Friss Ujság, 1921. április (26. évfolyam, 69-93. szám)

1921-04-08 / 75. szám

1921. r* rilis 9. 5S FR*ÍS3‘UJS&G A­ kisgazdák esti értekezlete. Este a kistri TOa párt­­jait. Grasztov elnöklése ryattert értekezletet tartott, amely ek ise&lterj­eszt­ették az intéző bi­­ztots­rég által megszövegezett pontokat. Henz Károly szólalt fel elsőnek az előterjesztéshe­z­ Hangsúlyozta, hogy a legsürgősebb a választójogi­ törvény műalkotása, mert míg ez meg nincs, ki van téve a párt annak hogy ház­feloszlatás esetén olyan választói jog alapján ejtik meg az új választást,­­a­mely választói jog nem fedi a kisgaz­dák álláspontját. Sürgette azután Henz Károly a cenzúra azonnali megszüntetését és azt kívánta, hogy ezt vegyék fel a párt követelései közé. A párt kívánságait felölelő terve­zetnek a királykérdésre vonatkozó pontja ellentétben van az 1920. évi I. törvénycikkel, mert a király­kérdés megoldását egy új nemzetgyűlésre akarja bízni, holott a törvény ezt en­nek a nemzetgyűlésnek a feladatává teszi és különben is a nemzetgyűlést a két kamara országgyűlésének kell felváltania. A kárálykérd­ésben olyan álláspontra kell a pártnak helyezkednie, hogy a kárálykérdés megoldásának időpontját akkor állapítsák meg, amikor a párt ennek szükségét látja, mert lehetnek olyan külső és belső okok, amelyek bármely percban időszerűvé tehetik a döntés szükségességét.­ Azt indítvá­nyozta, hogy adják­ vissza a memoran­dumot újból való megszövegezés­­ vé­gett a bizottságnak. Ruppert Rezső követeli, hogy a király­ kérdéssel kapcsolatban a párt vonja felelősségre a kormányt. Több felszólalás után az értekezet elfogadta a tervezetet és néhány ki­sebb pótlás és módosítás végett visz-­szaadja a szövegező bizottságnak.­ Gaál Gas­zton az értekezlet után ki­jelentette, hogy a most tár­gyait ér­det­őre kiegészítendő memorandum az az alap, amelyen a kisgazdapárt veze­tősége tárgyalni fog a kereszténypárt­­tól és a kormánynyal a­ válság megol­dásáról.­­ .­Az értekez­kt alatt érkeze­tt a pártba nagyatádi Szabó István, aki kijelen­tette, hogy válság van és a válság tart . Elmondta, hogy lemondását azért neam terjesztette be írásban, mert eddig mindig az egész kormánnyal együtt mondott le. Különben azt hiszi, hogy hétfőre megoldódik­ a válság. A kormány tagjai ma este minister tanácsra ültek össze. ( Nyilatkozik a Magyar Kn­ K­rályság Pártja ' Arzó­­ta Papdi a következőket teszi az­zzél A Magyar Királyság Pártja a kö­zelmúlt eseményeivel kapcsolatban kötelességének tartja " kijelenteni hogy hűséggel ragaszkodva " a közjogi jogfolytonosság alapján nyugvó, ed­dig is, mindenkor hangoztatott elvei­­hez, úgy mint eddig a magyar király­ság teljes helyreállít­ásáért és meg­alapozásáért küzd, de a személykérdés megoldását a­­magyar törvényhozástól várja. E kérdés csupán törvényesen oldható öreg, az­ összes körülményeket mérlegelő bölcsességgé­, mert minden jogosu­lallan kísérlet megingatná ezt a jogalapot, melyen a magyar­­ állam fennállása nyugszik. A Magyar Királyság Pártja üdvözli a kormányzó, ar őfőspó­lóságát, ki sú­lyos körülmények­ között meg tudta óvni a magyar nemzet legfontosabb érdekeit és a korona tekintélyét. . Kifejezést ad a párt afelett érzett mélységes fájdalmának, hogy nemze­tünk kénytelen jelen szerencsétlen helyzetében eltűrni azt, hogy a leg­közvetlenebb belügyét­­ képező király­­kérdésnek szabad megoldásában min­den jogot megcsúfoló külső erőszak ezidőszerint megakadályozza a Magyar Királyság pártja. „Csonka.Magyarország — nem ország Égisz Magyarország — menyország." Az áM4unL»ttakozik bármely HabsJHIrg mStahelyezése ellen. Mit tartalmaid magyar kormányhoz küldött jegyzék. Jlegirtuk hog^.