Friss Ujság, 1919. december (24. évfolyam, 169-193. szám)

1919-12-03 / 170. szám

m ■ ' *% g J ; 1»19 utc. A. XXIV. évfolyam 170. szám. _____________/Av* 40 mi^fVt0­l___Budapest919. december ^Szerda POLITIKAI NAPILAP / W szerkesztőség, igazgatósig ELŐFIZETÉSI ÁRA: EH» §BIh §§ , W&& (gBSfr I­ ff |P& |g| aBk V„ Honvéd-utcza 10. sz. Helyben, házhoz hordva, vidéken pont&i Pj| SSs EM Jl jH, EGE jfa flK 91 SH BTm8 VSSE W ]|U Szerb, telefon — — 137—il. szétküldéssel egy hónapra _ K 10—. ggfikm BggnaBg 86 m Wk HW Sm Sffl 1A BB H Igazi). ,, _ _ 843. Negyedéere-----------------------K 28------ IIIIeI lP­S|i' M Blafefe tt |gi j®H HB H Ktadöhk­. „ _ _ 38 -88. Félévre K 85.—. Egész évre K 110.—s S®TM WCrWb, 9 ^90A H BB 99 ■■ H Nyomda ” _ _ 64­8SU helyben, vWéken^pilyandyaron B 1 I i HL B 11 Bj| BB MM Buil FIÓKKIADÓHIVATALOK: krk z tm §&j SS m W&mw WmW mm§v mW§&§ vs&mm 39B£§r& vn.,Kikrtczi-nt 34.eref. József m-M.) 40 dl.,ér* H HB HB gjg JHT gy VI., Anc­rácsy-nt 6., Kecskeiyéti-u. H /Végnél Végr^^^ffa kiáltás szakad ki­­belölünk, mikor ma az újságban ol­vassuk, hogy az ántant felhívást in­tézett a magyar kormányhoz, küldje­­ki sürgősen megbízottait a béketár­gyalásra. Végre ... — sóhajtjuk iszivdobogva, s érezzük, hogy „sér­­tsünk éjjelében*­ legalább a keserű bizonytalanságnak, a vak tapogató­zásnak mégis vége szakad. Egy esztendő vad össze-vissza­ságában —­­mikor a feneketlen örvények és a gyilkos­ zátonyok fölött, cél és irány nélkül hányódott csak hajónk — el­jutunk ezzel az első szilárd ponthoz, s ahol meg tudunk állni:­­visszaem- lékszünk az elmúlt vészes, véres em­lékekre, s a homlokunk megtörölve,­­a jövőre gondolunk . . . Ó, nem diadalmas öröm, nem ra­­­zsás reménység vár bennünket a f­rancia városkában, hová a győzel­mes ántánt invitál. Sorsunk megpe­­csételése az, amit ott számunkra ké­szítenek, — tudja, fájdalmasan érzi ezt már mindenki, csak bevallani s nem akarjuk magunk előtt. Az­­or­szág jövendő határai­ csak kevéssel fognak eltérni a megállapított de­markációs vonalaktól, — mondotta a minap az egyik antant-misszió ve­zetője, egy francia tábornok. — mi azonban nem hihetjük még most sem, hogy szinmagyar vidékeket, tál magyar városokat szakítsanak­­el véresen a magyarság földjétől. Esztendő óta halljuk, s nincs nap, hogy ne gondoljunk rá, — nem ért­jük, nem tudjuk megszokni mégsem a szót, „feldarabolás." Azt mond­juk: „megszállás”­, s csak nem tö­rődünk bele, belülről még mindig­­ideiglenesnek, múló megpróbáltatás­­inak érezzük az egészet. És mégis, legyen bár zord és ke­gyetlen a bizonyosság, mely elénk f­og döbbenni a francia városban, csak jobb lehet már az, ami ezután következik. Legalább tudjuk majd, hányadán vagyunk. Seregszemlét tarthatunk megmaradt erőink fö­lött, s ha támolyogva is, hozzá­kezdhetünk az újjáépítés fájdalmas,­­nehéz munkájához. Sok bajjal kell megküzdenü­nk, de szívósságunknak megtörni, lankadni nem szabad. A minisztertanács ma vglalkozik­­a Clemenceau üzenetével , jelölik­­ki azokat, akik nevünk­ béke­konferencián tárgyalni fog . Ap­­ponyi Albert személye n­­­agy­obb megnyugvás számunkra Az ő er­kölcsi súlya, nagy európai tekinté­lye maga élő, harsogó tiltakozás lesz az ellen, hogy az egykori, büszke Magyarországból, a nyuga­ti civilizáció évszázados előőrséből, új balkán­ állat­ot, háborgó, sistergő tűzfészket akarjanak csinálni. Lová­sz Márton emlékezetes hitvallása pedig, még a háború vordulása köz­ben, bizonyság kiér az ítélkezők előtt, hogy amiért vak végzet, rossz politikusok veszedelembe rántották, rem lehet agyonsújtani mégsem egy élni­ akaró és élet­erős, békés nem­zetet. Huszár Károly a sajtó feladatairól. Meghívták a magyar kormányt a béke­tárgyalásra. Friedrichet kihallgatták Tisza halála ügyében. Max Miksa, Madarász egyik gyilkosa a vádlottak padján. Rosenfeld tanú beszél. Friedoeh István a vizsgálóbíró előtt. Szembesítették Hüttner Az államügyészség véget akarván vetni mindenféle kételynek, amely Hüttner Sándor főhadnagy­­ egyik, legutóbbi, a Tisza-gyilkosság bűn­ügyében tett vallomása nyomán a közönség körében felmerült, indít­ványt terjesztett a vizsgálóbíró elé, hogy hallgassák ki újra a főhadna­gyot és szembesítsék még egyszer F­riedrich István miniszterrel. Friedrich István ma délelőtt félti­zenegy óra tájban személyesen is megjelent Kovács Lajos vizsgálóbí­rónál, hogy" maga is­­ szorgalmazza kihallgatását és Hüttnerrel való szembesítését, amit a vizsgálóbíró el is rendelt, Részt vettek a kihall­gatáson és a szembesítésnél az ál­­lamügyé­sség képviseletében Sooka­ János dr. államügyész, továbbá Tsacskó Béla dr. és Kovács Miklós Dr. vizsgálóbírák is. Úgy a kihallga­tás, mint a szembesítés a perrend­tartás értelmében zárt ajtók mögött f­olyt le. Délben egy óra után meg­jelent a vizsgálóbírók előszobájában K­lári Ferenc dr. ügyvéd és lapszer­­k .