Fővárosi Lapok 1889. december (330-359. szám)
1889-12-11 / 340. szám
felette szívélyesen társalog a legegyszerűbb személyekkel is. Misézni a lakásán szokott. *** Anzengruber Lajos, a nálunk is jól ismert osztrák költő és drámaíró, Bécsben tegnapra virradó éjjel meghalt. Elhunyta nehezen pótolható veszteséget jelent az osztrák irodalomra nézve, mert nemcsak kedvelt és jó író volt, hanem minden izében eredeti, igazi osztrák költő. Úgy ismerte a népet, mint csak kevesen. Több művét lokális dialektusban is irta meg. 1839-ben született Bécsben s apja alsóbbrangu hivatalnok lévén, neveltetésére nem áldozhatott semmit. Anzengruber tehát kényszerülve volt tanulmányait abbanhagyni s beállott segédnek egy könyvkereskedésbe. Ez állásában megismerkedett a régibb és újabb irodalmi termékekkel. Csakhamar otthagyta a könyvpolcokat, beállt színésznek s az maradt hét évig, vándorolva egyik városból a másikba. Majd a hirlapból pályára lépett, aztán hivatalnok lett, majd több élclapnak lett munkatársa s a bécsi »Figaro« című humorisztikus hetilapot hat éven keresztül szerkesztő. Elsőben novelláival keltett figyelmet. Már színész korában próbálkozott a színműirással is, első szárnypróbálgatásai azonban önmagát sem elégítették ki. Első sikerét 1876-ban aratta a »Kirchfeldi pap« című népszínművével, mely nálunk a népszínházban került színre pár évvel ezelőtt, a folyó évben pedig többször adták a városligeti színkörben s vidéki színpadjainkon hasonlókép sokszor megfordul. A sikertől buzdítva, végleg az írói pályára lépett, írva színműveket, regényeket s kisebb elbeszéléseket. Ismertebb drámái: a »Meineidbauer«, »Gewissenswurm«, »Die Kreuzerschreiber«, »Hand und Herz« stb. Nevezetesebb elbeszélő művei: »Der Schandfleck«, »Dorfgänge«, »Bekannte von der Strasse« sat. Ez őszön a »Der Fleck auf der Ehr’« című darabjával nyitották meg a bécsi új népszínházát. Pár nappal ezelőtt ülte meg születése napjának félszázados évfordulóját, de azután hirtelenül megbetegedett. Orvosi műtétnek is vetette magát alá s halálát valószínűleg vérmérgezés okozta. Nős volt, de nejétől elváltan élt. A közönség és az irodalmi körök is szerették ; sokan és sokfelé fogják megkönyezni. *** A magyar nyelv Morvaországban. Az utóbbi időben nagyon felszaporodtak az olyan esetek, hogy morvaországi községek a magyar nyelvű hivatalos átiratokra nem válaszoltak. Az a szokás járta, hogy ez iratokat egyszerűen visszaküldték a magyar hatóságoknak. E visszás állapoton segített most a morva helytartótanács. Rendeletet bocsátott ki, melyben meghagyja az összes községi elöljáróknak, hogy a magyar átiratokat fogadják el s szükség esetén lefordítás végett terjesszék fel azokat a kerületi kapitányságoknak. *** Bécsi polgárbál. Említettük, hogy a bécsi iparosbál a jövő farsangon is elmarad, mert a burgban még a télen nem szabad táncolni és az iparosbál helyiséget nem cserél, hanem hű marad a redoute-hoz s inkább szünetel. De lesz azért a bécsi polgárságnak fényes bálja. A községtanács ugyanis az uj városháza e célra átalakított dísztermeiben rendez fényes polgár bált. Több oldalról hangoztatják most Bécsben, hogy az iparosbál kövesse a példát. *** Pontatlanság. A keleti forgalom rendezése ügyében Bécsben értekezletet tartottak az érdekelt német, osztrák, magyar, bolgár és török vasutak képviselői. Vártak a szerb vasutak részéről is valakit, de nem jött senki s az értekezlet eredménytelenül szétoszlott. Egy nappal később Szerbiából levél érkezett, melyben megjegyzések voltak a tervezet némely elfogadhatatlan pontjára. A pontosság ugy látszik nem erény Szerbiában. *** A.asztriai tiltek. A király ő felsége tegnap magán-kihallgatáson fogadta Arisugava Takehito japáni herceget, kit udvari fogat vitt a burgba, hol uralkodó házak tagjait megillető