Fővárosi Lapok 1882. február (26-48. szám)

1882-02-24 / 45. szám

292 — — ■" ? " ~V ""V " • küldtek szét. Egyiket a gyászba borult özvegy, Pethe Emilia asszony adta ki, maga és gyermekei (Légrády Lászlóné) Melánia és István s a három kis unoka ne­vében. Másikat a dunagőzhajózási társaság igazgató­sága, mely épületére gyászlobogót is tűzetett ki. A te­metés ma (pénteken) d. u. négy órakor lesz, a Rudolf­­rakpart 3-dik számú házától, a reformátusok szertar­tása szerint. Az elhunyt a Ferenc József-rend lovagja volt s birtokosa az olasz korona-, török Medjidie- és román csillag­rendeknek. Becsülés, rokonszenv és élénk tevékenység közepett élt mindig. Áldás ham­vaira ! * Szép terv. Egy nagy hangverseny van tervben a Krisztus-kép megvételének javára. Liszt Ferencet akarják megnyerni főközreműködőnek. Ha, a mester játszhatik még nyilvánosan, bizonyosan megteszi, s akkor nagy lesz a jövedelem. Újabban a kép megszer­zésére Kapriorai Wodianer Albert 500 ftot, gróf Somssich József százat, Thaly István Csíkszeredai kir. mérnök ötvenet küldtek a »Pesti Napló«-hoz, hol teg­napelőtt estig, 8090 ft s 2550 frank gyűlt. Még leg­alább is tizennyi kell, de remélhetjük, hogy az is begyül. A remek képet a műcsarnokban folyvást igen sokan bámulják, a nappali órákban épp úgy, mint este villámvilágítás mellett. Tegnap délelőtt gróf Andrássy Gyuláné is megnézte, leányéval együtt. A vendégek közt többen benéznek a többi termekbe is, megnézni a jelmez-estély díszítéseit, melyek ma estig láthatók húsz krajcár belépti díj mellett. Megemlítjük, hogy tegnap­előtt késő este, tán valami hóbortos antisemita, luxból azt a vad hírt terjeszte el, hogy egy osztrák orthodox zsidó, átugorva a korláton, a Krisztus-képen nagy hasítást tett. Senki sem hitte el, mert ily merényletet, még ha akarná is valaki, nem követhetne el senki, mert a korlát magas s mindig sokan vannak a terem­ben, kik ily barbarizmust megakadályoznának. Mikor Munkácsy meghalta a kósza hírt, csak egyet mosoly­gott rajta. * Személyi hírek. Szülik József prépost .­Becséről tizenkét forintot küldött a magyar írók segélyegyletének, »Az anya a magyar költészetben« című anthologiája eddig eladott példányainak jöve­delméből. — R­á­t­h Károly főpolgármester tegnap délelőtt látogatást tett Munkácsynál. — Harkányi Frigyes holnap (szombaton,) szűkebb körű estélyt ad, melyre a Munkácsy-párt, Liszt Ferencet, Ipolyi püspököt és több jeles művészt hivott meg. — J­ung­­fer Gyula, ki a művészek koszorújához a díszes vas szekrényt készitő, művészi kivitelű vert vas rózsát nyújtott át Munkácsynénak, ki a sajátszerű ajándék­nak igen megörült. — Gr. Teleki Sándor ezredes tegnapelőtt Kolozsvárról fővárosunkba érkezett, hogy Munkácsyt üdvözölje s őt Munkácsra kisérje. — V­a­­lentiny János képiró visszatért Nádasd-Ladányra, hol egy nagyobb festvényt készít: »A leckeadás«-t. — Vízvári Gyula Ceglédre utazott, két vendégjá­tékra a Jakab színtársulatánál. — Geleji Makay Imre, a szolnok-csongrádi jobbparti ármentesitő tár­sulat elnöke, elhunyt Budapesten, 59 éves korában. — Tolnay Emilia k. a., a Perczel Lajos jegyese, Tolnay Lajos vasúti főigazgatónak