Fővárosi Lapok 1895. december (330-359. szám)

1895-12-31 / 359. szám

1895. d­eczember 31. Kedd, JöyAtlosz lapok — Korcsolyázók szerencsétlensége Soproni levelezőnk telegrafálja, hogy Czinfalván a czukor gyár mellett elterülő korcsolyapályán a jég tegnap beszakadt; két gyári tisztviselő Steiner Imre és Brauner Ferencz a jég alá került s ott meg is húladtak. Steiner csak 19 éves volt, Brauner 23 éves, mind a kettő előkelő családból való. — Hymen. .Termy Sándor kir. mérnök a lőcsei államépítészeti hivatalban jegyet váltott Gruber Mar­git kisasszonynyal, Gruber Károly főerdész leányával Csütörtökhelyen, Szepes megy­ében. —Dávid Samu kis­kunfélegyházi járásbirósági aljegyző e hó 28-án jegyezte el Wallerstei Laura kisasszonyt. — Arany Béla győri tisztviselő f. hó 27-én váltott jegyet Politzer Dávid leányával, Arankával. — Licht­m­a­n­n Miksa fővárosi mérnök karácsony estéjén jegyet váltott Reiner Ma­riska kisasszonnyal. — Kovács Samu polgári iskolai tanár eljegyezte Buchwald Ernesztin kiasszonyt Baján. — Beregszászy Kálmán Sztrinovich Flóra kisasszonynyal január hó 8-án tartja esküvőjét. — P­u­­­s­z­k­y Géza cs. és kir. kamarás ma tartotta eskü­vőjét Hódossy Imre orsz. képviselő leányával, Anná­val. Násznagyok voltak lipoczi Ke­ezer Miklós cs. és kir. kamarás és báró G­i 1­­­á­n­y­i Imre földbirtokos. — A vasút ellenségei. E hó 27-én Palota és Nagy­lak között a Szeged felé menő reggeli vonat elé 6 da­rab hídgerendát rakott valami gonosztevő. Szerencsére a mozdonyvezető jó távolságból észrevette a síneken fekvő fákat, a vonatot megállította s nem is történt semmi baj. A vizsgálat kiderítette, hogy a vaspálya töltését átszelő élővízcsatorna hídjának parancsait szed­ték fel: ha a vonat a hídra érkezik, menthetetlenül a csatornába fordul. A csendőrség erélyesen nyomoz a tettesek után. — Gyújtogatás. Tyirilla Pável barakanyi (Arad megyei) lakos régibb idő óta feszült viszonyban élt va­lami peres ügyből kifolyólag Bandár Jván ugyanottani lakossal. Tyirilla tegnapelőtt felbérelte Buntyestyán Stefán nevű szomszédját, hogy gyújtaná fel Bandár házát, illő jutalmat kap érte. Buntyestyán még az­nap éjszakáján tüzes taplót dugott a szalmafedelű ház ere­szébe; a háztető és a ház padlásán levő több mint 200 frt értékű élelmiszer elégett. Buntyestyánt és Tybrik­át a csendőrség letartóztatta. — Halálozás. Schmie­dt Katalin meghalt Rusz­­kinóczon élete 67. évében. — Ma­u­ritz Emilia elhunyt Gölniczen élete 20 ik évében. — Way and Géza dr. budapest-terézvárosi káplán, főgymnasiumi hittan tanár, a Fehér­ Kereszt egyesület pénztárosa ma hajnalban 38 éves korában meghalt. — Stirling Károlyné szül. Hets Anna meghalt tegnap Győrött életének 30-ik évében. MŰVÉSZETEK. * Operaház. Szilágyi Bella csakugyan hagyott maga u­tán űrt, amelyet sikerül igen jól betölteni. Teg­napelőtt Vasquez grófné volt az, aki mint Donna Anna fényes, zománczos hangjával és nőies varázsával jóval több élvezetet szerzett nekünk Szilágyi Bellá­nál, ma pedig ennek az énekesnőnek egy másik szerepe: Anita, a »Navarrai lány«, szakadt D. Handel Berta fiatalabb vállaira. Massenet­e dalművének soha sem éreztük szükségét a reper­­toireon. a tolmácsolásában ami értékes volt, azt