Fővárosi Napló, 1946 (1. évfolyam, 1-19. szám)
1946-08-24 / 1. szám
Elkészült a kormányzati negyed kialakításának terve Megállapították a hontalanná vált minisztériumok új elhelyezését • Nagyjelentőségű városrendezési kérdések a Közmunkatanács előtt A Vár újjáépítésére, illetve beépítésére különleges tervek készülnek. Ezek gerincét alkotja az az elképzelés, hogy a Várban létesüljön a diplomáciai negyed. Előrehaladott megbeszélések folynak különböző országok képviseleteivel, hogy itt építsék fel követségi palotáikat. Amennyiben ez az elgondolás tényleg megvalósítható, szükségesnek mutatkozik, hogy a kormányzati negyed kialakításától függetlenül a miniszterelnökség és a külügyminisztérium palotái a várbeli diplomáciai negyedben foglaljanak helyet. Ezért az az elgondolás van előtérben, hogy a Sándor-palota helyén épül fel a miniszterelnökség új székháza, a külügyminisztériumot pedig a régi pénzügyminisztérium helyén rendeznék be. Amíg ez megtörténhet, a külügyminisztérium a Géza-utca 4. számú épületbe költözik. Ha elkészül a külügyminisztérium várbeli új székháza, az általa kiürített Géza-utcai épületbe költözhet át a pénzügyminisztérium, melynek számára ez a hely végleges formában is megfelelő. A szomszédban ugyanis nagyobb üres telek van, mely felhasználható a pénzügyminisztériumi székház esetleg később szükséges bővítésére. A honvédelmi minisztérium új palotája a kijelölt kormányzati negyedben már építkezés alatt áll. A Várban megmaradt székház más célokat fog szolgálni. A belügyminisztérium palotáját a Rudolf-rakparton jelölték ki ahol a Providentia Biztosító tulajdonában levő hatalmas épülettömböt alakítják át a minisztérium céljára. Ez az épülettömb teljesen átalakított homlokzattal dísze lesz a kormányzatinegyednek. A közlekedésügyi minisztérium és a kereskedelmi minisztérium számára szintén gondoskodni kell új székházakról, miután mai elhelyezkedésük csak ideiglenes jellegű. A végleges helykijelölésről a tártárgyalások folyamatban vannak. A közoktatásügyi minisztérium számára új székházat terveznek. A helyét már ki is választották az Országháztól északra levő dunaparti üres telken, mely köztulajdonban van. Itt építik fel a magyar kultúra reprezentáns székházát. Hátra van még az iparügyi és a népjóléti minisztérium sorsa, mely szintén hasonló elgondolás szerint kerül megoldásra. Miután az igazságügyi és a földmívelésügyi minisztériumok amúgy is a kijelölt kormányzati negyedben állanak, ezek részéről az új elhelyezkedés kérdése nem merül fel. A Közmunkatanács a közigazgatási intézmények elhelyezésével kapcsolatban már korábban állást foglalt amellett, hogy a fővárosnak a Szent István körút, Bajcsy Zsilinszky út és Dunapart által határolt részén, amelynek a déli határát kb. a Központi Városháza jelentené, kormányzati negyedet kíván alakítani. Budapest ostroma során középületeink jórésze elpusztult. Különösen a miniszteriális épületek szenvedtek nagy kárt és a minisztériumi paloták egész sora teljesen megsemmisült. A Közmunkatanácsra hárult a feladat, hogy közhivatalaink, elsősorban a hontalanná vált minisztériumok megfelelő elhelyezéséről a városrendezési szempontok figyelembevételével gondoskodjék. Ez irányban már hosszabb idő óta megbeszélések folynak és a tárgyalások alkalmával az a nézet alakult ki, hogy a minisztériumokat lehetőleg centralizálni kell és az ügyforgalom megkönnyítése érdekében is úgynevezett kormányzati negyedet kell létesíteni. A hely kiválasztása szempontjából