Fővárosi Napló, 1949 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1949-01-08 / 1. szám

FŐVÁROSI NAPLÓ u .xb­.ho­­ra: 20 fillér 1949 január 8. A VÁROSHÁZA ÉS AZ ELÖLJÁRÓSÁGOK DOLGOZÓINAK LAPJA MEGNYÍLIK BEFEJEZÉS előtt a városházi napközi otthona téli oktatási Évad 3';" Tekerékosság ez elöljáróságokon " A SE részletes beszámolója ÚJÉVI SZÁMVETÉS ÍRTA : LAKATOS SÁNDOR Az újévi számvetés a népi demokrácia mérlegének alakulása szempontjából döntő jelentőségű előrehaladást mutat. Örömmel állapíthatjuk meg, hogy népi demokráciánk 1948-ban gazdaságilag és politikailag egyaránt megerősödött. Ter­melésünkben a magánkapitalista szektor helyét nagymértékben a szocialista szektor foglalta el, aminek következ­tében lehetővé vált életszínvonalunk emelkedése és biztosítása. De ami még ennél is több : 1948-ban a szocialista társadalom alapjait is leraktuk. Mindez a hatalmas eredmény első­sorban a Magyar Dolgozók Pártja helyes és következetes politikájának, szívós harcának köszönhető, amellyel sikerült megsemmisíteni az építő munkát akadályozó reakció erejét. A gazdasági és a politikai­­életben elért eredmények a közigazgatásban, így tehát a főváros közigazgatásában is döntő változást hoztak. Közigazgatá­sunkban az elmúlt évben — ha nem is nagyméretű — de­ minden­esetre lénye­ges változások történtek. Ha a jövő kilátásait vizsgáljuk, láthatjuk, hogy közigazgatásunknak további változá­sokon is át kell esnie. Le kell vetkőznie az elmúlt társadalom túlbürokratizált módszereit.Ha csak a főváros új költség­­vetését nézzük és költségvetés vitája során elhangzott felszólalásokat olvas­suk, máris láthatjuk azt a hatalmas feladatot, amely a közigazgatási dol­gozókra vár. A kérdés tehát az, miként értékelik ezek a dolgozók az eddigi eredményeket és hogyan látják ama nagy feladatokat, amelyeknek végre­hajtása az új esztendőben ránk vár. Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel igen gyakran találkoztunk már a fel­­szabadulás óta. Találkoztunk pedig azért, mert a főváros régi közigazgatása , fellegvára volt annak a népellenes rend­szernek, amely országunkat tönkre­tette. A fővárosi közigazgatási dolgozók­nak tehát mindmáig igen sok kérdésre kellett válaszolniuk, igen sok feladatot kellett elvégezniük. Örömmel állapít­hatjuk meg, hogy a felmerülő kérdéseket és feladatokat helyesen látták meg. Megértették, hogy minden erejükkel a népi demokráciát kell szolgálniuk és harcolniok kell a reakció minden formája ellen. Miután a közigazgatási dolgozók nagymértékben a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, ez a párt a jövőben még nagyobb követelésekkel lép fel velük szemben. Számtalanszor hang­súlyoztuk már a két munkáspárt egyesü­lése óta, hogy a Magyar Dolgozók Pártja, a munkásosztály élcsapata és mind­inkább annak kell lennie. Ez a tétel természetesen a közigazgatás pártszer­vezetére is érvényes. Élcsapata vagyunk a közigazgatási dolgozóknak és mind­inkább azzá akarunk lenni, mert nem­csak az állam vezetésében és a termelés­ben, hanem a közigazgatásban is harcos marxista-leninista pártra van szükség, amely az új év új feladatait is gyökeresen megoldja. Most, amikor egyévi, munkánkat vizsgáljuk, azt­­látjuk, hogy komoly eredményeket értünk el. Szilárd, egy­séges pártjuk van a városházi dolgozók­nak a két munkáspárt egyesülése óta. A városháza dolgozói a marxizmus­­leninizmus elsajátítása terén tanúsított szorgalommal, a hivatali munka iránt érzett szeretetükkel, a