Független Magyarország, 1903. február (2. évfolyam, 317-343. szám)

1903-02-01 / 317. szám

■ A szolgalelkeknek e megnyilatkozá­saival szemben manifesztáljon a maga igazai mellett a magyar népnek milliója. Azok, akiket meg sem kérdeznek ilyen nagy kérdésekben, pedig az ő verejtékes munkájukból kerül ki az a rengeteg kincs, amelyet a monarchia összérdekeinek áldozunk, anélkül, hogy valamelyes hasz­nát látnék. A lángnak, amely holnap Zichy Jenő dicsőségére felragyogni fog, visszfénye oda fog sütni a Lloyd-klub ablakaira és meg fogja világítani a sápadt arczát mindazoknak, akik nemrégiben még leg­hangosabb védelmezői voltak azoknak az elveknek, amelyek most veszedelem­ben forognak és amelyeknek védelmére az ellenzék mint egy ember szállt síkra. Az éljenriadal pedig, amely fölzendül majd, méltatására Zichy Jenő érdemei­nek, a szabadelvűek táborában nem fog visszhang nélkül maradni és mint mindig, valahányszor nagy eseményekkel volt terhes az idők méhe, mindig megbomlott a húsosfazék által összetartott többség, akként fog bizonynyal ezúttal is megsza­porodni a nemzeti érdekek védelmezőinek csapata. És ez lesz a legjelentősebb és az or­szágra nézve legértékesebb eredménye gróf Zichy Jenő nemes hevülésének. Budapest, január 31. A képviselőház kedden, február 3-án, délelőtt 10 órakor tartja legközelebbi ülését. Napirend: az újonoslétszám megállapításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása. 1 órakor az elnök felfüggeszti az ülést és fél két órakor ki fogják sorolni a Győrffy Gyula képviselő, mint a «Magyar Leszámítoló és Pénzváltóbank» jogtanácsosa ellen bejelentett és már tárgya­lásra kész összeférhetetlenségi ügyben az ösz­­szeférhetetlenségi ítélő­bizottságot. A bizottság a képviselőház ülése után rögtön összeül Íté­lethozatal végett. A katonai javasat ellen Trubinyi János, Benyovszky Sándor gróf, Ka­­po­sffy Jenő és Ok­olicsányi László vannak fel­írva szólásra. A trónörökös és Magyarország. Bécsi tudósítás nyomán lapunkban is megjelent egy hír Ferenci Ferdinand trónörökösről. A hír arról szólt, hogy Bécs városának bálján a trónörökös, aki ott az uralkodó képviseletében jelent volt meg, megszólí­totta Gregorigot, az antiszemitizmusáról s magyar­tanáról hites keresztényszoczialista városatyát, aki­től állítólag ezt kérdezte volna: — No, ön, ugy­e, benne van a Dunaszabályozási bizottságban is? — Igen, felség — felelte volna Gregoriu s aztán gyorsan hozzátette: — A tartománygyűlésben egész tevékenységemet ennek a kérdésnek szenteltem és mondhatom, hogy a Dunaszabályozás főakadálya egyedül csak Ma­gyarország. Itt okvetlenül hatalmi szóra lesz szükség. — Helyes! — mondotta volna erre a bécsi hí­resztelés szerint a trónörökös. — Igaza van! A hírt másnap megczáfolta a félhivatalos laptu­­dósító. A hivatalos czáfolat után most állítólag fel­hatalmazás alapján még egy nyomatékosabb czáfo­­latot ad ki a «Magyar Szó», amely igy hangzik: «.A trónörökös és Gregorig. Bécs városának bál­ján, ahol Ferenci Ferdinánd kir. herczeg ő cs. és kir. fensége a király képviseletében jelent meg, a fenséges ur a többi között Gregorig városi tanácsost és fehérneműgyárost is­ kitüntette megszólításával. A fenséges úr azon kérdésére: — Jól­ megy most az ön üzlete ? Gregorig igenlő választ adott s anélkül, hogy a fenségétől bármiképpen hizlalást kapott volna, azonnal politikai térre akarta terelni a beszédet és a Dumaszabályozásról kezdett beszélni. Ő fensége ezen tapintatlan magaviseletét látva, szó nélkül