Fővárosi Lapok 1887. október (269-299. szám)
1887-10-01 / 269. szám
— Nem kell az embereknek irigységből eredt rágalmaira hallgatni, — vágott közbe a bronzmagyaros, ki előtt, mint valamennyi kereskedő és nagyiparos előtt a gazdagság a tisztességnek a jellege, — Verneille urnak nagyon sok ellensége van... De hát kinek ne volna ?. . — Kiállhat jót neked arról, hogy ő nem kicsinylené a velünk való rokoni összeköttetést s hogy beleegyeznék ily házasságba? Noha a mi házunk eléggé tisztelt a párisi üzleti körökben s noha te a kereskedelmi kamarának egyik tanácsosa vagy : vájjon nincs-e roppant hézag az ő milliói meg a mi szerény vagyonunk közt. Ez az összehasonlítás nagyon is elevenére hatott Ripaux úrnak; sokkal érzékenyebben érintette, semmit azt a felesége képzelhette volna. Ripaux úr önkéntelen összerezzent. Arca hirtelen elkomorult. — Igaz ! — mondta tompa hangon. S aztán nagyot sóhajtva hozzá tette: — A mi szerény vagyonunk ! — De miért beszélgetünk mi többé erről ? — kiáltott föl a leányka ; — beszéljünk inkább Christianról, meg a házasságunkról... Mert hát, ugye, mennél hamarább megtartjuk a menyegzőnket ? — Oly hamar, amint csak lehet, gyermekem, mivelhogy te és anyád azt tehetitek velem, amit csak akartok. — Az a szegény Christian nincs többé házunktól száműzve !. . Végre újra láthatom őt! Oh, papa mily jó vagy te! Meglásd, te is megkedveled őt!.. Jer, hadd öleljelek meg még egyszer! S a leány újra átölelte atyjának a nyakát. Öröme azonban még inkább fokozódott, mikor arról értesült, hogy Cintray Christian harmadnap, midőn neki épen születésnapja volt, náluk fog ebédelni s a vendégeknek hivatalosan be lesz mutatva, mint a Ripaux kisasszony jegyese. Annienek eltűntek a könyei. Visszatért vidám, jó kedve, mint ahogy ez egy húszéves leányhoz illik. Megpróbáltatásának a napjai elmúltak. Az a mély bánat, mely őt hónapokig gyötörte, mig atyja vonakodott e házasságba beléegyezni, eltűnt, halvány arca újra kigyult s minden lelki gyötrelme úgy tetszett most neki, mint egy rossz álom, melyből az édes valóra ébredt. — Valahára tehát, mégis csak a Christian felesége lehetek! — tombolt örömében a leányka. — Szinte megtébolyulok jó kedvemben! Annienek minden évben, születésnapja alkalmával, Ripaux úr egy-egy ékszert ajándékozott. Ezúttal az ajándék sokkal becsesebb volt: férjet ajándékozott neki! Szive választása szerint való férjet! Ugyanazt a fiatal embert, akit eddig makacsul visszautasított Még, mely a közel s távol szomszédságban a művészet és tudomány számos telepjét felvirágoztatá, e környéken is bámulatos remekeket teremtett. A harci kürtök ama harsonája, melylyel a makedoni Nagy Sándor a Syria, Egyptus, Mesopotamia, Assyria, Babylonia, Perzsia és India elfoglalására összetoborzott hopliteseit meginditá, a lydiai partvidéken is erős visszhangra talált volt. Egy szellemileg és kedélyileg csodásan megadományozott könnyed, vidor kedélyű, zengzetes nyelvű nép, a rómaiak, e területet az ó-hellén műveltség valóságos veteményes ágyává tették, melynek virágjai a költőiség és anyagi realizmus, az átszellemült műforma és az elpuhult, pazarkodó fényűzés. Emelkedettség és dőzsölés, csupa duzzadó észbeli, erkölcsi és anyagi erő hagyta nyomát e föld történelmének minden lapján. Egy csomó mondaszerű és történelmi név : Semiramis, Agamemnon, Androklus, Krezus, Kyros, Nagy Sándor, Mithridates, Attalus, Lyzimachus fénylik szemeinkbe e föld évlapjairól. Egész csomó egymás tőszomszédságában felvirágzott város : Metropolis, Daphnus, Polichne, Klazomenae, Rhytrium, Khalkidenses, Larissa, Gerae Acrae, Lebedus, Astillium, Pannonium, Anaea, Neapolis, Marathesium, Kolophon, Klaros, Pygelae, Teos és mindenek felett Ephesus híréről és jelentőségéről gajdol igézően Klio. Csaknem mindenike egy-egy művészeti, vallási, avagy hatalmi tényező a maga idején. Az Agamemnon által alapított Pygelae híressé lett Artemis Munychia szentélye után. Pannonium a helikoni Poseidon s a jóniai népgyülekezet irigyelt városa. Lebedust, Dionysus összes róniai művészeinek állandó lakóhelyét a dionysosi versenyek meszsze körben tették keresetté. Teos mint egy neves lyrikusnak, Anakreonnak, és egy ismert történetírónak, Hekataiosnak születési helye állott kegyeletes tiszteletben. Klarosnak ősi orákuluma versenyzett a delphiivel. A trójai Kaldhas halálával igazolta a klarosi Mopsus elsőségét. Emellett a klarosi Apollo-cultus is nagyban öregbtte e város vonzóerejét. Kolophonnak egynél több dicsőség jutott ki. Szerepel a Homér születését maguknak vitató városok sorozatában, de másfelől mint Mimmermus, Hermesianax, Xenophanes, Polymnastus és Nikandros szülőhelye is osztalékossá lett ezek ama dicsőségében, amelyet maguknak az elégikus és satyrikus költészet, a természetkutatás s a zene terén kivívtak. Ezenfelül mint a római szövetkezet egyik jelentékeny tagja széleskörű hatalmi befolyásra is tett szert. Notion nevű kikötője s árucikke lett kolofoniumja élénk és jövedelmező kereskedelmi lendületet biztosított életrevaló lakosságának. Tengeri ereje és hírbe jutott lovassága épen feltételező hatalommá tette, melyhez a perlekedő államok s városok nem egyszer felebbeztek. De hát még Ephesus! Ez valamennyijét nagyban felülmúlta. Egész Kis-Ázsiának legjelentékenyebb, legvagyonosabb és legműveltebb városaival sikeresen versenyezhetett. A Tauruson innen levő Ázsiában nem volt nálánál nagyobb s gazdagabb kereskedelmi piac. Ázsia és Európa között nem volt nálánál jelentősebb szellemi központ. A két kontinens között folyamatban levő csodás eszmecsere centruma volt. Kikötője — Panormus — a földközi tenger minden népének nyüzsgő gyülőhelyéül szolgált. Falai között a jeles költőknek, tudósoknak, művészeknek, szónokoknak egész serege, számos testülete állandóan tartózkodott. Sok jeles tehetség itt született is, mint Apelles és Pardasius a hírneves festők, Demetrios és Paonios a jeles műépítészek, Agasias a nagy szobrász, Herakleitos a mély bölcsész, Hermodorus a kitűnő törvénytudós, Hipponax a szellemes és élces jambusköltő, Artemidorus a tekintélyes geographus, Artemidorus a tanulságos korrajzoló, Lychnos az egyaránt ügyes szónok, költő és történész. Másfelől a mythosz is hozzájárult hírének és érdekességének emeléséhez. A területén folydogáló Kendriusban Leto mosakodott. Árnyas berkeiben a szerelemféltés kínjai által gyötört Hera leselkedett. Nagy kiterjedésű erdeiben Diana űzte olympusi nőnépével a felriasztott vadat. Magát a várost és környékét a gazdagság, a művészet és nagy fényűzés a legpompásabb tartózkodási helylyé varázsolta. A falakon belül nagy és fényes paloták, gymnasiumok, odeumok, stádiumok, amphitheatrumok, fürdők, játszóterek, oszlopcsarnokok, agorák pompáztak. A falakon kívül a leggyönyörűbb cipruszberkek, sétahelyek, diszkertek és mindennemű szentélyek tették a környéket kellemessé és keresetté. A kissé a tenger fölé emelkedő Ortygia igéző kétligetül említtetik. A liget fölé emelkedő Salmissus hegyen a mythosz által megszentelt régibb s újabb templomok állottak híres szobrászati mesterművekkel. Ezek