Friss Ujság, 1919. november (24. évfolyam, 143-168. szám)
1919-11-08 / 149. szám
2 FRISS U 3 S X’G T919. summStrHL - I Frledrich rövid haladékot kapott, de mennie kell. Három nap óta tart a politikai válság, melynél izgalmasabbat régóta nem produkált a gyötrelmes, zaklatott magyar élet. Szerdán este vált köztudomásúvá az a megállapodás, melyet Horthy Miklós fővezér kötött az ellenzéki pártok vezéreivel. Mikor Lovászy Márton este hét órakor elsőnek közölte a hírt a köréje sereglett újságírókkal és politikusokkal, mindenkinek a benyomása az volt, hogy Friedrich István és kormánya megbukott. S e feltevés nem is volt csalódás. Ugyanebben az órában közölte Horthy Miklós a kevéssel előbb létesített megállapodást az együttülő minisztertanácscsal. A minisztertanácsot, mint már csütörtöki számunkban megírtuk, éppen ebben a dologban hívta össze Friedrich István. Horthy Miklós ugyanis szerdán délben Budapestre érkezvén, felkereste őt s közölte vele, hogy milyen megegyezésre készül az ellenzéki vezérekkel. Friedrich akkor már Clark hozzáküldött bizalmasa útján is értesült, hogy az antant meghatalmazottja ma is — mint két hét előtt — szilárdan követeli távozását. A minisztertanács szerdán délután tehát már tudta, hogy készül a bukás, Horthy bejelentése azonban oly határozott formában történt, hogy arra mégsem voltak elkészülve. Igaz az, hogy úgyy Friedrich István, mint a kormány tagjai teljesen le voltak sújtva. Az első benyomás döbbenetében, azon a szerda esti minisztertanácson úgy Friedrich, mint a kormány tagjai formálisan is beadták lemondásukat. A lemondás tényét jegyzőkönyvbe is foglalták. Súlyt kell helyezni ennek a ténynek megállapítására a csütörtökön történtek, s egyáltalán a válság egész képének helyes megítélése okából. Ezt a megállapítást a csütörtöki minisztertanácsi nyilatkozat, s a miniszterek egyéb kijelentései ellenére határozottan fenntartjuk. Így állott a helyzet csütörtökön délelőttig. Ekkor történt azután, hogy Friedrich István — a tőle megszokott elszántsággal — egy merészet gondolt. Csütörtökön délelőtt kijelentette, hogy a kormány lemondásáról szó sincs, az még egyáltalán nem aktuális. Szóval Friedrich István, ahogy felocsúdott első megdöbbenéséből, folytatni akarta eddigi kalandos, erőszakos politikáját. „Csak a kormány kiegészítéséről van szó“, — mondotta — „a tárgyalások pedig ez irányban tovább is folynak.*. S ezúttal, ami a „tárgyalásokat“ illeti, Friedrich István valóban igazat is mondott. Megtörtént ugyanis az a sajnálatos eset, hogy ugyanakkor, amikor Lovászy Márton a többi ellenzéki politikussal együtt Horthy Miklóssal már létrehozta az igazi koncentráció alapját képező megegyezést, — ugyanakkor az Országos Nemzeti Párt nevében Simontsits Elemér és Platthy György még — tárgyalásba bocsátkoztak Friedrich-el. Remélhető, hogy nem megkerülési szándék, hanem a helyzet nem ismerése vitte Simontsitsékat e lépésre, mely csak árthatott volna az ügynek. .A Nemzeti Pártban levő éles ellentétek különben e tárgyalásokkal állanak kapcsolatban. A minisztertanácsi nyilatkozat története. A csütörtök délután tartott minisztertanácsról kiadott nyilatkozatot pénteki számunkban közöltük. Ez a nyilatkozat volt az, melylyel Friedrichék meg akarták menteni a léket kapott hajót. A nyilatkozat hivatkozik arra, hogy Horthy Miklós főveszolidáris-e csakugyan a kormány? Határozottan meg lehet állapítani azt is, hogy a kormánynak sokat emlegetett szolidaritása egyáltalán nincs meg. A Keresztény Nemzeti Egyesülés pártjában az összes valamirevaló tényezők Friedrich