^ nagykövetek ta­nárcsa j egy láidat t a magyar kor­ruákyn^lírtaxnelyben követeli IV. Ká­roly királynak haladéktalan eltávozá­sét. A jegyzék, amelyet kivonatosan ismertettünk, lényeges részeiben így szól: Az események, amelyeknek Magyar­ország színhelye, a szövetséges és tár­sult hatalnaknak kötelességévé teszik emlékeztetni a ma­g­yar kormányt és a magyar népet, az 1020 február 4-iki h­atározat­ végzéseire. Ebben a határo­zatban kimondott, elveknek, megfele­lően a szövetségesek feölelességüknél, tartják ismételni, hogy lármáig Habs­burgnak visszahelyezése veszélybe hoz­za magának a békének alapjait és hogy ők ezt sem elismerni, sem tűrni nem fogják. A szövetséges hatalmak sza A király nem akar SpativaWrszagna­­ költözik' S . Becs, április S.­­• ...inén érdekesen írja le ■JmosSaiie'wein Károly király Svájc­ba való, megérkezését. A király vonata — írja Sauerwein — délelőtt tizenegy óra helyett dél­után öt órakor érkezett svájci terület­re. Alig futott be­ a határállomásra a­­különvonat, amikor egyszerre csak egy autó közeledett sietve a vonat felé, a nmelynek utasa két hölgy volt. Az autón Zita királyné és udvarhölgye ültek. A királyné hajnali három óra­kor ült autóra Pratjginsban, úgyszól­ván egész Svájcot keresztülutazta és a határállomásra érkezve, éppen hogy­ ideje volt a vonatba beszáll­­­ni. A sza­lonkocsiban történt viszontlátásra meg­ható jelenet játszódott le Károly ki­rály és Zita királyné között, Vitanak arra, hogy a magyar kormány tudatában lévén ama helyzet komoly­ságának, amelyet a volt uralkodónak a trónra való visszatérése előidézne, vég­hez fogja vinni a szükséges rendsza­bályokat, hogy elejét vegye egy kísér­letnek, amelynek sikere, még ha pilla­natnyi is, csak veszedelmes következ­ményekkel járhat Magyarországra nézve. Nagy-Britellina, Franciaország és Olaszország megbízottai tehát remélik, hogy a magyar kormány igyekszik megtenni a szükséges intézkedéseket, arra­ nézve, hogy a volt uralkodó hala­déktalanul elhagyja az ország terüle­tét, megfontolva azt a nagy veszélyt, amelyet jelenlétének meghosszabbítása Közép-Európa békéjére nézve jelente­ne. Hiszik tehát, hogy minden felelős­séget elhárítottak magukról abban az esetben, hogy ha a magyar kormány nem járulván hozzá ehhez a kívánság­hoz, súlyos események állnának elő. — A Buchsból való elutazásnál a, a szalonkocsiba lépett Kissling, a svájci kormány megbízottja és ezt mondotta­: „Vaa kanton és a szövete é£tan3ck határozata alapján Felséged, nem tar­­tózkodhatik tovább sem Pranginsban, sem néhány más határkantonban. Ez a vonat­ Luzernbe fog menni, ahol Felséged be fogja várni a szövetség­­tanács által elrendelt vizsgálat ered­ményét­ 4 Károly király ezt a kijelentést kö­zönnyel fogadta, majd néhány pillanat múlva így szólt Zita királynéhoz: — Nagyon sajnálom ezt, de csak a gyermekek miatt, akik olyan jól érezték m­agu­kat Pranginsban. Sauerwein így fejezi be tudósítását:" Károly király­­vállalk­ozása egészségét nagyon aláásta. A p ápota úgy­ fizikailag mint erkölcsség megrendült. Nagyott rosszul esnék neki, ha Svájcot a