Fővárosi Lapok 1871. szeptember (200-224. szám)

1871-09-12 / 208. szám

az oláh kocsik kényelmetlenségeivel. A váraljai er­dőségen áthaladva s egy magas hegylejtőre érve, ki­tárult előttünk a hires Hátszeg-völgy, s e látvány a legfeledhetlenebb benyomást szülé. Ez is egy roppant széles medence, körítve kéklő, fehérlő bércekkel, köz­tük a Retyezáttal. Alant szétszórva a faluk. Egyik oldalon Boldogasszonyfalván egy épülő nagy kastély fehérült (Kendeffy Árpádé), alattunk Hátszeg váro­sa. Mutatják a távolban Traján egykori városát, Sarmisegethusát, a római útvonalat, mely még máig is jól járható, a templomáról híres Demsust s a római régiségekben, emlékekben, kivált régi vakművekben oly gazdag völgy nevezetes­ pontjait. Hátszegen túl is Szilvás felé mindig hegyeken vezetvén az út, al­kalmunk van a legszebb tájakban gyönyörködni s a legfrissebb hegyi­séget szivni. De az este megirigyli élvezetünket, igen korán jó s eltakarja előlünk az egész vidéket, melyből csak a nagyobb hegyek kör­vonalai s mély völgyek fenekén vagy magas bércek oldalán a pásztortüzek válnak ki. A csillagos és mély csöndjében zörög tova szekerünk, s mivel nem lát­hatunk, elkezdünk édesdeden emlékezni, s addig­­addig emlékezünk, míg egy mozsárdörej nem sejteti, hogy megérkeztünk a kegyelet helyére, hová minden magyar vágyik: a Hunyadiak egykori várához. Noha már sötét est volt, a félváros talpon állt vendégszeretetével és üdvözléseivel. A vendéglőn nemzeti zászló lengett, s a Cserna partján sűrűn mo­­zsaraztak. A vendéglőben olcsó és jó étkekkel szol­gáltak s szives házigazdáink ott vártak ránk, hogy szállásainkra vezessenek. A mi szállásunk egy ven­dégszerető örmény kereskedőnél volt, ki egy darab puszta földből gyönyörű gyümölcsöst alkotott, s csi­nosan épült házának folyosó­iveit is sűrű szőlőluga­sok élénkítik. Benn a szobák képei (a Hunyadiakra és Petőfire vonatkozók) szintén mutatók, hogy itt jó helyre jutottunk. Átalában az egész városban a pa­triarchális magyar szívélyesség levegőjét szívtuk. Reggel a mozsarazásra fölébredve, kisiettünk az ut­cára, hogy meglássuk a hires várat, melynek kúpte­tőit ma még csak ideiglenes faművek képezik. Aztán be sem vártuk a nagy társaságot, melyet Arányi ta­nár kalauzolt, hanem siettünk előre föl a szikláza­­ton épült várra, melynek falait egykor a dicső Hu­nyadi építteté, fedélzetét pedig 1853-ban a Bach- Beamterek alávaló keze hamvaszta el. És az akkori kormányban nem volt annyi emberség, hogy a kö­zépkor e góth remekét legalább egy új födéllel igye­kezett volna megóvni a romlástól. Ellenkezőleg, azt akarta, hogy porba hulljanak a büszke falak, melyek­hez magyar hősök emléke fűződik. Tornyait áten­gedte a denevéreknek, udvarát a bozótnak. De isten megőrzé a falakat, a jó szivek pedig a kegyeletet. Támadt egy derék ember, ki nem kimélve pénzt és­­ fáradságot, elment e szent helyre, lerajzolt benne mindent, könyvet irt és adott ki róla, s föllármázta a szendergő közvéleményt. Valóban legelső sorban Arányi érdeme az, hogy e vár újra fölépül hamvai­ból, s hogy olyannak fogjuk látni megint, a minő volt a Hunyadiak idejében. Hegyi viz fut a sziklák alatt, melyeken e vár épült. A hozzá vezető magas hid alatt malom zaka­tol, mely ott állt — mint mondják — a hős család idejében is, habár nem e mai alakjában. Odább fák, kertek szegélyezik a rohanó viz medrét. Elénk zöld itt alant minden. A hid elejéről nézve, különösen­ szép e vár. Elősarkán a kerek buzogánytorony áll, s fala színes kockákra festve. A kapu fölött négyször­r­gy torony emelkedik. Azon túl négy egyforma pilasz-­­ tér magaslik föl, kerek erkélyszobákban végződve.