Fővárosi Napló, 1951 (6. évfolyam, 1-35. szám)

1951-01-05 / 1. szám

F 00 » A ff 00 S M F S ff F ff V /> F T f T I Л I C S 00 К fi ff #> f* 00 Z 00 t j\ A A f> A t* J A A Kongresszus új lendületet ad a városházán a párt- és hivatali munkának Híven követve a Szovjet zászlaját Békénk nagy őrét és zálogát. A béketábor legyőzhetet­len .. Zeng­, zúg a dal, lelkes a hangulat a városházi kisebédlőben. Szemben a bejárattal, az előadói emelvény felett nagy tábla: „Éljen Pártunk V. Kon­gresszusa!” hirdeti, hogy ünnepi alkalomra gyűltek össze itt a város­háza legjobbjai, hogy megválasszák azokat az elvtársakat, akik az V. kerületi küldöttértekezleten képvi­selni fogják a városháza dolgozóit. Lassan csendesült­ el a küldöttek se­rege, amikor Percze Lajos elvtárs, a városházi pártbizottság titkára megnyitotta az értekezletet és javasla­tot tett az elnökség tagjaira. Miután megválasztották az elnökséget, Bérczi Márton elvtárs üdvözölte az értekez­letet és méltatta annak jelentőségét. Ezután Percze elvtárs tartotta meg titkári beszámolóját. Részletesen foglalkozott Pártunk V. Kongresszusának fontosságával. Rá­mutatott arra, hogy a kongresszusnak különös jelentőséget ad az, hogy a kiéleződött nemzetközi helyzetben, öt­éves tervünk második évében ül össze. Beszélt azokról a hatal­mas eredményekről, amelyeket a Szovjetunió segítségével, Pártunk vezetésével a felszabadulás óta elér­­tünk. Ismertette az előttünk álló fel­adatokat is és megállapította, hogy ezeket opportunista magatartással megoldani nem lehet. Ezután rátért a városházi párt­­szervezet munkájának ismertetésére. Ennek során ezeket mondot­ta: — Megállapítható, h­ogy városházi viszonylatban is komoly fejlődést ér­tünk el. Ez a fejlődés természetesen Pártunk egész fejlődésének velejárója, amely 1950. évben ismét újabb jelen­tős eredményekkel gyarapította győ­zelmeinket Pártunk nagyszerű irányítá­sának és Rákosi Mátyás elviére nagy­szerű vezetésének köszönhető, hogy ötéves tervünk első évét olyan siker­rel fejezhettük be. Ez a vezetés, ez az irányítás éreztette hatását a város­házán is. Hozzájárult ehhez az is, hogy a városházi pártszervezet az elmúlt esztendőben új munkáskáderek­­kel erősödött. 1950 június 15-én alakult meg a Buda­pesti Városi Tanács és ez szükségsze­rűen magával hozta az egész hivatal átszervezését. A hivatal átszervezése szükségessé tette a körzetek átszerve­zését is. Miután így sikerült a körze­tek működési területét az osztályok­hoz igazítani, ezáltal nagymérték­ben javíthattuk a politikai munkát. Ezt a megjavult munkát igazolják a koreai kórházvonatra, majd pedig a koreai szerete­tcsomagokra történt gyűjtés eredményei, de igazolta a békekölcsön jegyzés eredménye is, amikor a városházi dolgozók átlagos jegyzése messze felülmúlta a tavalyi tervkölcsönjegyzés átlagát. Ezekben az akciókban bebizonyosodott, hogy dolgozóink nem csak kívánják a békét, ha­nem annak megvédése érdekében tettekre is képesek. Beszélt ezután a Párt és tömegek közötti kapcsolat javulásáról. Itt di­­csérően emlékezett meg a népnevelők munkájáról, akiknek sikerült Pártunk mögé felsorakoztatni a pártonkívüliek tömegét. Külön megemlékezett a pártonkívüli népnevelőkről, akik úgy, a békekölcsönjegyzést, mint a tanács-, választásokat megelőző időkben komoly eredményeket értek el. A tömegszervezetek közül megemlítette a DISZ-t és az MSZT-t, akik a moz­gósításban és nevelésben élenjártak, valamint a Szakszervezeti Bizottságot, amely a munkafelajánlások jó meg­szervezése területén mutatott fel külö­­nön jó eredményeket. Sorba vette Percze elvtárs, a pártélet minden m­egfiguvánulását. Beszélt a kádermunkáról, amely már tervszerűbb lett