biczczentett egyet fejével s a faképnél hagyta Gregorigot. — Gregorisék ezen fejbiezczen­­tást úgy értelmezték, mintha a trónörökös Grego­rig szavait helyeselte volna, pedig tulajdonképpen rendreutasítás volt. Ez az igazság, minden más erre vonatkozó hí­resztelés rosszakaratú ferdítés, tíz évre visszamenőleg pontos kimutatást kér arról, hogy az egyes helyeken mennyi költséget igényelt évenként a rendőrség fentartása. A beérkezett ada­tok alapján fogják a belügyminisztériumban a rend­őrség államosításának budgetjét elkészíteni. Magyar-román egyezmény. Magyarország és Románia között a dunai halászat gyakorlatára nézve egyezmény jött létre, mely a Duna halkincsének megóvását czélozza. Az egyezmény megkötését hosszabb tárgyalások előzték meg s a két kor­mány megbízottai a múlt év nyarán Budapesten a földművelésügyi minisztériumban jutottak meg­egyezésre. Az egyezmény aláírása ma történt meg ugyan­csak Budapesten s ez alkalommal is érvényesült az az elv, hogy nem közös ügyekben a magyar állam önállóan jár el. A szerződés aláírására ő Felsége Krisztinkovich Ede földmivelésügyi miniszteri osztálytanácsost és Landgraf János országos halászati felügyelőt ha­talmazta fel; a román király részéről Cuciureanu Viktor követség­­tanácsos főkonzul és dr. Antipa Gergely országos halászati felügyelő küldettek ki. A kiküldöttek meghitelő okmányaik kicserélése után, a törvényhozási jóváhagyás fentartása mellett aláírták a két állam szerződését, amelynek beczik­­kelyezése iránt a földmivelésügyi miniszter a köze­lebbi időben törvényjavaslatot fog előterjeszteni. 2 I^weaa I"'I."""I ■ "■ T ■■.I■■ III ti VT ., fÜGGETSEN MAGYARORSZÁG 1903. február T. Surják erre háromszor is bocsánatot kérve, távozott. A kapun, midőn kilépett, sajnálta, hogy nem a város kellős közepén áll a ház és lapja legközelebbi számába hosszú czikket irt ,az Európa térképének megcsinálásában szerepet játszó­ diplomatával folytatott beszél­getésről. Az öreg diplomata alig tudta hazavárni Zsorzsot a piaczról. Akkor halkan és hamis hangon nevelni kezdett és a vállára csapott a komor szolgának. — Képzeld, egy ujságiró volt itt. Az öreg szolga összeránczolt homlokkal piszkálta meg a tüzet. — Szerencséje, — dohogta — hogy nem voltam itthon. Surják Elemér nem is igen kereste fel töb­bet az öreg Szamolányit, ám nem múlt el hét, hogy újságjában ne szerepelt volna a tekinté­lyes diplomata. Még az artézi­ kút ügyében is véleményt mondott az öreg úr, Surják pedig kezdett félvállót köszöngetni a polgármesternek. A patikus, — délelőtti -­ pálinkázás közben, — egyszer azt mondta Sínjükről­: — Szemtelen fráter, de tagadhatatlanul okos­­ ember. Utóbb az öreg diplomata még a városi köz­gyűléseken elhangzott beszédekről is nyilatko­zott bizalmasan Surjáknak, erre Tömöri Sá­muel, a nagyszájú fűszeres, aki az ellenzék vezére­ volt, azt kiáltotta egy gyűlésen a pol­gármester felé : — Van ebben a városban okosabb ember is, mint az ur. Vivát Szamolányi Arthur! A fűszeres kiáltása nem hangzott el határ­talanul. Mikor később a városi nagyfogadó hér­­■ beadásánál ismét összecsapott az ellenzék a polgármesterrel, az ellenzék vezető férfiai de­­putáczióvá alakultak, fekete kabátot öltve, a Szamolányi-ház felé vették útjukat. Zsors, a hűséges inas vasvilla­ szemmel fo­gadta az urakat. Dörmögve hallgatta végig, hogy mily czélből akarnak szólni urával, aztán fejcsóválva válaszolt: —­ A méltóságos úr egyedül csak a császár ő felsége hívására megy, — mondá makacsul — és az ajtó felé tuszkolta a méltatlankodó deputátusokat. De az öreg diplomatának jókedve volt ezen a reggelem és vidáman kinyitotta az ajtót. . — Tessék besétálni uraim. — Köszönjük szépen,, méltóságos úr, — vette át a szót Tömöri Sámuel. — Hisz mél­­tóztatik tudni, hogy a nagyfogadó a város büszkesége,, harminerezer kemény pengőbe ke­rült csak a kijavítása. Nem kutya dolog az ! — Nem, nem, — csillapította a küldöttséget az öreg Szamolányi. — Hát miről is van szó ? A maezedonokról tán?