Fővárosi Lapok 1883. október (230-255. szám)

1883-10-27 / 252. szám

kihallgatását. A kihallgatott elmondta a párbaj minden részletét, de az indító okokra kijelenté, hogy azokról nyilatkozni nem fog. Mivel pedig a vádhoz elég a tényálladék megállapítása, az indító okokra nézve a vizsgálat nem fog kiterjedni, vagyis dr. Rosenberg megóvta mind a fiatal özvegyet, mind szüleit attól, hogy őket bíróilag kihallgassák. A bíróság az elővizs­gálat adatai alapján elhatározta a bűnvizsgálat meg­indítását, a fővádlott és segédek szabad lábon hagyása mellett. E határozatot ki is hirdették dr. Rosenberg Gyula előtt, ki ügyvédje, dr. Friedmann Bernát kísé­retében visszautazott a fővárosba. A fiatal özvegy néhány hétig Buziáson marad gr. Batthyány Zsig­­mondnál. Szülei már a fővárosban vannak. ** Halálozások. Szirákról gyászlap jelenti ágodi és dinneberki Bozó Pálnak 56 éves korában tör­tént elhunytát; özvegye (szül. Túrák Terézia) s egy fiú- és egy lánygyermeke maradt. — F­ó­t­h uradalmi s körorvosának derék neje, dr. Rónai Hugóné szül. Weidmann Róza asszony elhunyt 37 éves korában s nagy részvéttel temették el. — Fűdön, Győrme­­gyében, özv. Argay Józsefné szül. Sibrik Terézia asz­­szony e hó 23-dikán kimúlt, 74 éves korában. Győr­­megye egyik legrégibb családjának sarja s köztiszte­letben élt nő volt. ** Cegléden a kaszinó-egylet rendkívüli közgyű­lést tartott s 43 szavazattal 12 ellenében elhatározta, hogy a »Függetlenség«-et kirekeszti az egyletből. Az indokolásban említve van, hogy a lap nem csak a saját, hanem az egész sajtó tekintélyét beszennyezte a jóté­kony adományokkal űzött visszaélésekkel s csupán ez okból — minden politikai és személyi tekintetet mel­lőzve — küszöbölik ki. A kisebbség is csupán azon okból ellenezte a határozatot, mivel be akarta várni a bírói vizsgálat további folyamát. A brassói ma­gyar társalgó egylet is kitiltá olvasó terméből e lapot. ** Vidéki hírek. Féli pozsonymegyei falu temetői kápolnáját, mely Csenkey Albert jelentékeny hagyományából, gróf Apponyi Albert s mások adomá­nyából épült, múlt vasárnap ünnepélyesen szentelték föl. — Térségén a Győrffy Kálmán gyümölcsösében egy körtefa ma teljes virágzásban van. — Dabason nov. 4-kén lesz a képviselőválasztás. — Arad megye első virilistája gr. Károlyi Tibor, ki mácsai uradalma után 12,654 frt 22 kr évi adót fizet; Vas megyében pedig Nagy Sándor áll a legtöbb adót fizetők élén 9,586 forinttal. — Mármaros szigeten Petres Károly m. kir. adótiszt oltárhoz vezette Toperczer Vilma kis­asszonyt. — Ó-Radnán Bartók Zsigmond nyug. bá­nyaorvos, érdemei elismeréséül arany érdemkereszttel díszittetett föl. — Debrecenben a kis-uj-utcai polgárok kérvényt nyújtottak be a tanácshoz, hogy tekintettel Simonffy Imre polgármester érdemeire, az ő utcájukat Simonffy-utcának nevezzék el hatóságilag. — Mis­kolcról Miskolczy Henrik »Boldog napok emlékei« című beszélykötetére előfizetési fölhívást külde szét; ára 80 krajcár; a tiszta jövedelmet (ha lesz) a ma­gyar hírlapírók és vidéki színészek nyugdíjalapjára szánta a jóakaratú szerző. A Temesvárit Green Jenő ügyvédjelölt, ki a Jeszenszky ügyvédi irodájában dolgozott, anyagi zavarok miatt agyon lőtte magát, angol származású, de teljesen megmagyarosodott, kép­zett fiatal ember volt. — Bugyi pestmegyei faluban Schiff Babett 17 éves zsidó leány a kath. hitre tért s a keresztségben Róza nevet kapott. — Nyitrame­­gyében a Zsámbokréthből tegnap reggel Baánba in­duló postakocsit rablók támadták meg, a kocsist meg­gyilkolták, szállítmányát elrabolták s aztán elme­nekültek. Ausztriai híveit. *** Cercle a királynál. A magyar delegáció fogadása alkalmával ő felsége a hivatalos szertartás után egy egész órán át beszélgetett a delegátusokkal. Mindenkit megszólított s azokra, kik