­­ Ezek oly épek ma is, mintha legfölebb egy század­­ előtt építették volna. Midőn a társaság belépett a kapun. Bourdeaux Nándor, a várfelügyelő (francia származású magyar férfi) meleg hangon üdvözlé­­ Arányit, mint ki e vár megújításának úttörő baj­nok­­ka volt. Az egész társaság éljenzé az ősz tanárt, ki aztán egész előszeretettel magyarázgatott meg min-­­­dent. Megnéztük a lovagtermet, melynek góth íveit­ öt nagy vörös márvány oszlop (három a Hunyadi­ idejéből) tartja. Az oszlopfejek faragványai mind a régiek, s egyiken latin fölirat hirdeti, hogy e várat a­­ nagy gubernátor 1452-ben készítteté. A góth ívek­­ felső zárkövei szintén mind régi szép faragványok,­­ címerek, rózsák, stb. Oly hely ez, hol az ember rös­­j­tel kalapföltéve járni. Leveszi fejéről, ha csak azon ürügy alatt is, hogy melege van! Valami mélyen el-­ foglaló hangulat lepi meg a kedélyt, midőn vissza-­­ emlékezünk, hogy egykor ez ablakokon Hunyadi­­ János és Szilágyi Erzsébet nézegettek ki; ott ama szobában született Hunyadi László, ez­ udvaron ját­­­­szott Mátyás, később pedig Bethlen Gábor lakozott a falai közt, kinek idejéből többi közt egy kálvinista­­ vaskakas is megmaradt. A kilátás akkor is épp­ ilyen volt, de az élet mily egészen más! Megnéztük a­­ kápolnát, melyben sok a hollócímer, a khorus ele­jén pedig egy pompás Szilágyi-címer máig sem vesz­té el színeit. E kápolnát két öllel törötték meg, mivel Bethlenné hálószobát építtetett fölötte. De föl­emelik ismét. Megnéztük a felső nagytermet, hol Kátay Gábor, Karcag jeles főorvosa, kegyeletes szavakban emlékezett meg a Hunyadiakról, vé­gül megköszönve Arányi érdemeit a renovatió kö­rül. Valóban övé és az elhúnyt Schulczé az érdem főrésze. Mennyi munkába került kitalálni itt a régi arányokat és idomokat! Most már el van hordva a sok éktelen fal-toldozgatás s megtisztítva a réginek egész váza. A nagy termek, melyekből öt-hat bureaut is csináltak, megint oly tágasak, mint hajdan. A fel­ső teremben s az aranyházban látni az ódon freskók alakjait és színeit. De az újítási munka lassan megy, mivel egy évben csak ötvenezeret adnak rá. Itt-ott helyreállított ablakokat, gyönyörű famennyezetet le­het látni; a szobákban néhol összegyűjtve áll a sok talált becses faragvány, mind olasz művészek mun­kái, melyeket föl fognak használni; a tágas udvar egy része pedig tele van a régi minták szerint fara­gott új kövekkel, s ha isten megérnünk engedi, öt-hat év múlva ragyogni fog e megújított vár. De bár előbb készülhetne el! Ha a miniszterek és képvise­lők eljenének megnézni ez épületet, bizonyára job­ban buzognának ügyében. Szlávy itt volt pár hét előtt, megvizsgálta a terveket, nagy érdekeltséget mutatott, s talán szószólója lesz a vár gyorsabb építé­sének. Különben is a halasztás kárral jár, mert a be­szerzett fa romlik, s meglehet, nem sokára új költsé­get fog okozni. Steindl, ki most az építést vezeti, a részletes terveket fölterjesztő s pénzt kér. Némelyek szerint: a teljes renovatió még vagy hat-hétszázezer­be fog kerülni! De e pénz nem lesz kidobva, mert azon oly nemzeti oltár épül, melynek tüze folyvást a honszeretetet fogja táplálni. Íme, most is ki járhat mély megindulás és áhitat nélkül e falak közt, a fo­lyosón, hol Kapisztrán sétált, a szélén fekvő, sajátsá­gos alakú „Ne bojsza“ toronyban, mely vitézek ta­nyája volt, az erkélyek ablakainál, honnan a lenn el­terülő csinos városra s a messze hegyekre oly szép a kilátás ? Szent nekünk e hely, s midőn apró fény­képeit eladás végett fölhozák, mindenki sietett ven­ni belőlük, s még nevünket is jól esett beírni a láto­gatók könyvébe, melynek névsora napról-napra sza­porodik. Dél felé, midőn a postakocsin elindulunk Déva felé, a meddig csak láthattuk, vissza-visszanéztünk e szép ódon emlék felé, melynek falai, tornyai, ter­mei és kúptetői mélyen bevésődtek emlékezetünkbe. És aztán a nyájas völgyvonal, melyen áthaladóak, a pázsitok üde színe, a kellemes fekvésű falak, köz­tük Barcsa, a