az Országház környéke kínálkozik a legcélszerűbbnek, egyrészt, mert ezen a környéken számos átalakításra alkalmas épület, vagy új építkezés céljaira megfelelő üres terület áll rendelkezésre, másrészt mert közigazgatási érdekek is alátámasztják azt az elvet, hogy a szakminiszériumok a parlament közelében helyeztessenek el. Ami a többi közhivatal sorsát illeti, elsősorban a főkapitányság új palotájának elhelyezését kell megemlíteni. Ez a hatalmas új épület az eddigi tervek szerint a kormányzati negyed centrumában talál helyet. Másik nagyszabású és mielőbb kivitelre kerülő építkezési terv a régi Nemzeti Színház telkének beépítése. Az ezzel kapcsolatban az utóbbi években felmerült számtalan különböző elgondolás közül, a jelek szerint az a legújabb terv látszik a legkomolyabbnak, mely szerint a magyar Rádió építi fel itt hatalmas székházát. A Rádió — mint értesülünk — erre a célra megfelelő összegű külföldi kölcsönhöz tud jutni. A Roosevelt-téri Lloyd-palotát, mint műemléket, eredeti állapotában fogják újjáépíteni. Itt helyezik el az iparművészeti kiállító termeket. A Trieszti Biztosító Társulat a mögötte levő területen építi majd fel 8—10 emeletes új székházát. Tervek készülnek a tudományos, egyetemi és kórházi épületek korszerű rendezésére is. Megvitatták a Dohányjövedék épületeinek sorsát is. Ezek a nagyértékű telkek szintén a városrendezés céljait fogják szolgálni. Kidolgozás alatt áll a Fővámpalota épületének ideiglenes felhasználása és végleges sorsának eldöntése. Nagy kérdéskomplexum a honvédelmi épületek jövője. Kétségtelen, hogy sok budapesti laktanya ezentúl más célokat fog szolgálni. A két katonai iskola közül csak az egyik marad fenn eredeti rendeltetésére. A folyamatban levő adatbeszerzések után tesz majd javaslatot a Közmunkatanács a katonai épületek felhasználását illetően. Gondoskodni kell új iskolák és egyéb kultúrintézmények elhelyezéséről is. A főváros tanügyi ügyosztálya munkába vette az iskolafejlesztés módozatait Nagy-Budapest és az egész ország területén. Nagy-Budapesten együttműködik a Fővárosi Közmunkák Tanácsának városrendezési osztályával és az új szabályozási tervek feldolgozásával egyidejűen kerül megállapításra az, hogy a jövő Budapestjének mely pontjain kell gondoskodni új iskolák létesítéséről. Szükség lesz új lakótelepek létesítésére is, melyek céljára megfelelő helyeket kell kiválasztani. A népjóléti minisztérium egész sorozat mintalakótelepet kíván létesíteni. Az OTI és a MABI jövőbeni beruházásai a készülő tervek szerint szintén elősegítik a városrendezési elgondolások realizálását. Az igazságügyi minisztériummal folytatott megbeszélések alkalmával felvetették a fiatalkorú bűnözők törvényszékének és ehhez kapcsolódó átmeneti fogház és munkatábor építésének kérdését. Ezt az intézményt a városnak egy derűsebb, a szabad természethez kapcsolt helyén kell elhelyezni. A tervek kidolgozása folyamatban van. Dr. Gyöngyösi István. sín és terraszag.(M Hatokkal is érdekel ища Uzdi es vendélyüt A Magyar Lovaregylet augusztus 25-én versenyt tart. Kezdete d. u. 3 óra. Kővágó József polgármester a múlt hét egyik délutánján ismertette a sajtó előtt az új költségvetést. Sietős dolga volt , ép ezért a sajtóértekezlet a szokottnál hamarabb ért véget. Az udvaron már ott állt a polgármester kis szürke autója, hogy egy másik fontos tanácskozásra röpítse gazdáját. Kővágó elbúcsúzott az újságíróktól és a tőle megszokott gyors léptekkel rohant le a lépcsőn, beült a kocsiba, mely