Istvánt már régtől fogva elejtették. Egyelőre nincs senki, aki — ha csakugyan komoly politikus — vállalkoznak Friedrich szerepének folytatására. Ragaszkodnak továbbá minden naphoz, melylyel uralmukat meghosszabbíthatják, ki akarják aknázni ameddig lehet az összes előnyeit annak, amit a kormányzat birtoka a párt számára jelent. Mint pénteki számunkban említettük, kombinációk folytak már arról . - bán rejtőzött és kifejezetten mondta azt is, hogy ottlétéről tudott maga Károlyi Mihály gróf is. Tegnap délelőtt újból szembesítették Gaertner Marcell Mórert Csermák Rezsőfjével, a Roheim-család társalkodónőjével és Weszelák Margit szobalánynyal. A szembesítés azért vált szükségessé, mert a rendőrség minden áron meg akarja állapítani, várjon egyedül ment-e Gaertner a villába, vagy nem. A tanúk szemébe mondták Gaertnernek, hogy három katona társaságában érkezett, akik a lépcsőházban a kandalló mögött elrejtőzve várakoztak, míg ő Tiszával beszélt. Ezt a vallomást megerősíti Dömötör László is, Tisza inasa. Gaertner ezzel szemben makacsul azt hangoztatja, hogy ő teljesen egyedül volt. Egészen új világításba helyezi W ügyet az egyik tanú vallomása, aki kihallgatásakor elmondotta, hogy már jóval a forradalom előtt titkos társaság alakult Tisza István ura megöletésére. A belépő tagok esküvel kötelezték magukat, hogy a dolgot titokban tartják és hogy a bűntettben részt vesznek. Ennek a társaságnak a tagjai most nem igen mernek jelentkezni a rendőrségen, pedig azoknak, akik esküjük drcára sem vettek részt a gyilkosságban és most önként jelentkeznek, semmiféle büntetéstől sem kell félniök. Tegnap igen fontos vallomást tett Szrubián dr. rendőrkapitány előtt egy joghallgató, aki elmondta, hogy a diktatúra idején Siófokon találkozott Kéri Pállal. A joghallgató, aki Kent már régebben ismeri, hallotta, hogy ő már többek előtt dicsekedett azzal, hogy részt vett Tisza meggyilkolásában. Megkérdezte tehát Kentől, hogy mi igaz ezekből a hírekből. Kért egész zavartalanul, habozás nélkl beismerte, hogy ő is részt vett a gyilkosság előkészítésében, de hozzátette, hogy ő kivtle még tizenkét politikus vett részt ebben a munkában. Fel is sorolta mind a tizenkét nevet, de a joghallgató már csak Károlyi Mihály és Pogány József nevére emlékezik. A joghallgató megkérdezte még azt is, hogy kik voltak a közvetlen tettesek. Ken erre hat nevet említett, közöttük Pogány Józsefet, Dobó Istvánt és Horváticsot, a többi háromra a joghallgató szintén nem emlékszik. A rendőrség most ezen a nyomon is folytatja a kutatást. Kéri Pál margitszigeti lakásán egyébként ma házkutatást tartottak és az ott talált írásokat bevitték a főkapitányságra. Az írások közt semmi kompromittáló adatot nem találtak. Ma délelőtt a rendőrségen Nagy Károly dr. detektívfőnöknél a főtisztviselők és az ügyészség kiküldöttje fontos tanácskozást tartottak a Tisza-ügyben. A tanácskozáson azokkal a vallomásokkal foglalkoztak, amelyek arra engednek következtetni, hogy a forradalom előtt összeesküvést készítettek elő Tisza meggyilkolása ügyében. Rövidesentöbb letartóztatás várható. Fontos vallomást tett ma a rendőrségen egy hadnagy, aki elmondotta, hogy tavaly október 27-én, tehát négy nappal a forradalom előtt, találkozott a körúton Hüttner Sándor és Csernyák hadnagyokkal, továbbá egy Lengyel László nevű tiszttel, akik tagjai voltak a tizenegyes katonatanácsnak. Ezek felhívták őt a Royal-szállodába. Nevezettek akkor visszavonultak egy másod emeleti szobába tanácskozásra, őt pedig a folyosón várakoztatták. Negyedórás várakozás után