tisztelgéssel fogadták; a herceg tegnapelőtt ebédet adott, melyre a bécsi japáni követség tagjai és Wohlgemuth fregatta-kapitány voltak hivatalosak. — Hebbel emlékezetére jövő pénteken a bécsi városházán ünnepélyt tartanak, aztán leleplezik az emléktáblát, melylyel azt a házat jelölték meg, ahol a költő meghalt. — Az osztrákmagyar államvasút bécsstadlaumarcheggi vonalrészén csak most szűnt meg teljesen a hófúvás okozta forgalmi akadály ; most már az összes vonatok rendesen közlekednek. Az a-csehek, hogy a huszita-kérdésben élét vegyék az ifjucseh izgatásnak, azzal a javaslattal léptek föl, hogy országos bizottság alakuljon s az egész cseh nemzetet hívja föl adakozásra egy nagyobb szabású Hús-szobor létesítése végett; e terv alkalmasint meg is valósul. — Umlauft János reichsrathi volt képviselő, az 1848-diki események egyik szereplője, Bécsben meghalt; elhunytak továbbá Bäumen nyug. altábornagy és Kirchmayer, az egykori parasztvezér. — Az osztrák hitelintézet 5—7 millió frtnyi tőkével részvénytársulatot alapít a galíciai földgyantatelepek megvásárlására — Strike készül Prágában is, hol az összes molnársegédek elhatározták a munka megszüntetését. — Az influenza föllépését Bécsben Nothnagel és Krahler egyetemi orvostanárok is konstatálták ; eddig vagy nyolcvan eset fordult elő, de a járvány enyhe lefolyású; a járvány eljutott már Berlinbe is. Külföld. *** Gróf Zichy Géza berlini hangversenye, bár egy napra esett Gura dalestélyével s a királyi zenekar szimfóniái előadásával, igen nagy és díszes közönséget vonzott, ami annak a bizonysága, hogy a művész-grófnak jó hite van a porosz fővárosban is. A hangverseny a vörös kereszt egylet javára volt. A német császár nem jelent meg, mert elutazott, a császárné pedig gyöngélkedett. A bérsi lapok igen elismerőleg írnak a hangversenyről. A félhivatalos »Post« ezt írja: »Gróf Zichy Géza négyféle minőségben, mint költő, zeneszerző, vezénylő és előadó mutatta be magát. Mint költő átengedi magát a múlt regényes varázsának, megénekli a vár régi történeteit, a keresztes vitézt, kit szerelmesétől a kolostor rideg szabályai ragadnak el, mibe mind a ketten belehalnak. Mint szeneszerző tetszetősen hangszerelt lírai darabokat is zenekarra, hangulatos apróságokat zongorára, mint dirigens és úgy ügyeskedik balkezével, mint amily virtuózán játszik a zongorán.« A »Voszische Zeitung« szerint, ámbár jól ismerik Berlinben a gróf virtuóz zongorajátékát, mégis mindig újra csodálják, mikép sikerül neki egy kézzel a dallamot és a kíséretet úgy játszani, hogy meglegyen a teljesség benyomása. S minthogy előadásában van értelem és zenei érzék, nem csupán a merő technikát bámuljuk benne. Játszott három apró, kedves szalondarabot magától, az »Első szerelem,« »Őszi rózsák« és »Utolsó szerelem« címűeket, majd a »Don Juan«ábrándot s a tapsokra ráadásul a »Valse de’Adéle«-t. A filharmóniai zenekar »Egy vár történeté«-t adta elő, mely apró zenei képek sorozata, mikhez Barkány Mária k. a. szavalta a költő összekötő verseit. Ez tehát afféle programmzene, de olyan, melylyel meg lehet barátkozni. Kecses invenció, szabatos forma a sajátságuk s a »Tatárjárás«-t, meg a »Szürke manó«-t, különösen az utóbbi pikáns rithmusait ismételten hallani kívánták.