Fővárosi Lapok, 1896. augusztus (33. évfolyam, 210-238. szám)
1896-08-01 / 210. szám
XXXIII. évfolyam 210. szám. 1896. Szombat, augusztus k Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, Vj évre 3 frt 50 kr.,egy hóra 1frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes számára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Felelős szerkesztő: Porzsolt Kálmán. Kiadó-tulajdonos: MAGYAR ÍRÓK KIADÓ R.-TÁRSASÁGA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Ferencziek tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban Tisztelettel kérjük vidéki t. előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfizetés megújítása iránt lehetőleg gyorsan intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A Párisi Budapest, július 31. Ha igaz, hogy az idő a legjobb orvos, egy fertályszázad nyilván elegendő még olyan rengeteg sebek hegesztésére, sajgásuk enyhítésére is, melyek egy egész nemzet, sok millió ember legfájóbb részét érték. Több mint fertályszázad éve üvöltözött Páris, a második császárság mámoros, őrjöngő Parisának utczáin a mesterkélt izgalom, könnyelmű, pöffeszkedő franczia gőg vérszomjas jelszava: a Berlin, a Berlin! Ami azután jött, az mind végzetszerű, igazságos, isten büntetése vala. De az emberi felvilágosodás hősi zászlóvivője, a balsorsában, megcsonkított, vérző, letiport állapotában is nagy franczia nemzet a köztársaság becsületes, feláldozóan hiv dajkálása, ápolása mellett ifjabban, erőteljesebben föltámadott. Gazdagságát, határtalan alkotási vágyát, munkaképességét azóta két ízben mutatta be a béke nemzetközi ünnepén a bámuló világnak. Most, évekkel előre, készülődik a harmadik, minden eddigit felülmúlón nagyszerű és pompás világkiállításra Francziaország. És ime még azok a nemzetek és államok is, melyeket a politika, az európai hatalmi egyensúly nehézkedési törvénye a francziával ellenkező oldalra állít, örömmel, lelkesedéssel sietnek helyet biztosítani maguknak a czivilizáczió nagy áldozó templomában. Legfőbb, legjellemzetesebb példa erre Francziaország legyőzője, megcsonkítója a nagy német birodalom. Berlinben is sűrűn felhangzik manap az 1870-iki párisi harczkiáltás antifónája: a Paris, a Paris! Csakhogy ennek a revanche-nak egészen más, sokkalta szebb, dicsőbb jelentősége, czélzata van. Németország s a birodalmi főváros Berlin teljes erővel, megfeszített munkássággal készülődik, hogy méltóképen mutatkozzék be az 1900-ra tervezett párisi világkiállításon. A sokszor féktelen és különcz, de mindig zseniális német császár személyes iniciativájára, fejedelmi példaadására indult meg ez a derék, szép és humánus mozgalom. Nem ringatjuk magunkat illúziókban, kalappal, amilyet talán huszonöt évvel ezelőtt hordtak, vagy talán sohasem hordtak. Inkább látszott valami vén csizmadiának, mint magyar mágnásnak. De a vámosiak büszkék voltak rá s ha végig ment az utczán, összedugták a fejüket s fontoskodva mondták egymásnak: — A báró! Mintha nem ismerte volna apraja-nagyja, az egész Vámos. De azért valahányszor meglátták az utczán, mindig igy szóltak maguk közt: — Ugyan hová megy a báró ? Pedig azt is tudták, hogy hová megy. Évek óta tudták már, pontosan, szabályosan. Reggel kilencz órától tízig a piaczon sétál s nézegeti a kövér libákat, kappanokat, csirkéket, a gyümölcsös kosarakat, melyekből oly csábítón kandikál ki a piros cseresnye, az aranyszínű kajszin barack, a körte, az alma, aztán nagy halmokban a zöldség, kerek, kemény, ropogós káposztafejek, hatalmas kalarábék, zöld bab, mely oly puhának látszott, mint a vaj. A báró sóvár pillantásokkal