Fővárosi Lapok 1876. március (49-74. szám)
1876-03-12 / 59. szám
lóra vittek ; továbbá szintén másolatban átad Deáknak szeretett sógrához, az öreg Oszterhuber (Tarányi) Józsefhez 1848-tól 1866-ig irt ötven levelet. E levelekben becses történeti s jellemrajzi anyag is van. A »Pesti Napló« tegnap közölt belőlök egyet, melyet Deák 1848 szept. 22-tűl Pestről irt sógrának, midőn Jellasich betört az országba. Hű tükre e levél annak, hogy mily hazafi aggodalomban volt Deák ez időben, midőn egy rész »titkon és nyilván az alkotmányos szabadság és nemzetiség megdöntésén dolgozott«, mások pedig e részt akaratlanúl segítik törekvéseikben, forradalmi térre óhajtva lépni idétlen könnyelműséggel. Félti a haza függetlenségét, de hiába szól, figyelmeztet, de újra azt mondják feketén lát. Oszterhuber, mint e levélből látszik, nógatta sógorát, hogy lépjen vissza a minisztériumba, a haza érdekében. Deák azt feleli rá, hogy ő azért lépett ki az első minisztériumból, mert az udvar hazánk elleni gonosz politikája mellett, midőn Jellasich által háborút folytat a nemzet ellen, e hatalomnak minisztere és eszköze nem lehet. Monarchiában mindig a király minisztere s mikor a király nevében foly a harc a haza ellen, akkor ő (Deák) hogy legyen minisztere a királynak. Az országnak külön a fejdelemtől elvált s azzal ellentétben álló minisztériuma képzelhetetlen, mig a király ellen kijelentett föllépés nem történik, a mi nálunk — mint írja — balgatag, sikeretlen lépés volna. (Az a lépés e levél írása után később történt meg, önvédelmi kényszerűségből.) * Az akadémiában holnap délután a nyelv- és széptudományi osztály tart ülést. Tárgyai lesznek: Podhorszky Lajosi. t. székfoglalója: »A magyar képzők és ragok megfejtése sinai gyökszók által« és Mayr Aurélnak, mint vendégnek, értekezése : »A lágy aspiratákról a rendben.« * A képviselőház tegnapi ülésén Tisza Kálmán felelt Polit interpellációjára a keleti ügyben. Beszédének ama része tetszett leginkább, mely Politnaki harmadik kérdésére vonatkozott, hogy mit tenne a kormány akkor, ha a fölkelés nagyobb mérveket ölt s Szerbia is beavatkozik a fölkelésbe. Erre nézve Tisza Kálmán nem elégítette ki Polit úr kíváncsiságát s csak annyit mondott, hogy azt tenné, amit az ország és a monarchia jól felfogott érdeke kívánna; de különben — megjegyzé — nem hiszi, hogy Szerbia államférfiai oly tapintatlanok legyenek, hogy az európai nagyhatalmak béketörekvései elé akadályokat akarjanak gördíteni. — Tisza válaszát a ház csaknem egyhangúlag tudomásul vette, még a szélsők nagy része is fölállt. — Az ülés elején az elnök Mocsáry Géza lemondását a képviselőségről jelenti be. * A „nőképző-egylet“ választmánya, Veres Pálné elnöklete alatt elhatározta, hogy az ezüstneműek, melyek az egylet által e hó 3- én rendezendő sorsjáték nyereménytárgyait fogják képezni, a húzás előtti napokban közszemlére tétessenek ki, hogy így a közönségnek alkalma legyen a valóban értékes tárgyakat megtekinteni. Felolvasták ez ülésben Szilády István és Kovács Sándor kérvényeit, melyekben gyermekeik ingyenes oktatásban való részesíttetését kérik, s mind a kettő kérelmét teljesítik. Ez alkalommal több új tagot is jelentettek be, u. m. Bisitz Dávidnét százforintos alapítónak, Nagy Ignácnét igazgatótagnak, Deutsch Paulina, Popper Berta és Ruh Nina úrhölgyeket rendes tagoknak. Végül kijelente a választmány, hogy az árvízkárosultak segélyzése céljából a fővárosi jótékony egyletek által alakított bizottságban, tevékeny részt óhajt venni, hogy a szerencsétlenek nyomorának enyhítését tőle telhetőleg előmozdítsa. Az egylet a Richter zenekari hangversenye jövedelmének felét is e célra ajánlotta föl. * A „molnár és fia“ ismert meséjét variálják némelyek a nemzeti színházra. Akár