Fővárosi Napló, 1950 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1950-01-05 / 1. szám
NC-FŐVÁROSI NAPLÓ Visszapillantás 1949 legfontosabb eseményeire Új esztendő első napjaiban talán nem érdektelen visszapillantani az elvűlt év eseményeire. Lapozgatjuk az 1949-es évi Fővárosi Napló példányait és azon keresztül igyekszünk a fonosabb eményekreemlékeztetetni olvasóinkat, amelyet az önköltség csökkentéséről hoztak- A műszaki ügyosztályok vezetői beszámoltak arról, hogyan hajtották végre a minisztertanács határozatát. Augusztusban a Fővárosi Naplóban az első helyet az új alkotmány foglalja el. Bő égésén JANUÁRBAN öthasábos cikk fog- 1 .Уайик népi demokráciánknak lalkozik a takarékosság kérdésével \ v vívmányát, és azzal, hogy mennyire fontos en- “ indításokat hozunk nek a kérdésnek a széles tömegek j Vtl«?'Pum°' előtt való tudatosítása. Ugyanebben t -SZa‘ a számban olvasunk a Bolsevikapúnkban üdvözoltak a Népköztársa Párt Útja előadás-sorozatról, ame- lyet a nagybudapesti pártbizottság rendezett a Városházán. A január 22-i számban a közigazgatási bizottság állásfoglalásáról olvashatunk a Mindszenty-üggyel kapcsolatban Ugyanebben a számban arról ad hírt a SZIT, hogy javul a munkája a Váróházán. Azóta közel egy esztendő telt el ёб ismét foglalkoznunk kellett a SZÍT munkájának hiányosságaival. A következő számban már napirendre került a Segítőalap és az OTI egyesítése. Ugyanebben a lapban beszámolunk a női egyenjogúsítás újabb eredményeiről, Karsai Lászlóné textilmunkás lett az V. kerület elöljárója. FEBRUÁR 5-i számunkban Bognár József polgármester írt cikket Köztársaságunk ünnepéről. Megállapította, hogy Népköztársaságunk megteremtése népi demokráciánk komoly eredménye. Itt írunk arról, hogy a felülvizsgáló bizottságok megkezdték munkájukat a Városházán. Egy héttel később vezércikk szól arról, hogy Nagy-Budapest közigazgatási egysége belátható rövid időn belül megvalóml. Első ajítómozgalmi értekezletről írunk a február 19-i számban• Egy héttel később arról írtunk, hogy Kádár János belügyminiszter aláírta a több mint 500 fővárosi tisztviselő előléptetését. MÁRCIUS 10-i számunkban hírt adtunk arról, hogy megnyílt a városházi Ságvári Endre bölcsőde és napközi otthon. Március 15-én a Magyar Szabadságharcos Szövetség rendezett ünnepséget a Városháza udvarán Egy héttel később bemutattuk új alpolgármesterünket, Simon Lajos elvtársat, aki az államtitkárrá kinevezett Fodor Gyula elvtárs helyébe került. Ugyanebben a számban regisztráltuk, hogy a VAOSZ 90 tagja kapott élmunkáskiváló munkás jelvényt. Március 31-én túlzott derűlátással írtunk arról, hogy a városházi kultúrterem a megvalósítás stádiumába lépett. Reméljük, hogy ami 1949-ben nem valósult meg, az 1950-ben valósággá válik. ÁPRILIS 4-én Budapest felszabadításának emlékünnepén a Városházán négy ünnepség volt. Megindult az új üzemi bizottság választásának előkészülete is- Április közepén mindinkább előtérbe nyomul a választás kérdése. Seprényi Sándor előadása, amelyet a szakszervezeti bizottság választásával kapcsolatban mondott, már ezzel a kérdéssel foglalkozik. Április 21-i számunkban foglalkoztunk Rákosi Mátyás elvtárs beszédével, amelyet a Láng-sporttelepen tartott, s amely beindítója volt a képviselőválasztási küzdelemnek. MÁJUS 1-i ünnepi számunkban már a most meginduló ötéves tervről