Fővárosi Lapok 1876. július (148-173. szám)

1876-07-14 / 159. szám

darabra, a fali tábláké 120-ra. A vizsgálatokhoz szükséges eszközökből azonban még távolról sincs tanterem, és dolgozótermek sincsenek. Jurányi tanár a fűvészkert buzgó igazgatója, eleget sürgeti az új növénytani intézet létrehozatalát s Trefort miniszter is háromszor állt elő már költségvetésével, de a szűk idők miatt nem szavazta meg az országgyűlés. Ám bizonyára meg fogja szavazni, mihelyt az idő jobbra fordul, mert addig a növénytani oktatást nem lehet vezetni kellő sikerrel. A szépen fejlődő fűvészkert te­hát csak a jövőben fog igazán kamatozni, midőn minden jelentkező hallgatót el lehet benne fogadni. Ezúttal mi a fővárosi művelt közönség figyelmét akartuk felhívni e nyitva álló szép kertre, hol sok szépet és tanulságost láthatni. Egy oda szánt délután sokaknak szerezne új élvezetet, ha kisétálnának e kertbe, a­mi annyival könnyebb, mert lóvasat visz oda. * Ajánlkozás. Egy jó családbeli fiatal asszony, ki jártas a háztartásban, kézimunkában, s több nyel­vet beszél, óhajtana valamely magános nőhöz vagy előkelő családhoz vidéken alkalmazást nyerni, társal­gónői vagy házvezetőnői minőségben. A ki bővebb fel­világosítást kiván, ily cím alatt írja levelét: »Geor­gine. Pécel. Poste restante.« * Rövid hírek. Saissy Amadéé magyar köl­tőinket az eredeti versmértékben fordítja. — Chaby Ödön, gr. Kornis Emil és Stesser József belügyi fo­galmazók min. titkári címet kaptak; Saárossy Kapel­­ler Ödön kereskedelemügyi fogalmazó szintén. — Graef Eduárd honvéd-altábornagy a teplici fürdőbe megy. — Schrecker Ignác fia fényképező cégnek a belga királyné »belga udvari« címet adományozott. — „A sors keze“ címet visel ifj. Ábrányi Kornél nép­színműve, melyet őszszel a népszínházban adnak elő. — A polgári iskolai tanítónő-jelöltek próbavizsgá­latán különösen kitűnt Tomaschek Emma rajztaní­­tónő, a mintarajztanoda volt­ növendéke, ki a legjobb rajztanárokkal is versenyezhet. — Báró Simony­i Lajos nem politikai, hanem csupán személyes okból mond le tárcájáról; a kereskedelmi tárcának más mi­nisztériumokba osztásáról pedig foroghat fel terv, de egy önálló minisztérium megszüntetéséhez minden előtt új törvénycikk kell. — Millard Ede budapesti könyvkereskedőtől megvonatott a britt biblia-társulat könyveinek elárusíthatási engedélye, mivel megbí­zottja (Spiess Konrád) egyszersmind hitbeli oktatást is rendezett a vidéken jogtalanul.­­ A fővárosi köz­gyűlésen egy szó sem emelkedett Légrády amaz in­dítványa mellett, hogy a rudas fürdőt adják el; mind ellene nyilatkoztak. — Az ipar­egylet hűtlen pénz­tárnoka, Sávoldi Ignácra mért háromévi súlyos bör­tönt a legfőbb ítélőszék is helybehagyta. — Szigeti József szombaton lép föl utóször a népszínházban, mint Sas István uram, a »Kisértet«-ben. — A törté­nelmi társulat gömöri gyűlésére holnap estig lehet csak jelentkezni. — A Guttenberg-egylet dalárdája vasárnap este dal- és táncestélyt tart az állatkerti ven­déglőben. — A Balk Miksa elfogott szolgája, Molnár Bertók, ki az elvitt ezer forintból ötvenet költött el, azt vallá, hogy Szerbiába akart menni, harcolni a szerb seregben. — Zöchling József pénzszedő a fővárosi vízvezetéknél, két­ezer forintot sikkasztott el a rábízott összegből; a sikkasztó alsó-asztriai, hohen­­bergi születésű; tettét beismerte s azt vallotta, hogy öngyilkos akart lenni. Vidék. ** A hunyadmegyei nőegylet öt osztálylyal bíró leányiskolájában jó sikerrel ment véghez a pró­batétel. Barcsay Lászlóné szül. Bruckenthal bárónő elnökölt s több tantárgyból Réthy L. tanfelügyelő