­­ő, mint a Tisza-család képvise­lje­­.• J­lentkezett a vizsgálóbírónál aszal­ay szintén részt kíván venn­i­­i a­ kihallgatáson, mint a szem­­bes.’ A vizsgálóbíró ennek a ké­résnek eget tett. A kihallgatás és szembesítés délután fél négy óráig tartott. Friedrich István a vizsgálóbíró előtt történtekről a következőket mondotta: Hüttner vádjai. — Hütttner vallomása tulajdonkép­pen négy fő pontból áll. Az első pont­ szerint Hüttner azt vallotta, hogy október 25 én a Károlyi-párt helyi­ségében látott engem és velem együtt ott voltak Hock János, Kéri Sándor főhadnagygyai. Pál, Fényes­­­ László és még több párttag..!Ezen alkalommal Kéri Pál az­­"én jelenlétemben olyan nyilatko­zatot­­tett, hogy Tisza az akadálya annak, hogy Károlyi Mihály minisz­­terelnök­­ lehessen, az első tehát, az, hogy­ Tiszát lehetetlenné kell tenni. K­üttner ezzel kapcsolatban kijelen­tette még, hogy azt nem tudja,, vár­jon én Kéritek ezt a nyilatkozatát hallottam-e,­­vagy hallhattam-e? — E tekintetben az én vallomásom az, hogy a sz­óbanforgó esetnél egy­általán jelen sem voltam, tehát nem is hallhattam ezt a Kéri-féle nyilat­kozatot. — A Hüttner-féle vallomásnak má­sodik pontja az, hogy ugyancsak október 25-én éjszaka találkozott­­nem a­ Károlyi-palotában akkor, a­mi a Nemzeti Tanács megalaku­lását kikiáltották. Ebből azt követ­kezteti, hogy én a Nemzeti Tanács megalakulásáról és kikiáltásáról is tudok. D E részben megvallottam, hogy igaz, én ott voltam a Károlyi-palotá­ban, sokáig, hosszú időn keresztül vár­k­óztam, de a történteket nem tudtam bevárni, jóval korábban el­távoztam, még pedig azért, mert na­gyon éhes voltam. Haza mentem va­csorázni és többé nem tértem vissza. — A harmadik része Hüttner val­lomásának ez. Október 29-én a Ká­­rolyi-féle párthelyiségben Kéri Pál azt m­ondotta nekem: „Kérlek, Fried­­rich, én ezt a Dobót nem tudom meggyőzni annak az ügynek az igaz­­ságáró­l." Azt vallja Hüttner, nem tudja, hogy Kéri ezen nyilatkozata mire vonatkozott, de mivel Kéri is és Dobó is bele vannak keverve a Tisza-féle gyilkossági ügybe, azt következteti, hogy háth­a erről volt akkor is szó- Ugyanezen alkalommal Hüttner vallomása szerint én azt vál­­aszoltam volna Kérinek: Miért nem adtátt neki pénzt?!" Megkérdezték Hüttnert ennek a dolognak a rész­leteiről is, m­ire azt válaszolta, hogy n­em tudja, kire 'és 'mire vonatkozott ez az­, én a megjegyzésem. — Hüttner ezen vallomására ki­jelentettem, hogy ez már azért is valótlan, mert hiszen a szóbanforgó napon, október 2-1-éig egyáltalán nem voltam Budapesten. . — A negyedik pontja Hüttner za­varos vallomásának az, hogy ék­ a Károlyi-pártban azt mondtam volna Kérinek, hogy Hüttner megbízható ember, rá lehet bízni az ügyet. Kéri Pál később elküldötte őt — Hü­ttnert — valami Ernst dr. nevű ügyvédhez, a Tisza-gyilkosság ügyére vonatko­zó kérdésben. A vallomás további során kijelenti aztán Hüttner, hogy nem tudja,­ várjon én sejthettem-e azt, hjógy Kéri milyen ügyben kül­döttem­et el. Amikor Friedrich Tisza haláláról értesült. ■— Én a­ Károlyi-pártban október hó folyamán talán három ízben jár­tam. Én is kültagja voltam a párt­nak és igy ott tulajdonképpen sok keresnivalóm nem is volt. A lánchidi kavarodás után, október 28-án este hazamentem Mátyásföldre és csak a forradalom utáni napon késő délután már az esti órákban jöttem be Pest­re két barátommal együtt. A párt­helyiségben aféle beszélgetéseket nem is folytattam, amikről Hüttner beszél, ezt az,állandóan mellettem levő barátaim igazolhatják. Pesten voltam október 25-én, 26-án, 27-én és 28-án, ekkor elutaztam és csak 31-én délután tértem vissza, mert telefonáltak Mátyásföldre, hogy jöj­jek be Pestre és vállaljam el a had­­ügyminiszteri tárcát. Bejöttem és a minisztériumban Szurmay fogadott.

Next