« A »Tägliche Rundschau« referensének, Gumbertnek is e számok tetszettek legjobban s a »Dolores« zenei közjátékai, mig a kompozícióba több erőt kívánna. A »Berliner Tagblatt« zenetudósítója megvallja, hogy őszinte örömmel állt ő is a tapsosok közé. A »Berliner Börsen-Courier« a hangverseny előtt is hosszasan foglalkozott gr. Zichy Gézával, megemlítve, hogy verseit jelesül fordító németre. Elismeréssel nyilatkoznak a többi berlini lapok is , ha van kifogásuk, legfölebb az, hogy »Dolores« zene miért nem gazdagabb színekben. Az említett zenekaron kívül a Klindworth-féle énekkar, Schultzen von Asten asszony és Marten fiatal tenorista működtek közre. A hangverseny végével az előadók pompás koszorúval lepték meg a grófot. A filharmonikusok megtartották a két partitúrát s még januárban ismét előadják a műveket. A hangverseny után az egyetemi ifjúság »Festkommers«-et rendezett a gróf tiszteletére, másnap pedig a tiszti kaszinóban volt tiszteletére vacsora. *** A német császár Frankfurtban. Vilmos császárt Frankfurtban a lelkesedés és tisztelet minden jelével halmozták el. A pálmakertben a város diszebédett rendezett, melyen a főpolgármester köszönte fel a császárt. Vilmos császár válaszolva, köszönetet mondott a szeretetért és lelkes ragaszkodásért, melylyel iránta nemcsak mint a megujult császári korona viselője, hanem mint Vilmos császár unokája és Frigyes császár fia iránt is, viseltetnek s melyet még egy hosszú élet munkájával kell kiérdemelnie. Aztán igy folytatá : »Minden törekvésem, egész munkám arra irányul, hogy hazámat nagynak, hatalmasnak és tiszteknek lássam. Ez elhatározás lelkesített, midőn a trónra léptem; e gondolat tölti el egész valómat. Meggyőződést szereztem ma, mily gyümölcsöket termettek azok az évek, melyek alatt elődeimnek sikerült a békét fentartaniok. Ha isten úgy akarja, az én törekvéseimet is, melyek erre irányulnak, hasonló siker fogja koronázni.« A császár Miquel főpolgármesternek és Frankfurt városának éltetésével végezte szavait. Este a császár az operaházat látogatta meg. Mikor a páholyában megjelent, a közönség felállott , így hallgatta végig Weber ünnepi nyitányát. A második felvonás után a császárnak a foyerban több hölgyet mutattak be. A színházból a görög tűzzel kivilágított utcákon át a császár a pályaudvarba hajtatott, hol a tábornoki kar s a katonai, valamint a polgári hatóságok legelőkelőbb tagjai voltak jelen. A felállított csapatok tisztelgése után a császár a főpolgármester kíséretében az udvari kocsiba ment, a dalkörök pedig a »Heil dem Kaiser« című dalt énekelték. A császár a főpolgármesterrel ismételten kezet szorított s kérte, hogy a polgárságnak tolmácsolja köszönetét a lelkes fogadtatásért. Egy negyed tizenkettőkor a vonat elrobogott Berlinbe. Miquel főpolgármesternek a császár életnagyságú arcképét ajándékozta. *** A belgrádi „bomba.Szerb szomszédaink most kedvekre gázolnak a mocsárnak. A hatalomra jutott radikálisok nem érik be ellenfeleik legyűrésével, hanem mindenféle kriminális vádakkal is lépnek föl, hogy a legyőzötteket végkép megsemmisítsék. Rakits volt pénzügyminisztert vád alá akarják helyezni, mert a skupstina által megszavazott öt millió helyett tíz millió kölcsönt kötött. Tegnapelőtt pedig »Bomba« címmel röpirat jelent meg, mely roppant szenzációt kelt, mert megvesztegetéssel vádolja nemcsak a volt minisztereket, hanem magát Milán királyt is. A röpirat szerint a szerbiai vasutak építésénél a vállalkozók hat millió frankot osztottak szét »borravalók«-ra s ebből Milán király két milliót kapott, Pirochanacz 800,000 frankot, a pénzügyminiszter félmilliót, Garasauin 300,000 frankot sat. A sárdobálást úgy látszik a szerb radikálisok is jól értik. *** Külföldi hírek. Carnot asszony nagy karácsonyi ünnepélyt rendez az elyséei palotában s négyszáz szegény sorsú tanuló lesz a vendége, kiknek maga fogja kiosztani a karácsonyi ajándékokat. — Az olasz királyi pár legközelebb Nápolyba rándul, hogy Frigyes császár ott időző özvegyét meglátogassa. — Longley Ernő fiatal zongoraművész, ki tiz éves korában mint csodagyermek tűnt fel, Stuttgartban mellbaj következtében meghalt; épen a Jankó-féle zongorán akart hangversenyt tartani s az előadás napján lepte meg a nagy vérömlés, melybe belehalt, huszonhárom éves korában. — A francia képviselőház heves vita után igazolta a