­­— fordult Surjákhoz, ki vakmerően előretolakodott. Tömöri Sámuel azonban nem engedett. Vörös volt és, izgatottan gesztikulálva magyarázta el töviröl-hegyire a szőnyegen forgó kérdést. Az öreg Szamolányi csöndben beringatott és ma­gában olykor halkan nevetett, mert igen mulat­ságosnak találta a hűséges Zsorzsot, aki fog­csikorgatva állott az ajtónál a fűszeres beszéde alatt. Tömöri oda lyukadt ki, — a végét már na­gyon megilletődve mondta, •*— hogy estére va­csorával egybekötött­ értekezlet lesz házánál, a mire a méltóságos urat is meghívja . . . — Elmegyek, hogyne mennék el, — felelt Sim­mi...­. _________...­­ vígan az öreg diplomata. — Régen vágyom egy kis társaság után. Tömöri éljent kiáltott és Surják Elemér csak­nem kezet, csókolt az öreg urnak. — Két hasábot irok erről, méltóságos úr. A folyosón pedig bizalmasan, de mégis párt­fogói gőggel fordult Zsorzs úrhoz : — Tudja-e, hogy tollamnak köszönheti a gazdája helybeli dicsőségét ? Az öreg szolga megvetése jeléül a Surják lábára taposott, aztán kényezve tért vissza urához. — Méltóságos úr, mi lesz velünk ? — só­hajtotta. — Kisvárosi nagykövetek leszünk ? Sose megyünk vissza Bécsbe ? Az öreg Szamolányi szelíden mosolygott: — Hadd el, Zsorzs fiam. Ez már csak amolyan őszi szántás. Ki tudja, lesz-e még tavasz? A vén szolga a fejét rázta, nem értette a dolgot. Estére azonban, mikor Tömöri Sámuel épen felköszöntéjét tartotta a vendég fogadtatására, Zsorzs lihegve nyitott b­e urához. — Méltóságos úr, nem megyünk a vacso­rára . . . Távirat jött Bécsből! Az öreg diplomata mohón kapott a távirat után, elolvasta és elmosolyodott. Két nagy könyv-épp gördült végig az arczán: •— úgy látszik, visszahívnak ! .. . De nem megyünk, Zsorzs fiam. A fűszereshez megyünk. Az öreg inas csendesen­ zokogott a háta mögött. — Jobb is — motyogta, -r— Öregek vagyunk. (Hisz már azt se ismerte meg az öreg mn, hogy a táviratot az inasa hamisította.) " A rendőrség államosítása. A «ilirszemre» je­lenti . A rendőrség államosítására, vonatkozó tör­vényjavaslat előmunkálataival a belügyminisztérium­ban már elkészültek, hátra van még azonban a pénzügyi fedezet kérdésének a megoldása. Tájéko­zás végett Széll Kálmán belügyminiszter felhí­vást intézett az ország összes városaihoz, amelyben Politikai újdonságok. (A »nép kára.*) A kormány veszi már észre, hogy szekere kátyúba jutott. Mert a katonai javaslatokból márcziusra nem lesz törvény, így hát ujoncz­­állítás sem lesz az idén tavaszszal. A hadse­reg nem kapja meg ujonczait, így van ez jól. Tudja ezt minden jó magyar. Nagyon nevetséges hát, az a gyerekes sirán­kozás, amit ma a félhivatalos »M. N.« véghez­visz. A kormány derék szócsöve azt zokogja, hogy: Oh, te szegény magyar nép! Mi lesz belőled, ha tavaszra nem lesz katon­a a fiad! Milyen nyomorba jutsz, ha nem adhatod oda tavaszszal rekrutának a fiad! Oh, ez a derék félhivatalos ! Azt kesergi, hogy az elkésett ujonczállítás sok járkálást és bizonytalanágot okoz majd a föld népének.

Next