és Téglás Gábor tanár vezették a kérdéseket. A növen­dékek jó feleleteivel a szülők és tanférfiak teljesen meg voltak elégedve. Engelthaler R. nevelőnő, ki há­rom év óta szép kitartással és sikerrel vezette ez is­kolát, előnyösebb állomás miatt, távozni fog s a nő­egylet tőle külön estélyen vett búcsút. Jövőre ez iskolában két állomást rendszeresítenek, hogy a szülők várakozásának mennél jobban meg lehessen felelni. ** Hymen, Turkeviben Boleman Lajos kisúj­szállási ügyvéd jegyet váltott Hajdú Gizela kis­asszonynyal, Hajdú János földbirtokos kedves leá­nyával. ** Halason, a Sóstón, vidéki és helybeli szép­­­ számú úri közönség részvéte mellett vig­yál volt a múlt hétfőn. A jelenvolt hölgyek közül említés nélkül nem hagyhatjuk Szuper Kata, Fridrich Magda, Péter Krisztina, Fridrich Alajosné és Magyarné úrhöl­­gyeket. ** Vidéki hírek. Zimonyban dr. Milanko­­vicsot választották meg polgármesternek, de mivel omladinista, megerősítését nem igen remélik. — Hont megyében Ságon a múlt szombaton lókiállítás volt, Topolyán pedig lóverseny, melyben Ivánka Oszkár lett a nyertes; este Ságon tartottak víg bált, sok úri hölgy, köztük Podhorszky Gizela és Eliz, Ivánka Leonte, Gosztonyiné, Héderváry Gizela, 748 Pongrácz Emma, Majláth Etelka sat. részvételé­vel. — Érsekujvártt a köztiszteletben állt Váczi Ágoston esztergomi­ érseki nyug.­tiszttartó a múlt héten elhúnyt, 70 éves korában. — A Temesvárit idéző török tiszteknek a kormány eltiltá a további lóvásárlást. — Mádon Tolcsvai Nagy Gyula tokaji járásbiró hosszas betegség után elhúnyt, 51 éves ko­rában. — Zatyko Béla József címz. prépost s gyön­gyösi nyug. plébános meghalt Gy.-Patán, 79 éves ko­rában. — Dobricsán (határőrvidék) befogták Ber­­rischew nyug. őrnagyot, kit a községi jegyző megölé­sének gyanúja terhel; a jegyzőt a szántóföldek közt találták megölve. Bécsi hírek. *** Rudolf főhercegnek egy tíz év előtt, Al­brecht főherceghez, a custozzai győzőhöz írt levele jutott nyilvánosságra, a csehországi csataterek meg­látogatása alkalmával. Az akkor hétéves főherceg így írt: »Kedves nagybátyám ! Mennyire örvendek, hogy győztél. Mama és Gizela is szerencsét kívánnak szivek mélyéből. Kértem a jó istent, hogy téged továbbra is oltalmazzon. Sokat gondolok derék seregünkre s a szegény sebesült katonákra. Hány dandár volt már tűzben? Minden sürgönyt elolvasok, mely délről és északról jön. Sok üdvözlet Rainer nagybátyának is. Szeress tovább is, én is igen szeretlek. Rudolfod.« *** Gróf Adrássy Gyuláról beszélik, hogy a cári találkozáskor déli alakjával, fényes honvédtábor­noki ruhájában igen nagy ellentétet képezett az agg, nem nagy termetű, hajlott Gortsakoff mellett, ki sötét felső kabátot s barna és meglehetősen rövid nadrágot viselt s kit három cserkész emelt a kocsiba. Az orosz herceg Reichstadtban társalgás közben Andrássyra mutatott, mondván : »Mit tegyek ? ő uralkodik fölöt­tem!,a mire a gróf mosolyogva felelte: »Ön tréfál, herceg!« Gr. Andrássyról, kit a müncheni röpirat hízelegve szeretne megnyerni a szláv belpolitikának, nagyon sokat beszél most a világ sajtója. A »Bien Public« Salomé tollából ad portrait-t róla, elnevezve »magyar Alkibiades«-nek. *** Bécsi hírek. Rudolf főherceg ma tér vissza Bajorországból, hol szerdán a bajor király udv. ebédjének vendége volt a bergi kastélyban. — A mo­narchia kormánya nemcsak a kleki kikötőt zárta el a törökök használatától, hanem a catteroit is a szer­­bek és montenegróiak elől. — Prága polgármesteré­nek Skramlik butorgyárost választották meg szótöbb­séggel. — Thönel alezredes, a cs. kir. katonai