Független Magyarország, 1903. március (2. évfolyam, 344-373. szám)

1903-03-01 / 344. szám

2 FÜGGETLEN MAGYARORSZÁG 1903. maárczius 1. Fölöttébb érdekes volt­­a kormánypárti tábor viselkedése ez alkalommal. Rátkay beszéde, mint aczél a korából, többször lepattantotta a felháborodás szikráit belőlük. Különösen a Bándy-csoport forrongott. A nemzeti párt és a­­fisza-klikk vegyes érzelmekkel ült a helyén. Meglátszott azonban rajtuk, hogy csak egy szóra várnak, a miniszterelnök szavára, hogy kitörjenek. De — és ez volt a mai ülés egyetlen ár­­nyalatja — ezt a­ szót Széll Kálmán ki nem­ m­ondta. Míg lapjai tegnap és ma szinte tüzet okádtak, ő maga ma is a köntörfalazásban re­mekelt csupán. Az osztrák támadás határozott­ságával szemben a miniszterelnök ú­gy tett, mintha n­em vett volna észre semmit. Az osz­trák pofon csattanásának két országra szóló volta nem akadályozta meg Széll Kálmá­ nt abban, hogy ezt a pofont let­ágat­ja. Ez a szánalmas, kapkodó bujkálás igen kel­lemetlen hatást keltett a kormánypárton. A két szárny jobbra és balra a miniszterelnöktől, kínos hallgatásban ült helyén. A­ miniszterelnök háta mögött egy kis helyeslő csoport alakult személyes híveiből. De jelemző volt, mikor az elégedetlenkedő baloldalt folyton azzal csittí­­tották, hogy : «-Csendet, figyelmet, most jön a java!» Amint így integetnék, részegeinek, egy­szerre csak leült a miniszterelnök. /S várt nagy szó nem hangzott el. Látni kellett volna, hogy párolgott el a miniszterelnök mögül a gárda. Apponyi magatartása is figyelemreméltó volt. A volt nemzeti párt volt vezére is jól érezte, hogy az osztrák támadás főképen a nemzeti párt félig leszerelt követelményeinek még megmaradt része ellen irányult.­ Elnöki széké­ből nem vehetett részt a tiltakozásban. De kétszer ragadta meg az alkalmat, hogy a szóno­kok figyelmeztetésének formájában kifejezze véleményét. Egyszer, mikor parlamentünk fölé­nyét hangoztatta, egyszer pedig, mikor leg­helyesebb és legigazabb ügynek nevezte azt, amit a magyar parlament véd. A szabadelvű pártban élénk vitára szolgál­tatott alkalmat Széll Kálmán határozatlan és bujkáló magatartása. Az elégedetlenség hangja igen gyakran és hevesen hallatszott. Általában úgy vélték, hogy Széll Kálmán azonnal Bécsbe utazik kihallgatásra a királyhoz. Később azon­ban megtudták, hogy a miniszterelnök nem megy Bécsbe, mivel a király hétfőn úgyis el­jön Budapestre. A függetenségi 48-as pártban pedig a mai nap eseményei megerősítették azt a meggyő­ződést, hogy a párt küzdelmét a végsőig kell vinni. A főváros tiltakozása. Holnap, vasárnap délután lesz a Vigadó összes termeiben a fővárosi polgárság nagy til­takozó gyűlése. A gyűlés elé a következő hatá­rozati javaslatot terjesztik: Budapest székesfőváros polgárai tiltakoznak a könnyelmű, csupán hódítási kaland után vágyó újonczozási javaslat ellen, és azért a polgárgyűlés határozatilag kimondja : 1. A magyar országgyűlés képviselőházá­­hoz feliratot intéz, hogy a­ javaslat a napi­rendről levétessék. 2. Felhívja a székesfőváros képviselőit hogy választóik akaratához és Budapest szé­kesfőváros feliratához képest szavazatukat a javaslatok ellen adják be. 3. Végül elvárja az országgyűlés ellenzéki pártjaitól, hogy addig is, míg az általános választási jog érvényre emelkedik, ami­kor megnyilatkozhatik a választó­polgárok szabad akarata, küzdeni fog a javaslatok ellen, hogy azok törvényerőre ne emelked­jenek.