Fővárosi Lapok, 1890. augusztus (27. évfolyam, 210-240. szám)
1890-08-01 / 210. szám
Péntek, 1890. augusztus 1. 210. szám. Huszonheteik évfolyam. Szerkesztői iroda: ZLmm K tenom* ** Előfizetések TlfiTfA DACfT T A DAF a Előfizetési dij: !■ NI V H fllU kl I I lH M 1 I i\ * kiadóhivatalt» MMvr...............................8 fr< Hl W HHIHH Hala W ^S' Hi HHIHiHDi BHiHE (Budapest, ferenciek-ter*, ■egyedéyre . ■ ...*frt _ . _ _ Athenaeum-épület) Egyes számo kr. SZÉPIRODALMI ÉS TÁRSADALMI NAPI KÖZLÖNY. küldendők. Nászdal. (A »Nemzet«-ből.) Fel, fel a dalra magyar troubadour ma! Üssön a két víg kedvvel a bárba, Folyjon az ajkról az ének ! Szende királylány szűzi fejére Tűzve a myrtus zöldje, fehérje — S a nagy oltár mécsei égnek. Szende királylány súgja ma el még Szent fogadalmát, tiszta szerelmét . Mellette a hercegi férfi, Cseng-bong a torony ércnyelvü harangja, Égbe gomolyg fel az orgona hangja, Országok imája kiséri. A deli párra lenéz a nagy oltár, Árnyában a boldog örömszülő ott áll: Magyarország büszke királya , Hitvese vére, az angyali lélek, Áldása a honnak, dísze nemének, S foly örömben könnyeik árja. Könnyet e két szempár sokat ontott, S haj ! — nem örömben. A bázeli gondot, A szörnyű keservet ismerik ők. Sorsuk: a trón dicsfénye s a bánat. Ám egüben ma vidám derű támad. Boldogok, ím, a királyi szülők. Oh, az a szent frigy, a mely ma kötődik Jók örömére, a messze jövőkig Boldog, örömteli légyen! Nagy jutalommal adós e szülőknek A magas ég, — most áldja meg őket Bőven, e lányka frigyében. Rózsanyilás van, félre a gyászszal! Csengve repüljön az égig a nászdal S áradjon e dal el a jégen ! Uj hiteseknek zengje szerelmét. Tűnj feledésbe, te bánatos emlék! Szebb kor pirkad az égen. Kozma Andor. ------=SSk»‹fí=----- Az aradi kiállításról. (Levél julius hó 29-dikéről.) Kedves barátnőm ! Tudod, hogy eredendő bűnöm a levelezés. A hőség elől elmenekülhettél fürdőhelyre, de nem az én leveleimtől, pedig hiszem, hogy te most csak azokat a leveleket szereted, melyek élőfán teremnek és föléd zöld ernyőt borítanak. Szegény fejed, zöldet e sorokban is kaphatsz. Még egy másik nagy hibámat is ismered : a kíváncsiságot. Ez indított meg egy kis sétára, hogy a kiállítási készülődéseket megtekintsem. Erről akarok neked mesélni. Oda irányul most nálunk minden érdek, hogy bárha országos lenne! Egy kis paradicsom, a »Nádor szálloda« kertjén mentem át, utamat rövidebbé és kellemesebbé téve. E díszes kert magántulajdon, de most egy részét — sodrony hálózattal elkerítve — étkezési helyül engedték át a fogadósnak. Kár, hogy a terület kicsi lesz a nagy közönség számára, mely ezt a kertrészt hihetőleg sűrűn fel fogja keresni, minthogy fekvése előnyösebb már nem lehet, csak néhány lépés választja el a kiállítás kapujától. A területre érve, egy gerendát átléptem, egy létrát kikerültem és vigyázva léptem tovább, hogy le ne locsoljanak az öntöző vízsugárral, vagy bele ne ütközzem az utakat egyengető hengerbe, mert ugyancsak serényen dolgoztak ácsok, kertészek, mázosok, napszámosok s ilyen helyen a kíváncsiság legyen legalább szerény. Csak kevés idő van már a megnyitásig és bizonyára az utolsó éjjeli órákban is lesz még elég dolog. Sohasem megyek a Maros-partra, — ami nyáron elég gyakran történik, mikor a hideg fürdőbe járok, — hogy eszembe ne jusson a hajdan és most. Te nem tudhatod, kedvesem, de én jól emlékezem, hogy milyen elhagyatott, ronda része volt ez a mi városunknak ezelőtt húsz, de még csak tíz évvel is. Az Eötvös-, Petőfi- és megyeház-utcán jutna Danica. (Délvidéki történet.) Irta Scossa Dezső. (Folytatás.) Danica szótlanul