irodá­ból, megbízatásból a montenegrói főhadiszállásra megy. Külföld. *** Newtowonban (Észak-Amerik­a, Bucks Coun­ty) a mult hó közepén a Beaumont-parkban nagyszerű tanodai ünnep volt. Harmadfélezer főnyi közönség gyűlt egybe, közte Wickersham szuperintendens, Reed Charles angol peer, Dassy olasz gróf, Fouré francia küldött és Liptay Pál, lapunk levelezője. Két pony­­ványi amerikai angol lap, a »Boucks County Intel­ligencer« és a »The Newtown Enterprise« hasábos leírásokat közöl az ünnepélyről. A­mint e lapokban olvassuk, Liptay Pál igen élénk részt vett a gyűlésben. Nemcsak a felirat-szerkesztő bizottságnak volt tagja, hanem angol szónoklatával is meglepte a jelenvolta­kat. »Hibátlanul beszél angolul, — írja róla az »In­telligencer,« — csak itt-ott vehető észre idegen hang­súlyozása. Liptay dicsérőleg (talán a mi rovásunkra nagyon is dicsérőleg) nyilatkozott az amerikai tan­ügyről s kifejezte csodálkozását a fölött, hogy a kis­gyermekek önkészítette speechekkel üdvözölték a ven­dégeket. Végül mutatványul fenszóval beszélt magya­rul is. Bámulva hallgatták az ismeretlen hangokat a tengerentúli tanügy barátok. A kezünkön megfordult két lap közül az egyik e kis nyelvészeti fölkiáltást kockáztatja a magyar nyelv fölött: »Olyan idegen­­szerűen hangzó, mint a francia vagy spanyol.« *** A szerb-török háború khaoszában napról­­napra bajosabb eligazodni. Annyi csak a világos, hogy a szerbek ügye roszul áll, de az egyes csetepa­tékról szóló részletek ellenmondók, zavarosak. Ristits azt mondta egy német tudósítónak: »Európa bámulni fog, mint tudja magát a szerb védeni.« De az a hang desperátus hang akkor, midőn a szerb tá­madni ment. A török csak most készül javában s ez az oka, hogy a győztes Ozmán pasha sem hatolt bel­jebb Zaicsarnál. Döntőleg akarnak fellépni s míg össze nem gyűl az elegendő erő, addig a támadásokat verik vissza, a­mint már tudjuk, elég győztesen. Teg­nap a belgrádi táviratok is a vezérek csapatgyűjté­séről, toborzásáról beszéltek, a­mi arra mutat, hogy mindenelőtt erre van szükség, mert előhaladni nem lehet. Lesjaninnak hét­ezer embert küldtek segélyül; az újra megvert Alimpics Ranko a török kézben levő Beljinán innen toborz önkényteseket s hír szerint Zágrábból is kapott volna háromszáz horvát tanu­lót . Zách tábornok, kit még nem tettek le a parancs­nokságról, szintén szedekezik, ahogy tud; a kelet felé benyomult Osztoisról azt írják, hogy Bulgáriában szítja a fölkelést a török háta mögött, a­mi kétséges hír. Visegrád drinaparti török erőd sáncait e hét elején megtámadta háromezer szerb, de vissza­verve futamodtak meg. Novibazárnál az Eszkilisze­­erődöt is megrohanta négyezer szerb, de ezek is véres vereséget szenvedtek s csak az éj beállta menté meg őket a tönkretételtől. Hát Tsernajeff ? Ő is »szervez,« (győzedelem helyett,) ahogy Belgrádból írják. A Lesjanin hadtestében pedig példás büntetéshez kellett folyamodni, mivel szerb katonák, (a­mint állítják :­ szerbiai oláhok) elhányták fegyverüket Ozmán pasa előtt. Milán meg akart tizedeltetni négy zászló­aljat, de aztán beérte négynek főbelövetésével. Ha­sonlót kellett tenni a Tsernajeff seregével is. Sok a baj, és bizony nem csoda, ha a részvétre méltó­ Natália fejdelemnő haza óhajtja Milant a para­­csini hadszállásból, a­hol kevés öröme lehet. S mit várhat még ez ifjú pár, kikről föl lehet tenni, hogy nem óhajtották a háborút, hanem belesodortattak. A montenegróiakban sem igen bíznak már Belgrá­­don. Ezek valószínűleg a gaczkói erődített táborban vannak. Eleket nem foglalták még el, (mint tegnap­előtt hite volt,) hanem