között volt a Skopas Letoja és Ortygiája is. De leghíresebb nevezetességét a Chersiphron és Demokrates műve, a világhírű Artemision, Diana temploma képezte. Rendkívüliségét eléggé hirdeti már az, hogy egy Nagy Sándor késznek nyilatkozott a Herostratos által felgyújtott templom újjáépítésének összes költségeit viselni, ha nevét a szentély falaiba vésetheti. Szépsége annyira elragadó és utolérhetetlen volt, hogy a világ hét csodája közé számították. Mondhatni a görög fensőbb művészeti ambíció e templom architektúrájában és ékesítésében kívánt remekelni. Míg Jónia asszonyai ékszereiket hozták el s áldozták fel az istennőnek, azalatt a görög világ minden tájékáról művészeti remekek sereglettek ide. Oltárát csaknem egészen Praxiteles műalkotásai ékesíték. Csarnokait Krézus arany kosai s öblös edényei s a lydiai, lydiai, phrygiai, róniai tőkepénzesek 1983 A születésnapra rendezett ebédnek egyszersmind eljegyzési lakomául is kellett szolgálnia. Annie boldogsága tökéletes volt. Valóban, az a férfi, kit e leányka szeretett, minden tekintetben méltó volt a vonzalmára. Cintray Christian egy lyoni régi nemes családból származott, kinek öröksége egy részét a francia forradalom viharai elsöpörték, míg a másik részt nagyobbára atyjának szerencsétlen vállalatai emésztették föl. Tizenöt éves korában árvaságra jutva, mikor fölserdült, nem volt egyéb segélyforrása, mint akaratereje, képzettsége s rendkívüli hajlama a festészet iránt. (Folyt. köv.) Hazai irodalom, művészet. * »Merlin« tegnapi előadása is, melyet bérletszünetben tartottak, egészen megtörte az operaház nézőterét. Az előadás gyorsabban ment s az egyes szép részletek jobban hathattak. Legnagyobb hatása ismét az első felvonásnak és hatalmas septettjének volt; míg a második nyílt változásaival, tarka tabletuival s kissé hosszúra nyújtott, de jelesül előadott szerelmi duettjével Merlin és Viviane közt kárpótolt a zenei szárnyalás fogyásáért. Az előadók közül Lehmann Lili k. a. magaslott ki valamennyi fölött s Viviane-ja dominált az egész estén; a többiek közül Perotti (Merlin) és Ney (démon) álltak feladatuk színvonalán. * Az illusztrált magyar Shakespeare díszkiadásához, mely Csiky Gergely bevezetéseivel és jegyzeteivel jelenik meg, érdekes függeléket szerzett meg Ráth Mór kiadó. Ugyanis Rónay Jácint püspök átengedte Shakespeare-ről írt terjedelmes tanulmányát a kiadás számára. A kiadásból a »históriák«t tartalmazó kötet befejeztetett. * »Alföldi képes emlékkönyv«. Dr. Báttaszéki Lajos ily címen a kurucsi tűzkárosultak javára adott ki egy kötetet. Az alföldi megyék: Arad, Csongrád, Bihar, Torontál és Temes neves szülötteinek arcképei és rövid jellemrajzai vannak elől. Fábián László, az Ormósok, K. Dőry, Kállay Albert, Göndöcs Benedek, Török János, Parcsetich Félix, Schlauch Lőrinc, Sándor Béla, Hertelendy József, gr. Degenfeld-Schomburg és mások a közélet, politika szereplői közül. Az írói és művészvilágot Karacs Teréz, Hunyadi Margit, Hegyesi Mari asszonyok, Fái Szeréna k. a., Gelléri Mór, Haan Lajos sat. képviselik. Arad, Sólymos, Radna, Nagyvárad, Szeged, Temesvár, Makó, Békés Csaba sat. köz- és magánépületeiből a szerkesztő vagy negyvenet mutat be írásban és képekben. Még néhány kép: élőképek jelmezalakjai, népviseletek sat. következnek. A sort alföldi írók szépirodalmi közlései: Horvát (Horovitz) Lipót költeménye; Sebők Zsigmond, Murai Károly, Naményi Lajos, Gajzágó Ödön és Szevér elbeszélései fejezik be. A könyv ára fűzve 1 frt 50 kr, diszkötésben 2 frt 50 kr. * Horovitz