Fővárosi Lapok 1886. október (272-302. szám)
1886-10-01 / 272. szám
HRMHMHB Péntek, 1886. október 1. 272. szám. Huszonharmadik évfolyam. Szerkesztői iroda: Budapest, ferenciek-tere 3. az. I. emelet. Előfizetési dij: Félérre ............................ • 8 frt. H egyedévre ...... 4 frt. Megjelenik mindennap. FŐVÁROSI LAPOK SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. B Előfizetések szintúgy mint Hirdetések a kiadóhivatalba (Budapest, ferenciek-tere, Athenaeum-épület) küldendők. Boldog ő, mert oda ment el, Hó hol sohse hűli, Hol a tengeri bőven kei, Ónként hajt a virril; Hol a bokor madár-dallal, Vaddal a pagony, Hol minden tó tele hallal, Vígan, gazdagon. Neki ott fönn dús asztal jut, Itt maradva mi: Hogy tetteit magasztaljuk S ássunk sirt neki. Ide hát ve’g-emlékinket, S gyász-dalt zengjetek ! Es tegyünk sírjába mindent, A mit szeretett. Bárdját a feje alá, mit Hősen forgata; S medve-comb kövér sonkáit, Mert nagy út oda ! Meg a jó élesre fent kést, Melylyel ellene Feje-bőrét, három metszést Téve, szegte le. Még pirosítót markába, Hogy kéznél legyen : Hadd ragyogjon, mint tűz lángja, Égbe ha megyen ! Szász Károly.------4*!@>Sí= A tizenkettedik órában. (Novella.) irta Beniczkyné Bajza Lenke. I. A nap lemenőben volt. Fiatal leány ült az ablaknál s női kalapon dolgozott, mig egy idősebb hölgy előtte állva figyelemmel kisérte munkáját s majd ebben, majd abban tanácsot adott neki. — Ha neked volnék, Lóri, azt a virágot ide, azt a csokrot amoda tűzném. A te arcodhoz jól áll, ha oldalt van a disz s a csipke kissé homlokodra hull. — Várjon csak mama, majd megpróbálom, — mondá a leány s a tükörhöz futott, fejére téve a kalapot, azon üde, élénk, gondtalan mosolylyal tekintett abba, a mi csak tizennyolc éves arcnak a tulajdona. — Nos, meg vagy elégedve ? — így jól lesz. Klára sem találhat ebben semmi kivetőt, testvére méltó lesz hozzá. — Meddig szándékozol nála maradni ? — A meddig szüleim megengedik, különösen atyám nem szereti, ha távol vagyok. — Én is nehezen nélkülözlek. — Tudom. Sietni fogok vissza. — És még más valaki is szomorú lesz távozásod miatt. — Oh, az a más könnyen vigasztalja magát. — Nem hiszem, ö nagyon jóravaló ember. — Milyen elfogult mama, hisz azért lehet valaki jóravaló, hogy engem nem szeret. — Most nem úgy beszélsz, a hogy érzesz Lóri, — mondá az éltesebb nő. — Te nagyon jól tudod, hogy ha valaki két évig folytonosan udvarol egy leánynak s azt két heti távoliét alatt elfelejti, nem lehet jóravaló embernek nevezni. — De Sándor nekem nem udvarol. — Hát miként nevezed folytonos figyelmét, kitüntetését más lányok felett ? — Talán jobban mulat velem, mint más leányokkal, aztán meg régi ismerősök is vagyunk. — Talán neked nem tetszik ? — Azt nem mondhatom, de ha arra kerülne, hogy megkérné kezemet, nem tudom: »igent« mondanék-e. — Mi korlátozna ebben ? — Sándor csak kereskedő, mig Klára nemes ember és katonatiszthez ment férjhez. Az anya elkomolyodott. — Félek Lóri, hogy hiúságnak áldozod fel jö— vödet, talán boldogságodat s azért nem örömest látom e Kláránál tervezett látogatást. — Ne féljen mama. A ki annyi óhajtással bir s oly sokat nélkülözött, mint én, az nem fog oktalanságot elkövetni. A „Fővárosi Lapok“ előfizetési fölhívását, a 23-dik évfolyam utolsó negyedére, ajánljuk a hazai művelt közönség szives figyelmébe. A mindennap teljes íven megjelenő s hétfőn is számmal szolgáló közlöny tartalmát s jeles irói körének munkásságát ismeri az olvasó