követte és megállt mögötte, csípőjére tett kezekkel nézve, amint az öreg a porhanyós földet feltúrta és a vizet ellocsolta rajta. Fekete tömeg nyüzsgött ott, mintha csak a föld mozgott volna. A piócák voltak, a Gyókó déda üzlete. Hogy irtózott tőlük eleinte, mekkorát sikított, mikor virágcserepeibe friss földet piszkálva fel, egy ilyen fekete szörnyeteg jutott a kezébe. A hideg érintés ájulttá tette, Milos pedig nevetve kapta karjaiba. Az egész ház környékén telítve volt már a talaj ezekkel a férgekkel, s a tőlük való félelem miatt kiszáradtak, elvesztek a virágok is, melyeket pedig a Bolja Bogdán adott neki ajándékba. Az öreg ember újra meg újra húzott egy vödör vizet, azután elegyengette a kiásott földet és csalánnal meg nagylevelű füvekkel szórta be. Ezek hűvösen tartották. És mialatt dolgozott, nem fogyott ki az elbeszélésből. Hejh! ha annyira vihetné, mint Popov Péra oda át a szerb parton. És újra elbeszélte, amit nála látott, egyetlen egyszeri látogatása alkalmával, amelyről kimeríthetlen részletei voltak. Popov Péra a Duna mellett lakott. Igen, arról lehet megismerni a házát, hogy magas, égbe nyúló pózna áll előtte, ördöngős kerekekkel a tetején, amelyek olyan sebesen forognak, mint az ördög motollája. Tudja isten mi hajtja, hacsak hegyes partról átverődő szél nem. Aztán alul csak folyik a viz szép csendesen az árkokba. — Igen bizony árkokba, a melyek hosszan, egymás mellé sorakoznak, akár a katonák, közben fáktól árnyalva, a melyek a nap égető sugarait távol tartják. Aztán elbeszélte az árkok rejtett kincseit. Nem aranyat rejtenek azok, hanem piócákat. Egy millió, két millió van bennük tavaszszal, őszre mégis mind üresek. Azám, a grk jön messze vidékről, jeget hozatunk ki a főtérről a Maroshoz, de ez utcáknak nevek is, külsejük is mennyit változott a boldogító aszfalt óta. Pusztaság, naptól leperzselt fű, por (fájdalom ebből most is több van, mint kellene.) mindenféle undok hulladék bántották azelőtt a szemet és szépérzéket ott, ahol most a diszes líceum, a Simay szép gőzfürdője, a kereskedelmi akadémia és leányiskola állnak, továbbá a városház és a minden kényelemmel ellátott vasúti palota. Több és mindig több divatosan épült és épülőfélben levő magánház képezi a kiskörutat. Itt van az ipartestület szép termekkel berendezett emeletes háza is, s úgyszólván ez adta az eszmét, hogy közelében létesítsék a kiállítást, annál inkább, mert hosszában a part néhány év óta parkozva van. Maradjunk mindjárt a nagy teremben, hol ép a képkiállítás rendezésén fárad Dömötör László líceumi tanár és a Kölcsey-egylet titkára, ki jó kedvvel és lovagias előzékenységgel ad magyarázatokat. Nem árulok el egyelőre többet, mint hogy belépve, figyelmünket rögtön magára vonja Fábián Lászlóné főispánná jól talált arcképe, ismert jóságos mosolyával; jobbról balról a Schlauch püspök és Szlávy József arcképei. A kisebb termekben a régiségek és ásványok lesznek elhelyezve; ide sok szép családi ereklyét is küldtek. Menjünk le és kerüljük meg a tojásdad nagy virágágyat. A szőnyeg-virány máris pompás színekben diszlik s mintha csak tündérujjak írták volna ,bele a két sorú feliratot: »Éljen Baross Gábor!« »Éljen Bethlen András.