már voltak dele­gátusok, valamennyire emlékezett, csak az uj tagokat mutattatá be magának, ezek köz­t Berzeviczy Albertet, a tengerészügyi albizottság előadóját, kitől szülőmegyéje felől kérdezősködött. A király a legjobb hangulatban volt, gr. Andrássy Gyulával, Szlávy Józseffel és gróf Szécsen Antallal kezet fogott, Tisza Lajossal és a Sze­geden volt többi képviselőkkel pedig a szegedi kelle­mes napokról beszélgetett. Jókai Mórt különösen az ásotthalmi érdekes kirándulásra emlékeztetve. Sok delegátustól évek előtti dolgokról, majd választókerü­leteikről tudakozódott, a régibb delegátusokról pedig pontosan tudta, ki melyik albizottságban működik, egyikkel társalogva megjegyzi, hogy az albizottság­ban csak intézzenek kérdéseket a kormányhoz, ennek kötelessége felvilágosításokat adni. Báró Bánhidy Bélának örömét fejezte ki, hogy ismét láthatja, Szalay Ödönnek pedig azt mondá, hogy, mint a bécsújhelyi katonai akadémia egykori növendéke és volt­ katona­tiszt nagyon helyén van a hadügyi bizottságban. A horvát delegátusokat is megszólítá­k Kreszticstől, ki németül szólt, azt kérdé, nem tud-e magyarul Pomaics­­tól is azt kérdezte, hogy a fia tud-e jól magyarul ? Kussevich és Vukotinovics horvát képviselőkkel szem­ben megjegyzé a király, hogy Szlavóniában és Bosz­niában nem voltak zavargások s kívánatos lett volna, hogy Zágrábban se történjenek; maguk a horvátok bizonynyal óhajtják, hogy a horvát tartománygyűlés mielőbb összeülhessen ; kifejezte ő felsége reményét is, hogy Horvátországban nem sokára minden vissza­tér a régi kerékvágásba. A király Haynald - homok­kal és gróf Andrássy Gyulával társalgott leghosz­­szabban. Délután Tisza Kálmán kormányelnök hosz­­szabb kihallgatáson volt ő felségénél. A delegáció albizottságai már munkálkodnak s a külügyi albizott­ságban Jókai Mór szőnyegre hozta a magyarok al­kalmazását a keleti konzulságoknál. Gróf Wilczek János meghívta a delegátusokat a villamossági kiál­lítás megtekintésére s hétfőn este testületileg fognak oda kirándulni. *** A bécsi burg kiépítését a burgring felé, mint tudva van, már tavaly megkezdték. Itt két mo­numentális szárnyépület fog emelkedni s mindegyik­nek építésére tiz-tiz évi időt szántak. Ezzel azonban a bécsi fejedelmi lak kiépítése még nem lesz befejezve. A már kész tervek szerint, a burgot a legnagyobbszerü uralkodói paloták egyikévé alakítják át s a most megkezdett építkezések után a belső részekre kerül a sor, nevezetesen azt az épület­csoportot, melyben most a burgszinház s más különféle helyiség van, egé­szen lebontják s itt lesz a palotának egyik főhomlok­zata. Az új burgszinház elkészültével a mostanit (három vagy négy év múlva) természetesen bezárják s a lerombolásig udvari háztartási célokra fogják használni. Az itt most használatlan levő színpadi díszleteket valamelyik vidéki nagyobb színháznak ajándékozzák. *** A német dal Triesztben nem igen hódit. A »Monteverde« előkelő helyiségében közelebb Frank bécsi énekes társulata hirdetett előadást német, olasz és magyar tagokkal. Az olasz és magyar dalokat a közönség viharosan megtapsolta, de mikor egy német énekesnő s maga Frank kezdtek énekelni, nagy pisz­­szegés, zaj támadt s a közönség tombolva kiáltotta, hogy »elég«, »nem kell a német dal.