megindult, de néhány kerékfordulat után a kapu aljában megállott. A soffőr hiába próbálta elindítani a motort, a kocsi csak nem akart mozdulni. Közben a sajtó képviselői is leértek a kapuba, ahol a polgármester kétségbeesve és türelmetlenül várta, feléled-e a gép, mert minden percnyi késés nagy veszteséget jelentett. Az újságírók egy ideig nézték, mint bíbelődik a soffőr a makacs géppel, majd megszólalt egyikük: — Tessék csak beülni, polgármester úr, mi majd megtoljuk a kocsit. Kővágó szót fogadott, beült az autóba, amire 10 újságíró oldalról, hátulról nekirugaszkodott az autónak, kigurították a kapu alól, végigtolták a Városháza utcán, míg végre a Szervita-téren felberregett a motor zaja, a gép megindult és a polgármester nevetve intett vissza: — Lássátok, ez az eredményes sajtótámogatás. Augusztus mindig a legforróbb hónap, de idén a kánikula alaposan túltett minden régi rekordon. A városházi bizottsági ülések, ha nem is a hangulattól, de a temperatúrától túlfűtött teremben zajlottak le. A bizottsági tagok és az előadók homlokáról patakban csurgott a veríték. Bechtler Péter alpolgármester a pénzügyi bizottság egyik ilyen „forró“ ülésen példát mutatott a demokráciából. Levetette kabátját és mozdulatát gyorsan követte Kővágó József polgármester, Katona János alpolgármester, egy pillanattal később pedig már az egész bizottság ingujjban ült a hosszú tárgyalóasztal mellett. Szinte olyan volt a terem, mintha egy család tagjai folytatnának egymással kellemes tereferét ■XA munka nem szégyen, — ezt már régen megállapították, de kevésszer alkalmazzák. A kényszerhelyzet azonban mindennél nagyobb úr s bizony ha muszáj, akkor annak is dolgoznia kell, aki egyébként hozzászokott a henyéléshez. Egyik nem igazolt fővárosi tanácsjegyző, aki nem nagyon erőltette meg magát az íróasztal mellettés amíg aktív szolgálatban volt, nagyon nagy úrnak képzelte magát, elbocsátása után kitanulta a kőművesmesterséget. Szorgalmasan inaskodott, keverte és hordta a maltert, rakosgatta a téglákat és most már csak azért imádkozik, ne álljon le teljesen az építkezés, nehogy újra munka nélkül legyen. •11 A forint pénzegység bevezetését követő első közgyűlésen mindenki szegény volt. Máskor pillanatok alatt elfogytak a büffé apró csomagocskái, de ezen a napon alig akadt városatya, vagy tisztviselő, aki ki tudta volna fizetni a 3 50 forintos uzsonnacsomag árát. Baitz József, a KÉV vezérigazgatója mentette meg a helyzetet, egyrészt, hogy segítsen a közgyűlés■ tagjain, másrészt, nehogy nyakán maradjanak és megromoljanak a becsomagolt élelmiszerek. Ezért megengedte, hogy a csomagokat hitelbe adhassák ki. Sokan azonban még ma is tartoznak az ellenértékkel, úgy látszik, az az álláspontjuk, hogy a stabil forinttal ráérnek később is fizetni. "K* Nagy orkán vonult végig az elmúlt napokban Budapest felett. Forgószél keringett, tetőcserepek hullottak, drága ablakok csörömpöltek és számos könnyebb sérültje is volt a nyári viharnak. A száguldó elemek tragikomikus áldozata lett a városháza egyik népszerű főjegyzője. Történetesen aznap tisztították házilag — hogy a puceráj költségét megtakarítsák — a főjegyző egyetlen, aránylag még jó állapotban lévő öltönyét, melyet a gondos folttisztogatás után kitettek száradni a lakás erkélyére. Közben megérkezett a vihar, az öltöny kinnmaradt, s mire a fellegek elvonultak, már csak a zakó lógott árván az erkélyen. A nadrág eltűnt, elrabolta a szél és nem is került többé elő, így fizetett rá