világ. A lap törekvése: változatos, értékes olvasmányokkal, az élet folyását visszatükröző tárcákkal, bő és fris hírrovatokkal szolgálni s a mellett a jó ízlés és műveltség igényeit főfigyelemben tartani. Élőfizetési ár: évnegyedre í, fél évre 8, egész évre 16 frt. Natlovesszi halotti dal. (Schiller. *) Nézd, hogy ül ott a gyékényen, Olyan egyenest, Méltóságosan s keményen, Mint mig élt, e test! De hol az erő ökléből, Hol az ajk lehe, Mely füstöt fújt még imént föl, A Fő-lény fele! Hol a szem, mely sólyom-éllel Fü- s harmaton át Kómlelé ki s ismeré fel Az iram nyomát ? Hol a lábak, mik gyorsabban Futták a havon: Mint ha őz fut, szarvas robban, S csörtet a vadon. Fs e két kar, mely az ívet ügy föl-ijjalá : Nézd — hogy elröppent az élet — Lomhán csÜDg alá ! *) A nadovessziek Északamerika legészakibb részében, Grönland szomszédságában lakó félvad, pogány néptörzs, melyről Carver utazási leírásaiban van emlékezet. Schiller a költemény eszméjét s a nadovessziek temetkezési szertartásai leírását ez úti munkából vette. Az eleven, színekben gazdag, mondhatni drámai előadás nagy hatást tett Schiller kortársaira is, kik e költeményt nagy becsben tartották. A mi pogány őseink is ilyenformán temetkezhettek, csak hogy természetesen harci s nem vadász-fegyvereikkel, s nem medve-combot, hanem leölt hadi foglyokat áldoztak elhunyt hőseiknek. Sz. K. Párisi tárca. (A párisi chic-leány és divathölgy.) Vessünk egy pillantást a hanyatló francia magast társadalom viszonyaiba. A »femme séparée«-ről (vált asszonyról) akarok szólni és egyet közülök természet után rajzolni. Általában a házasfelek gyűlöletből válnak el, de a párisi divatos hölgy néha csupa c/iíc-böl is, mert bármennyire előkelő, elegáns, szép, szellemes, ünnepelt legyen is: a nagyvilágias dicsőség befejezettségét — sokak képzelme szerint — csak úgy nyeri el, ha elvált nő. A divat királynői: Sagan hercegnő, Gal- liffet marquise, Kersaent grófnő, a leghíresebb politikai, irodalmi, művészi szalonok házinői, köztük Mathild császári hercegnő, elvált nők, egyetemben azok többségével, kik az ő dicsőségükre vágyva, nyomdokaikon járnak. Az elváltság annyire e/iic-dolog kezd lenni, hogy a divatos nevelésben részesült nők, mielőtt még férjhez mentek volna, már is arról ábrándoznak. Töb- ször meggyőződhettem erről, midőn előkelő nevelőházakból szünidőre hazajött egyik-másik tizenhét éves leánykától incselkedő hangon kérdem : vájjon az a huszártiszt, a kire gondolni szokott, szőke-e vagy barna és nagy bajusza van-e? Magáról természetesen azt fogja mondani, hogy ő csak tanulnivalójára szokott gondolni ; de társnőit illetőleg többnyire kevésbbé diszkrét és nagyon könnyen beszédessé lehet őt tenni e tárgyban. Ez elfecsegések aztán mintegy láthatóvá teszik ama csirákat, melyeket egy hanyatló társadalom látványa vetett e zsönge szivekbe. A csábos ktirtü fámának dicszengései élénken visszhangoznak e kicsi világban, ki-ki aztán, hajlamai és sajátságai szerint, ebben vagy abban az ünnepelt szalonhösnőben ismer a maga ideáljára, mintaképül választja, jobbra-balra kutatni fog, hogy mentül többet tudjon meg róla és minden vágya, minden igyekvése oda fog irányulni, I hogy eszményképéhez mindenben hasonló legyen. ! íme logikai okadatolása annak, miként gondolhat egy backfisch, a nélkül, hogy hóbortos lenne, az elválásra, mint egy gyönyörökkel és dicsőséggel hímzett jövő kiindulási pontjára. Csak az, a kinek eszébe jutott ez irányban tapogatózni, adhat