nem leánya, hanem rokona; a menyasszony elhunyt atyja Tolnay János tengerész­tiszt volt. * »Alár.d. A gróf Zichy Géza hét énekből álló költői beszélye, melyet a szerző a Kisfaludyfő-társaság­­ban felolvasott, s melyből mi ma egy dalmutatványt közlünk, a keresztes háborúk korában játszik. Hőse Véghelyi Alár vitéz lovag és lantos, ki daliás megje­lenésével és dalával mindenkit meghódít; csak önma­gát és jelleme gyöngeségét nem győzheti le. Nem igaz szerelemből, hanem a körülményeknek engedve, jegyet vált Tömöri Ilonával, ki mélyen szereti őt. Alár azon­ban kézfogója előestéjén elmegy a thüringei gróf dal­nokversenyére , hogy ott énekeljen. Dala elbűvöli a társaságot, az ő szívét pedig elbájolja egy szép lány, a büszke Drágfalvy Erzsébet varázsa, ki hideg marad az ünnep hőse iránt s egy virágot nem ajánl neki. Alárt e közöny megfosztá nyugalmától. De eszébe jut kötelessége: oltárhoz kell vezetnie jegyesét, Ilonát. A nászmenetet eleven színekben festi le a költő. Az es­küvőn azonban megjelenik Erzsébet s ekkor Alár hir­telen határoz sorsa fölött. Szerelmi felindulásában kijelenti a püspöknek, hogy ez órában, mely a legne­hezebb életében, megvál övéitől s a szent­földre zarán­dokol, mert erre fogadalmat tett. A püspök beleegye­zik s áldását adja rá. Alár elbúcsúzik nejétől, kit meg sem csókolt még s útra készül. Ekkor levelet kap Er­zsébettől, ki megvallja, hogy szenvedélylyel szereti s utolszor találkozni akar vele. Alár a temetőben vi­szontlátja Erzsébetet. Gyönge óra volt ez a szerelme­sekre : a búcsú alatt egymáséi lettek, ha nem is az emberek, de Isten előtt. A dalnok aztán útra kél s mindenütt keresi a halált, de az kikerüli. A Tábor­hegynél vívott csatában azonban nyíl fúródik mellébe, halálosan megsebesül. Ezalatt Erzsébet fiút szül s azt az Alár anyjához viszi. Ilona, hallván férje elestének hi­tét, megőrül s midőn a kis fiút látja, azt hiszi, hogy a saját gyermeke. A gyászhírt Erzsébet is megtudja, s ekkor elmegy Ilonához, hogy fiát magához vegye, de látva, mint játszik vele az őrült asszony, lemond gyermekéről s kétségbeesve a mélységbe rohan. Végre egy nap megérkezik a holtnak hitt Alár, ki sebéből felgyógyult. A temetőben, hol Erzsébettel végzetes találkozása volt, kápolnát építtet. Ilona, viszontlátva férjét, meggyógyul, férjének megbocsát s gyermekét a magáénak fogadja. E romantikus tárgyat a költő ér­dekesen dolgozta fel. A korfestés dicséretes része a műnek, a szenvedélyt hatásosan festi, néhány jelenetben igazi erő és költői szárgyalás nyilvánul. Verselés tekin­tetében is a »Leányvári boszorkány« óta ismét hala­dást látunk. * A hivatalos lapból. Báró Perényi Zsig­­m­o­n­d­o­t a király ő felsége Bereg és Ugocsa megyék főispánjává nevezte ki, az eddigi főispánt, Horváth Istvánt, saját kéryelmére s buzgó szolgálatai elismerése mellett, fölmentvén ez állásától. — Popper Árm­in fővárosi bizottsági tag, közhasznú működése közben szerzett érdemei elismeréséért a Ferenc József-rend lovagkeresztjét nyerte. — A magyar egyházi festészet emelésére ő felsége által engedélyezett javadalomból a közoktatásügyi miniszter két rendbeli pályázatot hirdet: színvázlatokra és kész festmények­re. Színvázlat kettő kívántatik, még pedig a barsme­­gyei Jálna község temploma számára nepomuki Szent Jánost és a lévai kegyesrendiek temploma számára Szent Józsefet, Jézus nevelő atyját, ábrázoló oltárkép színvázlata. A legjobbaknak ítélendő színvázlatok ju­talma egyenként kétszáz forint, a nyertes művek a minisztérium rendelkezésére maradnak s a kivitel sza­bad alku útján fog történni. Az olajban festendő váz­latok ötven centiméternyi magasok és huszonöt centi­méter szélesek legyenek s ez évi szeptember 20-ig Ke­leti Gusztávhoz (Budapest, sugárút, 83 sz.) küldendők. A másik pályázat kész festményekre szól, még pedig bibliai vagy egyháztörténelmi s általában a vallásos érzület ébresztésére alkalmas oly festményekre, melye­ket magyar művészek az utolsó év folyamán készítet­tek és a műcsarnokban ez év őszén tartandó műtárla­ton kiállítanak. Jutalomdíj három lesz: ötszáz, három­száz és kétszáz fttal; a jutalmazott művek tulajdon­jogát a jutalom nem érinti. * A főváros közgyűlése tegnap folytatólag tartott ülésében tárgyalta Arad városa átiratát is, az aradi vértanuk szobra ügyében. Az átirat adakozá­sokat kér olyformán, hogy a fővárosi bizottság négy­száz tagja közt egy ftős nyugtatványok osztassanak ki. A gyűlés ezt elfogadta és a pénz beszedésével Sztupa Györgyöt bízta meg. Dr. Halász Géza azonban felszó­lalt, hogy a főváros mint törvényhatóság is járuljon a magasztos célhoz s a közgyűlés ezt egyhangúlag helyeselvén, utasítá a tanácsot, hogy megfelelő össze­get hozzon javaslatba. A közgyűlés aztán még kisebb érdekű tárgyakkal foglalkozott. * A „Harmonia“ díszlakomájában vagy két­százan vehettek részt. Az asztalfőn Bartay Ede ült, mint házi­gazda, kétfelől Munkácsy és neje, Liszt, a két Zichy gróf (Jenő és Géza,) Harkányi frigyes, Huber Károly sat. Első pohár­köszöntőt id. Ábrányi Kornél mondott az ünnepély hősére, Munkácsyra. Aztán Váradi Antal éltette a legnagyobb két magyar művészt, kiknek egyike, Liszt, hangokban, másika meg színekben alkotott remek­művet Krisztusról. Kacziány Géza a nagy képíró nejére s a jelen volt hölgyekre emelte poharát. Ekkor állt föl Munkácsy, mondván: »Nem tudok én beszélni, hanem azért mégis el kell mondanom, mi a szívemen fekszik: Liszt Fer­encre emelem poharamat. Sajnálom, hogy nem érti meg a nyelvet, a­melyet beszélek, de én itt nem akarok fran­ciául beszélni. Ha nem szólok h­ozzá olyan nyelven, a­mely,szívből jő, szívbe megy, s melyet mindenki meg­ért. Én őt megcsókolom.« A két művész ölelkezésére nagy éljenzés zajlott fel. Németh János (Szentirmay), az ismert dalszerző, éltette még Munkácsyt. S aztán a Rácz Paliék hegedűi vették át a szép szót. Játék köz­ben megjegyzé Munkácsy, hogy ő is ért valamit a zene egy igen primitív ágához: szeret fütyörészni. Rögtön megostromolták, hogy mutassa be e »művé­szeté«-t Megtette s hegedűkiséret mellett egész pusz­tai virtuozitással fütyölte el a »Káka tövén« nótáját. Liszt mosolyogva hallgatta e tilinkószerű fütyülést. Persze éljenezték. Munkácsyné megjegyezte, hogy férje festés közben is szeret csöndesen fütyörészni. Ké­sőbb, a mint már tegnap irtuk, megint