a molnár ült a szamáron s fia ment gyalog, akár a fiú ült fel, akár mind a ketten a szamárra kaptak vagy pedig gyalog kézenfogva mentek, a megrovás egyformán szólt. Azelőtt az igazgatóságnak azt vették rész néven, hogy évi bérlethirdetései alkalmával zsákban macskát árul. Megmondja, mi bérárt kíván, de elhallgatja, mit ad értte. Most kihirdette, hogy milyen drámai és operai újdonságokat hoz színre, kiket vendégszerepeltet, most meg ez a baj. Reclámot üt s ez nem illik. Máskor, ha bármely francia újdonsággal elkésett, valaki mindig akadt, ki úgy ítéli, hogy az igazgatóság hanyag, most meg Sardou, Barriere darabjai is egyszerre irodalmi értéküket veszítik, ha lefordíttatják. Shakspeare »Velencei kalmár«-jára sincs színész, mihelyt a színház elő akarja adni. Máskor meg nehezebb jellemszerepek színre vitelét sürgetik. Szóval némelyeknek »soha sincs jó idő« a nemzeti színháznál. Sebaj, csak a közönség másként vélekedjék! Aki sárgaságban van, mindent sárgának lát. De ebből nem következik, hogy az ép szem azért ne a valóság különféle színeit lássa. * A „nemzeti dalkör“ csütörtökön tarta meg elhalasztott farsangi dalestélyét, melyet sikerültnek mondhatunk. Kilenc óra után a terem már tömve volt válogatott, díszes közönséggel. A hangversenyt a dalkör nyitotta meg Huber K. népdalfüzérével, melyet ép úgy, mint a többi darabot is, elismerésreméltó szabatossággal és színezéssel énekelt. Ifj. Huber Károly kellemes bariton hangjával, Liszt »Szerelmi vágyát« és néhány újabb népdalt adott elő, a közönség tetszése mellett. Igen érdekes volt a Herrmann M. k.ar hegedűjátéka. Nyugodt és biztos előadásával a közönséget szűnni nem akaró tapsokra és éljenzésre ragadta a széptehetségű fiatal lányka, ki nem több tizenhárom évesnél. Végül a dalkör ifj. Farbach »Balaton taván« című keringőjét éneklő zenekísérettel, mely oly tetszésben részesült, hogy ismételni kellett. A hangversenyt tánc követte, s még hajnal felé is buzgó kitartással táncolták a csárdást, Csillag zenekarának játéka mellett. Részt vettek a mulatságban: Táncosnő, Szakálné, Folmanné, Martonné, urhölgyek: Utassy Karolin, Barcsay Sarolta, Böhm nővérek, Szalupek Olga, Huber Aranka, Heinrich Berta, Szilágyi Sarolta kisasszonyok stb., szóval a nemzeti dalkörnek megint élvezetes és kedélyes estéje volt. * A Margit-hídról nyugtalanító hírt közöl a »Nemzeti Hírlap.« Azt beszélik, mint mondja, hogy a teherpróba alatt e hídvel romlásokat szenvedtek. A teher nélkül hagyott második ív feltűnő emelkedést mutatott, a budai parttól számított első és második hídoszlopok felső részében pedig az oszlopok kőanyagának összefüggését kettémetsző vízszintes irányú elcsuszamlás (mintegy két hüvelyknyi) történt. Ezt ugyan, a teher átrakásával a második évre, némileg helyrehozták, de ha a hír igaz volna, az oszloprészek nem valami nagy szilárdságát mutatná. A nevezett lap azért közli e hírt, hogy a közlekedési miniszter tartasson szigorú vizsgálatot, s annak eredménye szerint járjon el. Ha mendemonda a hit, cáfoltassa meg, mert az emberek, kivált most, hamar nyugtalankodnak. A nyugtalanság pedig a híd jövedelmét fogja apasztani. * Egy nő panasza. A »Deák Ferenc emlékezete« című emlékkönyvet, mely a kiadók gyászsportjában »elsőnek érkezett be a célhoz,« (vagyis legelőször jelent meg,) siettem én is megvenni. Most asztalomon áll s érzem mellettem a Tantalusz szomját. Ott van előttem, de nem élvezhetem. A tartalom csábít, mert sok benne az érdekes olvasnivaló, de a könyv szaga nem engedi meg, hogy olvashassam. Soha még emlékkönyvvel nem nyomtattak ily roszszagú nyomdafestékkel. Ideges vagyok tőle, ha kinyitom. A Deutsch-intézet, mely Deák emlékét kívánta ünnepelni, s e célra Tors Kálmánban — mint az eredmény