Barcsayak ősi fészke, Felpestes, hol Makray László lakik, a regényes Dévavár és a kitá­ruló Maros-völgy sem bírták előlünk elfödni a mesz­­sze elmaradt Hunyadi-várat, melyet bárhol is mindig látni fog, a­ki egyszer megnézte. A természetvizsgálók nagygyűléseinek egyik igen jó oldala az, hogy alkalmat ad megismerni a haza sok szép vidékét s emlékműveit, s a pesti orvosok egy clique-je bizony hiába is ágaskodik e vándorgyűlé­­sezés ellen : évkönyvek, monographiák, kedves em­lékek egész halmaza képezi az erős bástyát, melyen az ily enés feszengések mindig nevetséges kudarcot fognak vallani Az aradi nagygyűlés is csak erősbite e gyűlések iránti rokonszenvet, s az ötszáznál több vendég közt alig volt néhány, ki ne­m szavakkal vált volna meg egymástól: „A jövő évi viszontlátásig Me­­hádián!“ 957 Fővárosi hirese. * A gróf Zichy Géza és gróf Karácsonyi Melanie grófkisasszony esküvőjénél rég volt fé­nyesebb Budapesten. Vasárnap d. u. 4 órakor tartot­ták. Az egyházi szertartást H­ay­n­a­­­d kalocsai ér­sek végzi az esti vecsernyére kivilágított krisztina­városi templomban, mely megtelt néppel. Az utca is tele volt egész a Karácsonyi-palotáig. A vőlegény megyszin bársony dolmányba, ugyanily színű nad­rágba s fehér selyem atillába, a bájos menyasszony pedig hosszú uszályos fehér selyembe (az uszályt két apród vitte) voltak öltözve. Az örömapa vörös ruhát viselt aranynyal; gróf Karácsonyiné zöld sely­met, melynek uszályát szintén két apród vitte. A nyoszolyólányok közt láttuk gróf Karácsonyi Adriennét s báró Gerliczy Irmát. A nagy szám­mal összegyűlt mágnási násznép mind fényes ma­gyarban jelent meg. Kitűnt egy máltai lovag vö­rös öltözéke. Azt mondták, hogy ez egy Stahrenberg. A miniszterek közül Szlávyt és Tóth Vilmost láttuk. Az egész menyegző magyar pompája a régi idők nagy nászünnepeire emlékeztettek. Haynald gyönyö­rű alkalmi beszédet tartott. Esküvő után a fényes fogatokon a fellobogózott Karácsonyi-palotába haj­tattak, hol a nászlakoma folyt. Boldogságot kívánunk az ifjú pálmák, s óhajtjuk, hogy a házasélet örömei minél tevékenyebb hazafiúi és irodalmi munkásságra buzdítsák a sokféle tehetséggel megáldott fiatal férjet! * Király Ő Felsége e héten,talán pénteken, Bu­dára érkezik, s innen Gödöllőre megy. Beszélik, hogy a jövő vasárnap alkalmasint meg fogja látogatni a nemzeti színházat. * Színházi játékrend. Holnap, 13-kán „Női harc“ Scribe-től; 14-kén „Az árny,“ Flotow dalműve először; 15-kén, a tűzoltó-gyűlés alkalmával, „A haza,“ Sardou látványos műve; 16-kán „Faust,“ Benzaldak. a­ második föllépteűl; 17-kén „ A pe­­leskei nótárius.“ A jövő hétre kitűzvék: 18-kán „Egy játszma piquet,“ „A regény vége“ Szépfaludytól, s „Apró félreértések,“ kis vígjátékok; 19-kén Thomas „Hamlet“-je; 20-kán Hugo Viktor „Angelo“-ja, új szereposztással, először; 21-kén „Az árny;“ 22-kén Moliére „Tartuffe“-je, melynek címszerepét Benedek, Orgont pedig Szerdahelyi első ízben fogják játszani; 23-kán „Az afrikai nő.“ Benza Ida k. a. harmadik föllépte­l; 24-kén „A csikós.“ Benza Ida k. a. föl­léptei, természetesen, változást szenvedhetnek, s az sem bizonyos, hogy végigjátsza-e mind a hat szere­pét, miután a jövő hó 8-kán már a szent­pétervári operánál kell lennie. Különben a szíves fogadtatás után újra megígérte, hogy más alkalommal is fog vendégszerepelni, sőt van kilátás, hogy a jövő év ősz­téli idényére szerződtethető is leend. * Liszt Ferenc jelenleg Rómába utazik, honnan jövő hó közepén Szekszárdra, b. Auguszhoz jő. No­vember elsején fogja elfoglalni Pesten nádor-utcai lakását. Akkorra weimari becses régiségi stb. múzeu­mát s a ma 10,000 frtot érő Stain­way-féle amerikai zongoráját is, mely az 1869-diki világkiállításon első arany­érmet nyert, ide szállítják. * A vasárnapi lapok hírei közt élénk érdekelt­séget