Nikisch úgy is magával vitte,­és senki vissza nem hozta. Maga a czímszerep azok közé tartozik, a­melyeket az énekesnők elvállalnak, de nem ambi­­c­ionálnak. A legnagyobb mértékben fárasztó és kényes, így aztán D. Handel Berta, min­t előrelátható volt, nem csekély elfogultság­gal küzdött. Hangja minden esetre üdébb és áivatagabb elődjeénél. A Szilágyi Bella szopránja minden melodikus báj nélkül lévén, ki­zárólag dinamikai hatásokra volt alkalmas. De fölfogásban is — mint annak idején kifejtet­tük —­ Anitája hamis nyomokon járt. Mert a navarrai nő is, mint a legfőbb nő, alaptónusában lírai. Csak egy esetleg következtében válik tra­gikus hősnővé, így is azonban megmarad nőnek, szerelmesnek és nyomorultnak. A drámai elemeket fokozatosan veszi föl, anélkül, hogy bennök telje­sen felolvadna. Hisz ép ebben a fokozatosságban rejlik a művészet, rejlik egy jellem kidolgozása. Ezt Szilágyi Bella — bár színjátszó talentumának akadtak naiv bámulói — soha sem tudta, Ő mindig és minden szerepében egyformán görgette az ő drámai kavicsait. Anitája meg épen, kisded korában, vért szí­vott anyatej helyet, és bilbaói puskatusákon ringott, jóllehet erre Massenet sehol sem czéloz. D. Han­del Berta asszony mai énekére és játékára mint­­ sür­ü ködfátyol borult a lámpaláz. Technikai és­­ előadásbeli fogyatékait — amikben különben elődje sem szűkölködött , így nem róhatjuk fel neki szigorúan. Az intonáczió körül is több rendbeli baleset érte, azonban a disztonálások tömegében amúgy sem fogja soha utolérhetni Szilágyi Bellát. Egyebek­ben azt tartjuk, hogy e szerep mély is neki. A további előadásokon lehet, hogy többre megy szép hangjával; ha pedig Anitát soha sem is fogja úgy énekelni, mint egy Krupp-ágyu, az nem lesz baj. (m­.­g) * A fiatal leányoknak, Clarette úrhoz, a párisi Comédie igazgatójához, néhány fiatal leány levelet inté­zett, arra kérve őt, hogy játszasson már a Comédieben a számukra is. És ime az udvarias franczia teljesíti a kívánságot. Előadatja a „Fritz barátunk“-at és a „Makranczos hölgy“-et, ezt a két erkölcsös — és bizo­nyára nem is rossz — darabot. * Fővárosi művészek Debreczenben. A debreczeni színházban több fővárosi művész és művésznő fog ven­dégszerepelni. Blaha Lujzán kívül, a­ki egyúttal el is búcsúzik Debreczentől, az ő legelső diadalainak színhe­lyétől, fel fognak lépni: R. Schiff Etel, Komáromy Ma­riska, K. Hegyessy Mari, Küry Klára, Lánczy Ilka, Gerő Lina, továbbá Vizváry Gyula, Ujházy Ede és Náday. * A Hubay Popper kvartett január 3-án, pén­teken tartandó második bérleti kamara-estélyének a műsora a következő: I. Volkmann: Es-moll vonósnégyes. II. Nagy ária a „Hamleti ből. Énekli Marcella Lindh asszony, a „Metropolitan operahous“ tagja. III. Zongoraötös. Szerzette Bátor Izidor. A zon­gorarészt játszó Adler-Goldstein Vilma asszony. IV. Corelli: „La folia“ előadja Hubay Jenő. V. a) Angol ballada „God bye“, b) Bohm: „Zwei Herzen voll Liebe“, c) Eva Dell Aqua: Villanella. Énekli Lindh asszony. * Duse Amerikában. Duse Eleonóra január 27-én indul el Hamburgból Amerikába. Ott harmadfél hónapon keresztül fog vendégszerepelni. * Dumas utódja. A párisi drámaírók egylete Dumas utódjává, elnökké megválasztotta S­a­r­d­o­u