Fővárosi Lapok 1901. szeptember (35-38. szám)

1901-09-01 / 35. szám

Szerkeszti REXA DEZSŐ. XXXVIII. évfolyam. 1901. Szeptember 1. 35. szám. Fővárosi Lapok SZÉPIRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP. Szeptemberi premiere. Az augusztus hónapnak vége van. A nyár és a saison mórt — a­mint a művelt emberek nevezni szeretik — beleszalad az őszbe, a saison vivant-ba. Igaz, csak a neve az, hogy elő-saison, mert a­ki benne van, az inkább a saison születésének kínos vívódását látja benne — és mégis általá­nosan elfogadjuk szeptember elsejét a saison születésnapjának. Ám ha a nagyvilági általános saison nem is — a színházi saison ezzel a nappal kezdődik miná­­l­unk. Az operaházon kívül valamennyi színház meg­nyílik ekkor, s eltekintve a többé-kevésbé üres színházaktól, minden a rendes kerékvágásban lesz. Annyira a rendes kerékvágásban, hogy még újdonságok is lesznek. Az ,,Uránia", a­mely a leg­első volt a megnyitásban, első hozott újdonságot. A „Magyar Színház" csak egy kiváló tagjának betegsége miatt nem esett túl az első bemutatón, a „Nemzeti Színház“ pedig az első héten premiere-rel lép közönsége elé. Valóban, sajnálnunk kell e vállalkozást és sajnálnunk kell mindenkit, a­ki e vállalkozásban személyileg érdekelve van. A premiere sikere kétségtelenül nem csupán a darabtól és annak előadásától függ. Lehet kitűnő darabot, kitűnő előadással bukásba és rossz darabot, meglehetős előadással nagy sikerbe vinni. Mert a közönség, a­mely a darab areopagja, nem tekint tisztán kritikai szemmel a rivalda felé és a közönség, ez az ezerfejű nagyhatalom, a kénesőnél is érzékenyebb valami. Bizony a közön­séget befolyásolja minden és az nem igaz, hogy a köpenyegével és esernyőjével együtt a ruhatárban hagyja minden egyéni, magán ügyét. És a darab sikere mindig azon küzdelemtől függ, a­mely a két táborra oszlott közönség közt minden darab, felvonás, jelenet vagy mondat után folyik és ki-ki­­tör. A küzdők, nem mint a gladiátorok hajdanra előkészületek között töltött napok után jelennek meg a küzdtéren, azok napjai a magánélet apró­­cseprő bajai-gondjaitól nehezek, vagy gyönyöreitől könnyűek s igy már a küzdelemre való kedv­es isso­k különböző köztük. A szeptemberi premiere küzdő közönsége pedig bizony nem azok­ból áll, a­kik életüket a kellemes elve szerint ren­dezik be (szeptemberben Pesten lenni, lehet muszáj de kellemes nem!) az a maroknyi közönség pihenőül megy a színházba — és nem divatból, így jellemezve most a közönséget, kérdjük: miért van ilyen közönség előtt bemutató? Eleve az a célja a színháznak, hogy egy újdonságán mennél előbb túl legyen? És ha igen? —Miért? A darab vagy a szerző miatt ? Vagy a közönség miatt ? Mert a szeptemberi premierek mind halva­szülöttek, azt mindenki tudja és jaj annak a szegény szerzőnek, a­kit szeptemberre tartogat a directio. (Az majdnem olyan „buktatás“, mint a várszínházi premiere). A közönség, ha a Wampeticset fel is cseréli a színházzal, nem ül teszteldésekkel ott, még világos van, a­mikor beül a színházba, haj­landó még a színkör hangulatával élni, a darab szenzációs jelenetei iránt nem bír teljes érdeklő­déssel és a komoly drámai jelenetek alatt mint egy távoli zene fülébe zsong egy kedves operette-dallam, valamelyik nyári színház bájos primadonnájának előadási modora szerint. És mi a vége az estének ? Egy csomó kritika, a­melyre a közönség édes­keveset ad, hisz egy egykori céhbeli újságíró, jelenlegi színház-direktor leleplezte, hogy az nem egyéb, mint humbug ! És a­mikor a nagy közönség ismét bejön a fővárosba, a szeptemberi premierére épenséggel sem lesz kiváncsi, hiszen az már úgy is régi ... Szegény szerző ! Egy esztendei munkáját, egy ifjú élet ábrándját és reményét dobja oda egy direktor a semmibe csak azért, hogy az év végén a beszámolóban egy számmal többet mutathasson fel. Szegény színészek! Mennyi munkájukat dobják a biztos semmibe . . . Bezzeg Paulay kitűnő érájában nem volt szeptemberben premiere. Az igaz, hogy az ő ideje alatt a reklám kevesebbet, a művészet többet dolgozott és a niveau — magasabb volt. Hja — de változnak az idők. A szeptemberi repertoir mindent megbír, — és nem követel áldo­zatot. Társadalmi darab: — a színháznak nem kerül pénzébe a jelmez és díszlet, közönség úgy is feles számmal jön — és egy kezdő drámaíró — no bizony! Pélárbócra húzott zászlóval üdvözöljük Zsivuska Jenőt.

Next