Fővárosi Lapok 1889. szeptember (239-268. szám)

1889-09-05 / 243. szám

irtot tartott vissza, ezt is csak azért, mert a művész egyik hitelezője lefoglalta. Úgy látszik azonban, hogy mégsem egészen úgy volt. A művész jogi képviselője szintén nyilatkozik és okiratokkal bizonyítja, hogy a több mint egy év óta esedékes díjért már két hónap­pal ezelőtt irt a vármegyéhez, de választ csak akkor kapott, mikor már a lapokban közzétett hírek kény­­szerítették a vármegyét nyilatkozásra. A megyei fő­jegyző akkor levelet írt Róna ügyvédéhez s értesí­tette, hogy a megye a felszólításra sürgősen utasí­totta házi pénztárát az esedékes összeg kifizetésére. Ez meg is történt, sőt a főjegyző azt is megírta, hogy a bíróilag megállapítandó perköltségeket is viseli. Nem áll tehát az, hogy a megye a művész díját bírói lefoglalás miatt tartotta vissza s nem áll az sem, hogy a per tárgyalása Róna közbenjárására maradt volna el. A tárgyalás elmaradt, mert a megye úgy a művész díját, mint a perkölségeket már előzőleg ki­fizette. * Az élet terhe. Tisztesen öltözött, mintegy huszonkét éves nő lépett be tegnap a kerepesi­ uti 32. sz. ház udvarára. Óvatosan körülnézett, aztán üvegcsét vett elő , gyorsan kiitta tartalmát. Még néhány lépést tett, aztán összerogyott. Segítségére siettek s még élve, de eszméletlen állapotban vitték kórházba. Ott sem nyerte vissza eszméletét. Nem tud­ják kicsoda, mivel mérgezte meg magát s mért vált ter­hére az élet, melynek még csak tavaszát érte meg. * Az »ördög bibliája.« A fővárosi honvéd­tiszti kar körében kínos hatást tett Vavra Vilmos honvédhadnagy elfogatása. Az elfogatás oka, hir szerint az, hogy Vavra a reá bízott hivatalos pénz­ből 700 frtot elsikkasztott. Mint mondja: kártyán vesztette el. * Vállalkozók fogásai. Érdekes per folyik most a budapesti kir. törvényszék polgári osztálya előtt. Bruck Manó fővárosi locsolási vállalkozó indí­tott 1500 forint erejéig a többi fővárosi locsolási vállalkozó ellen keresetet. Bruck beadványában elő­adja, hogy ő és a többi fővárosi vállalkozó, nehogy egymásnak konkurrenciát csináljanak s az árakat lenyomják, közös értekezletet tartottak az árlejtés előtt s megállapították az átlag­árakat, így azután az árlejtés simán folyt le. Legutóbb azonban, mint Bruck állítja, társai helyette egy másik vállalkozót juttattak megállapodás ellenére az egyik kerületbe s ezáltal ő 1500 frtnyi kárt szenvedett. Most ezért perli a vállalkozó kollégákat. A beadvány minden­esetre érdekes világot vet azokra a manipulációkra, melyek a fővárosi árlejtéseket megelőzik. * Szerencsétlenség a Dunán. Jandli Aladár 45 éves, budapesti vállalkozó kísérletet akart tenni a Dunán új uszályhajójával. Négy napszámossal el­evezett a csepel-szigeti Dunaágba. Ott a sekélyes víz­ből aszfalthoz való apró kavicsot hordatott az új bárkába. Hordképességét nem ismerte, a napszámo­sok figyelmeztetése ellenére a hajót túlterhelte, minek folytán az alámerült s mindnyájan a hullámokba ke­rültek. Három napszámos és a hajón volt kis fiú a partra úsztak. Jandli vállalkozót és Somogyi Gábor napszámost azonban azár elragadta s midőn Erős Jó­zsef napszámos egy ladikkal megmentésükre sietett, már eltűntek a vén Dunának évenkint annyi áldozatot kívánó gyomrába. A két vizbefultat már kifogták. * A szégyenlős adósok barátja. Furfangos ember állt tegnap a pestvidéki törvényszék előtt. Knobel Bernát a neve és soroksári lakos volt. So­roksáron lakik Lang Lipót kovács­mester is, ki pén­zes ember hírében áll. Egy szép napon beállított Knobel a kovács­mesterhez és egy »jó« váltót kínált neki leszámítolás végett, oly soroksári gazdától, a ki »szégyenlős« és nem akar személyesen jönni a köl­csönért. A­kinek