Friss Ujság, 1920. szeptember (25. évfolyam, 207-231. szám)

1920-09-17 / 220. szám

­ia26 sep. n­y íg­­j XXV. évf­ívása 220. szám. Ara 80 fillér. V 17. Pántpft POLITIKAI NAPILAP __ ^^ ELŐFIZETÉSI ÁRA: IpM? |g gjmm H m Ifi P|| fgp§9k V., Honvéd-utcza 10. az. fJelvben: hAzhoz nordva, vidéken portol [fcS Ejjaf IMTsSá ShTttS Ml SsHT sSS Kar mBS Szerk. telefon _ 137—81* szétküldéssel egy hónapra — K 30—. HM Wk wStet, graj |3S| ffffia mffck BB831 S3§ Igáig. „ _ — 843. Negyedévre_____________K 56.-. jMU ® Ujj Uj ¡$§©~. M MSI Kiadóhlv.,,____ 88—58. félévre K110.—. Egész évre K 220.­% ESS" sIS ''Égik gisj H® BSa Nyomda „ — — 54—38. . , K E«,.e* aZi)Am , !§ la Hl US Sal IS S5.10 fff ffSla IS Ea FIÓKKI­ADÓHIVATALOK: helyben, vidéken és pályaudvaron H §§ jj n WMH ISM mM J111| WM VIL, Rákóczi-n. »«. (Tel. Józzef uhu £10 fillér, Hl &£9 SS B vCSgyr fevj­zia VI., Andrissy-út 6., Kecskeméti-u 14. A csehek békét akarnak Magyarországgal. Két milliós ékszerlopás a fővárosban. Prohászka püspök a zsidókérdésről beszélt. Prohászka püspök a zsidó­kérdésről. „Nem örömest, hanem kényszerűségből fogadják el a numerus clausust." — A zsidóság érdemei a gazdasági életben. — A magyar faji kultúrának védekeznie kell. A nemzetgyűlés pénteki ülésén — — rövid folytatólagos vita után — elfogadták az illetékekről szóló ja­vaslatot, majd áttértek, az egyetemi beiratkozás rendjéről szóló javas­latra. Schandl Károly hangoztatja, hogy az egyetemen be kell hozni a tanulá­si kötelezettséget. A numerus clausus nem sérti a kisebbségek jogait. A zsidókérdést erőszakos eszközökkel megoldani nem lehet. A zsidó ifjú­ságnak a jogegyenlőség alapján biz­tosítani kell azt a jogot, hogy leg­alább bizonyos arányban bejusson az egyetemre. Prohászka püspök beszéde. Prohászka Ottokár: Ez a törvény­­javaslat lábra akarja állítani a leszo­ruló magyar középosztályt. Az egye­temen tanulni kell és nem­ politizálni. Meg tudja érteni a­­szenvedélyeket, de nem menti azokat az erőszakos­ságokat, amelyeket az egyetemeken elkövettek. A numerus clausus nem jelenti a tehetségek elnyomását. Szi­gorúan meg kell tiltani e kérdésben a protekciót. De a kiválasztásnál a hazafiasság és magyar törekvések érdekeit is szem előtt kell tartani. Ha nem vigyázunk, újabb katasztró­­fa következhet be. A bécsi egyete­men fegyveres diákok foglaltak ál­lást a zsidó hallgatók ellen. Ez ma világprobléma, mely elől nem zár­kózhatunk el. Engedve ennek a nyo­masztó kényszerűségnek, elfogadjuk a numerus clausust. Nem örömest, nem boszúból, hanem kizárólag kény­szerűségből. A tanszabdságnak nem szabad szellemi anarchiához vezetni. A zsidóság szerepe a gazdasági életben és kultúrában. Az utolsó ötven évben Magyaror­szág különösen gazdasági téren óriá­si haladást tett. Ezt nem a magya­rok, hanem a zsidók csinálták. Ereki Károly: No, nem egészen. Prohászka Ottokár: Nagyrészben. A keresztény intelligencia háttérbe szorult, kicsúszott a talaj a lába alól. A zsidóság a magyar közöm­bösség, a magyar urhatnámság miatt és a maga nagy szorgalmával meg­teremtette a magyar kereskedelmet. A magyar nép sohasem volt antisze­mita, mert a kereskedője mindig zsidó volt. A falusi nép el sem­ tudja képzelni életét a zsidó kereskedő nélkül. A zsidóság rávetette erős in­telligenciáját és munkaképességét a sajtóra. Ezt nem kifogásoljuk, de ez a helyzet a mi elnyomásunkra ve­zetett és itt most faji önvédelemről van szó. (Nagy taps és helyeslés.) Tisztelt zsidó polgártársaim ezt ne vegyék támadásnak, vagy gyűlölkö­désnek. Az orvosok, ügyvédek fele zsidó, ezt nem engedheti meg a ma­gyar társadalom, amely összes fiai­ról gondoskodni akar. (Taps és él­jenzés.) A magyar irodalom azt mu­tatja, hogy a zsidó írók térfoglalása az irodalom elzsidósodására veze­tett. Pető Sándor: Részesei akarunk­ lenni a magyar kultúrának. Prohászka Ottokár: Ez csak ak­kor következhetik be, ha teljesen asszimilálódnak. Nem zsidó szám­űzetésről van szó, hanem a zsidóság értékes, becsületes és felszívódott elemeinek teljes bekapcsolásáról a magyar kultúrába, de a magyar kul­túrát meghamisítani, kicsorbítani nem engedjük. Elismerjük Kossuth libera­lizmusának érdemeit, de a mai idők más irányokat követelnek. A zsidó nemzeti eszme. A zsidóság fejlődése a réyébként