írtunk. Örömmel foglalkoztunk azzal, hogy mi mindent jelent nekünk, városházi dolgozóknak az ötéves terv. Május 12-i számunk közölte azoknak a közigazgatási alkalmazottaknak képeit, akik a képviselőjelölt-listán szerepeltek. Halász Pál elvtárs a közigazgatás átszervezéséről írt és a Ferencvárosi mintakerületté való nyilvánításáról. Ugyanebben a számban hírt adtunk a Népfront és a MDP döntő győzelméről, a választásokról. Megalakult az új kormány. JÚNIUS 23-án Philip Rudolf elvtárs már Nagy-Budapest megvalósításának problémáiról ír és rámutat arra, hogy mit jelent Pestkörnyéknek Nagy-Budapest megvalósítása- Rajkék leleplezésével foglalkozik julius 30-i számunk és elsőrendű feladatként állítja elénk az éberség fokozását. JULIUS 20-án Pongrácz Kálmán elvtársat Budapest polgármesterévé, Köböl József elvtársat ugyanakkor alpolgármesterré választotta a főváros törvényhatósági bizottsága Ju■lius 22-i számunkban közöltük, hogy a milánói szakszervezeti kongreszszusra miként készültek fel a városháza dolgozói és milyen felajánlásokat tettek. AUGUSZTUS 4-én foglalkoztak lapunkban a műszaki hivatalok a minisztertanács ama határozatával. ..........iagtság elnöki tanácsának tagjait Augusztus végén új kiváló- és élmunkásokat tüntettek ki a városházi dolgozók közül. Szeptember 15-i számunk közölte a városházi pártbizottság határozatát a közigazgatásidolgozók egyéni felelősségéről és a városházi dolgozók előtt álló feladatokról. A határozat eredményeképpen lényegesen megjavult a városházán is a munkafegyelem és a nagybudapesti pártbizottság útmutatása nyomán megindult nálunk is a racionalizálási, újítási mozgalom. SZEPTEMBER hónapban sorozatos kisgyűléseken tárgyalták a Rajk-ügyet. A városházi dolgozók egységesen foglaltak állást a Rajtóbandával szemben, akik ki akarták szolgáltatni az országot az imperialistáknak és ismét a levitézlett földesurakat és nagytőkéseket akarták a nép nyakára ültetni. Szeptember 29-én indult meg a tervkölcsönjegyzés a városházán és mint aznapi lapunk írja, délelőtt 10 óráig az elöljáróságok 1.425 000, a városháza dolgozói pedig 1.770 000 forintot jegyeztek. A következő számban már közöltük a végeredményt. A közigazgatási dolgozók közel 3.800 000 forintot jegyeztek a tervkölcsönből, hogy ezzel is segítsék a január 1-én meginduló ötéves tervet. OKTÓBER 19-i számunk a kőbányai elöljáróságról írt abból az alkalomból, hogy ,,A mi több termelésünk a kevesebb akta“ jelszó alatt komoly lépésekkel indultak el a népi közigazgatás megteremtése felé- Október 20-án egységes szakszervezet került napirendre abból az alkalomból, hogy a VAOSZ és az MKOSZ egyesül. Október 31-én leplezték le a városháza udvarén Ságvári Endre emlékszobrát. A Nagy Októberi Forradalomról Pongrácz elvtérs írt a Naplóba. November 7-én a városháza dolgozói három helyen ünnepi gyűlés keretében emlékeztek meg a Nagy Októberi Forradalom győzelméről. NOVEMBER 20-án felavatták a Lánchidat,amelyet a fasiszta barbárok a Dunába döntöttek és népi demokráciánk, a munkásság hatalmas áldozatkészségével és kiváló munkalendületével rekordidő alatt újra megépített. Megindult a sztálini munkafelajánlás A közigazgatás dolgozói határtalan lelkesedéssel kapcsolódtak ebbe a munkába és egymásután érkeztek a termelési bizottsághoz az egyes hivatalok munkafelajánlásai, amelyek mind azt bizonyították, hogy