neve a váltón volt, az csakugyan »megérte« a kért egypár száz forintot s a kovács­mester az összeget hiánytalanul átadta a »becsületes alkusz«-nak. Ezután Knobel Bernát még nyolc da­rab más váltót hozott, melyeken Soroksár legjobb »firmái« szerepeltek elfogadók gyanánt s a kovács­mester mindannyit beváltotta ropogós százasokkal és ötvenesekkel. Hogy azonban ismét »egy szép napon« Knobel Bernát búcsú nélkül elpárolgott Soroksárról, a tőkepénzes gyanakodóvá lett s­zázas erélylyel kez­dett tudakozódni az állítólagos váltó­adósoknál a­­ dolgok mibenléte felől. És ugyancsak hüledezett, mikor arról értesült, hogy Knobel Bernát jól szen­­zálkodott ugyan, de csak a saját zsebe javára, mert a fölvett pénzekből soha senki fia nem látott egy árva garast sem. A kovács­mester kára ezeknél az »ügyleteknél« 1930 írt.Panaszára az időközben Buda­pestre telepedett Knobel Bernátot letartóztatták s ez ügyben a végtárgyalást tegnap tartották meg a pest­vidéki törvényszék előtt. A vádlott kereken tagadta, hogy ő Láng Lipóttal pénzüzleti összeköttetésben állott volna, s tagadta, hogy a hamisitottnak bizonyult váltókat Lánghoz vitte és azok értékét átvette volna. A váltókon szereplő egyének pedig mindannyian ki­jelentették, hogy aláírásuk hamisított s hogy ők Knobel Bernátot soha kölcsönszerzéssel meg nem bízták és pénzt tőle át nem vettek. Végül Lang Lipót esküvel erősíté, hogy a váltókat Knobel vitte hozzá s azok értékét fölvette, sőt egynémelyik vál­tóra törlesztést is fizetett. A törvényszék meghall­gatva az ügyész s dr. Kemény Béla védő előterjesz­téseit, a vádlott Knobel Bernátot okirathamisítás bűntettében bűnösnek nyilvánította s ezért őt 6 évi fegyházra ítélte, ez időbe azonban a vizsgálati fog­ságban töltött negyedévi időt beszámítja. Elmarasz­talta ezenkívül a vádlottat a károsult Lang Lipót részére fizetendő 1468 frtnyi kártérítési összegben is. A vádlott, valamint az ügyész is felebbezett, s az utóbbi a súlyosbítás iránt is. A törvényszék elutasí­totta a védő azon kérelmét, hogy a vádlott szabad­­lábra helyeztessék. * Rövid ii­r­ek­. A redoute éttermében Sellei Gyula énektanár jövő vasárnap délelőtt tizenegy órakor növendékeivel vizsgálati matrncét rendez. — A Rókus­­kórháznál segédorvosi állásra van pályázat hirdetve s folyamodni jövő szombatig lehet. — Elhunyt Budapesten Beer Jakab, széles­ körökben ismert és becsült gabna­­kereskedő, hosszabb betegség után. — A Ferenc József nevelő-intézet internátusához az angol nyelv tanárává s egyúttal a gimnázium rendes tanárává dr. Re­ményi Ede (és nem Károly) neveztetett ki. — A kereskedelmi miniszter a fiumei Bachich Jenő és Orsói­nak Lajos hordó- és ládagyárának megadta a törvényes állami kedvezményeket. —A felső-erdősor egyik házában jövő szombaton árverezik el a lottóhős Farkas Menyhért ingóságait. — A kispesti kuglizó versenyről írják, hogy a nyaraló nyertese voltakép nem maga győzött a verseny­ben, hanem az ő nevében Psenák János kőfaragó dobott, egyike a legjobb kuglizóknak; a versenyszabályokban ez meg volt engedve. 1797 Tetétlen. Ez a gr. Zichy Géza otthona, nagy s költői és művészi lak egyszersmind, szölőhelye a legtöbb költői és zenei terméknek, melylyel a gróf megajándékozta közönségünket. Régebben a krónikák emlegették e helyet, most azóta vált ismertebbé, mióta gr. Zichy Géza lakja. írók, művészek szívesen látott vendégek nála. A szegedi dalünnep után, mint már említettük is, Hubay Jenő, Aggházy Károly és Szentirmay Ele­­mér voltak vendégei. E vendégek egyikétől, Szentir­may Elemértől származnak a következő érdekes sorok a kastélyról: A mint a nemes ízlésben épült kedves külsejű kastély közelébe érünk, azonnal szemünkbe ötlik a homlokzatba