nézegetett végig mindent, szóba állt a kofákkal és a falusi aszszonyokkal, megkérdezte, hogy adják a libát, a csirkét, a baraczkot, a vajat, de már tudták, hogy semmit sem vásárol, legfeljebb egy csomócska hónapos retket, amit betakargat a zsebkendőjébe, úgy teszi a kabátja hátulsó zsebébe. Tizenegy óra felé bemegy a czukrászhoz: — No hogy van Rapcsák? Bejöttem magához egy kicsit. Minden nap igy megy ez s minden nap A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRCZÁJA. A hol te jársz . . . .. (A kurucz nótákból.) A hol te jársz: rózsa fakad ■ A nyomodba, A gyalogút mintha merő Virág volna. Ahol te jársz: gyöngyöt gázol Piczi lábad S mintha rengő angyalszárnyak Csattognának. A hol te jársz: megáll a nap Csudát látva S ezer szemmel ragyog le rád Mint a páva. .u' / S mig a te kis harmatlábad Tovalebben . Tovaszáll a, nap. is, csakhogy — Fényesebben. Endrődi Sándor. A vámosiak bárója. — A Fővárosi Lapok eredeti tározója. — Ma: Vértesy Arnos. Kis köpczös emberke volt. ócska «régóta divatból kiment szabású fekete kabát»-ban s olyan a németségnek ez a lovagias ténye nem fogja elfelejtetni a francziákkal a fertályszázados nagy katasztrófát s főként Elszász-Lotharingia erőszakos letépését a vér szerint mostoha, de szellemben annyira igaz édesanya kebléről. Hiszen ma is, mintegy keresztezi egymást a hírverő telegráfdróton a németek párisi készülődése s a szártváró francziák előzetes örömmámora. Ám az bizonyos, hogy a köztársaságot csak végső elkorhadása vetkőztetheti ki békés karakteréből, mikor valamely szerencsés katonai kalandor zsákmányául esik. De a franczia köztársaság játszva elbánt eddig nemcsak a széllel bélelt trónkövetelőkkel, hanem a reklámgenerálissal, Boulanger-val is. És így semmi ok sincs föltenni, hogy egyhamar, még 1900 előtt bekövetkezzék az a delirikus, végfeloszlásos állapota, mikor az európai békére nézve veszélyessé válik. Ez okon ma a béke minden igaz barátja csak örömmel hallja a német revanche békés, férfias jelszavát, mely a régi ellenséget a népek testvérségének ünnepére hivja, vezérli: a Paris, a Paris! Budapest, július 31. Megüresedett kerületek. A bereznai választókerületben augusztus 5-én lesz a választás. Eddig két jelölt van, Hegedűs József budapesti ügyvéd és Nehrebeczky György ungvári szolgabíró, mindkettő szabadadéból párti. Sztáray ugyanazt feleli Rapcsák czukrász. Köszöni alásan, csak megvan valahogy, ámbár az idő múlik, az ember öregszik. Hát a méltóságos ur? — No, no, én is csak megvolnék, — felel a méltóságos ur. Ő méltósága kérdezősködik a tevisasszonykáról s arra bejön a boltba a tenisasszonyka. kövér, már cseppet sem fiatal matróna. Legelső dolga, hogy az urát pirongatja: — Ejnye, meg sem kínálod a méltóságos báró urat? A czukrász ugyan már kínálta, de a méltóságos báró ur semmit sem fogadott el s a tenisasszonyka is hiába kínálja. Nagy erőltetésre, hogy «legalább az én kedvemért» ezt az egyet, elvesz egy darabka almáslepényt. — Nagyszerű, — dicséri az asszonynak, aki az almáslepényeket maga készíti, — felséges. Meg kellene aranyozni érte a kezét. De hiába kínálják, hogy hát tessék még egyet, no legalább még egyet, nagyon ritkán sikerül megetetni vele még egy másodikat. Félórai beszélgetés után menni készül s kotorász a zsebében. Fizetni akar. — No az volna szép, — támadnak reá a czukrász is meg a czukrászné is. És erőnek erejével vissza kell dugnia zsebébe a pénzt... 1 . 1. — De akkor nem jövök többé magukhoz, — zsémbel a báró. Másnap azonban mégis csak eljön. Harminca év óta jár már oda. Oda járt mikor még a Lapunk mai száma 12 oldal.