mutatja — ép oly buzgó, mint jótollú szerkesztőt kapott, megtehetné, hogy a jó műveket ne kulimázzal nyomtassa. (Beküldetett.) * Uj füzetek. A »Századok«-ból, a magyar történelmi társulat közlönyéből megjelent a Ill-ik füzet a következő érdekes tartalommal: »Toldy Ferenc emlékezete«, Szabó Károlytól; »Az első magyar politikai szinmű és kora« I. Beöthy Zsolttól; »Egy áttérés története« (1681) Chernel Kálmántól. Történeti irodalom. Oláh Miklós levelezése, ismerteti Pauler sat. Tárca. Szerkesztő: Szilágyi Sándor. — A »Természettudományi közlöny« 79-ik füzete szerkesztik: Szily Kálmán és Petrovics Gyula. A tartalom érdekesebb cikkei: »Az élősdiség kérdéséhez, a phylloxera-ügyben« (befejezés) Herman Ottótól; »A magyarországi sólyomfélék fészkelési módjairól,« ifj. Lovassy Sándortól; »A Duna és folyam, vidéke« (könyv-ismertetés) M. J-tól sat. — A nemes fűzművelés.« Utasítás ültetvények alakítása és gondozására. Noethlichs J. L. után saját jegyzeteivel bővítve, közli Kenessey Kálmán. Az Athenaeum tulajdona. Ara 60 kr. * Török-magyar sógorság. Haidar effendi, ki most a bosniai vegyes bizottság elnöke, Budapestre egy Amminger leányt bir nőül. A tisztelt effendi szombat este (Eszéken át) Budapestre jött rokonai látogatása végett s hétfőn estig időzött itt, két titkárával. * Deák síremléke ügyében Kammermayer polgármester — megbízatás következtében — a római, nápolyi, bolognai, florenci s géruai polgármestereknek írt, hogy szíveskedjenek megküldeni az ott lévő híres mauzóleumok, temetői emlékek képeit. Ezek mintákul fognak szolgálni a Deák-emlékre nézve. * Felolvasások. A terézvárosi klubban ma este fél nyolckor dr. Weisz Jakab ily című felolvasást tart: »A női szépség s annak állandósítása.« — Az egyetemi olvasókörben tegnap este Konrád Jenő orvostanhallgató értekezett »az emberek táplálkozásáról egésségi szempontból. — Az iparosok körében Dobránszky Péter műegyetemi tanár csütörtöki felolvasását, »Kulturhivatásunk kelet felé« a hallgatóság (köztük számos hölgy) élénk érdekeltséggel hallgatta. Tüzetesen fejtegette, hogy miket kell tennünk, ha hivatásunknak kelet felé megfelelni akarunk. — Rogeard ma »Lafontaine« ről és meséiről tart felolvasást a De Gerande-család szalonjában. * A „hep“ szó eredete. Az első keresztes háború idejében a Rajnánál bandák szervezkedtek a zaklatott zsidók kiirtására. Zászlóikon kereszt volt s alatta a három betű: H. E. P. Azt jelenté ez: »Hyerosolima est perdita« (Jeruzsálem elveszett.) A latinul nem tudó bandák a három szót egybe fogták s azt kiáltva rohantak a szegény zsidókra, így maradt fen a gúny szó: »hep, hep.« * Rövid hírek. Az országgyűlés jelenlegi ülésszakát alkalmasint e hó 28-dika táján zárják be s az újat ápril 20-dika körül nyitják meg. — A Paulovits Lászlóné urhölgy buzgó vezetése alatt álló budai népkonyha számára az árvizbizottság 200 irtot utalványozott. — A kormány, mint örömmel halljuk, az írói termékekre nézve nem fog a külfölddel kötni nemzetközi szerződéseket. — Petrik Géza kiadásában megjelent Filó Lajos ref. lelkész »Ima és emlékbeszéd« e, melyet Nagy-Kőrösön a Deák-ünnepen tartott, ára húsz krajcár. — A nőképző-egylet sorsjátékának húzása e hó 31-én okvetlenül végbe megy s ennélfogva Sztupa Gy. pénztárnok a bejött pénz vagy megmaradt sorsjegyek beküldését kéri. — A nemzetgazdasági egylet ismerkedési estélyén érdekes közgazdasági eszmecserék voltak, melyekben Korizmics László, Weisz B. Ferenc, Hegedűs Sándor és többen vettek részt. — Holdfogyatkozás volt pénteken hajnalban, a melyet azonban csak Amerikában láthattak teljesen. — Deák Ferencnek jól sikerült mellszobrát készítette el évek előtt Kugler P. Ferenc, ki előtt az ünnepelt államférfi személyesen ült; most e szoborról főszöntvényeket