a közigazgatási dolgozók is érzik már megváltozott viszonyukat a munkához. Új osztálybizottságokat " választottunk novemberben, amelyek a szakszervezet előretolt bástyái lesznek November második felében a Kominform Magyarországon értekezletet tartott és ezzel újabb hatalmas tékét adott a nemzetközi békefront erőinek. Moszkvában értekezletet tartott a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség, amely ugyancsak állást foglalt a béke mellett. Gerő Ernő elvtárs beterjesztette az ötéves terv törvényjavaslatát. Az első ötéves tervvel a szocialista Magyarország alapjait rakjuk le, érthető tehát, hogy az országgyűlés azt boldog lelkesedéssel fogadta el- Kádár János elvtárs benyújtóta egységes Budapest megvalósításáról szóló törvényjavaslatot, amelyet ugyancsak egyhangú lelkesedéssel fogadott el az országgyűlés. DECEMBER 21-én az egész világ dolgozói mélységes szeretettel és hálatelt szívvel ünnepelték Sztálin 70. születésnapját és ebből az alkalomból sztálini műszakot tartottak, amelyen eddig soha nem tapasztalt termelési eredményeket értek el. AZ ELMÚLT ESZTENDŐ eseményekben és eredményekben egyaránt gazdag volt. Hatalmas léptekkel mentünk előbbre a szocializmus útján. Sikerült a reakció két fontos bázisát, a Mindszenty- és a Rajkféle kémbandát felszámolni. A termelés eredményei meredeken emelkedtek. A közigazgatás átszervezését sikerrel végrehajtottuk és megteremtettük a, nagy Budapest megvalósításának előfeltételeit. Az eredmények elérésében a Magyar Dolgozók Pártja, a kommunisták útmutatása és vezetése volt a legdöntőbb. A nagy Szovjetunió példája nyomán igyekszünk az új közigazgatást megteremteni és mindazokat a tanulságokat, amit a Szovjetunió szolgáltat nekünk, a szocialista Magyarország építésében hasznosítani. Az új esztendő új feladatait hasonló lelkesedéssel és hasonló eredményekkel fogjuk megoldani. Hat hét pártiskolán Réeri vágyam teljesült akkor, amikor megtudtam, hogy a Párt hathetes iskolára küld. Ez a tudat пае van boldoggá, és büszkévé tett. A pártiskolán minden lehetőséget és kényelmet megadott a Párt, hogy gondtalanul tanulhassunk és tisztán rajtunk múlott, hogy ezt az alkalmat hiányos tudásunk pótlására felhasználjuk. Eleinte a hosszabb időtartamú ülőhelyzet kissé szokatlan volt, különösen az üzemből jött elvtársaknak. Az egyik elvtárs meg is jegyezte, hogy életében ennyit nem ült, mint a pártiskolán, tanulás közben. De a kommunista fegyelem ezt a kis kényelmetlenséget is legyűrte és ellensúlyozta a mindennapos szabadfoglalkozással, amikor is röplabdáztunk, tornáztunk. Szórakozásunkról is történt gondoskodás. Megtekintettük Sztálin elvtárs 70-ik születésnapjára küldött ajándékok kiállítását, moziba mentünk és többször rendeztünk műsorral, tánccal egybekötött zeaeszet. Az iskolán mindig szemünk előtt lebegett Rákosi elvtárs felhívása a dolgozókhoz, melyben a következő tánczseniként az elméleti színvonal emelését tűzte ki. Az imperialisták igyekeznek kihasználni ideológiai téren való gyöngeségünket és különböző burzsoá ideológiával azon mesterkednek, hogy eltereljék a figyelmet az osztályharcról és megbontsák a munkásosztály egységét. Ez ellen fokozottabb tanulással kell felvennünk a harcot, örömmel tölt el az a tudat, hogy a pártiskala hozzásegít ahhoz, hogy még fokozottabb mértékben kapcsolódhassam ebbe a harcba. Balázs