illesztett márványlapon olvasható követ­kező felirat: Isten a végcélunk Boldog lesz hajlékunk. Hazánk és királyunk Szent marad minálunk. Felhő ha környezne Dalolunk könyezve; Tiszta ha lesz egünk Dalolunk s nevetünk. Ez egyszerű szép sorok s a kényelmesen és dísze­sen berendezett kastély minden egyes része elárulja,­­ hogy költő és művész hajlékában vagyunk. Különö­sen leköti figyelmünket a tágas ebédlő egyik oldal­falát egészen elfoglaló üvegszekrény, melyben a gróf művészi diadalainak emléktárgyai helyezték el. Gaz­dag gyűjteménye a szebbnél szebb koszorúknak lát­ható itt, különböző szinü szalagjaikon remek kivitelű aranyhímzésben tüntetve fel a gróf nevét. A koszo­rúk alatt becses szép emléktárgyak, diplomák és világnevezetteségek arcképei vannak izlésteljesen el­rendezve. Mindegyik darab egy-egy művészi diadal emléke. Az előtérben gazdag aranyozással s felül császári koronával ékített két fekete keret áll az orosz cár és cárné arcképeivel. A felségek e kitün­tető ajándékát a gróf szentpétervári fényes sikerű hangversenye alkalmával kapta, legmelegebb elisme­résük nyilvánítása mellett. Az ebédlőből a dolgozó szobába lépünk, hol egy pompás Bösendorfer-zongora áll, a gróf sok szép alkotásának nemes eszköze. E hangszer elbűvölő ha­talommá válik annak a csodás balkéznek ujjai alatt. Szemben a zongorával, a falon, fegyvergyűjteményen akad meg szemünk. Mily ellentét! Itt a megsemmisí­tés, ott az alkotás eszköze. E gyűjtemény közepén egy régi közönséges szerkezetű egycsövű puska függ. Ez az a szomorú emlékű fegyver, melylyel a gróf vadászat közben jobb kezét ellőtte gyászos vé­­letlenségből. A kártékony golyó nagy áldozatot kö­vetelt, midőn a dicsőség fényes útját nyitotta meg a nemes gróf előtt. És tovább menve, kit ne érdekelne az a szoba, melyben az elhunyt nagy mester, Liszt Ferenc lakott, ki a grófban legkedvesebb tanítványát szerette. Itt irt, dolgozott s jókedvében fényes szellemének szik­ráit csillogtatta. Örömmel beszélt a nagy mester min­dig ezekről a napokról. S ki ne nézné érdekkel a ven­déglők előtt levő facsoportban azt a külön álló, hara­gos zöld színű kis fenyőcsemetét, melyet Liszt önke­zűleg ültetett oda, az eltöltött kedves napok emlé­kéül. Ez a kis csemete a gróf különös gondjainak tárgya és nem méltán-e ? Hát az a vén torony ott a terjedelmes park egy kimagasló pontján nem int-e hivólag felénk. E sajátos épület, mely felül apró Vidék. ** Ipolyságon tegnap folyt le a felvidéki magyar közművelődési egylet évi közgyű­lése. E napokban ismertettük már ez egylet évi jelen­tését, mely arról tanúskodik, hogy az egylet üdvösen működik, de arról is, hogy még szűkebb keretben mozog, mint a­hogy kívánatos volna. Nagyon messze áll attól, hogy olyan tevékenységet fejthessen ki, mint az erdélyi őszi magyar közmivelődési egyesület, tőkéje mindössze ötvennégyezer forint, tagdíjakból ötezer forintnál csak kevéssel vesz be többet s tagjai, ala­pítványai lassan szaporodnak. Pedig hogy a felvidéki magyarság erősítése a mind merészebben fellépő szláv irányzatok ellen mily fontos, az nem szorul bi­zonyításra. Remélhetőleg épen a mostani közgyűlés is buzdítólag fog hatni, hogy a legközvetlenebbül ér­dekelt felvidéki magyar társadalom erélyesebben fel­karolja az ügyet. A közgyűlésre számosan jelentek meg Hont, Nyitra, Bars vármegyékből s többek közt ott volt herceg Odescalchi Arthur, gr. Zichy, Rud­­nay Béla egyleti alelnök, a Majthényiak, Ruffyak sat. A vendégek tiszteletére a várost kivilágították s volt hangverseny és táncvigalom is. ** Díszes esküvő. Világoson, mint már röviden említek, a Bohus-család aradmegyei ősi kas­télyában loósi és egervári Solymosy Lajos tar­talékos lovashadnagy, a