behívták és ekkor Hüttner azt a kérdést intézte hozzá, vájjon hajlandó volja-e Tisza István meggyilkolásában közreműködni, ha igen, úgy fel kell esküdnie a szigorú titoktartásra. A hadnagy felháborodva utasította vissza az ajánlatot és eltávozott a Royalból. . A vallomás még több igen fontoskörülményre kiterjeszkedik és nagyjelentőségű adatokat szolgáltatott nyomozó hatóság kezére. Huszár Károly rendelte az oktatásról. Huszár Károly vallás- és közoktatásügyi miniszter az iskolák belső életének felügyelete és irányítása tárgyában körrendelettel fordult a tanfelügyelői karhoz. A rendelet célja egységes és állandó irányítást adni a köznevelésnek. Az iskola feladata nem merül ki az oktatásban, épp oly fontos az egészséges, nemes életre való nevelés, mint az ismeretközlés. Ennek a nevelésnek egységesnek kell lenni, hogy a nemzet sokféle tagjait közös ismeretekkel ellátva, közös érdekekre rávezetve, az együvétartozás érzésében nevelje a nemzet belső egységének biztonságára. Ilyen célok érdekében az oktatás összes szerveinek egységes működése és az iskolák belső életének egyöntetű irányítása szükséges. A tanfelügyelői kar van hivatva e munka megindítására, amelynek wwrKWPMWW I —(Wd’.i'NWW matt wwww. sokirányú elfoglaltsága mellett sohasem szabad szem elől tévesztenie az általa gyakorolt felügyelet pedagógiai rendeltetését. A tanfelügyelő vegyen részt az iskola belső életében és ne elégedjék meg a puszta számonkéréssel, hanem tanáccsal támogassa és közvetítse a nevelés és oktatás módjára vonatkozó új gondolatokat. Ismerje meg a tanítót és tanítványait munkájuk közben, de ne hanyagolja el az iskola közönségét, a szülőket sem. A társadalom érdeklődését az iskola iránt mindig ébren kell tartanni. Részletes utasítás szól az iskolalátogatás módjáról, amelyben a miniszter a közvetlen érintkezésre, a szóbeli megbeszélésekre helyezi a fősúlyt., Viszont az iskolák pedagógiai ellenőrzésének írásbeli része idővel értékes pedagógiai tanulságok gyűjteménye lesz, mely lehetővé teszi a felügyeletnek a folytonos javításra való törekvését, a tanító személyes munkájának alapos megismerését, méltánylását, az iskola értékének és a közéletre való hatásának fokozását. Kér is jelen volt a minisztertanácson, s állítólag kijelentette, hogy szerdai nyilatkozatának olyan értelmet tulajdonítottak, amilyent ő annak adni nem szándékozott. Megállapította még a minisztertanács, hogy kormányválság nincsen, sőt a kormány helyzete teljesen szilárd. Gyanús volt ez a minisztertanácsi nyilatkozat mindjárt kezdetben. Gyanús volt azért, mert ha a szerdai megegyezés ügyét félremagyarázták a liberális pártok, úgy ezt elsősorban maga Horthy Miklós, s nem Friedrich István lett volna hivatva megállapítani. A kormány hetykes bizakodó nyilatkozatával szemben ugyanis, Horthy valóban nyilatkozik s ez a nyilatkozat, melyet csütörtökön tett egy újságíró előtt, így hangzik: — Feltétlenül történeti pillanat az, amelyet most megéltünk. Magyarország sohasem volt olyan nehéz helyzetben, mint éppen most. Valamennyien éreztük, hogy ebben a komoly szituációban mindenkinek össze kell fognia, ha hazánk boldogulását igazán a szívén viseli. Ami Clarknál történt, az tulajdonképpen már befejezése volt egy nagy munkának, hivatalos elismerése fáradozásainknak. Rettenetes napom volt tegnapelőtt estétől tegnap estig. Folyton rohantam, folyton tárgyaltam, de a megegyezés nem is maradt el. Én úgy éreztem, hogy az ellentétek elsimíthatók, hiszen tulajdonképpen végeredményben mi mindnyájan Magyarország boldogulásáért küzdünk. . .