Fővárosi Lapok, 1896. augusztus (33. évfolyam, 210-238. szám)

1896-08-01 / 210. szám

XXXIII. évfolyam 210. szám. 1896. Szombat, augusztus k­ Egész évre 14 frt, félévre 7 frt, Vj évre 3 frt 50 kr.,egy hóra 1frt 20 kr. Megjelenik mindennap, hétfőn és ünnep után is. Egyes szám­ára: helyben 4 kr., vidéken 5 kr. Felelős szerkesztő: Porzsolt Kálmán. Kiadó-tulajdonos: MAGYAR ÍRÓK KIADÓ R.-TÁRSASÁGA. SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: Ferencziek­ tere 4. szám. Előfizetések és hirdetések fölvétetnek a kiadóhivatalban Tisztelettel kérjük vidéki t. előfizetőinket, hogy az illető postahivataloknál az előfize­tés megújítása iránt lehetőleg gyor­san intézkedni szíveskedjenek, hogy a lap szétküldése fennakadást ne szenvedjen. A Párisi Budapest, július 31. Ha igaz, hogy az idő a legjobb orvos, egy fertályszázad nyilván elegendő még olyan rengeteg sebek hegesztésére, sajgá­suk enyhítésére is, melyek egy egész nem­zet, sok millió ember legfájóbb részét érték. Több mint fertályszázad éve üvöltözött Páris, a második császárság mámoros, őrjöngő Parisának utczáin a mesterkélt izgalom, könnyelmű, pöffeszkedő franczia gőg vérszomjas jelszava: a Berlin, a Berlin! A­mi azután jött, az mind végzetszerű, igazságos, isten büntetése vala. De az emberi felvilágosodás hősi zászló­vivője, a balsorsában, megcsonkított, vérző, letiport állapotában is nagy franczia nem­zet a köztársaság becsületes, feláldozóan hiv dajkálása, ápolása mellett ifjabban, erőteljesebben föltámadott. Gazdagságát, határtalan alkotási vágyát, munkaképességét azóta két ízben mutatta be a béke nemzetközi ünnepén a bámuló világnak. Most, évekkel előre, készülődik a har­madik, minden eddigit felülmúlón nagy­szerű és pompás világkiállításra Franczia­­ország. És ime még azok a nemzetek és államok is, melyeket a politika, az euró­pai hatalmi egyensúly nehézkedési tör­vénye a francziával ellenkező oldalra állít, örömmel, lelkesedéssel sietnek helyet biztosítani maguknak a czivilizáczió nagy áldozó templomában. Legfőbb, legjellemzetesebb példa erre Francziaország legyőzője, megcsonkítója a nagy német birodalom. Berlinben is sűrűn felhangzik manap az 1870-iki párisi harczkiáltás antifónája: a Paris, a Paris! Csakhogy ennek a revanche-nak egé­szen más, sokkalta szebb, dicsőbb jelen­tősége, czélzata van. Németország s a birodalmi főváros Berlin teljes erővel, megfeszített munkás­sággal készülődik, hogy méltóképen mu­tatkozzék be az 1900-ra tervezett párisi világkiállításon. A sokszor féktelen és különcz, de mindig zseniális német császár személyes inic­iativájára, fejedelmi példaadására indult meg ez a derék, szép és humánus mozgalom. Nem ringatjuk magunkat illúziókban, kalappal, a­milyet talán huszonöt évvel ezelőtt hordtak, vagy talán sohasem hordtak. Inkább látszott valami vén csizmadiának, mint magyar mágnásnak. De a vámosiak büszkék voltak rá s ha végig ment az utczán, összedugták a fejü­ket s fontoskodva mondták egymásnak: — A báró! Mintha nem ismerte volna apraja-nagyja, az egész Vámos. De azért valahányszor meglátták az utczán, mindig igy szóltak maguk közt: — Ugyan hová megy a báró ? Pedig azt is tudták, hogy hová megy. Évek óta tudták már, pontosan, szabályosan. Reggel kilencz órától tízig a piaczon sétál s nézegeti a kövér libákat, kappanokat, csirkéket, a gyümölcsös kosarakat, melyekből oly csábítón kandikál ki a piros cseresnye, az aranyszínű kajszin barac­k, a körte, az alma, aztán nagy halmokban a zöldség, kerek, kemény, ropogós káposztafejek, hatalmas kalarábék, zöld bab, mely oly puhának látszott, mint a vaj. A báró sóvár