kelte az, hogy Jekelfalussy püspök, ki a csal­­hatlanságot kihirdeté, _ Budára idéztetett, a királyi szavak meghallására. Ő Felsége Andrássyt bizta meg, hogy ez ügyben személyét képviselje. Hétfőn délben gr. Andrássy (ki szombat­ éjjel érkezett­­haza) csak­ugyan teljes miniszteri tanács előtt adta tudtára a székes­fehérvári püspöknek, hogy a király, megütkö­zéssel halla, miszerint a törvények által megszabott feltételek mellőzésével kihirdette a csalhatlansági hittételt, s hogy ennélfogva Ő Felsége a püspök úr megdorgálásával bizta meg a kormányt. * Gr. Andrássy Manó nyilatkozik, hogy az el­húnyt ifj. gr. Andrássy György koporsóján azért volt német fölirat, mert az a halálozás helyén, külföldön készült. A koporsó ékítményei annyira elfedék e föl­iratot, hogy sok nem is vette észre azt. Különben a vallásos érzelem nem is engedi, hogy egy már be­szentelt koporsón változások történjenek. E föliratért — mondja a gróf — méltatlanság egy minden körül­mény közt magyarnak ismert családot gúnyolni. S ebben igaza van. Hanem az is igaz, hogy a főrangú­­ság németesedésének vádjára okot adtak, maga Manó gróf is helyet foglalt a német lapokba írt cikkeivel. * A kath­. legény-egylet kiállításán Szlávy mi­niszter is megjelent, kit Szabóky Adolf, a buzgó egy­leti elnök üdvözölt. A miniszter az iparosok viszo­nyairól, a régi céhek érdemeiről stb. köztetszés mel­lett beszélt. A kiállítás igen csinos volt, vagy kétszáz tárgygyal. Díj nélkül lehetett megtekinteni, s vasár­nap (az utósó napon) sokan is látogatták. Ez alka­lommal erkölcsi jutalmat nyertek: Vitek György szabó­, Udvari István asztalos- s Jelinek Nándor bá­dogos-segédek. Munkadíjakat kaptak: Kuczek asz­talos, Zahorszky bőröndös, Löfler asztalos, Vitek György, Bránosz M., Szilvásy István és Vas Tamás szabók; Hallgass Lipót,Szedák Pál,Zahuszki András és Kalotai István cipészek, Lovas Sándor üveges, Fritz József könyvkötő, Dreier Ármin nyerges, Mé­száros asztalos, Rabitinekki (ki mészáros létére fá­ból s papírból másolta a koronázási menetet), Wegen­­steiner paszomántos s Duk asztalos. * Rövid hirek. Deák Ferenc vasárnap este a déli pályán visszaérkezett Pestre. — Ker­­kápoly is hazatért Erdélyből. — Ágoston szász­­coburgi herceg vasárnap a vasúton Losoncra uta­zott. — Somssich Pál elnök fölhívá a képvise­lőket, hogy a képviselőház csütörtöki (első) ülésé­ben okvetlenül jelenjenek meg, miután ez alkalom­mal több új képviselő fogja a választási jegyzőkönyvet bemutatni. — Kempelen Géza, mint kiadó, „Tün­dérmesék“ című költeményfüzérre nyitott Budán elő­fizetést 50 kijával, a tiszta jövedelmet az Eötvös­­szoborra ajánlja, s az álnevű szerzőről (Adorjánról) igen kedvezőket állít. — A tüolt­ó-gyűlés ünnepé­lyeire a királyi párt és József főherceget is meghív­ják, a lakoma a „Hungáriá”ban lesz. — Megyeri Károly hamvait a váci temetőből ünnepélyesen fog­ják elszállítani a kerepes-útiba. — Takács Lajos jog­­tudor, a római jogból egyetemi magántanárrá lett képesítése folytán, e minőségben megerősíttetett. — Mosonyi „Álmos“-át Richter fogja betanítani. — Bülow a jövő év elején alkalmasint Pesten is fog zongora-hangversenyeket adni. — A lótenyésztési kézikönyvre a kormány által kitűzött pályadíjat öt mű közül a Tormay Béláé nyerte. — A zöldfa­ utcai ronda kecskeméti házat valahára lerontják, s helyére díszépületet emelnek. — Farkas Miska beszéli, hogy Zágrábban igen tüntettek a magyar zene ellen, s fe­nyegették zenekarát, hogy megverik, ha körükből el nem megy. — A belga királyné mindig magyarol levelez József főherceggel, hogy a nyelvet el ne fe­lejtse, a magyar könyveket megrendeli, tud magyar dalokat is, például a tördemicei kirándulásnál is ének­lé a „Képeddel alszom el“ régi dalt. — Parragh Gábor a jövő hó elsején kóstolással összekötött bor­*

Next