most már csak a szirtei nemzeti esz­me, a cionizmus irányában képzelhe­tő el. A háború nyomán kialakult ez az eszme, látjuk abból is, hogy Pa­lesztinát odaadták a zsidó nemzeti államnak és azonfelül az ántánt is elismerte a zsidó nemzeti kisebbség jogait. A zsidók lehetnek jó állam­polgárok, de ne mondják, hogy a cionizmus bolondság. Sándor Pál és a demokraták köz­­bekiáltanak: De igenis bolondság! Prohászka Ottokár: Nem tűrhet­jük tovább, hogy Magyarországon nagyobb százalékban legyen a zsidó­ság, mint kívánatos. A régi kormány­zat bűne, hogy megengedte Felső­­magyarországon keresztül a galíciai zsidóság beszivárgását. A zsidók katonai szolgálata. Rátér ezután a zsidók katonai szolgálatára.­ Azok előtt a hősök előtt, akik szenvedtek, vagy meghal­tak a hazáért, lettek légyen zsidók, vagy keresztények, egyaránt meg­hajtja lobogóját a nemzet. Az osz­trák-magyar hadseregben szolgált tartalékos tisztek közül magyar el­esett 27 százalék, zsidó 8 százalék. Az egyetemi hallgatók közül 100-nál 48 keresztény és 7 zsidó hallgató esett el. Közbekiáltások: Hallatlan! Itt a hiteles statisztika. Prohászka Ottokár: Ami a legény­ségi adatokat illeti, a keresztény le­génység közül 17,9 százalék esett el, a zsidó legénység sorából pedig egy százalék. (Újabb zaj.) Prohászka: Mindamellett, hogy a statisztika szerint a zsidóság nem kedvelte a frontszolgálatot, az első évben 21.000 zsidó katona közül 6000 kapott vaskeresztet, ezért Németor­szágban zsidó­ keresztnek is nevez­ték ezt a kitüntetést. Azzal fejezi be beszédét, hogy a javaslatot — me­lyet Bernolák módosításával fogad el — a nemzeti aggodalom kifejezé­sének kell tekinteni. (Hosszas éljen­zés.) Tanszabadság és tanulási szabadság. '* fejtegette, hog 'Iffihszabadság és a tanulás szabadsága két különböző fogalom. A műveit nyugaton nincs meg a vég­letekig vitt tanszabadság. Franciaor­szágban például csak felvételi vizs­ga alapján juthatnak be a hallgatók az egyetemre. A tárgyalást holnap folytatják. A zsemle Sí­drája, ropogós,marnapiros, jegy nélkül kapható esétkoronás zsemle bucsúzik fölülük: a hatóság intézke­dései folytát ezentúl csak jegyre és darab építent két korona hetven fil­lérért vehetjük. Nem a régi becsüle­tes, hófehér bélű, két krajcáros zsemle volt az eddigi Se­­barnás tésztalisztből gyártják s egy koronás ár helyett kettőért ad­ták, mégis örült neki minden ember, aki nagyobb darab kenyeret, több tésztásételt adhatott igy, ebben az átkos nyomorúságban, éhező gyer­mekének, megtakarítottuk a kenyér­­jegyet és ez is számított valamit. Az új intézkedés ettől az örömtől, ettől a haszontól is megfoszt bennünket. És az ezentúl már csak jegyre kap­ható zsemle árát is tulajdonképpen három koronára emeli, mert hiszen az Árvizsgáló Bizottság és a közön­ség hiába sürgeti az új aprópénzt, a kormánynak az erre vonatkozó intézkedése még mindig késik és így a legkisebb pénz ezentúl is a korona marad. ) Az uj zsemle, a jegyre kapható két korona hetvenfilléres zsemle min­denesetre nagy kérdőjellé görbül előttünk. Hogyan, hát az aratás után, az uj termés idején olyan sze­gények lettünk, hogy vissza kell vonni még azt a kis enyhítést is, amit a jegynélküli zsemle a jegyhez kötött és aránytalanul drága liszt idején jelentett? Hát szükséges, hát okos, hát elkerülhetetlen ez az intéz­kedés a búzatermő magyar Kánaán­ban? Kinek az érdeke ez az áreme­­lé­s? Kinek a zsebe éhes a szegény­­ember iskolába menő gyerekének iszegényes, szomorú uszonna-koroná­­jára? ! A mai drága lisztárak, a negy­venkét koronás nullásliszt már meg­teremtették azt a lehetetlen helyze­tet, hogy míg az üzletekben a jegyre mért, drága nullásliszt nem igen kés­l, addig azt a szabad kereskedelem­ben jegy nélkül és harmincöt koro­nás áron is meg lehet szerezni. A zsemlével azonban nem így lesz.És ha egyes péküzletekben dugvást ezen­­aiit is fogják majd jegy nélkül adni, az ilyen zsemlének az árát a liszt­­begyével takarékoskodó szegény­­­ember többé már nem lesz képes megfizetni. Az ilyen zsemle a hadi­­milliomosok Csemegéje lesz. És úgy mosolyog ezentúl ránk a péküzletek kirakataiból, mint a váci­ utcai csil­logó ékszeresboltokból az ékszerek. Benes cseh külügyminiszter, ő kovácsolta össze ellenünk a kis kántántot.

Next