és, amely­nek eredményeként sikerült a különböző funkciókba megfelelő embereket kiválogatni. Külön foglalkozott az agit-prop. munkával és ennek során megemlí­tette, hogy közel ezer elvtársat osz­tottunk be a különböző oktatási for­mákba. Javult a sajtóp­rnka és a falujáró munka is. Eredményeink után a hiányosságok kerültek sorra. A küldöttek is rámu­tattak egyik-másik fellelhető hibára. A bürokratikus módszerekről hozott fel ■egynéhány példát Percze elvtárs és­ ennek során különösen az keltett derűs feltűnést, amikor elmondotta, hogy az egyik rádió-szeminárium vitavezető nyolc nevet küldött az ok­tatási biz­­t­­á­sba azzal, hogy azok hiá­nyoztak a legutóbbi szemináriumról. Az oktatási bizottság megküzdötte a neveket a körzeti titkárnak, hogy az foglalkozzon a tagokkal és hasson oda, hogy a jövőben ezek az elvtár­sak is rendszeresen járjanak a szemi­nark­unra. A párttitkár továbbad a a nyolc nevet a körzeti oktatási felelős­nek, hogy az intézze el a dolgot! Végül az oktatási felelős ismét tovább adta a rádió-szeminárium vitavezető­­jén­ek és így elintézés nélkül az ügy visszakerült oda, ahonnan ő indult. Az oktatási kérdéssel egyébként többen foglalkoztak a felszólalók közül. Botta Erzsébet felhívta a figyelmet arra, hogy az oktatási munka megjavításá­val is dolgozzunk az V. Kon­gresszus sikeréért. Szli­ka István elvtárs Percze elvtárs­nak a DISZ oktatásban mutatkozó hiányosságokról szóló észrevételeire válaszolt és ígéretet tett, hogy ezte­ket a hibákat a Kongresszusig kikü­szöbölik. Az agitációban mutatkozó hiányos­ságokat is megemlítette Percze elv­társ és beszédének ehhez a részéhez kapcsolódott Schulcz Ferenc elvtárs, amikor arról beszélt, hogy nem fogla­­­kozunk eleget személy szerint az em­berekkel. Most, hogy úgy érezzük,, biztosan ülünk a nyeregben, kissé Ré­myei vesszük ezt a kérdést. Azt hiszik egyesek, hogy ma már nincs olyan jelentősége a személy szerinti meggyőzésnek. Szabó István elvtárs, ugyancsak erről a kérdésről beszélt és felhívta a figyelmet arra, hogy éppen a feszült nemzetközi helyzet teszi szükségessé a fokozott agitációt. A hivtali munkában mutatkozó hiá­nyosságról beszélt ezután Percze elvtárs és rámutatott arra, hogy a munkafegyelem megszilárdításá­val, szakm­ai tudás fokozásával és nem utolsó sorban a szovjet közigazgatás megismerésével ja­víthatunk munkánkon. Ehhez kapcsolódva Somlai Géza elv­­társ, a Párt és a hivatalvezetés egy­máshoz való viszonyának a megja­vításával foglalkozott és ennek során rámutatott arra, hogy jó hivatali mun­kát csak úgy lehet végezni, ha min­denkor a helyi pártszervezetre tá­maszkodunk. A hivatali munkában mutatkozó hiányosságokat állapította meg Schot­ter elvtárs is és példának megemlí­tett egy esetet, amikor érdemleges intézkedés nélkül öt osztályt járt meg egy akta. A békeharc fokozásának kérdéséhez először Kovács Júlia elv­társam szólt hozzá. „Elsősorban ne­künk fiataloknak kell kiállni a béke megvédése mellett. A mi jövőnkről van szó. Az imperialisták aljas ügy­nöke határunknál ágát és, ha nem vagyunk elég éberek, ha nem erősít­jük Néphadseregünket, képes ránk rohanni.” — mondotta többek között Kovács elvtársnő. Milliner Béla elvtárs a városházi békebizottságok munkáját ismertette. Elmondotta, hogy jelenleg 26 békebizottság műkö­dik, 161 taggal. A falujárás kérdéséhez Marosi Gyula elvtárs szólt hozzá elsőnek és elmondotta, hogy felismerte a falujárás jelentőségét és ezért önként ajánlko­zik falujárásra, hogy ezzel is segítse a szocializmus építését falun. Papp János­ elvtárs is a falujárás jelentőségé­ről beszélt és elmondotta, hogy a vá­rosházi falujárók munkájának ered­ményeként Ec­éd községben idén ősszel a termelőszövetkezeti csoport tagjainak száma 18 fővel szaporodott. V­axm­ann Vilmosné fel­hívta a fi­gyelmet arra, hogy kongresszusunk jelentőségét az ellenség is felismeri és nekünk már ezért is fokoznunk kell a kongresszus sikeréért a harcot. Meg kell előznünk az ellenséget és oda hatni, hogy az egész magyar nép tudatában legyen annak, hogy mit jelent a Párt V. Kongresszusa. A nagyszámú hozászólónak adott válasz után Percze elvtárs határozati javaslatot nyújtott be. s?"