Mindszenty-féle reakció felszámolásával, továbbá a párt­napokon, a taggyűléseken tanúsított magatartással, a közigazgatásba beke­rült új m­unkás-elvtársakkal kialakuló baráti és elvtársi szellem kiépítésével bizonyosságot tettek arról, hogy harcunk és munkánk eredményes volt. De hibák, hiányosságok, valamint további feladatok is vannak,­amelyekről szintén beszélnünk kell. A közigazgatási dolgozók, így a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai is általában mindmáig nem tudták tel­jesen levetni a múlt egyes sajátosságait, így például még mindig erőteljesen érvényesül a régi hierarchikus hivatali szellem és az elvtársak ezt a pártba is magukkal hozták, ami azután a párt­demokrácia érvényesülését akadályozza. Pedig a pártdemokrácia,­­a­ komunista és a munkáspártok legfőbb élettörvénye. Általában keveset foglalkozunk a régi és az új köztisztviselők egymáshoz való viszonyával. Ezért tapasztalható azután helyenként, hogy a régi tisztviselők kissé tartózkodóak, ami munkájukra is kihat. Itt idéznünk kell Kiss Károly elvtársnak a főváros költségvetési vitája során mondott szavait: »Az új munkás­­származású tisztviselők a régi, kipróbált és a munkások által megbecsült tiszt­viselőkkel együtt olyan lendületet kell, hogy belevigyenek városunk közigaz­gatási munkájába, amire példa még nem volt!« Az új közigazgatás felépí­tésében tehát a régi tisztviselőkre is nagy feladat vár. Ennek elismerését bizonyítja, hogy fontos vezető állásokba, így legutóbb a IV. kerületi elöljáróság élére, haladó gondolkodású régi tiszt­viselő került. Foglalkoznunk kell röviden a Magyar Dolgozók.Pártja politikai bizottságának szeptember 2-i határozatával is, amely a tagok felülvizsgálatáról intézkedik. A határozatnak­ elsősorban az a célja, hogy a párt élcsapatjellegét­ kidombo­rítsuk és a korrupt, osztályidegen, erkölcstelen, fasiszta és egyéb oda nem való egyéneket eltávolítsuk. Úgy látszik azonban, hogy igen egyoldalúan néztük ezt a kérdést, mert a határozat párt­tagjaink soraiban némi izgalmat vál­tott ki. Hangsúlyoznunk kell tehát, hogy a politikai bizottság határozatának célja nem csupán a párt megtisztítása, hanem felülvizsgálása is. A cél tehát tulajdonképpen kettős: egyrészt a korrupt, osztályidegen, erkölcstelen, fasiszta stb.- elemek eltávolítása, más­részt az eddig még fel nem fedezett, szerény, de értékes kádereknek a fel­kutatása. Örömmel kell megállapí­tanunk, hogy a felülvizsgáló bizott­ságok eddigi működése során ez a máso­dik cél nagy eredményekkel járt. A leg­kisebb idegesség is alaptalan tehát azoknak a becsületes közigazgatási dol­gozóknak a részéről, akik magatartásuk­kal, munkájukkal, a párt iránt érzett szeretetükkel már eddig is bebizonyí­tották, hogy méltók a párt bizalmára. Most, amikor a magyar dolgozó nép látja, hogy a termeléshez való viszonya megváltozott, amikor látja, hogy a munka csakugyan becsület és dicsőség dolga, akkor közigazgatásunkban is irányt kell vennünk az új munkaerkölcs kialakítása felé és méginkább fel kell ismernünk, hogy a közigazgatásban is magunknak dolgozunk és magunknak építjük az országot. Vannak, akik azt mondják, hogy a Városháza, nem termelőüzem és a Városháza dolgozói­nak — legalább is látszólag — nem lehet úgy kivenni részüket az ország építő munkájából, mint a gyárak, vagy a szántóföldek dolgozóinak. Ez a nézet helytelen, mert a közvagyonnal való takarékosság, a gyors és felelősség­­teljes ügyintézés , a termelő munkára is szorosan