takarékos főjegyzőnk a házi folttisztításra. * Gáspár Margit, a Városi Színház népszerű művészeti igazgatója, ma a legsikeresebb magyar színpadi szerző. Táblás házakkal robog a 100-as jubileum felé ragyogó szatirikus darabja, az Új Isten Thébában. A közönség joggal hiheti, hogy egy ilyen nagy színpadi siker gazdaggá teszi a szerzőt. A viszonyokra jellemző, hogy a táblás házak mellett, mire egy napi tantem Gáspár Margit kezeihez jutott, ez az összeg az infláció utolsó napjaiban nem tett ki többet 30—40 centnél. De még a pengő összeg sem tett ki annyit, hogy egy napi tantrémből egy jó vacsorát rendelhetett volna. Ne irigyeljük tehát sikerdús íróinkat sem. ■ “ " í '• я»р' A Városháza félemeletén, a sok apró udvari szobácska, az összezsúfoltan dolgozó tisztviselők, az ott szorongó rengeteg szegény ember láttán senki sem gondolná, hogy a milliós főváros adminisztrációját intéző szervek közül éppen a polgármesteri IX., a társadalompolitikai ügyosztály a legdrágább, legtöbb pénzbe kerülő tétele a főváros költségvetésének. Semmi bevétel, csak kiadás. S mégis a kiadások elenyészően kicsik, mert a bevétel nem pénz, hanem emberélet, a haszon: megmentett, dolgos férfi, mosolygó, boldog anya, tiszta, egészséges gyermek, megelégedett, derűs öregek. Az ügyosztály vezetője, Pollákné Stern Szeréna asszony nem jótékonykodni akar, hanem intézményes szociálpolitikát szeretne megvalósítani. Nem véletlen, hogy a felszabadulás után ő lett itt a vezető. Nagyszerű, harcos, szocialista asszony, aki már húsz évvel ezelőtt is az Angyalföld, a Ferencváros és a Józsefváros munkásnegyedeit járta, oktatta, tanította, segítette, megvigasztalta a hozzáforduló proletárasszonyokat. Az elmúlt rezsim virágkorában bátor felszólalásai a közgyűléseken, hozzáértése és kemény akaratereje tiszteletet vívtak ki számára a nem éppen „koalíciós“ elemek között is. Egy óra a tanácsnoknő előszobájában meggyőz arról, hogy e nagyváros minden elesettjének panasza, fájdalma hozzá száll, mindenki tőle vár segítséget bajára, gyógyító orvosságot fájó sebére. Odabenn a tanácsnoknő szobájában máris többen vannak, felváltva szól az asztalon lévő három telefon, a referensek egymásnak adják a kilincset. — Kifogyott a tejpor a Svábhegyen, kérek kiutalást — hallatszik az egyik ajtónyitásnál. S aztán sorba, az egyik referens a Klotild-szeretetház varrótanfolyama részére kartont, a másik a Hidegkuti úti leányotthonba takarókat, a harmadik az óbudai tanoncotthonba gyerekcipőt, a negyedik cukrot kér a beteg gyermekeknek, az ötödik matracokat a csecsemőotthonba, konyhaedényt az egyik népkonyhába, kenyérlisztet és sakkjátékot a szeretetotthon részére. — Az én legdrágább ügyosztályom — mondotta a költségvetési vitában Kővágó József polgármester, — egyetlen fillérrel sem óhajtom csökkenteni az 1938-as előirányzatot. S csakugyan, a fukar Egy óra Pollákné Stern Szeréna hivatalában ságig menő takarékosság dacára egymásután írja alá a tanácsnoknő a kiutalásokat. A nagy szegénység dacára mindenből jut mindenhová, ami kell. Gyümölcs a napközi otthonba, lepedő és tejkonzerv az aggok menhelyére, babaszappan, csokoládé és pelenka az anya- és csecsemővédő intézetbe, hőmérő és kockacukor a gyerekkórházba, burgonya és MRRA-konzerv a népkonyhára. És mindez gyorsan, minden nagyképűség, felesleges akadékoskodás nélkül. Kétszer ad, aki gyorsan ad — és repülnek az akták. Sietve elköszönnek a referensek. Egyperces telefonbeszélgetések hangzanak. Köszönöm. Igen. Nem. S máris