....."14/3 „ szovjet tapasztalatok megismerése, felhasználása döntő feladatunk Az építőiparban a „Magyar-Szovjet Közgazdasági Szemle” 1950. évi 10. számában V. Burgman elvtárs „Az építkezési költségek csökkentése fontos népgazdasági jel­adó.." címmel ismerteti a szovjet építőipar napirenden levő nagy feladatát, az építési költségek csökkentésének gyakorlati kérdéseit. Felszabadulásunk óta számtalan esetben tapasztal­hattuk a szovjet emberek segítő kezét. Segítségük külön­böző formákban­ nyilvánult meg, de minden esetben akkor jött, amikor arra legnagyobb szükségünk volt. A tőlük jött segítség mindig életet és­ lendületet vitt munkánkba. Az az eredmény, amelyet eddig elértünk szocia­lizmusunk építésében, nagymértékben a szovjet emberek segítségének köszönhető. Burgman elv­társ cikke is egyike az idejében jövő segítségnek. Utat mutat a magyar építőipar dolgozóinak nehézségeik leküzdéséhez, a­ magas építési költségek csökkentésének sikeres megoldásához. . A cikk tartalma igen értékes, ta­nulságul szolgálhat ..minden magyar építőipari dolgozó részére, mert konkrét tennivalók megjelölésével ismerteti meg velünk a költségcsökkentési forrásokat és­ azoknak a költségekre való kihatásait. E­z is tanulmányozása nélkü­lözhetetlen azok számára, akik őszinte hívei szocialista építőiparunk naggyá fejlesztésének. Cz­án­i elvtárs kezdem­én­yezésére a Szovjetunió minisztertanácsa rendeletben határozta meg, hogy az építési költségvetések árait 1950 július 1 -től át­lagosan 25 százalékkal kell csökkenteni, ugyanakkor vál­tozatlanul hagyta a termelési kapacitások üzembehelyezé­sének 1950. évi feladatait. Ennek érdekében ki kell küszö­bölni a kiviteli tervek és költségvetések túlméretezettsé­­gét, olcsóbbá kell tenni az építő-szerelési munkákat és tovább kell csökkenteni az anyagok és felszerelés nagy­kereskedelmi árait, valamint a szállítási dijteeleket. A Szovjetunió minisztertanácsának ez a határozata hatalmas feladat elé állította a szovjet építőipari dolgo­zókat. A feladat nagysága arra ösztönzi őket, hogy ku­tassanak fel minden olyan forrást, amelynek al­kalmazásával csökkenés érhető el az építési költ­ségekben anélkül, hogy az a minőség, célszerű­ség és használhatóság rovására menne. Pártunk isi J-c-iv­ó­ , útmutatása alapján a­­ Ma­gyar Népköztársaság minisztertanácsa is ho­zott hasonló értelmű határozatot az építőiparra vonatkozóan 1949. jú­lius 14-én. Eiz a határozat többek között elrendelte, hogy az év végéig az építési költségeket 15 százalékkal kell csökkenteni. • A Magyar Népköztársaság minisztertanácsának hatá­rozata ugyancsak­ kemény feladat elé állította a magyar építőipart. Bizonyos­, hogy építőipari dolgozóink igen szép eredményeket­ értek el a határozat nyomán.. Az eredmé­nyek azonban nem­­ kielégítőek. A szovjet építőipar tapasztalatainak nagyobb­mérték­ű felhasználásával jobb eredmények is el­érhetők lettek volna, különösen azoknak idejében történő alkalmazása esetén. Keveset tanultunk és a szükségesnél sokkal többet kísér­leteztünk olyan megoldásokkal, amelyekre nézve a szovjet tapasztalatok kész, bevált megoldással szolgálhattak volna. B­urgman elvtárs cikkéből — bár a témát a mi