Fővárosi Lapok 1883. augusztus (178-203. szám)
1883-08-01 / 178. szám
nál osztályfőnöki állomást nyert. Egyébiránt pár milliót is szerzett s épp azon a ponton állt, hogy miniszterré kineveztetését a közeljövőben remélhette. Nos, ez az udvarias, jókedvű, ötven éves agglegény, kinek szivességet tenni ezernyi alkalma nyilt, oly népszerűségnek örvendett, hogy öt-hat mezőváros polgármesteri hivatalában is ott pompázott az arcképe. Mikor ő Madridból a kerületébe visszatért, harangzúgással fogadták, a nép kivilágítást és lakomát rendezett tiszteletére ; szóval, egész ünnepiességgel fogadta őt. Mikor pedig a székvárosba visszautazott, mindenfelől a legfinomabb borokkal és süteményekkel kedveskedtek neki. Ily kiváló férfiú lévén Claudio, Rosita úgy vélte, jó lesz nőül menni hozzá, mielőtt még a negyven éves szépségek sorába nem jut. Neki egyébiránt semmi illúziói nem voltak e férfival szemben, sőt don Claudio nagyon is a mindennapi ember színében tűnt föl ő előtte, de hát az egybekelés által a társaságban szerepelhet, bőségben, fényben és tiszteletben élhet. E kilátás bájolta el annyira Rositát, hogy don Claudio Martinez élettársává lenni nem habozott. A házastársak sok évig Madridban laktak , házuk az előkelőség találkozási helye volt. Rosita noha nem volt többé fiatal, még mindig tudott a szíveken uralkodni. Több mint egy tucat költő választotta őt egymás után múzsájának, balladákat, elégiákat és románcokat ajánlgatva föl neki. Rosita úgy vélekedett, hogy mindazok a platói szerelem nyilvánulásai és senki sem iparkodott, e hitében őt megcáfolni. Néhány gonosz nyelv mindamellett is azzal gyanúsította őt, hogy kivételt tesz Perez tábornokra nézve. Nos, a tábornok nagy befolyással volt általában valamennyi miniszterre, de különösen a pénzügyire, meg a kincstári igazgatóra, kiknél ő don Claudiót, újabb meg újabb terveivel erélyesen támogatta. Don Baustinonak több ízben volt alkalma Rositával találkozni, részint a sétatéren, részint a színházban , de soha sem közeledett felé, soha sem eredt vele szóba. Legfölebb egy-egy fagyos üdvözlés volt mindaz, amit egymással váltottak. Ez időközben Respetilla értesité egy levélben Faustinót Szikár Joselitonak a szerencsétlen végéről. Ez a bandita, kit a köznép gondviselés gyanánt bálványozott s kinek jólelkűsége példabeszéddé vált, ki nagyurias, finom modorban tudta alamizsnáit osztogatni, az andaluziai nép előtt nem kevesebb népszerűséggel bírt, mint akár don Claudio az ő választói előtt. Nem volt oly őszvér hajcsár, szatócs, bérlő, ki őt ne támogatta és menedéket ne nyújtott volna neki; nem oly dalszerző, a ki pár verset neki ne szentelt volna; nem oly falusi kurta nemes, ki az ő barátságát ne iparkodott volna megnyerni, részint félelemből, részint pedig, mert merész tettei őszinte bámulatot ébresztettek föl benne. Joselitót élve vagy halva elfogni, nagy föladat volt; ő folyvást újabb meg újabb merész tettet vitt véghez, mindenütt megfordult, a rendőrség nagy boszúságára, mely vele szemben tehetetlennek látszott. Ragyogó pályájának azonban szerencsétlen vége lett, mint azt Respetillának a tudósításából látni fogjuk.