­­ Újabb tiltakozó népgyűlés és körmenet. Jövő vasárnap délután,Budapest székesfőváros függetlenségi érzelmű népe óriási népgyűlést rendez az országháza előtti nagy téren. A nép­­gyűlés után tiltakozó körmenet lesz a főváros nagy körutain keresztül. A körmenet este a Lánczhíd előtt fáklyás menetté alakul át, mely a Duna-parton vonul végig. Ezernyi fáklya fényének lángja fogja kifejezni azt a szen­vedélyt, melylyel Budapest népe a katonai javaslatok ellen tiltakozik. A tüntetés olyan lesz, amilyent alig látott még a főváros. N­épgyűlések a vidékén. Zilah­on — mint nekünk táviratilag jelen­tik — tiltakozó népgyűlést tartottak a katonai javaslatok ellen, melyen mintegy 600 főnyi hallgatóság vett részt. Határozati javaslatot fo­gadtak el, mely szerint a javaslatnak a napi­rendről való levételét kérik a képviselőháztól. Kolozsvárit holnap délelőtt tartják meg a városi vigadó nagytermében a tiltakozó nép­gyűlést , egyben föl fogják vetni azt az eszmét is, ne rendezzenek-e a félegyházihoz hasonló monstre­ küldöttséget, mely a népgyűlés határo­zatát a törvényhozás elé fölhozza. A polgárság nagy része lelkes pártolója az eszmének s -úgt valószínű, hogy már a legközelebbi napokban erdélyi küldöttség fog a Ház elé járulni. Hatvanban vasárnap, márczius 1-én a katonai javaslatok ellen délután 4 órakor nép­­gyűlést tartanak, melyre a függetlenségi és '48-as párt megbízásából kiutaznak Sturmán György, Bedöházy János és Malatinszky György képviselők. Nagy­ Károly város hazafias polgársága is felemeli szavát a véradó ellen. Különösen figyelemreméltó e városnak mozgalma, mert kormánypárti képviselője van, akit a vasárnap tartandó népgyűlésen felszólítanak, hogy ta­gadja meg szavazatát a nemzetrontó javasla­toktól. Deésen a választó­polgárság ugyancsak holnap fogja megtartani tiltakozó népgyűlését, amelynek határozataként felszólítják a kerület képviselőjét, báró Dániel Tibort, hogy tiltakozó feliratukat nyújtsa be a képviselőházhoz és szavazatát a javaslatok ellen adja le. Az ugrai kerület választópolgárai között nagy felháborodást keltett az a beszéd, melyet gróf Tisza István a képviselőházban a katonai javaslatok ellen mondott s melyben valósággal ráliczitált a militarizmus követelé­seire. Komódi községben most nemcsak a füg­getlenségi, de a szabadelvű választók közöt is mozgalom indult meg, hogy szavazzanak bizalmatlanságot gróf Tisza Istvánnak. E czél­­ból vasárnap nagy népgyülés lesz Koraádi községben. Gyulafehérváron már ez us­z-ikára hívták ■"­,eze a népgyűlést, valamint a jövő hét folya­mán lesznek tiltakozó népgyűlések Zalatnán, Marosvásárhelyen, Tordán, Sepsi-Szt.-Györgyön, Nagylakon és Csíkszeredán is, melyek mind­egyikére több függetlenségi képviselő leutazik. heves vizei által okozott zaj — a babonás nép szerint — nem egyéb, mint a lelkek jajgatása, félve, hogy elvesztik az egyensúlyt. Igaz, hogy e helyen a hegyek visszhangja ely panaszos és siránkozó hangon felel a rohanó örvénynek, hogy nem hall shamánnak lenni, hogy egy kis fantáziával emberi hangokat és sóhajokat kép­zeljen az ember. Ezt a sziklát különben a Sha­­mánok sziklájáénak nevezik. A shamánok leginkább a visszajáró lelkeket s boszáját félik azoknak, kiknek valaha kárt vagy bajt okoztak. Hogy elkerüljék a csapást, melyet ezek rájuk küldhetnének, bizonyos na­pokon felhalmozott s meggyújtott rőzsec­omó­­kon ugrálnak keresztül. Hisznek a varázslók­ban, kik