viszonyainknál jóval magasabb szinten tár­gyalja —, sok tanulságot meríthetünk és jól fel tudjuk használni munkánk eredményesebbé tételéhez. Soronlévő feladataink megoldási módját Burgman elvtárs megállapításai elénk vetítik. Ezenkívül még egész sor olyan feladat vár megoldásra nálunk, amelyeknek he­lyes elvégzése előfeltételét képezi a cikkben ismer­tetett költségcsökkentési tényezők kihasználásának. Kell, hogy a szovjet tapasztalatokat megismer­jük, mert azok fáklyaként világítják meg meg­teendő utunkat szocializmusunk építésében. Hasz­nosítsunk tehát abból minél többet és minél ke­vesebb időt fordítsunk olyan kísérletezésekre, amelyeket már előttünk megoldottak. Legyen tehát 1951. évi programunk egyik döntő súly­pontja. A szovjet tapasztalatok ismertetése, terjesztése és felhasználása. BERCZI MÁRTON osztályvezető A közegészségügyben A Fővárosi Tanács X. Közegészségügyi Osztálya csak úgy látja el jó f­ajeladatát, ha munkáidban valóban érvényre jut a dolgozó nép érdeke a közegészség­ügy minden vonalán. Csak úgy tölti be rendeltetését, ha a hatáskörébe tartozó egészségügyi intézmények valóban a főváros 1.600.000 dolgozójának egészségvédelmét szol­gálják. ,4 X. osztályt célkitűzéseinek elérésében messze­menően irányítja a Magyar Dolgozók Pártja, mely súly­pontként kezeli a dolgozók egészségvédelmét. Feladatunk, hogy a dolgozók államában a „legfőbb érték az ember" ne csak szállóige legyen, hanem eleven valóság. A fejlő­­dés sürget. Fővárosunk szocialista egészségügyének ki­építését gyorsítanunk kell. Ezt csak úgy érhetjük el, ha a továbbiakban még fokozottabb mértékben támaszko­dunk a­ Szovjetunió élenjáró egészségügyének tanulmá­nyozására és tapasztalatainak követésére., /1 X. osztálynak összetételében merőben meg kell változnia. A kórházakkal és rendelőintézeteinkkel, együtt a kerületekhez kell lemenni az osztály gazdasági, admi­nisztratív funkcióinak is. Valóságban egészségügyi osz­tállyá kell átalakulnia, hogy betölthesse központi felada­tát, az egészségügyi irányító és a végrehajtást ellen­­őrző működését. A kerületi VI. osztályainkat is meg kell erősítenünk, támogatnunk, hogy minél hamarabb kiala­kíthassák a kerületi egészségügyi egységet. Egységbe kell tömörkenü­n­k a kerületekben a körzeti rendelőintézeti és kórházi egészségügyi dolgozókat. f­­­élszer­űűen kell gazdálkodnunk az orvosi munkaerővel. Kan igaz az, hogy nincsenek kádereink, csak nem törődtünk eleget velük. Aránytalanul és főleg nem a szükségleteknek megfelelően osztottuk el őket. A szovjet egészségügy mintájára nekünk is sokkal több gondot kell fordítanunk a lakosság orvosi ellátásának körzeti meg­oldására. A szovjet tapasztalatok alapján a helyes szervezett­ség nem csak hogy emelni fogja az egészségügyi mun­kánk minőségét,, hanem könnyebbé is fogja azt tenni. Az új szervezési munka­formák mellett harcolnunk kell a gyógyító munka megjavításáért. Ennek alapfelté­­tele, hogy minél hamarább kialakítsák, kórházainkban azt a szocialista szék­emet, mely a szovjet kórházakban ural­kodik. Oda kell halnunk, hogy minden egészségügyi dol­gozó átérezve, hogy milyen nagy érték a társadalmunk részére a dolgozó ember. Oda kell halnunk, hogy oly odaadással harcoljanak minden egyes,beteg embertársunk megmentéséért, mint ahogy azt a Szovjetunióban láttuk. M­ly­an kórházakat akarunk létesíteni, mint amilyenek­­ a Szovjetunióban vannak, ahol nincsenek ellenté­tek az egészségügyi dolgozók között. Ahol nincs pénzes beteg utáni hajhás­zás, beteg megkülönböztetés, olyan kór­házakat, ahol minden erő a­­beteg gyógyítása érdekében összpontosul. I­­em­ kétséges, hogy gyógyító munkánk minősége csak­ a ’ akkor fog lényegesen