Lipót festő családjával Tátrafüreden töltvén a nyarat, Budapestre érkezett hol Arany János arcképét festi az akadémia számára. E célból Lotz Károly kollegiális előzékenységgel engedte át neki az akadémia-palotában lévő műtermét. Ott Horovitz meg is kezdte munkáját. * A kolozsvári színház múlt hetét diszkétnek lehetne nevezni, nemcsak a királylátogatás miatt, hanem azért is, mert minden este telt ház nézte végig az előadásokat. És ez vidéken, a mai siralmas színházi viszonyok közt, megörökítendő esemény. Bevezetésül a díszelőadásra két felemelt helyáru est volt, hogy akkor ne essék rosszul az ötszörös árt megfizetni. A díszelőadás (most már megválthatjuk) alig érdemelt dicséretet, mert a »Falu rossza« ensemble-je, épen a bevont új szereplők által, vontatott volt kissé. A »Csókon szerzett vőlegény« Serédi Sarolta kisasszonynak hozott megérdemelt elismerést. Oly frissen, élénken játszott, oly találó volt minden mozdulata, hogy el is feledték hangja gyakori tremolóit. A »Báró és bankár« a dráma barátait elégítette ki. Fái Szeréna kisasszony, E. Kovács Gyula és Ivánfi nemes ambícióval igyekezett egymást túlszárnyalni s az eredmény a közönségre nézve igazi műélvezetet képviselt. Az uj saisonban ez volt a legsikerültebb előadás s a legfőbb elismerést szerzett. Ivánfi izmosodó tehetségének. »II. Rákóczi Ferenc fogságá«-nak hazafias kifakadásait E. Kovács Gyula hatással szavalta , míg Solti Teréz kisasszony (Amália) bebizonyította, hogy bár csiszolatlan még, de igazi tehetség, kinek jó iskolája a kolozsvári színpad. A »Vasgyáros« Fái Szeréna k. a. újabb sikerével járt. Claire-je bevégzett alak volt s minden jelenete zajos tetszést aratott. »Gasparone«-ban Réti Laura k. a. (grófné) hangjáért, Serédi Sarolta k. a. (Sora) játékáért kapott sok tapsot. Különben az igazgatóság érdemére legyen mondva, hogy a drámára nagyobb súlyt fektet, mint az operettere s a közönség érdeklődése is az iránt nyilvánul inkább. * Margó Célia k. a. búcsúja tegnap a közönség részéről meleg fogadtatás, tapsok ismételtetések, virágok és kihívások közt, a pályatársak részéről koszorúk átadása mellett folyt le. Strausz operetteje, »A királyné csipkekendője« rég látott oly telt házat. A búcsúzó énekesnő, ki szép énekrészeit még egy betoldott számmal is szaporítá, meggyőző bizonyságait kapta a közönség szeretetének. Az ovációkban a viszontlátás reménye is ki volt fejezve. Az egész ensemble is mintha nagyobb kedvvel működött volna. Pálmai Ilka asszony, Ligeti Irma k. a. meg Horvát az énekrészeket; Németh, Szilágyi és Csatai Zsófi asszony a komikus jeleneteket juttatták kellő érvényre. * A »Figyelő« szeptemberi füzete e hó végére négy cikkel jelent meg. Elsőnek dr. Ferenczy József közli gróf Dessewffy József egy hosszú levelét, melyben Aurél fia, a jeles publicista vázlatos életrajzát irta meg; utána dr. Máté Sándor folytatja Pauler Tivadar műveinek ismertetését s méltatását; Vachott Sándorné tovább halad visszaemlékezéseiben; Csaplár Benedek pedig ismét egy hosszabb részlettel gyarapítja a Révai életrajzát, ezúttal azt írva meg: mily körülmények közt hagyott fel Révai a rajztanítással. * Apróbb hírek. A nemzeti színházban »Othello« tegnapra hirdetett előadása is elmaradt Nagy Imre és Szacsvay rekedtsége miatt; e helyett a »Kolostorból« és »Csacska nők« című vígjátékokat adták. A népszínházban ma lép fel először öt havi betegsége után K. Tóth Ilon asszony, a »Tunikás leányok« című fővárosi életképben ; ugyanekkor két kisebb epizódszerepben két új tag, Gyöngyi Izsó