a felső te­rembe vonult a társaság s vidám tánccal fejezték be az estélyt, melyért a nagy művész és neje, Liszt s a kiváló vendégek meleg köszönetet nyilvánítottak a »Harmonia« elöljáróinak, s a kitűnően sikerült dísz­­estély rendezőinek. Ez életrevaló társulat valóban ör­vendetesen tanusítá, hogy a művészi körök társaséle­tében is mily jelentékeny tényező. * A Juhász Aladi úr szexadai hangversenyének az az egy baja volt, hogy összeesett a »Harmonia« dísz­­estélyével. Nem volt tehát nagy közönsége, hanem volt számos előkelő hallgatója, köztük mestere, Liszt Ferenc, ki sok elismeréssel van a széptehetségű mű­vész iránt. Méltó is elismerésre, mert hibátlan techni­kája mellett bir a kifejezés erélyével s a színezés ké­pességeivel. Liszttől játszott több darabot, többi közt a Schubert »Wanderer«-jének ábrándját, Chopintől kisebb darabokat, Beethoventől az as-dur szonátát, s bemutatta saját szerzeményű átiratát a »Cserebogár« népdal fölött, melyet kár volt ugyan »paraphrase dra-­­­matique«-nak nevezni, de azért a szerzemény nagyo­t méltányolható, mert kifejezés és erő van benne. Az előadásokat megtapsolták. Közreműködő Waldner I. udv. operai énekes volt, ki nem erős, de kellemes bari­ton hanggal s előadási ízléssel bir. Melegen adott elő­ismert dalokat gr. Zichy Gézától, Schuberttól és Rux­­kinsteintől s egy ránk nézve érdekes újdonságot: Caris­­simi »Vittoria-kantaté«-ját, mely értékes olasz ének­tennék. * Egy bolgár „közkereseti társaság,“ vagyis ixjpesti bolgár kertészek pere keltett e napokban figyelmet, a­mennyiben kissé emlékeztet az ausztriai szenzációs esetekre, melyekben ártatlanokat ítéltek el. Az újpesti bolgár kertészek társulatának főnöke és gazdája Dimitrovich, ki az ügyeket intézi és a vagyont kezeli. Tavaly, novemberben Dimitrovics azt a kelle­metlen felfedezést tette, hogy a társulat keresménye, háromezer forint készpénz eltűnt. Egyik társukat, Sztankovicsot gyanúsították a lopással s bolgár módra maguk tartottak ítéletet, egy hétig a legszörnyűbb kínzásokkal vallatva Sztankovicsot, m­ígnem ez végre azt mondta, hogy csakugyan ő lopta el a pénzt. De hogy hová tette, azt nem tudta megmondani s a tár­saság ekkor végre átszolgáltatta Sztankovicsot a tör­vényszéknek. A vizsgálat alatt Sztankovics visszavon­ta bolgár társai előtt tett vallomását, több hónapi vizsgálati fogságot szenvedett, de a törvényszék végre, bár súlyos gyanúokok forogtak fenn, fölmentette (s ez persze nagy különbség a bécsi és budapesti esetek közt). Az ügyész azonban felebbezett, csakhogy a kirá­lyi tábla már nem ítélhet a szegény Sztankovics fölött, mert mielőtt az iratokat felküldt­ék volna, megkerült az igazi bűnös Krucska János személyében. Krucska is egyik tagja volt a kertész-társaság, de a gazda el­csapta , Budapestre jött, itt feltűnően költekezett s végr­e gyanút keltett. Elfogták s megvallotta tettét, sőt a pénzből is megtaláltak nála 1200 fotot. Most ő foglalja el a Sztankovics helyét a börtönben. * Rövid hírek. A jelmez-estély fényképal­bumát, melyet Munkácsynak emlékei adnak át, Kiesz György fényképész fogja készíteni, s tegnap már töb­beket le is fényképezett; két kötetes album lesz, egyik a művészek, a másik a vendégeik képeivel. — A „Car­men“ tegnapi előadásán a címszerepet ismét Nádayné asszony énekelte, teljes sikerrel, e geniális opera ked­velőinek örömére.