Imréné Т9Э0 JANUÁR 5. Válaszol a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár A Fővárosi Napló legutóbbi számában Kéri János cikket írt, amely kritikát gyakorol azzal a könyvtárral szemben, amelynek helyettes Vezetője vagyok. Minthogy a cikkben a nevemet háromszor is megemlíti, nem lehet kétségem aziránt, hogy a kritika személy szerint nekem szól. A kritikát elfogadom, indokoltnak találom és meg is köszönöm. Okulásul fog szolgálni a jövőre nézve. Ezt persze egy nyilatkozattal is elintézhettem volna. Rövidebb és egyszerűbb módja lett volna az elintézésnek. Ilyen módon azonban nem intéztem volna el Kéri elvtárs újító javaslatának érdemi részét, amelynek az elintézésére — akta helyett — a Fővárosi Napló hasábját használom fel. Azt is megmondom, miért. . Kéri elvtárs javaslata igen hosszú, részletes és sok pontból áll. A legnagyobb része azonban nyitott kapukat dönget, mert részint mi, a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, részint más szervek, mint a Dokumentációs Központ, az Országos Könyvtári Központ, a volt Állami Könyvhivatal, illetve a Népművelési Minisztérium Irodalompolitikai Osztálya a felvetett kérdésekkel már foglalkoztak. A javaslatok nagy része így részben már meg is valósult, részben pedig most van a megvalósulás előrehaladott stádiumában. Maradt volna egy pont — a javaslat 2. pontja — amely nagyon helyes gondolatot fejt ki és annál könnyebben megvalósítható, mert az előmunkálatokat a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár készen tudja rendelkezésre bocsátani. Nem szeretem az aktát, különösen a fölösleges aktát. Mindezt közvetlenül akartam Kéri elvtársnak telefonon vagy személyesen elmondani. Titkáromnak, Galuska elvtársnak az a szokása, hogy mindenről naplót vezet és így pontosan meg tudta mondani, hogy összesen 17-szer hívták fel Kéri elvtársai telefonon azóta, mióta a javaslatot megkaptam. Nem volt szerencsém. Kéri elvtárs vagy távol volt Budapesttől, vagy beteg volt, vagy máshol volt. Tény az, hogy telefonon nem tudtam elérni, e helyett többszöri ígéretet kaptam, hogy amint bejön, vissza fog hívni. Ez mindmáig nem történt, meg, úgyhogy — okkal vagy ok nélkül — de arra következtettem, hogy közben maga is meggyőződött arról, hogy javaslatai már megvalósultak. Azért írom a válaszomat , most ilyen formában, mert félek, hogy telefonod megint csak nem fogom elérni. Ebből az ügyből pedig fölösleges volna aktát csinálni mindaddig, míg annak konkrét tartalmát meg nem beszéltük. Remélem, Kéri elvtárs nem haragszik azért, hogy az elintézésnek ezt a formáját választottam és fel fog hívni telefonon, amikor benn lesz a hivatalában. És most ne haragudjon még egy ici-pici viszontkritikáért se. Senki sem méltányolja nálamnál jobban az újító mozgalom jelentőségét. Ebben a tekintetben a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtárban már történt is egy és más. A velem közölt Lenin idézetet tehát magam is ismerem és alkalmazom is. De az újítások alatt én nem egyszerűen az ötletek felvetését értem, hanem azt, hogy a felvetett ötletek megvalósításának a lehetőségeit és módozatait is ki kell tanulmányozni. Így kerülhető el az, hogy azonos ötletek kidolgozásával több helyen foglalkozzanak és több helyről vonjanak el energiát. És még egy kérdés. A javaslat kísérő levelében azt írja Kéri elvtárs, hogy „a