kihat. Minden egyes toll­vonással építhetünk, ha mindenkor pártunk politikai irányvonalát tartjuk szemünk előtt. Vessük fel újból a kérdést: mit is kíván a Magyar Dolgozók Pártja város­házi szervezetének tagjaitól? Elsősor­ban azt a felismerést, hogy életünk értelmét a munka és a munka terme­lékenységéért folytatott harc jelenti. Hogy ezt mind világosabban meg­érthessük, igyekeznünk kell magunkat megszabadítanunk a régi letűnt rend erkölcsi és lelki jellegzetességeitől. Ehhez az szükséges, hogy a marxista-leninista tanulás életszükségletünkké váljék. De ne kövessük el azt a hibát, amelyet pedig igen sokan elkövetnek, hogy tudniillik a marxizmust, mint egyszerű iskolai tananyagot megtanulják ugyan, de magatartásukban, magánéletükben továbbra is magukban hordozzák a polgári társadalom minden csökevé­­nyét. Tudnunk kell, hogy a kommunista emberré válásnak lényeges oldala a munkásosztályhoz, az MDP-hez, a mun­kához való viszony. Élettel kell tehát átitatni a marxista-leninista elméletet és alkalmaznunk kell mindennapi mun­kánkban. Harcos, alkotó emberekké kell válnunk, munkaszeretettel, példa­adó magatartással kell dolgoznunk azokkal a más pártbeli vagy párton­­kívüli, de demokratikus dolgozókkal, akik a szocialista Magyarország épí­tésében velünk akarnak haladni. ­Á­vv.ití'S­ ! Újévi üdvözlések a Városházán A magyar nép, ezen belül Budapest népe az elmúlt évben előrevitte a demokrácia, az építés ügyét Nagy feladatok 1949-ben „A főváros dolgozói érzik, hogy az új rend, melyet építünk, a dolgozó nép szilárd rendje“ Újév napján az Újvárosházán a fő­város vezetőségét szeretettel köszöntöt­ték a városháza dolgozói és ebből az alkalomból jókívánságaikat, elismeré­süket fejezték ki azokért a munka­teljesítményekért, amelyeket Budapest vezetői az ország, a főváros dolgozói érdekében tettek. A dolgozók nevében Kovács Imre BSzKRt élmunkás üdvözlő beszédében ezeket mondotta: — Engedjék meg, hogy a főváros kétkezi dolgozóinak és tisztviselőinek jókívánságát és elismerését tolmácsol­hassam. Egyben ígéretet teszünk, hogy a fasiszta fenevadállat által lerombolt fővárosunkat és országunkat újjáépítjük a szocializmussal és olyan országot építünk, amelyben öröm lesz magyarnak lenni. Ehhez az építőmunkához a főváros valamennyi dolgozója nevében erőt és egészséget kívánok az elnök úrnak és a polgármester úrnak. Nagy feladatok előtt állunk — mondotta Köböl József Az üdvözlő szavakat elsőnek Köböl József, a törvényhatósági bizottság elnöke köszönte meg, aki beszédében kiemelte, hogy az elmúlt esztendőben a főváros dolgozói nem végeztek rossz munkát. — A magyar nép, ezen belül Budapest népe — mondotta Köböl — azzal az öntudattal fognak neki az új esztendő­nek, hogy az elmúlt évben valóban előrevitte a magyar demokrácia, a magyar építés ügyét. Az 1947-es eszten­dőt joggal nevezték a fordulat évének, mert hiszen ebben az esztendőben eldőlt az, hogy ki kit győz le és hogy váljon a régi rendszer kerekedik-e felül újra vagy pedig az új rend, a munkásság, a dolgozó parasztság és haladó értelmi­ség rendje. Ez eldőlt 1947-ben és a munkásosztály vezetése alatt lerakjuk a szocializmus alapkövét. Az 1948-as esztendő ezt a győzelmet kiszélesítette. Az elmúlt esztendőben sikerült a még megmaradt reakciós erőket szétzúzni és ma már nem gátol építő munkánkban, hogy különböző pártok, a múltnak itt­maradt csoportjai esetleg akadályoz­hatják munkánkat. Ezt le kell szögez­nünk azért is, mert a most következő