szö­­vetségtartács határozata értelmében el kellene hagynia és nagyon nyugtath­­at­ja a Spanyolországba vada­t költözés gondolata: rájuk szükség, a forradalomnak vége van, közölte azonban, ho­gy a kormány segíteni,óhajt rajtuk, amit ők is he­­lye­ettek. Hoffmann azt kérte, hogy­­ít­szák be segédtisztnek Fényes László mellé és adjanak neki hétezer korona segélyt. Összesen 116 ezer koronát utalt ki. csak ketten nem kaptak se­gélyt, egy­­Kiermann, nevezetű, aki csak azt kérta, hogy igazolványt állítsanak ki arról, hogy ő volt az, aki a királyi várra a magyar­ lobogót kitűzte és Pusztaji Jenő, aki cs­ak azt kérte, he­lyezzék­ el valamelyik újságnál. A tanú nem, emlékszik arr­a,­­hogy azt a kijelentést tette volna, hogy ha Ferenc József kifizette Fehérvár a báró adósságait, akkor a katonatanács­ is el­­fogadhatja a pénzt. A vádlott azon­ban kijelenti, hogy ezt a kijelentést Lacimé ő előtte tette. Lacimét nem es­ketik meg. Még Fisch­er Ferenc dr. tanút hall­gatták ki. A többi mára beidézett tanú és ezek­ között Friedrich István nem­zetgyűlési képviselő a mai tárgyaláson netet jelentük meg. A­ tárgyalást holnap folytatják, f Miért nem jelent meg Friedrich István a tanúkihallgatáson. ■ Polónyi Dezső­ dr., Friedrich Ist­­váninak a, Tisza-perben igazolt védője ma-a­­ következő nyilatkozatot tette: — Friedrich Istvánt a katonai tör­vényszék úgy idézte meg, hogy a meg­jelenése nem kötelező. Az idéző vég­zésből kitörölték a távolmaradás ese­tére bekövetkezhető megtorlást. Éppen ezért, de még különösebben azért, mert 12-án kezdődik meg Friedrich István főtárgyalása, ah­ol védekezése során mindazt elmondja, amit szüksé­gesnek lát, fölösleges a katonai bíró­ság előtt való megjelenése ,-3 így, oda nem­ti is megy el. Negyvenezer koronát kapott Friedrich, hatvanezret Pogány, ötvenezret Csernyák. Mennyit kaptak a katonatanács többi tagjai? — Hadzsics Ernát és Laehne Hugó vallomása. A zendülévrl vádolt Hoffmann György volt ifatonat­a­nácsi tag ügyé­ben a katona bíróság ma elsőnek Had­zsics Ettiita századost hallgatta ki tanu­­kénrt/’'" .—­Tadzics szerint a katonatanácsok tagjai tömegesen jártak Linder hadügy­miniszternél, akinek a parancsára,­fi egyszer összeírta a jelentkezők nevét és a jegyzéket átadta a miniszternek. Linder ezt később visszaadta neki, mi­után megjelölte a jegyzékben hogy ki mennyit kap. A tanú az előirányzott összegeket az illetőknek kifizette. A tárgyaltátvezető kérdésére még a követ­kezőket mondja: "­­ Csernyák egyszer feljött és ötven­ezer koronás nyugtát hozott. Követelte annak­ kifizetését. Én bementem a nyugtával a miniszterhez, de­ hogy a miniszter kifizette-e,­ arról nem tudok. Az volt a benyomásom, hogy Andort­­meg akarta zsarolni. Egy millió kom­prt hoztam át az állampénztárból és­­ a miniszter utasítására azzal a megjegy­zéssel fizettem ki ebből a tiszteiket, hogy költségm­egtérítésre és propagan­­dai célokra kapják a pénzt. Sztunka őrnagy-hadbíró, katonai vegy­ész kérdésére elmondta, hogy ő kö­rülbelül harminc embernek fizetett ki különböző összegeket. Amikor ugyanis ezek a pénzért jöttek, a miniszter épen Beccsel őfelségével beszélt. Ezért Tün­dér megbízásából tanú mondta a meg­­jelenteknek, hogy: önöknek hálás tesz a nemzet. Elmondotta ezután, h­og­y Pogány 60 000. Csernyák 50.000. F­ri­ed­rich István, pedig 46.000 koronát ka­pott. Amikor aztán Szegeden ügyének tisztázását