javulni, ha továbbra is siet­tetjük a szovjet gyógykezelés legújabb vívmányainak be­vezetését. Tovább kell fokoznunk kórházaink és polikli­­nikáink egyesítését, mely a lehető legjobb ellátást nyújtja a kerületek lakosságának A szovjet egészségügy mintájára nekünk is arra kell törekednünk, hogy mindenekelőtt előzzük meg a megbe­tegedéseket. Mindig könnyebb egy betegséget megelőzni, mint azután gyógyítani. Ezen tény szem előtt tartása mel­lett a X. osztály elsőrendű feladata lesz felszámolni a járványvédelmi munkánkban előforduló lazaságokat és a közegészségügyi Állandó Bizottságunk segítségével ebbe a munkába be kell kapcsolni az egész dolgozó népet. Fel kell világosítanunk, meg kell tanítanunk a legelemibb közegészségügyi kötelességek teljesítésére, mert e nélkül járványvédelmi intézkedéseink keveset érnek, így adnak a szovjet tapasztalatok irányt és segítsé­get a X. osztály munkájában. DK KATONA ISTVÁN tisztifőorvos Híifái4)/.i;ti jtivuxlní: 1. A Szovjetunió iránti szeretet elmélyítése érdekében tudatosítjuk a a városházi dolgozókban, hogy szabadságunkat boldog jelenünket és biz­tos jövőnket kizárólag a Szovjetunió felszabadító harcának és állandó baráti segítségének köszönhetjük. 2. A pártmunka megjavítása és a pártfegyelem megszilárdítása érdeké­ben egyéni foglalkozáson keresztül, szilárd, öntudatos fegyelemre és harcos helytállásra neveljük, tagjainkat, hogy Pártunk Központi Vezetőségének útmutatásait és határozatait teljes odaadással, áldozatkészséggel és kommu­nista öntudattal ,h­ajtsák végre. Ennek megvalósítása érdekében az alap­szervi vezetőségek, bizalmiak és népnevelők kötelességévé tesszük, hogy el­méleti és politikai tudásukat, fejlesztve, rendszeresen foglalkozzanak egyé­nileg is tagjainkkal, és­­tagjelöltjeinkkel. 3. A szocializmust építő ötéves tervünk megvalósítása érdekében döntő fontosságú, hogy Pártunk és kormányunk erre vonatkozó utasításait és rendelkezéseit végrehajtsuk. Ezért minden városházi dolgozó kötelessége, hogy szakmai tudását állandóan növelje, teljes tudásával küzdjön a büro­krácia minden maradványa ellen és fokozza a takarékosságot. . Ezért Pártunk­­aktíváit és a tömegszervezetek aktíváit a tömegek meggyőzése érdekében mozgósítjuk. 4. A Párt és it tömegek közötti kapcsolat megjavítása érdekében fo­­­­kozzuk­ a népnevelő munkát. Népnevelőink­, politikai képzettségét növeljük, hogy Pártunk és egész népi demokráciánk, szempontjából oly döntő jelentő­ségű feladatot a legtökéletesebben tudják­ végrehajtani. 5. A határozat cigetnégy pontja t­ökéletes és hiánytalan végrehajtása érdeké­ben megjavítjuk ellendís­zési munkánkat. A­ hibákat feltárjuk­ és azokat ,menet közben , kijavítjuk. . . . Bérczy Márton elvtárs felteszi a kér­dést: Elfogadja-e a küldött értekezlet a benyújtott határozati­­ javaslatot? A felcsendülő taps igazolja, hogy a kül­döttek a javaslattal egyetértenek és azt elfogadják. A határozati javaslat elfogadása után került sor a küldöttek megválasz­­tására. Pongrácz Kálmán, Nezvál Ferenc, Percze Lajos, Várlaki Mária, Kovács Júlia, Máté Jó­zsefné, Per­­nyész Mihály, Szinka István és Veitz Tibor elvtársakat választották meg küldöttnek az V. kerületi küldöttérte­kezletre. A minden egyes név után felcsattanó taps mutatja, hogy a jelölőbizottság jó munkát végzett. Valóban olyanok képviselik majd a városházát, az V. kerületi küldött­értekezleten, akik az összes dolgozók bizalmát élvezik. Felcsendült az­­Internacionálé. A küldöttek még egy pillantást vetnek a szemben, lévő feliratra: Békeharcunk fokozásával, m­unkánk megjavításá­val, előre a Kongresszus sikeréért! Ez a jelszó a következő napokban é­s valósággá válik.

Next