényére szerződtethető is leend. * Liszt Ferenc jelenleg Rómába utazik, honnan jövő hó közepén Szekszárdra, b. Auguszhoz jő. November elsején fogja elfoglalni Pesten nádor-utcai lakását. Akkorra weimari becses régiségi stb. múzeumát s a ma 10,000 frtot érő Stainway-féle amerikai zongoráját is, mely az 1869-diki világkiállításon első aranyérmet nyert, ide szállítják. * A vasárnapi lapok hírei közt élénk érdekeltséget kelte az, hogy Jekelfalussy püspök, ki a csalhatlanságot kihirdeté, _ Budára idéztetett, a királyi szavak meghallására. Ő Felsége Andrássyt bizta meg, hogy ez ügyben személyét képviselje. Hétfőn délben gr. Andrássy (ki szombat éjjel érkezetthaza) csakugyan teljes miniszteri tanács előtt adta tudtára a székesfehérvári püspöknek, hogy a király, megütközéssel halla, miszerint a törvények által megszabott feltételek mellőzésével kihirdette a csalhatlansági hittételt, s hogy ennélfogva Ő Felsége a püspök úr megdorgálásával bizta meg a kormányt. * Gr. Andrássy Manó nyilatkozik, hogy az elhúnyt ifj. gr. Andrássy György koporsóján azért volt német fölirat, mert az a halálozás helyén, külföldön készült. A koporsó ékítményei annyira elfedék e föliratot, hogy sok nem is vette észre azt. Különben a vallásos érzelem nem is engedi, hogy egy már beszentelt koporsón változások történjenek. E föliratért — mondja a gróf — méltatlanság egy minden körülmény közt magyarnak ismert családot gúnyolni. S ebben igaza van. Hanem az is igaz, hogy a főrangúság németesedésének vádjára okot adtak, maga Manó gróf is helyet foglalt a német lapokba írt cikkeivel. * A kath. legény-egylet kiállításán Szlávy miniszter is megjelent, kit Szabóky Adolf, a buzgó egyleti elnök üdvözölt. A miniszter az iparosok viszonyairól, a régi céhek érdemeiről stb. köztetszés mellett beszélt. A kiállítás igen csinos volt, vagy kétszáz tárgygyal. Díj nélkül lehetett megtekinteni, s vasárnap (az utósó napon) sokan is látogatták. Ez alkalommal erkölcsi jutalmat nyertek: Vitek György szabó, Udvari István asztalos- s Jelinek Nándor bádogos-segédek. Munkadíjakat kaptak: Kuczek asztalos, Zahorszky bőröndös, Löfler asztalos, Vitek György, Bránosz M., Szilvásy István és Vas Tamás szabók; Hallgass Lipót,Szedák Pál,Zahuszki András és Kalotai István cipészek, Lovas Sándor üveges, Fritz József könyvkötő, Dreier Ármin nyerges, Mészáros asztalos, Rabitinekki (ki mészáros létére fából s papírból másolta a koronázási menetet), Wegensteiner paszomántos s Duk asztalos. * Rövid hirek. Deák Ferenc vasárnap este a déli pályán visszaérkezett Pestre. — Kerkápoly is hazatért Erdélyből. — Ágoston szászcoburgi herceg vasárnap a vasúton Losoncra utazott. — Somssich Pál elnök fölhívá a képviselőket, hogy a képviselőház csütörtöki (első) ülésében okvetlenül jelenjenek meg, miután ez alkalommal több új képviselő fogja a választási jegyzőkönyvet bemutatni. — Kempelen Géza, mint kiadó, „Tündérmesék“ című költeményfüzérre nyitott Budán előfizetést 50 kijával, a tiszta jövedelmet az Eötvösszoborra ajánlja, s az álnevű szerzőről (Adorjánról) igen kedvezőket állít. — A tüoltó-gyűlés ünnepélyeire a királyi párt és József főherceget is meghívják, a lakoma a „Hungáriá”ban lesz. — Megyeri Károly hamvait a váci temetőből ünnepélyesen fogják elszállítani a kerepes-útiba. — Takács Lajos jogtudor, a római jogból egyetemi magántanárrá lett képesítése folytán, e minőségben megerősíttetett. — Mosonyi „Álmos“-át Richter fogja betanítani. — Bülow a jövő év elején alkalmasint Pesten is fog zongora-hangversenyeket adni. — A lótenyésztési kézikönyvre a kormány által kitűzött pályadíjat öt mű közül a Tormay Béláé nyerte. — A zöldfa utcai ronda kecskeméti házat valahára lerontják, s helyére díszépületet emelnek. — Farkas Miska beszéli, hogy Zágrábban igen tüntettek a magyar zene ellen, s fenyegették zenekarát, hogy megverik, ha körükből el nem megy. — A belga királyné mindig magyarol levelez József főherceggel, hogy a nyelvet el ne felejtse, a magyar könyveket megrendeli, tud magyar dalokat is, például a tördemicei kirándulásnál is éneklé a „Képeddel alszom el“ régi dalt. — Parragh Gábor a jövő hó elsején kóstolással összekötött bor*