fenyegetik. Mondják, hogy Kervicánál és Podgoricánál megütköztek s vesztesé­gük kevesebb volt, mint a törököké. De ki tudja, mi­lyen volt ez a harc is. Maholnap a ki legjobban meg lesz verve: az az olvasó világ leend, mely kapitulálni kénytelen, nem fejtegetve tovább, hogy melyik-másik sürgöny hazudik s mond igazat s várva majd az idő bizonyságát. így tegnap délutáni belgrádi hirek sze­rint Ozmán pasa közelebb ismét Zajcsárra támadt és heves küzdelem volt a szerbek s törökök közt, míg vé­gül Lesjanin visszavetette a törököket. Továbbá ugyan­­ily hírek szerint Sjenica és Gruica montenegrói faluk mellett is lett volna csetepaté, melyben a törökök szenvedtek veszteséget. Konstantinápolyból jelentik, hogy számos önkénytes (köztük keresztyének is) áll­nak be a hadseregbe. A kormány utasítást adott a csa­patparancsnoknak, hogy az önkényteseket rendes ka­tonáknak tekintsék s arra ügyeljenek, hogy a legény­ség a Szerbiába való bevonuláskor, a fölkelt tartomá­nyok békés lakosaival emberségesen bánjanak. A »Fremdenblatt« írja, hogy Milan az orosz cárhoz fordult, eszközölne ki fegyverszünetet. *** A lázadó bosnyákok a fegyverzaj közt sem feledkeznek meg a múzsáról. Harci kiáltványukban panaszkodva az elviselhetlen török járomról, nagy adóról, az utósó pontban, hová az ékesszólás szabályai szerint a főfokozatnak kell esni, e kérdéssel kiáltanak föl: »Ne hagyjunk-e mi is a jövő századok költőinek anyagot népdalokra? Ne adjunk-e anyagot ama dalokra, melyek a szabadságharcban véghez vitt hős tetteinket felszámlálják, melyek megénekeljék a küz­delmeket, melyek a ház, a tűzhely, a haza felszaba­dításáért vivattak ?« Soha nép, mely fegyvert ragadt, nem gondoskodott ily nagylelkű jámborsággal utó­kori költőik dalanyagáról! Tartunk azonban tőle, hogy az anyag gyászénekekre lesz csak alkalmas. Az új-bolgár jobb kertész, mint katona. *** Külföldi hírek. Görögország számára tizennégyezer Chassepot-puskát (darabját 24 frank­jával) vettek meg, melyeket a bajorok zsákmányoltak a francia háborúban. — Az angol közvélemény kezd Disraeli politikája ellen fordulni, mennyiben ő erőszakosan kívánta volna a keleti kérdést megoldani. — Tsernajeff Grigorjevits Mihály orosz-szerb ve­zér, ki az orosz seregben sokáig szolgált, hadi kitün­tetésekben részesült s utóbb a »Ruszky Mir« pán­szláv lap szerkesztője volt, jelenleg 48 éves. 1828-ban született, régi nemes családból.— Belgrádba női fegy­en­­ceket vittek Kozsarevácból, a sebesültek ápolására. — Ristitset (a kormányelnököt ezer bajban) hír sze­rint tekintélyes polgárok keresték föl, felszólítva, hogy kezdjen békealkudozásokat; azóta, mint mond­ják, katonaőrséget rendelt háza elé s nem bocsáttat magához polgári személyeket. — Bosnia húszezer ci­gányát zászló alá szólította a török. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly. Népszínház. Pénteken, julius 14-dikén : Vidmár Erzsi mint vendég. A háromcsövü kacsa. Operette 3 felv. Irta Monneaux, zenéjét szerző Emil Jónás. Budai színkör. Szerdán, július 12-dikén : A plébános szakácsnéja. Színmű három felvonásban da­lokkal. Kezdete 7 órakor. Megjelent a »Kis Lap közkedveltségű gyermeklap XI. köt. 3. száma következő tartalommal: A titok. Elbeszélés. (II. folytatás.) — A régi Mexico. (Két képpel.) — Azok a för­telmes hangyák! Beszélyke. — A nagymamicska mamája. (Képpel.) — Bodri pajtás. (Vers, két képpel.) — Megfejtések és megfejtők. Megjelenik hetenkint egyszer. Ára évnegyedre 1 frt 20 kr, félévre 2 frt 40 kr. Tulajdonos: Tóth Kálmán. Kiadja és nyomatja az »Athenaeum» irodalmi és nyomdai részvénytársulat.

Next