Viktort, az eddigi alelnököt, míg ez utóbbinak a helyébe C­h­n­e­r Györgyöt ültették. * A főherczeg köszönete. József főherczeg nevében báró Vécsey Sándor főudvarmester meleg hangú köszönő levelet intézett id. Ábrányi Kornélhoz, a­ki Ábrányi Emilnek László főherczeg halálára irt költeményét meg­zenésítette. * A Bartay jubileum. Bartay Edének, a nemzeti zenede igazgatójának, 20 éves direktori jubileuma alkalmából, ma este díszhangverseny volt a Vigadó nagytermében. Az előkelő közönség so­raiban láttuk Zsilinszky Mihály államtitkárt, Szmrecsányi Miklós osztálytanácsost, Ger-­­­ó­c­z­y Károly alpolgármestert, K­á­­­d­y Gyula igazgatót, Hubay Jenőt és a művészvilág számos képviselőit. W­­­a­s­s­i­c­s miniszter levélben mentette ki távolmaradását. Először az ünnepeltnek négy művét, a »Ki­rályhimnusz« -t, »Elégiá«-t, »Scherzo«-t és »A hős halálá«-t adta elő a nemzeti zenede orkhesztruma és a zenekedvelők énekkara, Gobbi Alajos jeles vezénylete mellett. A közönség valamennyit lelke­sen fogadta és Bartayt zajosan hívta. Erre az emléktárgyak átnyújtása következett. Z­i­m­a­y László, a kitűnő zeneköltő, az intézet tanárainak ezüstkoszorúját nyújtotta át, ékes sza­vak kíséretében, míg a növendékek, a­kiknek Gobbi Károly volt a szónokuk, két ezüst karos gyertyatartóval lepték meg a jubilánst. Babér­koszorúkat adtak át; Siposs Antal az orsz. daláregylet, Szentirmay Elemér a Liszt Fe­­rencz-zeneművészkör és Mészáros Imre a fu­ll­armonikusok nevében. Az est zenei részének a piece de resistance-a most következett. Ez Zichy Géza grófnak »A zene« czimü vegyes ének- és zenekarra irt műve volt. Végtelenül bájos, friss és lendületes. Az alap­jául szolgáló költemény is Zichy gróf mun­kája ; tárgya az, hogy a zene a bölcsőtől a a koporsóig kiséri az embert. A melodikus, finom bölcsődalt Artois Margit énekelte kellemes hangon; a brilliánsul hangszerelt Diákok karát a közönség viharos tapsaira meg kellett ismételni; a Szerená­dot, a­melyet Szabó Imre adott elő ügyesen, ugyancsak meguj­rázták. Óriási hatást keltett a népdal és táncz, a mely minden izében nemzeti, magyaros és csupa szilajság, tűz. íme egy részlet a poémából: IRODALOM. Bársony István könyve. („Csend.“ Neogrády Antal rajzaival. Kiadják a Lég­­rády-Testvérek. Budapest 1896.) Megszoktuk, hogy Bársony István évről-évre egy pompás kötettel lepi meg a természetért ra­jongók nagy számát. A­kik a magyar­­literaturát irányok és ismusok szerint osztályozzák, Bársony István számára is találtak egy »iskolát«, a­mely­ben azonban csak mester van — tanítványok nél­kül. Bársony István önálló, érdekes egyéniségét nem utánozzák annyian, mint más felkapott nagyságot, mivel a legnehezebb művészi feladatokkal kell meg­küzdenie a tollnak, a­mikor minden poézis kutfor­­rását, magát a természetet akarja lefotografálni. Kisebb kaliberű tehetség nem lát egyebet erdőn és mezőn — mint a mennyit már ő előtte láttak s nem képes többet mondani róluk, mint a meny­nyit egy közönséges lélek, a mikor ihlet szállja meg. Ha túlságos részletezéssel bonczolja azt, a­mit lát, plagizálja a természetrajzot, a botanikát, ha felemelkedik az általánosságokba, émelygős lesz s nem fog kibontakozni a tartalom nélkül való frázisok és közhelyek tömkelegéből. Bársony, mint a természet modern festője, mint a leírások művésze csakugyan egyedül áll az újabb magyar literaturában. Mindegyike azoknak a finom rajzoknak, a melyeket »Csend« czímmel kötetbe foglalt, tanúságot tesz erős költői indivi­dualitásáról, mely »ott lebeg a vizek felett.