* »Az egész Villabermeja izgatottságban van, — irta gazdájának a hű jószágkezelő. — Mindjárt megmondom én önnek, miért, mert hát az esemény bizonyára érdekelni fogja önt. Szikár Jozefitával történt az! Hogy megérthesse ön a dolgot, seniorito, kissé részletesen adom azt elő. Az utóbbi időkben a polgári őrség nagyon üldözőbe vette őt s nagy zavarba kezdett jönni, mert nem engedtek neki elég időt, hogy a megélhetésére szükséges forrásokat eléggé kihasználhassa. Hogy a bajból szabadulhasson, egyszerűen egyik gazdag barátjához, a malagai kerület alcadejához folyamodott, kérve őt, tegyen le bizonyos megjelölt helyre háromezer reált a számára, majd ő maga megy azért oda. Az alcade teljesítette kérelmét. Egy hónap múlva Joselito ugyanoly szorongató körülmények közt volt s ismételte kérését ugyanazzal az eredménynyel. Kevéssel később újra kért, még pedig négyezer reált. Az akade ellenvetéseket tett, sokáig habozott, de végre is eleget tett a kérelemnek. Az ötödik ízben intézett követelésnél azonban türelmét vesztette s egy ördögi gondolata támadt. A boldogtalan ember levelet irt Joselitonak, szokás szerint, hogy a pénz ekkor s ekkor a kijelölt helyen lesz; de a helyett, hogy pénzt küldött volna, nagy titokban húsz lövészt küldött ki ellene, a legügyesebbeket, akiket kaphatott. Az a majorság, ahol Joselito tartózkodni szokott, olyan volt mint bármelyik más ily tanya a vidéken, tökéletes négyszöget képezett. A homlokzat a tulajdonosnak szolgált szállásul, mikor a nyári évszakban ott időzött. Jobb felől a színek és istállók voltak, balfelől a pince, hátrább a borház és az olajmalom. Középen egy nagy udvar terült, melyre négy szobának az ablakai nyíltak. Mindenik ablaknál emberek helyezkedtek el, töltött fegyverekkel. A majorosnak, ki nem sok lelkiismeretet csinált a dologból, kellett Josolitót és embereit az udvarra bevezetni s oda őket bezárni. A terv ügyesen volt szőve, az alade már azt hitte, valamennyi bandita ki lesz irtva s már is álmodozott a babérokról, melyekkel halántékát koszorúzzák, hogy a vidéket oly nagy nyűgtől szabadította meg. De a gondviselés máskép intézkedett. Abban a pillanatban, a melyben Joselito a bandájával be akart menni, különös balsejtelem szállta meg s merően szemügyre vette a majorost. Ez elvesztette lélekjelenlétét s elsápadt, mint a viasz. Joselitónak nem kellett ennél több, rögtön tudta, hogy cselt vetettek ellene; természetesnek találta, hogy a majoros kénytelen volt a parancsnak engedelmeskedni s megbocsátott neki. Hogy a banditák közül senki sem lépett be az udvarba, azt mondani sem kell. Joselito azonban boszút esküdött az akade fejére, ki nagyon is jól tudta, hogy terve nem sikerülése után a legnagyobb veszélynek van kitéve. Annyira félt, hogy nem is távozott többé hazulról. Mi sem menthette őt többé meg. Egy este, kilenc-tíz óra tájban Joselito, vagy nyolcad magával ott termett az alcade házában. Az emberek megkötözték a cselédséget, még mielőtt segítségért kiálthattak volna , aztán Joselito bement ama szobába, hol az alcade egyedül, védtelenül volt. — Ajánld istennek a lelkedet s mondd el a Credót, — kiáltott rá Joselito. — Nem akarom, hogy a lelked elveszszen, de életeddel kell lakolnod nyomorult árulásodért. Az alcade, ki jól ismerte Joselitot, érezte, hogy nincs mit remélnie. Könyörgések, rimánkodások mit sem értek, Joselito az alcade halántékára célzott, a legkisebb mozdulatra eldördült volna a pisztoly. Az alcade tehát meg sem mozdult. Egy perccel később, Joselito úgy gondolkozván, hogy ennek az embernek időt kell engedni, míg lelkét istennek ajánlja, ismétlé: — Mondd el a Credódat!