magának számot arról: mennyire és mily általánosan meg vannak mételyezve azoknak szivei, kik a holnapi társadalomban az asszonyi világot fogják alkotni. Ama leányokat, kiknél a szív természetes érzelmekre fakad, kik kölcsönös szerelemről, családi boldogságról ábrándoznak: naivák-nak tekintik ; az igazi chic-leány a hanyatló világnézet három érces vértjével védi szivét ilynemű gyöngesé- gek ellen ; s rendszeresen elfojtja magában mindazon érzelmeket, melyek nem szegődnek abbeli törekvésének szolgálatába, hogy divatos és ünnepelt asszony- nyá legyen; egyszóval márványkeblüvé törekszik magát keményíteni. Kisasszonynak csak a színészi világban lehetséges az önálló szereplés; az igazi világban mulhat- lanul Madame-má kell lenni; e nélkül a nő nincs képessé téve a világias dicsőséget megszerző szereplésre. A chic-leány tehát csak ez okból vágyódik mi- elébb asszonynyá lenni, férjét is kizárólag az imént körvonalzott életcélra való tekintetekből választja meg, ha módjában van a választás. Különben igyekszik olyat szerezni, a ki nevével, társadalmi állásával, összeköttetéseivel a lehető legelőnyösebben segíti a szalon királynő utáni törekvésében. Gyakran megtalálja ebbeli ideálját saját édes anyjában, a ki tapasztalataival meg fogja neki könnyíteni a feladatot. Hogy a számításba beillő férj öreg-e vagy fiatal, csunya-e vagy szép, nemeslelkü-e vagy nem, az mellékes valami. Mikor a férfi osztozik a chic-leány világnézetében, frigyök szövetkezésnek tekinthető, hogy együttes erővel szerezzék meg a világias dicsőség babérjait. ! Megértve egymást, jó viszonyban élhetnek egész éltükön át, akár mint két üzlettárs, kiknek, hogy boldoguljanak, föltétlenül szükségük van egymásra. A szivnek persze nincs semmi köze a jó barátsághoz; e tekintetben ők érzés nélküli lények. Mindegy nekik, ha egyik vagy másik fél szeszélyből vagy érdekből ismeretséget köt és ha ez ismeretség olyan, melyet sokan megirigyelnek, nemcsak nem bánják, de szeretik is, hogy közbeszéd tárgyát képezze. Helyén lesz itt utalni egy különösnek látszó, de mégis nagyon természetes dologra: a divatban levő hölgynek női jó hire — többnyire kifogástalan, még az elváltaknál is. A párisi előkelő körökben is vannak hölgyek, — ép annyian mint máshol, — kik érzelemből vagy gyarló hajlamaiknál fogva elsülyednek ; de én nem ezekről beszélek, hanem a chic-leányról, ki divatban levő hölgygyé alakult át. Hogy gerjedhetnének gyöngédebb érzelmek oly kebelben, mely elvesztette fogékonyságát minden olyas iránt, a mi nem függ össze a tündökléssel, a híresség utáni törekvéssel ? Hideg kacérok ők, irtóznának a gondolattól is, hogy valamely szerelmes bősnek lángja szétolvasztbatná szivük jegét. Hisz a di- vathölgyi szereplés sisyphusi munkája mellett, mely teljesen elfoglalja mindén idejüket, hogyan érhetnének ők rá a bensőbb érzelmekkel való bibelődésre ? Mert a divathölgyi dicsőség nem szinekura ám. Mint minden bódításnál, úgy a világias dicsőségnek is nem csupán megszerzése, hanem megőrzése is nehéz, fáradságos dolog. Folyton talpon kell lenni, soha el nem maradni onnan, hol az elegáns világnak találkozása van. Napjuk hajnalban végződik, midőn pre- miére-kről, operai előadásról, bálokból, estélyekről térnek haza és korán reggel kezdődik, mert kilenc óra felé már amazonnak öltözve telivér paripán kell vág- tatniok avagy kocsizniok a boulognei erdőben. Alig marad nekik nehány óra alvásra. Azok, a kik irigy szemekkel tekintenek a divat-