« A vadság és a báj, a fenség és az egyszerűség egy­formán megragadja, de extázisában sohasem veszti el maga­stól a talajt — mint a­hogy igazi vadász ember a süppedékes lápokon ép olyan biztossággal halad, mint a gavallér a pesti aszfalton. Bársony István szenvedélyes vadász s azzal a szeretettel csüng ezen a nemes férfi-sporton, a­melyet mi elkényeztetett idegzetű fővárosiak alig tudunk megérteni. Csak azt látju­k és érezzük, ol­vasván a »Csend« et, hogy csodálatos hatalma van a természetnek az emberi szív felett, a­mely még így közvetve is, gyönyörűséggel merül el pompájába és folyton váltakozó, folyton megújhodó, de folyton­­érdekes szépségeibe. Egy-egy költemény prózában elmondva: így jellemezhetjük legtalálóbban Bársony­ István rajzait, a­melyeknek legjavát foglalja ma­gában a »Csend.« Eszünkbe sem jut mesét keresni ezekben a rajzokban, a minthogy szinte bántó, ha lírai költe­ményekben a poéta elbeszélő hanggal keveri össze érzéseit és hangulatait. Pedig Bársony azonfelül hegy a természetbe elmélyed, mesélni is tud annyi finomsággal és invenczióval, a­mennyivel kevés novellistánk dicsekedhetik. De a mesehang csak éppen arra szolgál nála, hogy megfigyelései és érzései arra tapadjanak és azon jegeczesedjer­nek meg. A magyar olvasóközönség régóta szereti Bár­­sonyt és így felmentve érezzük magunkat attól, hogy egyenként ismertessük bájos rajzait, a­melye­ket új könyvében nagy élvezettel olvastunk. Ennek a kötetnek is bizonyára az lesz a sorsa, mint elődei­nek. Mert hál’istennek még mindig nagy azok száma, a­kik gyönyörködni tudnak a szabad ter­mészet leghivatottabb poétájában. xy. 3463 No ne, no ne, No ne izélj édes kévés galambom, Hiszen, hiszen Derekad csak félkezemmel karolom. Csókot adj a legjavából, Nem vonok le kamatjából; No ne izélj, ne izélj hát tubiczám, Szomjas vagyok s jaj de csókra áll aszám. Az ódaszerű magaslatra emelkedő Búcsút Sondegg Adolf énekelte jó basszushangon A nagy­hatású művet egy Himnusz rekeszti be. Föltünést keltett Zichy Géza gróf elegáns, bravúros dirigá­lása is. Ez idő szerint — sajnos — nem bővelke­dünk sem formás, sem tartalmas karnagyokban. Az illusztris szerzőt a közönség nagy ovácziókban részesítette. Hangverseny után Bartay tiszteletére la­koma volt. * Rika. A bécsi Carl-színház igazgatója, Jauner, a jövő héten Budapestre jön, hogy megnézze a népszín­házban Szabados Béla és Márkus József sikert aratott operettjét, a „Biká“-t, a­mely esetleg Bécsben is színre kerül. * A budai zeneakadémia ma este tartotta ez idei második házi hangversenyét, a­melyen nagy közönség volt jelen. A változatos műsort Haydnnek egy vonós négyesével nyitották meg, a­melyet Gorigh L, Eberling J, Maroscher E. és Bálványi Gy. adták elő. Majd Erdődy Elza úrnő énekelt Brahmstól és Schuberttól egy egy dalt. Erdélyi Dezső, a zeneakadémiának új czimbalomtanára saját szerzeményű népdalait játszotta.

Next