kultúrpolitikai ügyosztály dolgozói csak akkor tudják feladatukat jólellátni, ha ismerik a szocialista művészet és szocialista realizmus kérdéseit." Hogy őszinte legyek, ezt a feltételt nem egészen értem. Nem hinném, hogy szervezési újításokra lenne szükség ahhoz, hogy az ügyosztály dolgozói ezekkel a kérdésekkel megismerkedjenek. Ahogy én az ott dolgozó elvtársakat ismerem, ők ezekkel a kérdésekkel — hogy úgy mondjam — „magánúton" foglalkoztak már azelőtt is, mielőtt az ügyosztályban munkájukat megkezdték. Még egyszer köszönöm Kéri elvtársnak a kritikáját. Nem fogom többé a hozzám érkezett javaslatokat „elfektetni“, de ha nem tudok telefonon összeköttetést kapni, mégis csak aktát fogok belőle csinálni. De köszönöm Kéri elvtársnak az ötleteket és a gondolatokat is, amelyeket felvetett és amelyek — függetlenül attól, hogy másszervek már megvalósították vagy megvalósítják, — nagyon egészségesek és helyesek. Meg vagyok róla győződve, hogy a jövőben még sok más egészséges gondolatot fogunk Kéri elvtárssal együtt kidolgozni és a szocialista Magyarország érdekében megvalósítani. Elvtársi üdvözlettel: Solti Andrásné ................ .- Felavatták az óbudai Szeretetotthont A III. kerületi elöljáróság tisztiorvosa dr. Kaszás József javaslata alapján indították meg azt a hatalmas társadalmi megmozdulást, amelynek eredménye lett a nemrég felavatott óbudai Szeretetotthon. Polónyi elvtárs elöljáró rávilágított arra, nem véletlen az, hogy a szeretetotthon a hároméves terv befejezésekor Sztálin elvtárs születése napjának ünnepén került felavatásra. A fasiszták rombolása után a magyar dolgozók a dicsőséges Vörös Hadsereg felszabadítása után a Magyar Dolgozók Pártjának irányításával az országot újjáépítették. Mindannyian hálával és szeretettel gondolunk Sztálin elvtársra, mert a szép és nagy eredményeket is neki köszönhetjük. Benedek Margit a kerületi MNDSZ titkára meleg szavakkal adta át az öregeknek a szeretetotthont. — Ez az épület nem a múlt rendszerből ismert „szegényház lesz” ez az épület a Magyar Nők Demokratikus Szövetségének a szeretetét és gondviselését fogja visszatükrözni. Minden lakója a mi szemléjünket és ápolásunkat fogja élvezni. A jelenlevő nagyszámú közönség tapsvihara közben nyújtotta át Benedek Margit elvtársnő a kerület ajándékait az új otthon lakóinak. Pollák Ferencné elvtársnő, megköszönte a kerület dolgozóinak szép munkáját. Ezen az úton haladjon minden kerület és indítsuk meg a mozgalmat, amelynek jelszava ez legyen: gyermekek a szülőkért, unokák a nagyszülőkért. Népi demokráciánk a jövőben az ötéves terv alatt még nagyobb, modernül felszerelt szeretetottthonokat fog felavatni. Mindenki érezni fogja az ötéves terv áldásos hatását és az életszínvonal emelkedését. A szocializmus újabb diadala lesz a kapitalizmus felett, amikor bebizonyítjuk újabb tetteinkkel azt, hogy a szocializmusban legfőbb érték az ember. P. M. I Sok víznek kellett lefolynia a Dunán, amíg Pest-Budából Budapest lett! Az országgyűlés 1870 július 16-án, a törvényhatóságok rendezéséről szóló törvényjavaslatot tárgyalta, mikor az ellenzék részéről erélyes interpelláció hangzott el, hogy a belügyminiszter kezdje meg végre a tárgyalást Pest és Buda Tekintetes Tanácsával és haladéktalanul terjessze elő az erről szóló törvényjavaslatot. A szegény belügyminiszternek mit volt mit