kérte, onnan Pestre us­zott, ahol Friedrich akkori hadügyi államtitkárnál is jelentkezett és annak a körülménynek a kiderítését kérte, miként került tanú a hadügyminiszter mellé. Friedrich azt mondta, hogy őt emiatt, nem érheti vád, hiszen ő, Fried­rich István is kapott 40,000 koronát. A következő tanú Gál Kálmán állam­vasúti ellenőr elmondta, hogy­ a for­­radalom napján az Astoriába küldtek a Nemzeti Tanácshoz, azonban nem engedték be a szobába azzal, hogy nem lehet bemenni, mert Friedrich István tárgyal odabenn. Ezután Laehne Hugó volt államtit­kárt hallgatták ki, aki jelenleg inter­­nálá­si eljárás alatt áll. A vádlottal 1­918 november 19-én találkozott, amikor a miniszter­ tan­ács megbízásából, lesze­relték a katonatanácsot. A forradalom után alakult forradalmi katonatanácsot meg kell különböztetni, a későbbi Po­­gány-féle katonatanácstól. A forradal­mi ka­ton­a­tanács nem akart leszerelni és­ magának kormányjogokat vindikált. Vonatokat állíttatott meg és embere­ket tartóztatott le. A nemzeti tanácsnak az Astoriából történt távozása után is ott maradt a katonatanács,­mely a vidéki jelentése­ket önhatalmúlag intézte el. A novem­ber 9-iki minisztertanácson Károlyi pa­naszködését, hogy a katonatanács nagy zavarokat okoz. Aznap is egy német hajót állítottak meg és 21 millió koronát érő rakomá­nyát­­ elrabolták. Fürstenberg herceg német kóvet tiltakozott is nála emiatt, Károlyi őt kérte meg a katonatanács feloszlatására. Ő össze, is hivatta Hel­tai Viktorral a tizenegyes katonataná­csot, a kijelentette előttük, hogy nincs ^■lIllllllEIMIUlUUUinilUUHIU A főváros Közgyűlése. A székelőváros törvényhatóságának mai folytatólagos közgyűlésén - e-iuta~ .sitgjma Városi Színház bérlete ügyé­ben beadott felebbezést . .Jsázár "Ferenc dr. az utcák tisztoga­tása ügyében interpellált. Till Antal títk­ácsnok megnyugtatta a közgyűlést, hogy a főváros mindent elkövet a baj megszüntetésére. Bibit­i Horváth Já­nos a tejellátás dolgában szólalt fel. Törökné Kovács Hermina a zsemlével űzött visszaéléseket tette szóvá, mely­re Vajna Ede tanácsnok válaszolt. A tanács tud a visszaélésekről s azok meggátlására és üldözésére mindent megtesz. Horváth Károly arra az in­dítványára, hogy az eddigi tizenkét adófelszámolási bizottság helyett ,ha­,­szom­négyet küldjenek ki, kimondták a sürgősséget. Engedjenek a kereskedők az árakból Teleszky,a­ tienz javulásáról­ ­ •A­ bu­d­apeszi kereskedelmi és ipar­kamara pénzügyi csoportjának mai ülésén foglalkoztak a kereskedelem­­mai helyzetével, amelybe a­z olcsó­­sági hullám juttatta. Vita indult meg arról, hogy a kereske­delem érdeke igényel-e állami beavatkozást. Teleszky János­ volt pénzügym­i­­niszter ugyancsak az állami beavat­kozás ellen szólalt fel. Nincs ár­nak semmi értelme, ez csak­ akkor volna kívánatos, ha a kereskedők elked­a­­vetyélnék áruikat, amikor azonban az árak lassú lemorzsolódásáról valt szó, ez egyúttal jelenti a pénz ja­vulását is. Hegedűs Lóránt pénz­ügyminiszternek éppen az a pénz­ügyi programmja, hogy a pénz­ érté­két emelje. A pénz értéke pedig nem emelkedhetik másként, mint úgy, hogy annak vásárlóképességének emelkedése egyben az árukat ol­csóbbá teszi. A pénz értékének emel­kedése a közcél, ebben a tekintetben minden kereskedőnek meg kell ten­nie kötelességét. Ki is mondta az értekezlet, hogy állami beavatkozásra nincs szükség.

Next