pillantásokkal nézegetett végig mindent, szóba állt a kofákkal és a falusi asz­­szonyokkal, megkérdezte, hogy adják a libát, a csirkét, a baraczkot, a vajat,­ de már tudták, hogy semmit sem vásárol, legfeljebb egy cso­­mócska hónapos retket, a­mit betakargat a zseb­kendőjébe, úgy teszi a kabátja hátulsó zsebébe. Tizenegy óra felé bemegy a czukrászhoz: — No hogy van Rapcsák? Bejöttem magá­hoz egy kicsit. Minden nap igy megy ez s minden nap A „FŐVÁROSI LAPOK“ TÁRCZÁJA. A hol te jársz . . . .. (A kurucz nótákból.) A hol te jársz: rózsa fakad ■ A nyomodba, A gyalogút mintha merő Virág volna. Ahol te jársz: gyöngyöt gázol Piczi lábad S mintha rengő angyalszárnyak Csattognának. A hol te jársz: megáll a nap Csudát látva S ezer szemmel ragyog le rád Mint a páva. .u' / S mig a te kis harmatlábad Tovalebben­ . Tovaszáll a, nap. is, csakhogy — Fényesebben. Endrődi Sándor. A vámosiak bárója. — A Fővárosi Lapok eredeti tározója. —­­ Ma: Vértesy Arnos. Kis köpczös em­berke volt. ócska «régóta di­vatból kiment szabású fekete kabát»-ban s olyan a németségnek ez a lovagias ténye nem fogja elfelejtetni a francziákkal a fertály­százados nagy katasztrófát s főként Elszász-Lotharingia erőszakos letépését a vér szerint mostoha, de szellemben annyira igaz édes­anya kebléről. Hiszen ma is, mintegy keresztezi egy­mást a hírverő telegráfdróton a németek párisi készülődése s­ a szártváró francziák előzetes örömmámora. Ám az bizonyos, hogy a köztársaságot csak végső elkorhadása vetkőztetheti ki békés karakteréből, mikor valamely szeren­csés katonai kalandor zsákmányául esik. De a franczia köztársaság játszva elbánt eddig nemcsak a széllel bélelt trón­­követelőkkel, hanem a reklám­generális­sal, Boulanger-val is. És így semmi ok sincs föltenni, hogy egyhamar, még 1900 előtt bekövetkezzék az a delirikus, végfeloszlásos állapota, mikor az európai békére nézve veszélyessé válik. Ez okon m­a a béke minden igaz barátja csak örömmel hallja a német revanche békés, férfias jelszavát, mely a régi ellenséget a népek testvérségének ünnepére hivja, vezérli: a Paris, a Paris! Budapest, július 31. Megüresedett kerületek. A bereznai választó­kerületben augusztus 5-én lesz a választás. Ed­dig két jelölt van, Hegedűs József budapesti ügyvéd és Nehrebeczky György ungvári szol­­gabíró, mindkettő szabadadéból párti. Sztáray ugyanazt feleli Rapc­sák czukrász. Köszöni alásan, csak megvan valahogy, ámbár az idő múlik, az ember öregszik. Hát a méltóságos ur? — No, no, én is csak megvolnék, — felel a méltóságos ur. Ő méltósága kérdezősködik a tevisasszony­­káról s arra bejön a boltba a tenisasszonyka. kövér, már cseppet sem fiatal matróna. Legelső dolga, hogy az urát pirongatja: — Ejnye, meg sem kínálod a méltóságos báró urat? A czukrász ugyan már kínálta, de a méltó­ságos báró ur semmit sem fogadott el s a tenis­­asszonyka is hiába kínálja. Nagy erőltetésre, hogy «legalább az én kedvemért» ezt az egyet, elvesz egy darabka almáslepényt. — Nagyszerű, — dicséri az asszonynak, a­ki az almáslepényeket maga készíti, — felséges. Meg kellene aranyozni érte a kezét. De hiába kínálják, hogy hát tessék még egyet, no legalább még egyet, nagyon ritkán sikerül megetetni vele még egy másodikat. Félórai beszélgetés után menni készül s ko­torász a zsebében. Fizetni akar. — No az volna szép, — támadnak reá a czukrász is meg a czukrászné is. És erőnek erejével vissza kell dugnia zse­bébe a­ pénzt... 1 . 1. — De akkor nem jövök többé magukhoz, — zsémbel a báró. Másnap azonban mégis csak eljön. Harminca év óta jár már oda. Oda járt mikor még a Lapunk mai száma 12 oldal.

Next