megmondták a jövendőt. Ezek a va­rázslók legtöbbnyire a pap­á­k, egyúttal orvo­saik is. Ünnepnapokon, leginkább este, midőn a tele­hold felkel, összegyülekeznek valamely liget határán vagy komlóerdő­k tisztásán. A fő­pap ráüt a dobra, mely egészen tarka a sok rajztól, melyek régi faragások és a Montezu­­mák idejéből való mexikói mintákra emlékez­tetnek;­­ nemsokára a második és harmadik hangja fele­ a távolból, hívektől követve. Ezen a tisztáson, hol mind imákat mormolnak s egy­mást kölcsönösen alkohollal locsolgatják (igy beszélték nekem), minden emberi lakhelytől távol kell az áldozatot bemutatni. Az állat mindig hím — mindig fehér — s lehet bika, iramszarvas, ló, kos vagy kecskebab; csupán a jakutok tesznek kivételt, néha fekete állatot hozván áldozatul. Nincs a barátoknál és jakutoknál baboná­­sabb nép, nem kezdenek semmibe, se utazásba, se vadászatba anélkül, hogy védisteneiknek, kik elég szép számban vannak, áldozatot ne mu­tassanak be. Az eget, mint a föld belsejét is, hét részre osztva képzelik. Mielőtt kocsin vagy egyedül útnak indulnának, bemutatják az Obó nevű kis szent hegyen az áldozatot; mindegyik követ, vasdarabot, szalagot, sőt ruharongyot is dob rá. Vannak, kik lovaik sörényéből egy darabkát levágva, kis fonatban felakasztják a szomszé­dos fára, néha égetett agyagból készült alako­kat, sőt rézpénzt, csontokat, lókoponyákat is stb. Minden magasabb feln­enetnél vagy atnál, mely kétséges vagy veszélyesnek tetszik nekik, kis dombocskák láthatók, melyeket Obónak neveznek, az ádozatot pedig Delburg-Sala­­kának. Többnyire nagyon szegények a shamánok s a főpapnak nincs különleges ruhája; a leggazda­gabbak egy kaftánszerü ruhát hordanak, melyet kumának neveznek, ez a kaftán bőrből készült, kis vastárgyakkal, csecsebecsékkel, csontdara­bokkal feldíszítve. A főpap dobját dzsugzsunnak hívják s ennek a ládája gyakorta igen érdekes faragásokat mutat. A veszszőket, melyekkel a doboz üti, Bylajach-Rostjánájának nevezik. Nagyon ritkán lehet ilyen kosztümöt látni, mert ha az orosz rendőrség egyre ráakad, menten elkobozza s elégeti. A nagy szertartások, melyekről fennebb meg­emlékeztem s amelyek az év bizonyos szakai­ban ismétlődnek holdvilágnál, nyirfaerdők tisz­tásain, nagy c­eremóniával járnak. Ezt az ünnepet és áldozatot különbözőképen hallottam elbeszélni; leggyakrabban — úgy állítják — a shamán egyetlen csapással öli meg a kiszemelt áldozatot, azután késével beleit kiszedi s kezé­vel a széles sebbe nyúlva, kitépi a szivét, mig a vért egy faedénybe fogják fel. Ha már az áldozatot feldarabolták, csontjait egy fazékba s ezt egy meggyujtott farakásra helyezik. Ezek­ből a csontokból mondanak a shamánok jó sze­rencsét. Hitelesen igazolható hogy az Erényi-féle Ichtiol Salycil-ról érkező levelek és nyilat­kozatok a valóságnak megít­élnék és mint teljesen megbíz­­ható szert ajánlunk az érdeklődöz figyelmébe. Az »Erényi. Me Ichtiol-Salicyl” biztos hatása a következő daloknál: bőr, testviszketegség, különféle söm­ör, ótvar, bőrrepedezés, bőrbámlás, bőrküteg, kipálott testrészek, idült sebek mindennemű bőrbajoknál. Összetétele hatásos, de ártalmatlan és szagtalan. Legerősebb szárító-tulajdonoságánál fogva felülmúl minden más gyógyszert. Nagy tégely ára 3 korona használati­­ utasítással Az «Erényi-féle Ichtiol-Scheyi» csak akkor valódi, ha dobozban kapható. — Egyedüli készítő: Erényi Béla gyógyszerész Budapest, Károly-körut .

Next