Boulanger ellenében, bár kevesebb szavazattal, képviselőnek nyilvánított Joffrin mandátumát. — Stanley távirati értesítést küldött Brüsszelbe, hogy nemsokára oda érkezik. — London és Páris közt telefon összeköttetést terveznek s a két kormány közt már folynak erről a tárgyalások. — Kréta szigetén Rasid pasa a múlt hét végén kihirdette a szultán fermánját, mely kegyelmet ad a lázadóknak, ha a felbujtók kizárásával, egyúttal pedig több lényeges pontban módosítja, részben megszorítja a sziget alkotmányát. — Lord Wolseley tábornok, az angol sereg főparancsnoka, e napokban egy bankettnél beszédet mondott, egyebek közt megemlítve, hogy az angol hadsereg is már legközelebb ismétlő puskát és füst nélküli lőport kap. — Az orosz sajtó egy része nagyon mérgesen írt arról, hogy a bécsi börzén hivatalosan fogják a bolgár kölcsönt jegyezni; ebben már Ferdinand fejdelem elismerését látták, de lassan-lassan most már belenyugosznak. — Károly Württemberg király, ki a telet rendesen Nizzában szokta tölteni, ezúttal a Comote partjára megy. — Trepoff tábornok, szentpétervári volt rendőrfőnök, ki ellen 1878-ban Lasutics Vera merényletet követett el, Kievben e napokban meghalt. Nemzeti színház. Évi bérl. 262. sz. Havi b. 10. sz. December 11-én : Egy szegény ifjú története. Színmű 5 felv. Irta Beuillet O. Személyek : Odiot Maxime Mihályi Bévallan Horváth Laroque Újházi Laubepin, jegyző Szigeti I. Alain, szolga Pintér Desmarets, orvos Hetényi Gaston Kőrösmezei Vauberger, házm. Sántha A. Champlein Latabár Ivonet, pásztoriul Keczeri I. Laroqnené assz. Felekiné Margit, leánya Hegyesi M. Helene Szacsvayné Aubriné asszony Rákosi Sz. Krisztina Elfrid I. Vaubergerné Györgyné Kezdete 7 brake. Pista, kovács-inas Jancsi, szabó-inas Kisbiró Völgyi ezredes Saint Geran Roberto Róza Miska Egy káplár 1- ső ) 2- ik ) Biztos Rongyos ember 1- ső ) 2- ik ) Jean, pincér Cigány zenész közkatona játékos Vízvári Újvári Hunyadi Egressy Szirmai Lubinszky Lukács J. Takács Szabó A. Szabó J. Izsó Horváth Németh Sántha Gyöngyi Follinus V. Kovács Kamilla, komorna Csongori M. Segédtiszt Enyvári Monti, inasa Marton Völgyi inasa Szilágyi Egy polgár Halász A második felvonásban : »La Pierette* kettős tánc »A párisi festők* ballet 2-ik képe. Előadják D. Müller K., Mazzantini és az operaház tánckara, az operaház zenekarának kísérete mellett, Benkő karnagy vezetése alatt. It ír sor : Csütörtök: Széchy Mária. Péntek: Napam-asszony. Szombat: Coriolanus. Vasárnap: Miniszter előszobája. — A csók. Magy. kir. operaházba, szerdán, zárva. Műsor: Csütörtök : Az ördög része. Péntek : Aida . (Rossini P. k. a. és Prévost H. föllépte.) Szombat: Álarcos bál. (Prévost H. f) — Babatündér. Vasárnap : Lohengrin. Népszínház. December 11-én. (Bérleten kívül, fölemelt helyárakkal) ; a hírlapírók nyugdíjintézete javára, a nemzeti-, opera- és népszínház tagjaival : A szökött katona. Eredeti népszínmű 3 szakaszban. Irta Szigligeti Ede. Zenéjét szerzette Szerdahelyi J. Személyek: Monti gróf Szacsvai Kamilla, neje Jásay M. Korpádiné Szathmáryné Gergely, Kovács Vidor Lajos, szabó Náday Jakcsa, árva Blaha L. Gémesi, jegyző Gyenes Nagy hangverseny. 1. »Huesca», spanyol ballada Loewetől; énekli: Odry L. 2. »La Forosetta«, tarantella Ardititől; énekli: Bianchi B. 3. Aria Lortzing »Fegyverkovács* operájából; énekli : Ney Dávid. 4. Kettős Massenet »Lahor királya* operájából; éneklik : Rossini Paula és Broulik F. Az első számot zongorán kíséri Noszeda K.; a 2-ik, 3-ik és 4-ik számot kíséri az operaház zenekara, Mahler Gusztáv igazgató vezetése alatt. Kezdete 7 órakor. Műsor: Csütörtök : Viola. Péntek : Náni. Szombat: Orpheus a pokolban. Vasárnap : ugyanez. Vár - színház. ha, szerdán, zárva. Csütörtök : Vasárnap : Műsor: A méhek. A mumus. Felelős szerkesztő: Vadnai Károly.