esztendőben a jelek szerint igen nagy erőfeszítéseket kell tennünk. Most már megszabadultunk attól, hogy minden lépéshez, amelyet a haladás útján teszünk különböző manőverekre, har­cokra legyen szükségünk, most már bátrabban és egyenesebben mehetünk előbbre. Köböl József ezután hangoztatta, hogy a jövő évben igen nagy feladatok állnak előttünk. Arra kell gondolni, hogy a magyar nép nagy része azzal mérje a demokrácia haladását, hogy az életnívója és minden­napi élete hogyan emelkedik. Jól tudjuk, hogyha a jövő évben a munka termelése emelkedik, ezzel nem egyformán emel­kedik a dolgozóknak jutatott élet­­színvonal. Hiszen hatalmas összegeket kell befektetni a nehéziparnak a termelés újjáépítésében, az ország véderejének megerősítésére és ez gátolja, hogy mind­az, amit a dolgozók erőfeszítése létrehoz, ugyanolyan mennyiségben változatlanul a dolgozók javára fordíthassék. — Ezért kell nekünk — folytatta Köböl — igen nagy erőfeszítéseket tenni 1949-ben, mert hiszen tudjuk ugyan­akkor a világpolitika alakulása olyan,, hogy szükség van arra, hogy hazánk erejét, népének összetartozóságát és véderő­képességét a lehető legmagasabbra emeljük. Bizonyos vagyok abban, hogy 1949-ben ezt végre fogjuk tudni hajtani. 100 évvel ezelőtt a magyar szabadságharc verése­Bognár József polgármester válaszolt ezután az üdvözlő szavakra. — Ha visszatekintünk az 1948-as esztendőre és néhány szóval szeretném összefoglalni a mi törekvéseinket, akkor azt mondhatnám, hogy mindig azon igyekeztünk és azoknak a politikai és gazdasági és társadalmi változásoknak, amelyek hazánk életében végbementek, Budapest továbbra is az élen járjon, hogy Budapest ezen a területen továbbra is kezdeményező tudjon maradni és a maga gazdasági és szervezeti életében ezeket a változásokat tudja szolgálni. Én azt hiszem, hogy az elmúlt esztendőnek az eseményei azt bizonyítják, hogy ez a törekvésünk nem volt sikertelen. Hiszen az a nagy tisztulási folyamat, ami az országos politikában végbement és azok a jelentős változások, amelyek a munkásegység megteremtése, a koalíciós pártok demokratikus erői­nek megszilárdulása révén az or­szágos politikában végbementek, kihatottak a főváros életére is, s ennek eredményeképpen a termelő és építőmunkát az eddiginél sokkal zavar­talanabbul tudjuk folytatni. Azok az eredmények azonban, amelyeket elér­tünk 1948-ban és amelyeket el akarunk érni 1949-ben, csak úgy voltak elérhetők, hogy Budapest dolgozó rétegei a mi fővárosunk szűkebb dolgozó rétegei szellemi és fizikai munkásai egyaránt teljes erő­feszítéssel támogatták a város vezetőségét, a demokratikus népi államhatalmat, mert érezték, hogy ez a rend, amelyet építünk, a dolgozó népnek szilárd rendje. És ha az 1949-es esztendő felé­­ tekintünk, akkor a továbbiakban is azt kell kérnem, hogy támogasson bennünket minden fővárosi dolgozó abban a munkában,­get szenvedett. 100 évvel később, most hatalmas lépéssel megyünk előre a szabadság megóvása, építése és a szabad­ság kiterebélyesítése felé. Köböl József szavait lelkes éljenzéssel és tapssal fogadták. A főváros vezetősége amelyet a törvényhatóság, a demo­kratikus pártok és tömegszervezetek, valamint a főváros vezetősége végeznek annak érdekében, hogy Budapestet a demokratikus népi Magyarország igazi fővárosává, igazi élenjáró szervévé, a népi demokratikus államhatalom stabil táma­szává és erejévé tudják fejleszteni. A polgármester nagy tetszéssel foga­dott beszéde végén ehhez a munkához