« Az énekesnő sírva fakadt az izgatottságtól és távozott a színpad­ról, de Frank bátran énekelt tovább. Mikor végre visszatért öltözőjébe, kellemetlen meglepetés várta: összes hangjegyei eltűntek s helyettük levelet talált, mely fenyegető hangon intette, hogy pusztuljon a városból mert az olaszoknak nincs szükségük német énekesekre. *** Szenzációs öngyilkosság hírét jelentik Prágából. Dr. Pruc­a püspök, kinek elhunytát e na­pokban tudatta a táviró, nem természetes halállal múlt ki, hanem maga végezte ki magát: hálószobája ajtajának sarkára akasztotta fel magát. Kínos beteg­ségben szenvedett s az utóbbi hetekben üldöztetési mánia is járult hozzá. Már régebben véget akart egy­szer vetni életének az ablakból való kiugrással, de ak­kor szolgája megakadályozta. Ez év elején ő felsége budweisi püspökké nevezte ki, dr. Pruc­a azonban betegsége miatt leköszönt ez állásáról. *** Báró Aspre tábornok hamvait legköze­lebb áthozzák Páduából osztrák területre, hogy Wetz­­dorfban Radeczky tábornagy mellé temessék. Paduá­­ban újra rendezik a temetőt s a hatóság kimondta, hogy az olyan hamvakat, melyeknek külön eltakarítá­sáról senki sem gondoskodik, egy nagy közös sírba temetik. E temetőben azonban több osztrák főtiszt is nyugszik az 1835—1865-dik évekből s ezek egyike báró Aspre tábornok, ki hadtestparancsnok volt Albrecht főherceg alatt Novaránál. A főherceg gon­doskodik most a hamvak átszállításáról, míg egy má­sik tábornoknak, Geppert Lajosnak Páduában külön sírt rendeltek meg. *** Nagy hatás. Az annak idején nálunk is sokat megkönyezett »Lowoodi árva«, Birchpfeiffer Sarolta szentimentális drámája, aligha ért valahol oly nagy hatást, mint közelebb Karintia egyik városá­ban. A közönség mély megindulással kísérte Jane Eyre és Rochester történetét, mely annak rendjén el­jutott a szerencsés megoldáshoz, a szerelmesekből bol­dog pár lett, a függöny legördült. A közönség könye­­zett és tapsolt és nem mozdult. A színpadról megle­petve látták ezt s még inkább meg voltak akadva, mi­kor rövid szünet után a nézőtérről kiáltások hallat­szottak, hogy folytassák a darabot. A zaj nem csilla­pult s a rendező kénytelen volt kilépni és tudatni, hogy »nincs tovább, a darab be van fejezve.« A közön­ség hát távozott, de hangosan nyilvánító elégedetlen­ségét a fölött, hogy kívánsága nem teljesült. **# Ausztriai hírek. A trónörökös pár­nak Ebenthalba, a Coburg hercegi családhoz terve­zett kirándulása csütörtökön a rossz idő miatt el­maradt. — Rudolf trónörökös november 8-dikán Berlinbe utazik s Albert szá­z királylyal együtt részt vesz a porosz udvari vadászatokban Schorfsheideben. — Tilgner Viktor bécsi szobrász hazánkfia a király­tól megbízást kapott több szoborműre az ischli palota számára. — Strauss János meghívást kapott Lon­donból, hogy személyes igazgatása mellett mutassa be operetteseit.— Deutsch Ignác, a jeruzsálemi zsidó hitközség gondnoka, e napokban Bécsbe érkezett és kihallgatáson volt ő felségénél, a jeruzsálemi osztrák­magyar zsidók üdvözlő feliratát nyújtva át a trón­örökös pár családi öröme alkalmából. — Pichler Ádám­ gurki prépost, az osztrák katholikus papság Nesztora s kiválóan tudományos miveltségű férfiú, e napokban meghalt, nyolcvankét éves korában; nagybecsű könyvtárt és képgyűjteményt hagyott hátra. — A keleti­ akadémia újjászervezése alkal­mából dr. Károlyi Árpád, a cs. és házi, udvari és ál­lami levéltár fogalmazója, az akadémiánál a magyar nyelv rendkívüli tanárává neveztetett ki.­­ Klagen­furtban szerdán német nemzetiségi tüntetés volt a szín­házban, hol Neuhoff színész rögtönzött couplet-ket énekelt a német lakosság megrendszabályozása ellen. — Olmircben az esküdtszék tíz napi tárgyalás után felmentette a szociális­ vádlottakat, kik izgató iratok terjesztésével voltak vádolva; többen közülök pár havi vizsgálati fogságot is szenvedtek. 