elintéződnek az ügyek, körülményes vontatottság nélkül. Az előszobában pedig gyűlnek azok, akik személyesen hozzá akarnak fordulni kéréseikkel. Fiatalasszony, huszonhét éves, karján párnapos baba. — Ez a hatodik — mondja, — a legidősebb tizenegy éves. A férjem artista és nagyon beteg most. Cipőt szeretnék a fiúknak, ruhát a lányoknak és babakelengyét. Gyorsan mondja mindezt, látszik, megtanulta, nehogy valami kimaradjon. A tanácsnoknő titkárja, Metszősy Kálmán, amit lehet elintéz, s most is jóakarattal mondja, ruhát és kelengyét kaphat, de cipő nincs. — A Szem Szeréna majd ad, — mondja biztonságosan az asszonyka, — csak tessék beengedni hozzá. S mikor odabenn is hallja, hogy cipő most nincs, sírásra görbül a szája. — Nézze, lelkem, — mondja a tanácsnoknő — most nyár van, járjanak a gyerekek mezítláb, őszre majd kapnak cipőt. Látom, üres a gondozási könyvecskéje, biztos lehet benne, hogy megkapja. Az asszonyka megvígasztalódik, megköszöni az adott kiutalást, s érzi, hogy a cipőkre olyan ígéretet kapott, amit beváltanak. Mosolygó lánycsoport következik. Zamárdiból jöttek, a tanoncüdülőből. Lesültek, ragyog a szemük, vidámak. Levélben is leírták köszönetüket a nyaralásért. „Életünk legszebb négy hete volt, amit ott töltöttünk — írják. Az ő drága 14—15 éves életükben éppen hat esztendő volt háború, deportálás, ostrom, éhezés, hogyne látnák most gyönyörűnek a nyugalmas négy hetet.— És minden nap tejeskávé volt, — súgja egy kis kékszemű szőke felém, mintha édes, boldog titkot közölne. Fiatal házaspár jön a szobába. — Mindent megpróbáltunk már, hogy lakáshoz jussunk. Segítsen rajtunk, tanácsnoknő. Két éve esküdtünk, , nyolchónapos a kislányunk és még mindig albérletben lakunk. — Tarthatatlan a helyzetünk, — mondja az elkeseredett férfi. — Ez a pont az, ahol tehetetlen vagyok — mondja rezignáltan a tanácsnoknő. — Naponta tíz, húsz ember fordul hozzám lakásért, kibombázottak, sokgyermekesek, minden tekintetben jogosultak. És nem tudok adni. A Magdolnavárosban 200 lakás áll félig készen, talán kapunk kölcsönt a kormánytól a befejezéshez — sóhajtja —, akkor maguk lesznek az elsők. — Mélységes hála a fiatal férfi meghajlásában és boldog reménykedés az asszonyka arcán, amikor kimennek. — Igen, igen, csak az rossz, amikor nem tudok adni, amikor nemet kell mondanom. Munka, fáradság, utánajárás, reggeltől éjfélig tartó elfoglaltság, mind nem fontos, csak adhassunk, — mondja a tanácsnoknő. — Mit kérnek a legtöbbet? — kérdezzük. — Lakást, cipőt és babakelengyét, — hangzik a gyors válasz. —* Babakelengyét sokat, cipőt keveset, lakást pedig jóformán sohasem tudok adni. Akkor leszek a legboldogabb, amikor a főváros első tízezer kislakásába beköltöznek az évek óta lakás nélkül lévő emberek. Egyelőre szép álom ez a kívánság. De a demokratikus magyar főváros vezetői és dolgozói előbbutóbb felépítik a tízezer kislakást, annyi bizonyos. Derűs vége akad látogatásunknak. A gazdasági rendőrség jelentkezik az egyik telefonon. Lefoglaltak egy csomó lisztet, zsírt, barom, fit, feketézőktől. Átvehető azonnal a fővárosi gyermekotthonok számára. — Libát, esznek holnap a gyerekeim! — mondja vidám megelégedettséggel a tanácsnoknő. S a közben összegyűlt kérelmezők serege újra megkezdi rohamát. A letört festőművész, a szoptató anya, a drámai színház kiöregedett kegydíjasa, mindegyik kér. S mindegyik kap is. Jó szót, tanácsot, ebédet, ruhát, komoly segítséget, az igazi szociálpolitika, az emberszeretet jegyében. Vedres Mária