kérte a városházi dolgozók támogatását. Katolikus lelkészküldöttség üdvözli a városháza vezetőit Újév napján Witz Béla, budapesti általános érseki helynök vezetésével a fővárosi katolikus pap-lelkészküldött­­ség is felkereste Bognár Józsefet és Köböl Józsefet. Az érseki helynök üdvözlő beszédében hangsúlyozta, hogy a főváros mindenkor pontosan eleget tett vállalt kötelezettségeinek a kato­likus egyházzal szemben. Megállapította, hogy Magyarország a dol­gozók munkájában eredményeképpen jelentősen előrehaladt. A papság a jövő­ben a demokrácia érdekében, annak nagy eredményeit elismerve akarja végezni a lelkek nevelését. Bognár József válaszában hang­súlyozta, hogy az egyháznak az elnyomot­tak felemelkedéséért folyó harcban a nép oldalára kell állnia és nem azok oldalára, akik múltbeli kiváltságokat akarnak megőrizni és népünk akarata ellenére az imperializmus erőit akarják ismét­­az országra erőszakolni. A polgármester végül kijelentette, hogy ebben az üdvöz­lésben annak bizonyítékát látja, hogy a demokratikus papságban megvan az óhaj és a szándék az állam és az egyház viszonyainak rendezésére. Budapest dolgozóinak támogatásával tudott csak alkotni . 1949-ben 700 millió utas szállításáról gondoskodik a HSzKRt Új szervezet­ beosztásban Indul a korszerű közlekedés Ismeretes, hogy fővárosunk, Nagy- Budapest közlekedése területén népi demokráciánk rendkívül súlyos örök­séget vett át, mert az elmúlt rendszer összes bűneit és hiányosságait még alaposan betetőzte a fasiszta háborús pusztítás. A BSzKRt dolgozóira hárul a munka, hogy a főváros és környékének közlekedését megjavítsa. A fejlettebb társadalmi rendszer, a szocializmus nemcsak több termelést és­ több munkát kíván a dolgozóktól, hanem gondoskodik arról, hogy az élet jobb és könnyebb legyen. A jó közlekedés kétségtelenül elősegíti a magasabb fokú, fejlettebb társadalmi és kulturális élet kialakulását. Ennek alapján fővárosunk közleke­désének fejlesztése szoros össze­függésben áll, a népi demokrácia szocialista termelési rendszernek egyik döntő feladata. Fővárosunk közlekedési vállalatának összes eszközeit, hatalmas gépezetét, szervezetét, termelési rendszerét, munka­­módszerét kivétel nélkül mind Nagy- Budapest dolgozó társadalma közlekedési követelményeinek, igényeinek és elemeinek szolgálatára kell állítanunk. A Magyar Dolgozók Pártja, mely a magyar nép életszínvonalának állandó rendszeres emeléséért küzd, síkra száll a tervgazdálkodás sikeréért, a hároméves terv gyorsított megvalósításáért, a közle­kedési hálózat kiépítéséért és korszerűsí­téséért, a tervszerű munkaerőgazdál­kodásért és anyaggazdálkodásért, anyag­takarékosságért, önköltségcsökkentésért, irányít és vezet bennünket fejlődésünk útján. Ez a következetes politika mutatta meg az utat és az újjáépítés harcában ezzel az erővel tudta leküzdeni a BSzKRt húszezer dolgozója a sorra felvetődő problémákat és a közleke­dést a romokból helyreállítani, túl­szárnyalva az 1938-as helyzetet és eredményeket. A dolgozók­­ behatolása az állam­hatalomba, a megváltozott viszonyuk a termeléshez, a szocializmus építésé­nek feladata fejlettebb viszonyok között többet, jobban, olcsóbban termelni, vállalatunk gazdasági életének törvényeit és törvényszerűségeit tudatosan ismerni, vállalatunk termelésének összes ténye­zőit a dolgozók előtt ismertetni, az önköltséget tervszerűen csökkenteni, mind szoros és szerves összefüggésben állnak vállalatunk szervezeti formájával

Next