tennie, bokros elfoglaltságai mellett (vadászat a Hortobágyon, lakodalom a sátoraljaújhelyi Rektorik-kúrián) kénytelen volt a sürgető felszólításra egy szaktanácskozmány összehívásáról gondoskodni. Ez a szaktanácskozmány kb. hét hónap múlva, 1871 március 4-én össze is ült. Ennek a szűklátókörű szaktanácskozmánynak munkája csigalassúsággal haladt előre. Igaz olyanok ültek benne, akiknek az idő sohasem jelentett pénzt, s patópáli nyugalommal sóhajtottak, ha valaki csak egy kicsit is nógatta őket: „Ejh, ráérünk arra még!" Ebben a szaktanácskozmányban amolyan helyiérdekű hazafiság nyilvánult meg, hogy Pest-Budától — az egységes Budapestig írta. Aján a maga lokálpatriotizmusával elindítsa tetbe kerülne, nagy gondot okozva a szenvedélyes vitát az egyesítéssel- Buda szükségleteinek kielégítése lett s az egyesítés ellen, miközben a pro és kontrák úgy röpködtek a levegőben, mint májusi estéken a szentjánosbogárkák világító lámpájukkal. Amíg egyik részük azzal húzta a készülő törvényjavaslatot, hogy a törvényben nem jó a hamarság, az ellenzék azzal replikázott, még mindig jobb, mint a hamisság. Elsőnek Szentkirályi Mór, pestvárosi főpolgármester fejezte ki aggodalmait a készülő törvényjavaslattal szemben. Szerinte Pest és Buda az egyesítésnek serkini hasznát sem látja azon egyszerű oknál fogva, mert Buda fejlődésképtelen. A Várhegy s a Gellérthegy útját állja mindennemű fejlődésnek, így aligha akad pesti iparos, kereskedő, aki Budára menne. (Mintha Budának nem lett volna elég csizmadiája meg greizlerosa!) Az egyesítéssel Pest mindenképpen hátrányos hely Csengery Antal, a felszólalásában, — valószínű Deák Ferenc intenciói alapján, — egészen más oldaláról világította meg a kérdést a vitatkozás hevében. Szerinte országos érdek fűződik a két város egyesítéséhez, mert nem azon múlik a dolog, hogy mit akar Pest és mit nem akar Buda: állami érdek, hogy az országot egy olyan főváros képviseljen, mely a maga reprezentatív mivoltában büszkeséggel töltse el a nemzetet-A belügyminiszter ezek után 1871 november 9-én az országgyűlésnek benyújtotta az egyesülést kimondó határozatot. Persze, a törvényjavaslattól, az egyesítés eszméjétől a képviselő urak egy része éppen úgy nem volt elragadtatva, mint az érdekelt törvényhatóságok. Pest város törvényhatósága az országgyűléshez intézett feliratában azzal érvelt, hogy rendezni és egyesíteni egyszerre nem lehet, mert ilyen alapon semmi jó sem származhatik az egyesülésből. A budai bizottmány már odáig ment, hogy áldozatokról beszélt az egyesítéssel kapcsolatban. Municipiális önállóságát féltette, mellyel de facto fővárosi címe is elveszik. Óbuda az egyszer mindenben osztotta Buda aggodalmait. Hirtelenjében olyan harcias hangulat vett rajta erőt, hogy félő volt, hogy még megtalálja parittyázni a törvényjavaslatot, mint egykoron Dávid Góliátot. Mindezeket összegezve: ami nem kellett Pestnek, nem kellett Budának, nem kellett Óbudának, és ez a sok nem kellett szülte végül az 1872. évi XXXVI-ik törvénycikket, mely tudtul adta országvilágnak, hogy 1873 január 1-től kezdve Magyarország fővárosa Budapest.• Nagy volt az út Pest-Budától Budapestig! És utána hetvenhét esztendőnek kellett eltelnie s egy nagy világégésen keresztül a népi demokráciának kellett eljönnie, hogy Pestkörnyék, dolgozói közigazgatásilag ejtyf&u'~~u pest dolgozóival^-'’^