« (Folyt. köv.) Tárca Teplitzből. Teplitz ama fürdők közé tartozik, melyeknek legfőbb s talán egyedüli vonzereje hatalmas gyógyvizében rejlik. Mert vajmi kevés történik itt a vendégek szórakoztatására. A város hatósága abban a hitben él, vagy legalább alkalmilag azzal menti magát, hogy ide súlyos betegek jőnek, kik nem mulatni, hanem gyógyulni kívánnak. S ez a hit nagy kárára van és lesz Teplitznek, mert szemlátomást apad a vendégek száma. Kivált az orosz családok maradnak el, kik ezelőtt öt-hat évvel, midőn én legelőször kerestem föl e fürdőhelyet nagy számmal jöttek, de villákat, nagy lakosztályokat bérelve ki, melyek most többnyire üresen, kiadatlanul állnak. A vidék gyönyörű s legfőbb szórakozást a kirándulások nyújtanak. Maga Teplitz bár komor, szűk utcákkal biró régi város,de a később keletkezett és hozzá épitett Schönau valóságos virágos kert, üde levegővel. Az állomástól bejövő vendég rózsaillatban kocsiz a lakásáig, gyönyörű villák között, melyek mind virágerdőből emelkednek ki és sötét-zöld sövény-kerítés választja el valamennyit a kocsiúttól. És mégis fogy a vendég. Néhány év előtt a tavasz-nyári félesztendő alatt negyvenezer ember fordult meg e fürdőben, az idén alig tizennégyezer. S többnyire németek, kik valóban nem kívánnak semmi szórakozást, lelkesülnek az ingyen mulatságokért s nyolc órakor, midőn kint még teljesen világos van, már az igazak álmát aluszszák. így történt az meg, hogy Girardi, ki Bécsben a legdíszesebb közönséggel túltömött házak előtt szokott játszani, itt többnyire üres padoknak tartotta előadásait, ami azonban legkevésbbé sem vette el jó kedvét. A fürdői társaság színe jelen volt, vagyis mindazok, kik a színpadi tehetséget méltányolni tudják s ő szokott pompás kedvében játszotta legkitűnőbb szerepeit a »Lustiger Krieg«-ben, »Bettel-Student«-ben s »Verwunschene Schloss«-ban. A színház gyönyörű épület,melyet hat év előtt emeltek s négyszázezer forintba került. Az állandó színésztársulatot a város fizeti s évenként tartásukra huszonkét ezer forintot ad ki. Elég jól játszanak és sorban előveszik az évről-évre divatban levő legújabb színdarabokat, melyek bejárják a világ színpadait és Tepltzre is eljutnaa. Ixuionoen lODDnyire par Decsi vendég is közreműködik a saisonban. Este színház, nappal kirándulás — ez a főmulatság. A legszebb kiránduló helyek egyike a kies Eichwald. Másfél órányira fekszik Teplitztől s kocsin járnak oda. Gyönyörű fenyőerdeje és szép, nagy, kényelmes fogadója van, kilencven szobával, olvasó és billiárdozó helyiségekkel s az egész épületen átfutó erkélylyel, mely a legszebb ebédlő és ozsonázó hely, mert a vidék gyönyörű kilátása tárul szemünk elé s fűszerezve fenyőillat lebeg körül. Ha e hely nem volna annyira csöndes, azt hiszem, többen jönének ide lakni, mint Teplitzbe, mert hasonlíthatatlanul szebb. Regényes fekvése és néma csöndje egyaránt alkalmas ponttá teszi azok számára is, akik nagyon boldogok s azoknak is, kik igen boldogtalanok. A széles, tágas és hosszú erkélyen ülve, átellenben a vidék összes hegyláncolatát látjuk, melynek legmagasb csúcsa a Mille Schauer. Gyönyörű itt hajnalban lenni, midőn a nap föltűnik s rózsafénynyel árasztja el a vidéket, a