1611 Külföld. *** Keresett művésznő- Mióta Patti és Nilsson asszonyok folyvást Amerikában járnak dollárokat aratni, Európában Lucca Paulina asszony a legkere­settebb énekesnő. Legközelebb Moszkvába utazik, hol egy havi vendégszereplésért százhúszezer frankot kap. Tavaszra már Londonba szerződött Gye impresario társulatához, ki két hóra százezer frankot fizet a mű­vésznőnek. Közben Bécsben és Berlinben fog énekelni. A jövő év őszére különben már őt is csalogatják Ame­rikába, egy impresario félévre félmillió frankkal kí­nálta meg, de a művésznő még nem szánta el magát a tengeri utazásra. Darwin hitvallása. A nagy tudós levelei közül e napokban nyilvánosságra került a legérdeke­sebbek egyike, mely Darwin sokszor emlegetett isten­­tagadására vet világot. A levél e része így szól: »A­mi saját nézeteimet illeti, ez oly kérdés, mely csupán csak magamra nézve bír fontossággal. De mert ön kérdi, tehát azt felelem, hogy nézetem gyakran válto­zik. Egyébiránt hogy valakit istenhívőnek­­nevezhe­­tünk-e, az attól függ, mit értünk e szó alatt. Én legna­gyobb ingadozásaim idején sem voltam soha isten­tagadó olyan értelemben, hogy isten létét tagadtam volna. Azt hiszem (és minél inkább öregszem, annál gyakrabban) de nem mindig, hogy kedélyem állapo­tára az agnostikus szó illenék leginkább.« *** A szultán Ferenc József ő felségének. Mint Konstantinápolyból jelentik, Abdul Hamid szultán, barátsága j­eléül, Ferenc József ő felségének ajándékozott egy nyári palotát, mely hajdan Mighiridis Dsezamli pasaé volt. A Jenikejben fekvő palotát har­minc évvel ezelőtt konfiskálták Migiridis Dsezamli pasától, ki állítólag százezer török font költséggel épít­­teté. Királyunk az ajándékot elfogadván, báró Calice nagykövet által fejeztette ki köszönetét, a szultán pedig átadta báró Calicenek a pompás kéjlak kapukulcsait. Nem rég Vilmos német császár is kapott a szultántól ilyen ajándékot s ez »apró ajándékok« mindenesetre a Konstantinápoly, Bécs és Berlin közti szívélyes vi­szonyról tanúskodnak. *** A kiszabadulás dala. Booth Katalin tá­bornagy-kisasszony, az »üdv hadseregének parancs­noka«, svájci viszontagságai után szerencsésen vissza­érkezett Londonba. Kedden nagy ünnepélyt rendeztek tiszteletére az Exeter-Hallban s Booth k. a. azzal kezdte vázolni svájci élményeit, hogy elénekelte a »ki­szabadulás dalát«, melyet a börtönben szerzett, a­ hí­vek mély áhítattal hallgatták. A tábornagy kisasszony aztán részletesen elbeszélte Svájcban viselt dolgait, elfogatását és pőrét, de a hatósági személyek udva­riasságáról nagy elismeréssel emlékezett meg; meg­engedték neki, hogy börtönéből elmenjen egy teme­tésre is. Mégis van győződve, hogy Svájcban el van vetve a »reformáció« magva s ezt többé a világ összes uralkodói sem lesznek képesek elfojtani. Párisban Garibaldi fiával találkozott, ki Olaszországba hívta és biztosította, hogy ott fényesen fogják fogadni. A gyű­lés azzal ért véget, hogy ötszáz font sterlinget gyűj­töttek a hadjárat folytatásának költségeire. *** Sivang-Su­khinai császár közelebb töltötte be élete tizennegyedik évét és e napon volt először szabad végig néznie a palotában rendezett színi elő­adást. Ugyane napon Hang-Cau szent város híres naptemplomában ünnepélyesen fölállították a császár és miniszterei szobrait s e szobrok közül az uralkodóét mint istenét tisztelik és tömjénezik, de a miniszterek­nek is félistent illető tisztelet jut. A pekingi palotában ez alkalomból nagy hivatalos tisztelgés folyt. *** A kisázsiai földrengés, újabb tudósítások szerint, több mint negyedfélezer házat döntött romba. A Cseszme városa körül fekvő nyolc kis faluban szer­dáig százhúsz halottat húztak ki a romok alól s vagy negyedfélszáz fekszik rögtönzött pajtákban. Hány ember esett áldozatul a távolabb eső helységekben, azt még nem tudhatni s hetek fognak beletelni, mig az áldozatok névsorát hitelesen összeállíthatják. Több helyen nagy hegyomlások történtek, eltemetve az alant fekvő házakat lakosaikkal együtt; Alatra mel­lett pedig megnyílt a föld s több házikó az örvénybe zuhant, mely később ismét becsukódott. A sebesültek száma mintegy hatszáz; három falu annyira elpusz­­tult, hogy alig fog többé felépülni.

Next