volt Atzél Péter-féle uradal­mak nagybirtokosa vezette oltárhoz világosi B­o­h­u­s El­m­a kisasszonyt, Bohus László orsz. képviselő leányát, az országszerte tisztelt, fenkölt lelkű s évek hosszú során át maradandó érdemeket szerzett úrnő, Bohusné Szögyéni Antonia unokáját. Az ősi kastély, mely a kies fekvésű világosi vár tövében épült, ünnepi díszt öltött ez alkalomra: virág, lombfüzérek, rózsa-guirlandok s a menyasszony és vőlegény arcké­pével díszített diadal­ivek ékiték falait, míg lenn, a nagy kiterjedésű park utait a két Világos község közönsége foglalta el. A násznép, mely a vőlegény családi gyásza miatt kevés kivétellel csak a közeli rokonokból alakult, fényes menetben vonult a mintegy háromnegyed­ órányira fekvő Pankota község templomához, melyet ez alkalomból Sulkovszky her­cegné restaurál­tatott s diszittetett fel virággal, sző­nyegekkel. A merre a menet hosszú kocsisora elha­ladt, a szomszédos községek utcái s terei mindenütt megteltek érdeklődőkkel, virágot, koszorút szórva a fogat elé, melyen a szép menyasszony elrobogott. Az esküvői szertartást Achim Ádám szarvasi evang. esperes végezte, szép beszédet intézve a fiatal párhoz. Nyoszolyó asszonyok voltak: Gróf Bréda Viktorné szül. Bohus Hona s Mesterházy Gyuláné úrnők; násznagyok: Mesterházy Gyula vasmegyei nagy­­birtokos a vőlegény nagybátyja és Bohus István. Nyoszolyó-leányok: Bohus Margit a menyasszony, Solymosy Irma a vőlegény nővére, Vásárhelyi Ju­liska, Mesterházy Irma kisasszonyok. Vőfélyek: Solymosy Ödön és Jenő, a vőlegény fivérei, dr. Ta­­kácsy Sándor t. főjegyző, dr. Dálnoky Lajos főispáni titkár. A násznép soraiban voltak : özv. Bohus Já­­nosné Szögyéni Antonia, Fábián László aradi főispán, Bohus Zsigmond kir. kamarás, főrendiházi tag és neje, id. Solymosy László és neje, Bohus László orsz. képviselő, Vásárhelyi Béla, Bohus Istvánné, gróf Bréda Viktor cs. kir. huszár-százados, ifj. Solymosy László, Bohus Lajos és neje, Sánka Lajos világosi főszolgabíró, Miss Cols, Bárczay Oszkárné, Biró Ákos, Fonyó Sári, Szent-Iványi Anna, Sánka Irma, Bárczay Nina, özv. Mih­ajlovics Ida, Krausz J., Beck Géza. Az esküvő után a szülői háznál gazdag ebéd következett, melyen a felköszöntők sorát Fábián László főispán nyitotta meg, éltetve a fiatal párt. Bohus István az örömszülőkért, Achim Ádám espe­res a nyoszolyó-asszonyokért és násznagyokért, Soly­mosy Ödön a nyoszolyó leányokért, Sánka Lajos Bohus Szögyéni Antónia úrnőért ürítette poharát, ki 86 éves kora dacára, minden szép s jó iránti fogé­konyságát megtartva, testi s szellemi ereje teljes épségével adhatja áldását forrón szeretett unokájára. Dr. Dálnoky Lajos, a menyasszony egyetlen nővérét, Bohus Margit kisasszonyt köszönte fel. A lakoma alatt sűrűn érkeztek az üdvözlő sürgönyök. Szögyéni Marich László, gr. Teleki Géza belügyminiszter, Sulkovszky hercegné, Fábián László főispán családja, a Szögyéni, Lumnitzer, br. Perényi, Jurenák, Zsi­ cellákra van osztva, dominálja a vidéket s ablakaiból gyönyörű kilátás nyílik az Alföld délibábos rónáira. Felépítése óta háromféle szolgálatot teljesített már ez a vén torony. A birtok előbbi tulajdonosa mulató­helyül használta. Később, midőn a gróf tudomány­kedvelő édes atyja vette meg a birtokot, csillagvizs­­gálásra rendezték be és sok világhírű tudós és böl­csész levele fordult meg e fülkében. Jelenleg kápol­nává alakították át. Érdekes történet fűződik e vén toronyhoz, melyet a grófi költő bizonyára el fog egy­szer modani versben és zenében. Sok a megfigyelni, élvezni való Tetétlenen, s a nemes gróf páratlan vendégszeretete gondoskodik arról, hogy az ott eltöltött kedves napok emléke el­­enyészhetetlenül éljen szivünkben.

Next