láncolatos hegyeket, a fenyőerdők koronáit s a tájon szétszórt gyárak magas kéményeit. Oly csodálatosan szép világítás terjed szét, hogy nem győzzük nézni. Napkelte előtt a térségen rendesen könnyű átlátszó köd emelkedik s összevegyül a kémények füstjével s a lassan szétterjedő aranyos sugarakkal. Kékes rózsaszínű felhőknek látszik, aranynyal átszőt tündöklő fátyolként lebegve föld és ég között, mig végre a láthatáron teljes pompáját szétárasztó nap megsemmisíti a ködfátyolképeket. Ez a természeti szépség az, mi számtalan angol családot vonz Eichwaldba. Ezek teljesen egésségesek s csak a vidék bájai s a hely gyönyörű fekvése miatt töltenek itt heteket, kirándulásokat tesznek s este és reggel mindig megjelennek az erkélyen, soha sem fáradva el a természet bámulásában s valóban ez az egyedüli e földön, mi fogékony léleknek minden életkorban egyforma élvezetet nyújt. Az idén Teplitznek egy évek óta ismert közszeretetű alakja hiányzik a vendégek közül: a néhány hónappal ezelőtt elhunyt mecklenburg - schwerini nagyherceg, ki hét nyáron át mindig itt tölté a július hónapját. Nagy nyájasságáért általánosan tisztelték, szerették s egyszerű életmódja által nagy népszerűségnek örvendett. Nem akart itt másnak látszani, mint fürdő vendégnek. Segédtisztjével naponkint a »Neptun«-hoz címzett fogadóban ebédelt, a délutáni zenék alkalmával a nagyközönség közt járkált ; aki rokonszenves volt neki a fürdőben, azzal megismerkedett, kirándulásait egy lovas drodikékon tette, vacsoráját egyik vagy másik kisebb fogadóban költe el s egészen úgy élt, mint a legegyszerűbb fürdővendég. Pedig itt lehet nagyúri módon is élni. A lakások, a fogadók, mint minden csehországi nagy fürdőben, kitűnőek. Szolgálat, tisztaság és előzékenység kifogástalan. A fürdő hatása pedig oly hatalmas, hogy napok múlva már javulást éreznek a legsúlyosabb betegek is. Vannak, akiket eleintén lepedővel csúsztatnak be a fürdőbe gyöngeségük vagy meredt tagjaik miatt, s másfél hónap múlva teljesen helyreállva hagyják el a fürdőt, de aztán újra meg újra visszatérnek hálából vagy szükségből s mindannyiszor megelégedve távoznak. Az idén azonban sokakat elriaszt innét a rossz idő. Három hét óta folytonosan esik s a szász Svájc hegyei koronkint hóval födvék, ami júliusban elég szomorú látvány. Különösen árt ez Schönaunak, mert alacsonyabban fekszik, mint Teplitz s lakásai a sok eső miatt nedvesek. A fürdő három legkeresettebb épülete a »Herrenhaus«, »Colorado palota« és »Kaiser-Bad« a »Kur- Salon«-nal együtt. Összesen vagy négyszáz szoba van bennök s ezek mindig el vannak foglalva. Mindez épületeknek saját fürdőik vannak, a mi nagy kényelem, különösen oly betegekre nézve, kik járni nem tudnak. Azért is van e három épületnek oly nagy kelete. Gyönyörű helye Teplitznek még a Schloss-Garten, mely a herceg Clary-féle kastélyhoz tartozik. Naponkint tizenegy órától egyig zene van benne s akkor ide gyűl a fürdő legszebb társasága, mit látni több élvezet, mint hallgatni a »Kur-Capelle« rossz zenéjét. Annál jobb a Theresienstadtból naponkint átránduló zenekar, melynek a város a nyárra ötezer forintot fizet s ezért naponkint délelőtt vagy délután játszik a fürdő különböző pontjain. Sokan használják Teplitzet utókorául Karlsbad és Marienbad után s nem ritkán találkozunk pár Folytatása mellékleten. 1142