Friss Ujság, 1919. október (24. évfolyam, 116-142. szám)

1919-10-09 / 123. szám

XXIV. évfolyam 123. szám. @­ POLITIKAI NAPILAP Ára 40/­­Censurat, Minerva, Budapest, 1919. október 9 Csütörtök ELŐFIZETÉSI ÁRA: Helyben­, házhoz hordva, vidéken postai szétküldéssel egy hónapra — K 10.-—. . Negyedévre------------------------K 28.—. Félévre K 66.—. Egész évre K 110.—. Egyes szám­ára: helyben, vidéken és pályaudvaron 40 fillér. FRISS UJSÁG SZERKESZTŐSÉG, IGAZGATÓSÁG ÉS KIADÓHIVATAL: V„ Honvéd-utcza 10. sz. Saerli. telefon __ «. 1157—51« Ágazó* — — 842. Kiadóh­iv. _ A. 38—58. Fomda ____ 54—30. PIÓKKI­ADÓHIVATALOK: VII., Rákóczi-ut 34. (Tel. József 118-20.) VI., Andrássy-út 6., Kecskeméti-u. 14 Készül a béke a belső politikában. A budapesti hajléktalanok ezreinek sorsa. Mi történt az Osztrák-Magyar Bank aranyával. Elvekért, nem személyekért! A politikai küzdelmek egyik leg­nagyobb baja rendesen az, hogy az elvek harca személyi harccá fajul. A politikai elvek híveinek meg­van az a rossz tulajdonságuk, hogy könnyen összetévesztik az elveket azokkal a politikai vezérekkel, akik az elveket képviselik. A rajongás, a föltétlen behódolás, a vakon követés eredeti­leg az elveknek szól, de aztán las­­san kint átjátszódik az elvek hordo­zóira, akik pedig nem is képviselik mindig híven azokat a szent, nagy elveket, melyeknek kedvéért a bizal­mat kapták. Így vette meg a háborúba fáradt nemzet hangulatát annak idején Ká­rolyi Mihály a béke elvének hangoz­­ tatásával. Magyarországon abban a­j időben az ördög is szívesen látott vendég lett volna, ha a békét hozza a tarsolyában. Azt persze senkit sem tudhatta itt, hogy Károlyi Mihály, a­kitől a nemzet békés révbe való ve­zetését, a béke, a nyugalom, a pol­gári élet helyreállítását várták, tu­lajdonképen a béke akadálya lesz. A magyar nemzet beugrott Káro­lyinak és csalódott. Most tehát óva­tosnak kell lennie és vigyáznia arra, hogy ne legyen másodszor is vala­mely végzetes tévedés áldozata s ne essék ismét egyes személyek töm­­jénezésébe akkor, amikor elvekről van szó. Az kétségtelen, hogy a mai kor­mánynak s főként a kormány elnö­kének, Friedrich Istvánnak erős tá­masztéka van az ország bizonyos rétegeinek együttérzésében. Ez az együttérzés azonban aligha szólhat a miniszterelnök személyének, aki­nek egyéni kiválóságáról, tetterejé­ről még nem is igen volt alkalma bizonyságot tenni. Aki nem mutatott föl eddig sem s a helyzetből megítél­­hetően a közel­jövőben sem fog fel­mutathatni olyan eredményeket, a­melyek a szemlye iránt táplált bizal­­­­mát olyan föltétlenné tehetnék. Két­ségtelen teh­át, hogy az a bizalom és lelkes támogatás, mely a Friedrich­­kormányt körülveszi, azoknak a nemzeti elveknek, annak az erős ma­gyar nemzeti politikának szól, ame­lyet Friedrich zászlajára tűzött. Az a kérdés már most, egyedül a Friedrich személye-e, egyedül az ő kormánya-e az, amely ezeket az el­veket képviseli, vagy éppen ők kép­­viselik-e helyesen ezeket az elveket. Mert az elveknek és a fő célnak soha sem szabad egyes személyek kedvéért elhomályosulniuk. A magyar nemzet legfőbb és leg-f­első célja most a béke megkötése s­­ a békés rend, s e rend munkás éle­tének helyreállítása, mert csak eb-­­­ben az esetben valósítható meg a magyar nemzeti politika is. Az a­ kérdés tehát, meg tudja-e kötni a Friedrich-kormány a békét, vagy­ közelebb tud-e bennünket vinni csak . A terroristák híres vezére, Cserny József, súlyos betegen fekszik a Margit-körúti katonai fogház rab­kórházában. A napokban erőset­ meghalt és tüdőgyulladást kapott, a­mely kiterjedt mind a két tüdejére. Állapota tegnap nagyon súlyosra fordul­t, mert láza 40 fokra emelke­dett. Az államügyészség rendeletére egy lépéssel a békéhez. Ha igen, ak­kor nem lehet akadálya sem a sze­mélye, sem a politikája a pártok egyesülésének, de ha nem, akkor vi­szont semmiféle nemzeti politika sem lehet jogcím arra, hogy az országot a legfőbb jótól, a­­békétől elüssék a kedvéért, a fogházorvosok konzíliumot tar­tottak és mindent elkövetnek, hogy a veszedelmes ember felépüljön. Ki­hallgatására és vádlott-társaival való szembesítésére ugyanis nagy szük­ség lesz a főtárgyaláson, mert Cserny sokak ellen tett fontos ter­helő vallomást.