­­— A fővárosi tanács tegnapi ülé­séből már tényleg megrendelte Csengery Antal arc­képét, melyet Vastag György jeles képirónk fest, ezer forint tiszteletdijért; elhatározta továbbá a tanács, hogy a budai oldalon a báró Lipthay Béla palotájától a kioszkig ugyanolyan korzót létesít, mint a pesti olda­lon van.­­ Az akadémia nemzetgazdasági bizottsá­gának tegnap gróf Lónyay Menyhért elnöklete alatt tartott ülésén dr. Földes Béla ismertette az olasz vas­úti enquéte munkálatát, mely a vasutak államosítása ellen irányul; az előadó aztán saját ellenkező állás­pontját fejté ki s a bizottság legtöbb tagja is az állami vasutak mellett nyilatkozott. — „Bús betyár“ című olajfestmény van kiállítva a váci­ utcai Wodiáner-féle könyvkereskedés kirakatában; Munkácsy festette; ára hatodfél ezer ft. — A szepesiek bálja ez éjjel igen kedé­lyes, díszes mulatság volt; a siker a s háziasszonynak, dr. Imlingné Nentwich Etelka­ux’nőnek (kir. táblai biró nejének), a védnök dr. Andaházy Lászlónak, a rende­zőségnek s általában a jó szepesiek összetartásának köszönhető. Azssdók és művészek társasága újabb, nagyobb szervezetet nyer közelebb; tagjai közé újabban Haynald bibornok, Ráth főpolgármester, Hajós József kir. tanácsos, Türr tábornok és több képviselő is be­léptek. — A zenetanárok és tanárnők egyletének alakuló gyűlése vasárnap d. u. két órakor lesz az ipa­ros-körben. — Kedélyes házi bál volt közelebb Szeif­­fert Károly gömöri földbirtokos fővárosi lakásán; a házigazda, asszony és kisasszonyok nagy szívességgel fogadták vendégeiket. — Az újpesti kikötő egészen kiszáradt s négy kotró­géppel tisztítják. — A helyi gőzösök már közlekednek az eskü­tér és Ó-Buda közt. —­ Az Terézváros Dessewffy-utcájának 21. sz. házában tegnapelőtt hajnalban az udvaron holtan, összezúzva találták az ott lakó Hermann József (70 éves özvegy, magánzó) testét; azt hiszik, életuntságból maga ugrott volna le.­­ A népszínházban tegnap a »Niniche« előadása, Pártényiné asszony betegsége miatt elmaradt szombatra; helyette tegnap ismételték a »Nap és Hold«-at. — A bölcsészettan-hallgatók segítő-egyesülete a tervezett hangversenyt közbejött akadályok miatt nem tartja meg; e helyett felolva­sásokat rendeznek, melyekre előkelő férfiakat kérnek föl­. — A »Szöktetés a szerailból« című operát Mozarttól a jövő hó 18-dikán adják először a nemzeti színházban ; a főbb szerepeket Willné és Nádainé asz­­szonyok, továbbá Gassi, Ney és Pauli éneklik, a pró­zai részeket pedig recitativákkal helyettesítik.­­ A műegyetemen az idén öt havi szünidő lesz, mert a nyul­ utcai helyiségeket május hó 1-én kell átadni, az új épület pedig csak késő őszszel készül el teljesen. — A gyarmatáru kereskedők szövetségének a pénz-,­ügyminiszter megígérte, hogy a kávé­ fogyasztási adó megszüntetése iránt legközelebb törvényj­avaslatot nyújt be a képviselőházhoz. — Lederer-alapítvány cím alatt, Lederer Ábrahán, paedagogiai tanár hu-

Next