« Az ígéret és a remény megvan, hogy augusztus 2-dikán a megnyitás ünnepélyén Baross Gábor miniszter itt lesz. Nem is kétkedem, hogy az ígéret és remény, mindnyájunk örömére, teljesedni fog. Az »Alföldi és Délmagyarországi kiállítás« nem lesz, nem is lehet olyan, mint a budapesti országos tárlat volt, de szebb lesz a szegedinél. A főépület az ipar pavillon, ékesítve címerekkel és vígan lobogó kocsiján, amely pléhvel van kibélelve, megrakja és aztán viszi messze föl a hegyeken túl, a Pera pedig a markába nevet. Képes nagy bankó veni már azt, a fekete férgek ára, amelyért aztán veszegeti egymás után a földeket. Danicának mindig felragyogtak a szemei, amikor a Popov Péra kincseiről kezdett beszélni Gyókó. Ha az olyan nagy képes bankóért földet adnak, adnának érte aranyat, kalárist és önkéntelenül a nyakához nyúlt. Olyan igen elkelt volna azon még egy sor akármelyikből. Az öreg elkészült a piócás gödrök locsolásával és együtt jött vissza Danicával az udvarra. Most panaszkodni kezdett. Ha volna pénze hozzá, ő is a Péra gazdagságában osztozkodhatna, így egymaga mit bir összefogni s a pióca-fogó gyerekek is inkább öszszegyüjtik és Nédának viszik, aki nem sajnálja az utat a Péra telepéig. Hejh! a vén boszorkány egy ezüst dénárért félnapig is eltipeg. — Mért nem viszi el kend is ? — kérdé a menyecske. — A lábaim alig bírnák már a nagy terhet és a messze utat, de neki gyűjtöm, majd eljön a fia, a Száva, aztán veszek neked dukatát, veszek neked selyem kendőt, karéket, csak az adót fizetjük ki, meg azt a kis tékért segítem törleszteni, ami még a Milos jussára nehezül, — igen, meg egy kis tőkét teszek félre, hogy fizethessem a gyerekeket, hogy újra kezdhessem a gyűjtést. Ragyogó képet tudott a jövendőről rajzolni s s Danica ott hallgatta a küszöbhöz dőlve s képzeletben kiszínezve azt. — úgy úgy, tartsd bolonddá az asszonyt, nem elég bolond már úgy is — mondá Milos a nyitott kapunál hirtelen előlépve. Danica összerezzent. Egy idő óta nagyon furcsán bánt vele Milos. Kíméletlen volt és nyers, gyanakodó és bizalmatlan. Semmiben sem találta kedvét. Szótlanul rakta el sarlóját, alattomos tekintetet övezászlókkkal kívül belől. Sokat igér. A vasajtó maga is remekmű, a titkár szava szerint kétezer forintba került. Másik szép lakatos munka a sírrácsozat, néhai Tabajdy Károly főispán sírjára készítve, mind a kettő Stoll helybeli lakatos műhelyéből került ki. Sok csinos szekrény, felirattal, vagy még anélkül várja a ládák tartalmát, melyek titokteljesen foglalják el most az utat. Egy üveg szekrényben gyönyörű lombfűrész-munkát pillantottam meg, karos gyertyatartókat, óraburkokat stb . Temesvárról küldték. Hódmező-Vásárhelyről érkezett egy masszív, összehajtható, faragott ágy és egy remek szekrény. Ez utóbbit mindjárt oda szántam elegáns boudoirodba, sok kis fiókjában és étagérejein mennyi csecsebecse elfér! Hallottad már hírét a borsfának ? Állítólag ebből készült, s molyellenes szaga meg is van. Utána néztem még az este Brockhausban, s csakugyan: »piper nigrum terem Kelet-Indiában, Sumátrán, Borneón,« levesbe is tesszük, ugorkasalátán jó és még jobb, ha a bors hazájába küldhetjük, a kit ki nem állhatunk. A világosi cserépedény ki van már rakva. A parasztszobákat nagyban rendezik, a hunyadmegyeit a szép gróf Kuun Istvánná fölügyelete mellett. Már ott várakozik az asztal előtt a »türelmes« menyasszony. A peregi szobát ép peregi parasztleánykák súrolták, helyre igazítva a magasra vetett ágyat és a tulipános ládát. Eredeti a leányok által fűzött vőfélyből pattogatott kukoricából, dióból és vörös-zöld pamut bojtokkal, végére kötve egy pipi-kendő. A többi fülkéket kárpitozzák. Tűmunka — olyan, ami főkép minket nőket érdekel, — még nem látható, de lesz sok és szép. A kalotaszegi varottasokat ép akkor szállították. Hogy a gépcsarnok igen tágas, azt láttam, de nem krompomittálom magamat azal, hogy róla részleteket írjak. A borkóstoló pavilonban nagy a sürgés, forgás. Lesz Auerbach pince - kicsiben, a Mayercég csapolja majd benne a tüzet.