­­ Szilárd a helyzete azért, mert az S­ántánt nem avatkozik belső helyze­tünkbe, tűri úgy az ő uralmát, mint tűrné másnak az uralmát is. Parla­ment, hijján pedig megbuktatni nem lehet. E látszólagos szilárdság dacá­ra is tarthatatlan viszont a helyzete, mert az ántánt csak olyan kormányt ismer el, amelyben minden jelentős réteg képviselve van. Amíg pedig el ismert kormányunk nincs, nem kezdhetjük meg a nemzetközi érint­kezést, nem rendezhetjük valutánkat, nem indulhat meg az élet. Vagyis a Friedrich-kormányt nem lehet meg­buktatni, de mai összetételében még­­sem állhat meg. önző politikusok, elvakult pártok és az érvényesülésért mindent koc­káztató csoportok versengése miatt nem történhetik meg az összes pár­tok egyesülése. Egyes keresztény­párti csoportok egyedül akarnak választatni, mert biztosra veszik nagy győzelmüket. A munkapárt egy árnyalata — Károlyi Imréék —* semmi áron nem egyesül azokkal, a­kik a forradalomban résztvettek, te­hát Lovássyékkal sem, de Fried­­rickk­el sem. A liberálisok egy ré­sze pedig nem akar egyesülni a ke­resztényszocialistákkal, mert tiszta szabadelvű alakulást akar. Vannak azonban jelentős politikusok, akik félre akarnak tenni minden személyi gyűlöletet s mindenáron meg akarják csinálni az egyesülést, hogy az or­szág szekere e veszedelmes kátyúk­ból vég­re kizökkenjen. Zichy János gróf Vas­ utcai pa­lotájában tárgyalások folynak, a melyeknek célja minden árnya­latot egyesíteni a bék­tárgyalá­­sok befejezéséig, az ellentétek kikapcsolása és egy egységes keresztény nemzeti programai alapján. E társaság három csoportból: a liberálisokból, a keresztény blokkból és az egyesítendő kisgazdákból akar­ja megalkotni a kormányt, amely kiegészítené magát a szociáldemo­kratákkal. A kormányban Csilléry András, Schnetzer és Haller miniszterek képv­i­viselik a szélsőjobbot, ők nem en­gednek semmiféle megegyezést a liberálisokkal, viszont Rubinek és Ereky a megegyezés nyílt hívei, affelé húz Huszár Károly is, aki ép­pen ezérr­t tartá liberális beszédét a Dunántúlon s állandó érintkezést tart fenn a szabadelvűekkel. Gieswein Sándor a keresztény­szocialista pártban nyíltan agitál a megegyezés mellett s helytele­níti a türelmetlenség politikáját. Csodálatos képen a véleményt képviseli a valamikor túlzó, most mellőzött Rakovszky István és Zichy Aladár is, aki lelkes híve a Zichy Jánosék tervének. Az érintkezést a liberálisokkal a legbuzgóbban Polonyi Dezső közve­títi. A szabad­elvűek közül a Lová­­szy-párt és a Polgári Párt kezdtek új egyesülési tárgyalásokat. Lová­­szyék részéről Lovászy, Ábrahány Harci zajban születik a béke. Küzdelem a pártok egyesüléséért. Nag­y sulylyal bíró politikai ve­zérférfitől, akinek döntő szava van az ország egyik legnagyobb pártjá­ban, a következő felvilágosításokat kapta a Friss Újság: Nyilvánvaló, hogy így tönkremegy minden. Adataink vannak, hogy­­ kedvező ajánlatokat kaptunk nyers­anyagra, a Gyáriparosok Országos Szövetségétől nyert értesüléseink szerint szenet is kaphatnánk s igy, ha a trend helyreállana, ha az ántant bennünket elismerne, megindulna a munka, megszűnnék a munkanélkü­­­­liség, helyreállhatna a nyugalom és a jólét. Ez a petyhüdt vajúdás gyil- s­kol, ahány napot vesztünk, annyi hó- t nappal vettetünk vissza boldogsá­gunkban, megélhetésünkben, minden percnyi késed­elem ezrek és ezrek nyomorát, éhségét, lerongyolódását jelenti. Ezt tudják a komoly politi­kusok s ezen segíteni is akarnak. Mindent megöl azonban a pártosko­dás, ez az ősrégi magyar betegség, amely bűnösebb, károsabb sohasem volt, mint most. A helyzet pedig igen egyszerű. A Fridriech-kormány helyzete belülről szilárd és mégis a Fried­­rich-kormány is tudatában van annak, hogy helyzete tartha-­­ tatlan.

Next