önt Molnár Viktor s egy példányt (a csomagolással együtt) 15 frtért ad, melyből előre csak öt forint fizetendő le; a megrendelések hozzá (Budapestre a múzeumba) intézendők; tíz napra a szobrot utánvét mellett leküldi. — A kőbányai után megszüntetett fegyvergyárat honvéd-laktanyának alakítják át. — A rudas fürdő kitatarozására 3800 ftot utalványoztak. — A városligeti hattyús tó mellett szerdán este egy ismeretlen ifjú (24 éves, kinek ingén S. J. betűk vannak) agyonlőtte magát. — Ujfalussy Miklós kir. biztos Szörénymegyében, mint újabban írják, nem nemzetellenes konventikulumok nyomába jött, hanem közigazgatási rendőrségeket talált. — Egy Gere Gyula nevű orvostanhallgatót fogatott be a hatóság, ki hajnalban ujjongva menvén a bodzafa-utcában, az őt e miatt rendre intő rendőrt földhöz vágta, kezét késsel megszórta, revolvert fogott rá s össze »bitang kutyáz«-ra; a jónevelésű fiatal ember e vitéz cselekedet után megfutott. — A központi Fröber-nőegylet évi közgyűlése e hó 19-én d. u. fél háromkor lesz a nagymező-utcai gyermekkertben. — Máday Izidortól egy gyakorlati hasznú könyv jelent meg »A szőlők veszedelme, a phylloxera természete és irtása« címmel, Stolp Károly kiadásában, 86 lapon, 19 ábrával s egy térképpel; ajánljuk hazai szőlőbirtokosaink figyelmébe. — Tisza Kálmán kormányelnök meleg hangon irt részvétlevelet küldött Faik Miksának, ki tegnap temette el, sokak részvéte mellett, kedves felnőtt fiát. — A bécsi osztrák nemzeti bank a budapesti vizkárosultak számára ötezer forintot küldött. — A Duna jelentékenyebb apadása várható, mert Komáromban is tegnap három hüvelyket, Pozsonyban pedig kilencedfelet apadt. 276 Nemzeti színház. * Márc. 10. „A szerelem harca,a dráma öt felvonásban, irta gróf Zichy Géza. Zajos este volt, sok tapssal, éljenzéssel, kihívásokkal. De mielőtt az előadás sikeréről szólnánk, mondjuk el röviden ez új dráma tartalmának lényegét. Franciaországban vagyunk 1730-ban, félszázaddal a nagy forradalom előtt, tehát a főrangúság fénykorában. A Du Brevault hercegi családból nincs már több, mint egy ősz apa és ennek reményteljes fia. Az apa büszke családjára, melynek neve nemcsak puszta név, hanem egy elv is. Akarja, hogy fia, Armand, rangjához méltólag házasodjék s ki is szemeli számára egy szép nőrokonát: Champsigni grófnőt. De az ifjú visszariad e frigytől, mert szive mélyéből szeret egy szép és nemesszívű színésznőt: Fleury Jeanne-t. Az egész világ beszél már e »viszony«-ról, csak az apa nem tud még róla semmit. A grófnő, ki szenvedélyesen szereti Armand-t, fölkeresi a színésznőt, hogy azt (egy hatásos jelenetben) lemondásra bírja. Nem sikerül. A színésznő meg tudna halni Armandért, de lemondani nem tud róla. Megvetéssel utasítja vissza a lemondásáért ajánlott pénzt. Mikor az öreg herceg megtudja fiának frigyét s mikor annak ajkairól hallja, hogy nőül akarja venni a színésznőt, a szerető apában fellázad a büszke arisztokrata s néma erélylyel utasítja ki fiát a házból. Az ifjú herceg és a színésznő szerelme ellen nemcsak az apa büszkesége és egy főrangú hölgy szenvedélye harcol nyíltan, hanem két aljas szív cselszövénye is titokban. A hercegi család titkára, Róbert az arisztokrácia iránti gyűlöletből, (mert személyes, vagyis drámaibb oka nincs,) tönkre akarja tenni a családot, melyet szolgál, mivel gyűlölködő nézete az, hogy nincs derekabb dolog, mint megrontani egy ősnemesi nemzetséget. Persze e célra egyszerűbb volna, Armand malmára hajtani a vizet, vagyis oda dolgozni, hogy a fényes főúr vegyen el egy lenézett színésznőt. Ő azonban a grófnő szenvedélyét mérgesíti a »boldogok« ellen, s csak arra munkál, hogy a vén herceg kitagadja fiát, a miből pedig a szegény népnek, melyet emleget, vajmi kevés igazi haszna